Hunter
Jól halad az űrállomás összeszerelése
Pénteken tökéletes leszállással zárta a Discovery űrsikló és legénysége a legutóbbi 12 napos űrállomás-összeszerelési küldetését.
A gépet a Kennedy Űrközpont 15-ös leszállópályáján tette le Mark Polansky parancsnok és William Oefelein pilóta. Az űrsikló a közel két hét alatt 8,5 millió kilométert és 203 teljes kört tett meg, legénysége a három tervezett helyett négy űrsétát teljesített, emellett egy olyan váratlan helyzetet is megoldottak mint egy beszorult nappanel tömb kiszabadítása.
Polansky és Oefelein mellett Robert Curbeam, Nicholas Patrick, a svéd Christer Fuglesang, Joan Higginbotham és Sunita Williams repült az állomásra, utóbbi az ESA szolgálatot teljesítő asztronautáját, a német Thomas Reitert váltotta. A mostani űrsikló küldetés, az STS-116 volt az összeszerelési munkák szempontjából a legösszetettebb expedíció, a legnagyobb kihívást az állomás ideiglenesről a végleges elektromos rendszerre történő átállítása jelentette.
Az első két űrsétán Curbeam és Fuglesang egy elválasztó szegmenst helyezett el az ISS első számú nappanel vázszerkezetén és átvizsgáltak a létesítmény négy nagy energia csatornájából kettőt. Ezután Curbeam Williams segítségével újravezetékelte a másik két csatornát, ez volt a harmadik, még tervezett űrséta. Ezeken túl az űrhajósoknak vissza kellett volna húzniuk az ideiglenes áramforrásként szolgáló rendszer egy hatalmas nappaneljének egyik szárnyát. Ezt a tömböt a tervek szerint jövő szeptemberben tolják át az alapjául szolgáló vázszerkezet túlsó végébe, a visszahúzásra tett első kísérletek azonban sikertelenek maradtak, mivel napcellák hajtogathatóságát biztosító lemezek a jelentések szerint rendre beleakadtak a mellettük futó vezetékekbe.
Éppen ezért Curbeam hétfőn újra nekivágott a világűrnek az első két űrsétán résztvevő svéd ESA-asztronautával. Erőfeszítéseiket siker koronázta, a vaskos napcellák végül összecsukódtak. A terven felüli űrséta, valamint egy újabb hőpajzs átvizsgálás azonban már kibillentette a küldetést eredeti ütemtervéből, egy nappal, csütörtökről péntekre csúsztatva a visszatérést.
Az állomás újra vezetékelése mellett az űrsikló legénység 13 kilogramm oxigént, 21 kiló nitrogént és 2180 kilónyi felszerelést és ellátmányt szállított át a Discoveryről az állomás fedélzetére, cserében több mint 2200 kilogramm hulladékot és már szükségtelenné vált felszerelést "lapátoltak" be az űrsiklóba és hozták vissza a Földre.
A fő célkitűzés mellett sikerült felszerelniük egy kamerát a nappanelek vázszerkezetére, leszállították az orosz Zvezda parancsnoki modul új, űrszemét ellen védő pajzsát, felújították az amerikai széndioxid eltávolító rendszert, és betétet cseréltek egy levegő tisztítóban.
A küldetés végén az NASA igazgatója, Michael Griffin és űrrepülési főnöke Bill Gerstenmaier is az egekbe magasztalta a munkálatokban résztvevő asztronautákat, külön kiemelve elégedettségüket, hogy a három fél, az USA, Európa és Oroszország csapatai ilyen sikeres és gördülékeny együttműködésre képesek.
A gépet a Kennedy Űrközpont 15-ös leszállópályáján tette le Mark Polansky parancsnok és William Oefelein pilóta. Az űrsikló a közel két hét alatt 8,5 millió kilométert és 203 teljes kört tett meg, legénysége a három tervezett helyett négy űrsétát teljesített, emellett egy olyan váratlan helyzetet is megoldottak mint egy beszorult nappanel tömb kiszabadítása.
Polansky és Oefelein mellett Robert Curbeam, Nicholas Patrick, a svéd Christer Fuglesang, Joan Higginbotham és Sunita Williams repült az állomásra, utóbbi az ESA szolgálatot teljesítő asztronautáját, a német Thomas Reitert váltotta. A mostani űrsikló küldetés, az STS-116 volt az összeszerelési munkák szempontjából a legösszetettebb expedíció, a legnagyobb kihívást az állomás ideiglenesről a végleges elektromos rendszerre történő átállítása jelentette.
Az első két űrsétán Curbeam és Fuglesang egy elválasztó szegmenst helyezett el az ISS első számú nappanel vázszerkezetén és átvizsgáltak a létesítmény négy nagy energia csatornájából kettőt. Ezután Curbeam Williams segítségével újravezetékelte a másik két csatornát, ez volt a harmadik, még tervezett űrséta. Ezeken túl az űrhajósoknak vissza kellett volna húzniuk az ideiglenes áramforrásként szolgáló rendszer egy hatalmas nappaneljének egyik szárnyát. Ezt a tömböt a tervek szerint jövő szeptemberben tolják át az alapjául szolgáló vázszerkezet túlsó végébe, a visszahúzásra tett első kísérletek azonban sikertelenek maradtak, mivel napcellák hajtogathatóságát biztosító lemezek a jelentések szerint rendre beleakadtak a mellettük futó vezetékekbe.
Éppen ezért Curbeam hétfőn újra nekivágott a világűrnek az első két űrsétán résztvevő svéd ESA-asztronautával. Erőfeszítéseiket siker koronázta, a vaskos napcellák végül összecsukódtak. A terven felüli űrséta, valamint egy újabb hőpajzs átvizsgálás azonban már kibillentette a küldetést eredeti ütemtervéből, egy nappal, csütörtökről péntekre csúsztatva a visszatérést.
Az állomás újra vezetékelése mellett az űrsikló legénység 13 kilogramm oxigént, 21 kiló nitrogént és 2180 kilónyi felszerelést és ellátmányt szállított át a Discoveryről az állomás fedélzetére, cserében több mint 2200 kilogramm hulladékot és már szükségtelenné vált felszerelést "lapátoltak" be az űrsiklóba és hozták vissza a Földre.
A fő célkitűzés mellett sikerült felszerelniük egy kamerát a nappanelek vázszerkezetére, leszállították az orosz Zvezda parancsnoki modul új, űrszemét ellen védő pajzsát, felújították az amerikai széndioxid eltávolító rendszert, és betétet cseréltek egy levegő tisztítóban.
A küldetés végén az NASA igazgatója, Michael Griffin és űrrepülési főnöke Bill Gerstenmaier is az egekbe magasztalta a munkálatokban résztvevő asztronautákat, külön kiemelve elégedettségüket, hogy a három fél, az USA, Európa és Oroszország csapatai ilyen sikeres és gördülékeny együttműködésre képesek.
