18
-
Epikurosz #18 Ez az első halálközeli élmény tényleg felejthetetlen volt. Soha akkora békét és megnyugvást nem éltem át, mint akkor. Lelki szemeim előtt lepergett addigi kb. 10 éves életem és fel voltam készülve az átlépésre. Nagyon meglódulhatott az endorfinszintem. -
Epikurosz #17 Nekem gyerekkoromban nem volt tériszonyom, de egyszer majdnem lehuppantam egy kb. 10 méter magas fáról. Ez volt az első halálközeli élményem. Gyönyörű volt amúgy: láttam, amint háttal lefelé zuhanok, felettem újból összehajolnak a zöld faágak, és még magassabban a kék ég, bárányfelhőkkel. Valahol a lombkorona alsó ágai lefékezhettek, és én reflexszerűen, ösztönösen megkapaszkodtam egy lecsüngő ágban. Kb. két méter magasságból aztán leugrottam, talpra.
Utána, fiatalon, egy építőtelepen kezdtem dolgozni. Féltem az állványokon, 30 méter magasan, de lassan megszoktam.
Most változó. Ha a West Endben járok, mindig átmegyek az emeleti üvegpadlón és lenézek a mélységbe, hogy szoktassam magam. -
#16
Ki kéne próbálni :\ -
#15
De most tényleg, milyen érzés lehet, hogy 400km magasan vagy és mégsem esel le?
Egyébként, szép volt fiúk/lányok! -
lee56 #14 Még simán feltalálhatod a hoszzú élet elixirt, aztán láthatsz mindent ;) -
#13
Szerintem meg a térszony nem lehet probléma, talán csak a beszállásnál. :)
A Föld olyan messziről nem hiszem h magasságérzetet kelt, bár soha nem volt tériszonyom..
Sajnos ezzel a sebességgel, nem hiszem h látni fogom amint a Marsra jutnak. :( -
#12
"A gépet... tette le Mark Polansky parancsnok és William Oefelein pilóta."
A harmadikat nem említik, pedig nélküle meteorként csapódott volna be a Discovery:
A számítógép. :) -
kricsi #11 szerintem azok nem küszködnek ilyen problémáva 
-
#10
Azér így a második kép alapján se klausztrofóbiával, se tériszonnyal nem lehet piskóta űrhajósnak lenni :) -
mrzool #9 Nem esküszöm meg rá, de talán most utolérte magát a számozás, és kivételesen tényleg a 116. shuttle küldetés zajlott (akit nagyon érdekel, keressen utána:)).
86-ig valóban egy másfajta számozás volt életben, kicsit zavaró lehet... Szóval az első szám jelent az évet, a második pedig a kilövés helyét (ez mindig 1-es volt, mivel végül is Vandenbergről nem lőttek fel siklót), a betű pedig az adott éven belüli megkülönböztetésre szolgált.
Persze akkoriban is voltak csúszások, pl. a balsorsú 51-L-et csak 86 január végén indították útjára. -
#8
nem 116. nem sorrenben mennek :) asszem kitalás sorrendjében mennek, és azokat a küldetéseket is beleszámolják amiketet végül elvetettek. De pl STS-51 ből volt A,B,C,D,G,I,J,F küldetés, 41-ből B,C,D,G stb (ezeked mind végre is hajtották), de pl STS 10-20-ig nem is volt.
És pl az STS-121 küldetés meg már júliusban lezajlott. -
Szocsi88 #7 Hajrá, csak így tovább 
-
Epikurosz #6 Eszméletlen ez az utolsó fotó! Meg az is, hogy ez az űrsiklók 116. küldetése. Wow! Szinte hihetetlen, hogy az Apolló-programban ha jól emlékszem 18 repülésig jutottak, a siklók meg már a 116.-nál tartanak. Még merje vki azt mondani, hogy a holdraszállások után nem történt semmi. 
-
#5
Holdbázis építésénél is hasonló sikereket! -
#4
Ezen mi a nagy szám, hogy egy nappal tovább maradtak?
Ez nem Bécs ahonnan majd a jövő héten befejezzük felkiáltással ha lehet jönni! -
Viet #3 Mint egy Lego-t építeni 
-
Viet #2 Mint egy Lego-t építeni
-
kricsi #1 ez a nem semmi...