Informatika és tudomány

  • Epikurosz
    #17
    Nekem gyerekkoromban nem volt tériszonyom, de egyszer majdnem lehuppantam egy kb. 10 méter magas fáról. Ez volt az első halálközeli élményem. Gyönyörű volt amúgy: láttam, amint háttal lefelé zuhanok, felettem újból összehajolnak a zöld faágak, és még magassabban a kék ég, bárányfelhőkkel. Valahol a lombkorona alsó ágai lefékezhettek, és én reflexszerűen, ösztönösen megkapaszkodtam egy lecsüngő ágban. Kb. két méter magasságból aztán leugrottam, talpra.
    Utána, fiatalon, egy építőtelepen kezdtem dolgozni. Féltem az állványokon, 30 méter magasan, de lassan megszoktam.
    Most változó. Ha a West Endben járok, mindig átmegyek az emeleti üvegpadlón és lenézek a mélységbe, hogy szoktassam magam.