Gyurkity Péter

Rengeteg élelmiszert pocsékolunk el

A fiatalok jó része nem is próbál takarékos lenni, a téma eddigi életük során fel sem merült.

Az Illinois Egyetem mezőgazdasággal foglalkozó szakértőinek új tanulmánya kifejezetten az elpocsékolt élelmiszerek mennyiségére és ennek főbb hatásaira, következményeire koncentrál. Az anyagban arra mutatnak rá, hogy hatalmas érték megy veszendőbe, ami a klímaváltozást is befolyásolja.

A tanulmány többnyire fiatal amerikaiak megkérdezésén és a beérkező válaszokon alapul, ebből pedig többek között az derül ki, hogy a válaszadók jó része nem is gondolt az élelem értékére, annak megőrzésére, a pocsékolás megelőzésére, ezáltal pedig a takarékosságra. Állításuk szerint ezt soha senki nem ajánlotta nekik, a téma eddigi életük során fel sem merült, így nem is tulajdonítottak komolyabb jelentőséget ennek. A nemleges választ megfogalmazók nem látják a pocsékolás problematikáját, illetve úgy vélik, hogy nincs semmiféle ráhatásuk a folyamatra, amit az „apátia” szóval lehet a legjobban jellemezni. Fontos azonban megjegyezni, hogy mindössze 58 fiatal személyt kérdeztek meg egy közép-nyugati városban, ezt tehát nem lehet reprezentatív felmérésként kezelni.

Mégis, a válaszokból kirajzolódik a probléma lényege, miszerint a fiatalabb generáció tagjai nem látnak problémát a pocsékolásban. Arra már több különböző tanulmányban rámutattak, hogy az Egyesült Államokban nagyjából a megvásárolt élelmiszerek egyharmada megy veszendőbe (31 és 40 százalék közötti arányban), amivel jócskán megelőzik a többi országot – egy főre vetítve pedig napi 1200 kalóriára rúg a pontos adat, miközben 12 millió gyermek van híján megbízható, állandó beszerzési forrásnak, vagyis ennyien még az Egyesült Államokban sincsenek elfogadható helyzetben.

Fokozza a gondot, hogy a szeméttelepekre kerülő élelmiszerek az egyéb hulladékkal elkeveredve nem tudnak olyan tisztán és gyorsan lebomlani, mint a természetben, ez pedig fokozza a metángáz termelését, ami nyilván a klímaváltozásra is hatást gyakorol. Érdekességként tehetjük ehhez hozzá, hogy globálisan a friss víz mintegy 70 százalékát a mezőgazdaság használja fel, az üvegházgatást kiváltó gázok 35 százaléka pedig szintén innen ered – nem ártana tehát valamit tenni a pocsékolás mérséklése érdekében.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • TokraFan #58
    Létezik az még, de szerencsére valóban lényegesen visszaszorult, ami viszont éppen az iparnak köszönhető. Az embereknek ma már nem kell az élelmezésükkel napi szinten otthon foglalkozni (állatokat tartani, zöldséget/gyümölcsöt termeszteni), helyette foglalkozhatnak mással, élhetik az életüket.

    Én maximálisan tisztelem nagyszüleinket és dédszüleinket, akik még fáradságos munkával voltak kénytelenek előállítani a család napi betevőjét, ugyanakkor rá is ment az egész életük, másra legtöbb esetben nem volt idejük. Paradox módon egyébként, ma sokan itt nosztalgiáznak a régmúlton, miközben a nagyszüleink konkrétan örültek az újításoknak, melyek révén sokkal könnyebb lett az életük és a munkájuk. Nemhogy ekézték volna, éppen ellenkezőleg, mert a nehéz életükön segített 1-1 új eszköz, szerszám, gép, tápanyag, satöbbi. Valójában nyomorult egy életük volt, szétdolgozták a belüket is szegények, amiről a mai fotel-nosztalgiázóknak, divatos hagyományőrzőknek fogalma nincsen! Ez a sok hippi azt hiszi két nyaralás, napi szintű internetezés meg hétvégi Welness-ezés közben, hogy 10db csirke tartásától már érti a nagyszülők életének valódi nehézségeit. Persze közben azért ha valami nincs kéznél, vagy nem terem meg a kiskertben, akkor ugyanúgy bemegy az "aljas ipari szeméttel teli hipermarketbe", és bevásárol, miközben mosógép, mosogatógép, porszívó, konyhai robotgép, meg a t*köm tudja még mi minden segíti a mindennapi munkában. Dédszüleinknek egyik se volt, szóval ha valaki tisztelegni akar, és Bio-Hippiként ekézi az ipart, akkor tessék szépen ezekről is lemondani, mert ezek is ipari termékek! Nem beszélve arról, hogy ezeket a technológiákat olyan emberek tervezték és készítették, akik tán sose tudták volna kiaknázni a képességeiket, ha nincs ipari élelmiszergyártás, mert akkor nekik is a papával kellett volna egész életükben a kakit szedni a disznók alól otthon, ahelyett, hogy mondjuk mérnöknek tanuljanak.

    Azt meg végképp nem értem -ezt nem direkt neked célzom, csak úgy általában-, hogy miért kéne nekünk is úgy élni, mint a nagyszülőknek? A fejlődés arról szól, hogy ne kelljen úgy élni, mert segítünk magunkon valamilyen módon és tovább lépünk! Ilyen alapon visszamehetnénk az ősemberig is, elvégre az volt az igazi természetközeli létezés, vadászni, gyűjtögetni, megküzdeni napi szinten a többi ragadozóval az élelemért. "Nagyapáink" ehhez képest már régen ipari mértékű rombolásban voltak részesek az állatok háziasításával és a termőföldek kizsigerelésével. Az nem volt gond, csak az ennél is tovább fejlődött mai ipar lett ördögtől való?

    Összetett kérdések ezek...
  • bmw #57
    De sajna letezik.....
  • ostoros #56
    Aha. Hát, amiről beszélsz ma már nagyrészt nem is létezik.
  • TokraFan #55
    Nem érti sajnos...
  • Archenemy #54
    "Ma közel 8 milliárd ember él a Földön. Ez 8 milliárd éhes száj. Nem az élelmiszertermelés a probléma, hanem az, hogy ilyen sokan vagyunk."

    Látom nem tűnt fel a hírben, hogy nem éhezésről van szó, hanem a pocsékolásról (=túltermelésről). Ha XY nem dobja el a hamburgert hanem meg se veszi, akkor az a hamburger nem kerül el mágikusan egy éhezőhöz, mert az éhezőnek nem azért nincs kajája mert neki nem jut, hanem mert nincs pénze vagy lehetősége megvenni. A megdonnálc meg akkor legközelebb annyival kevesebb hamburgert gyárt.

    Az éhezést a következő dolgok okozzák: háború, korrupció, rossz logisztika, földművelés hiánya, szárazság. Se a "sok ember", se a "nincs elég kaja" nem szerepel az okok közt, ezt már úgy is beláthatjuk, hogy mikor századennyi ember volt, ugyanennyi volt az éhezés.
  • kiralysanyi #53
    "Bemegy az állat a kapun ahol már előtte hónapokig átkelt, vagyis semmi félelemérzete nincsen mert fogalma nincs arról, hogy ma megy át rajta utoljára. Kap egy nagyfeszültségű áramütést, ami azonnal végez vele. "

    Itt azért néhány apróság kimaradt. Pl. kimegy a "kapun", felhajtják a teherautóra (ha nem megy magától, akkor ütik-verik-szúrják-vágják), elviszik a vágóhídra (ha szerencséje van a jószágnak, akkor nem messzire, nem melegben), lehajtják a teherautóról (ha nem megy magától, akkor...), aztán stresszelve kivárja a sorát, majd ezután jön a sokkoló.
    A nosztalgikus házi horror meg már rég a múlté. Nálunk pl úgy működik, hogy nem megfeszített hurokkal a szájában kiterelem a jószágot az ólból, ha kiért rántok egyet a hurkon, az állat reflexből hátralép, a hentes meg lesokkolja. Mire felfogná hogy baj van, már öntudatlan. Ha valami oknál fogva nincs szükség a vérre, még egyszerűbb a dolog. Odacsalom a disznót az ólajtóhoz, a hentes benyúl a sokkolóval, és már kész is.
    Más a helyzet, ha nem saját célra történik a vágás, hanem a feldolgozott hús kereskedelmi forgalomba kerül. Ilyenkor nagyjából az történik, amit az első bekezdésben leírtam...
  • TokraFan #52
    Azt állítom, hogy humánusabb! Bemegy az állat a kapun ahol már előtte hónapokig átkelt, vagyis semmi félelemérzete nincsen mert fogalma nincs arról, hogy ma megy át rajta utoljára. Kap egy nagyfeszültségű áramütést, ami azonnal végez vele. Ezzel szemben ott a házi horror, ahol az állat már érzi és tudja, mi közvetkezik, nem véletlenül visít őrült módon már akkor, amikor még bele se vágták a kést. Aztán a vonszolás, nyakonszúrás, kivéreztetés...Satöbbi. Ezek a tények. A többi csak nosztalgia meg szépemlékű családi vasárnap.
  • ostoros #51
    Jaj, ezt a humánusságot inkább hagyjuk. Annyira álszent dolog, hogy ahhoz képest a politikusok egyenes és őszinte emberek...
  • TokraFan #50
    "De nem úgy kezdődött a dolog, hogy lett hirtelen sok éhes száj és azokat meg kellett etetni."

    Hogyne...Korábban tized ennyi embert sem tudott eltartani a hagyományos termeléssel bénázó mezőgazdaság, még 1 milliárd ember sem élt a Földön nemhogy 7, de már komplett népek éheztek egy rossz időjárású, aszályos vagy más problémával terhelt év után. Ma ez a technológiának köszönhetően úgy néz ki, hogy szar a termés valamiből valahol (mondjuk itthon), akkor azt simán pótolni lehet más forrásból, mert képesek vagyunk a technológia által tárolni, tartósítani, és extrém gyorsan szállítani (pl. repülő).

    A disznóvágáshoz meg hiába kerekíted ide a kultúrális -de rendkívül rossz és káros-, beidegződéseket, attól az még egy szimpla tömény állatkínzás marad, aminél ezerszer humánusabb módon végeznek ma egy modern vágóhídon az állatokkal.
    Pont ilyen "csodás" kultúrája van mondjuk a bikaviadalnak is, de attól még, mert ezt szokták meg egy adott kultúrkör tagjai, az sem lesz más mint agyatlan állatkínzás és vérengzés. Szóval minimum furcsa, amikor az ipari állattartást ekézed, miközben a horror házi sertésgyilkolást meg élvezettel nézed végig. A szavaidből az derül ki, hogy mivel ez utóbbihoz családi élmények társulnak, így az állat szenvedése itt már másodlagos. Tulajdonképpen te nem az állatokat sajnálod az ipari tartás és vágás esetén sem, hanem csak azt, hogy ahhoz nem kötődnek szépemlékű össznépi banzájok, tehát az ördögtől való, míg a vidám családi vasárnap egy késes böllérrel és visító állatokkal egy szép, őrizni való hagyomány. Pedig ha objektíven szemléljük, akkor a házi disznóvágás egy rettenetes horror és amennyiben téged valóban az állat szenvedése érdekelne, akkor egy családi élmény sem tudná benned ezt az érzést pozitív irányba fordítani. Ahogy egyébként ez nálam valóban így működik, ugyanis még gyermekkoromban volt szerencsétlenségem végignézni egy ilyet testközelből, de veled ellentétben én képtelen voltam jól érezni magam annak ellenére, hogy a család ott is örömködött egy jót.

    Persze itt nem arról van szó, hogy nem vágnám le akár én magam azt a disznót ha éhes lenne a családom, de szerencsére erre most nincs szükség, mert az ipar elvégzi helyettem, kíméletesen és humánusan.
  • NEXUS6 #49
    Nagyjából egyetértek.
    A civilizáció, a társadalom forradalmi változását mindíg a mezőgazdaság forradalma előzte meg.

    Másrészt mindíg lehet nosztalgiázni, hogy az előző állapot volt az igazi, mert akkor még közelebb voltunk a természethez.
    Csakhogy azt amit emberiségnek nevezünk más irányba indult el. Az, hogy a modern ember egyrészt az elődeihez képest nagyobb figyelmet fordít a környezetére, nem csak egyszerűen lerabolja, vadássza, gyűjtögeti az erőforrásokat, hanem a kultúrájának egyfajta ösztönös része a gondozás az odafigyelés, és az, hogy más emberekkel intenzívebb kapcsolatokra, pl kereskedelemre törekszik, mindez szinte automatikusan létrehozta a civilizációt, az egyre fejlettebb kultúrát és termelési módot, ahhoz képest, hogy előtte több százezer évig adott környezetben hasonló adottságú emberek nem tudtak ilyet megteremteni.

    Most akkor hátra arc, forduljunk vissza?
    Szerintem ez nem fog menni. Azok a dolgok, amelyek bennünket ide juttattak inkább ösztönösek, belénk kódoltak, mintsem tudatos döntések eredményei. Nem azért vagyunk itt, mert pl Platón, Arisztotelész, vagy Buddha ezt kitalálta. El nem tudták volna képzelni mindazt, ami ma van!