Gyurkity Péter
Rengeteg élelmiszert pocsékolunk el
A fiatalok jó része nem is próbál takarékos lenni, a téma eddigi életük során fel sem merült.
Az Illinois Egyetem mezőgazdasággal foglalkozó szakértőinek új tanulmánya kifejezetten az elpocsékolt élelmiszerek mennyiségére és ennek főbb hatásaira, következményeire koncentrál. Az anyagban arra mutatnak rá, hogy hatalmas érték megy veszendőbe, ami a klímaváltozást is befolyásolja.
A tanulmány többnyire fiatal amerikaiak megkérdezésén és a beérkező válaszokon alapul, ebből pedig többek között az derül ki, hogy a válaszadók jó része nem is gondolt az élelem értékére, annak megőrzésére, a pocsékolás megelőzésére, ezáltal pedig a takarékosságra. Állításuk szerint ezt soha senki nem ajánlotta nekik, a téma eddigi életük során fel sem merült, így nem is tulajdonítottak komolyabb jelentőséget ennek. A nemleges választ megfogalmazók nem látják a pocsékolás problematikáját, illetve úgy vélik, hogy nincs semmiféle ráhatásuk a folyamatra, amit az „apátia” szóval lehet a legjobban jellemezni. Fontos azonban megjegyezni, hogy mindössze 58 fiatal személyt kérdeztek meg egy közép-nyugati városban, ezt tehát nem lehet reprezentatív felmérésként kezelni.
Mégis, a válaszokból kirajzolódik a probléma lényege, miszerint a fiatalabb generáció tagjai nem látnak problémát a pocsékolásban. Arra már több különböző tanulmányban rámutattak, hogy az Egyesült Államokban nagyjából a megvásárolt élelmiszerek egyharmada megy veszendőbe (31 és 40 százalék közötti arányban), amivel jócskán megelőzik a többi országot – egy főre vetítve pedig napi 1200 kalóriára rúg a pontos adat, miközben 12 millió gyermek van híján megbízható, állandó beszerzési forrásnak, vagyis ennyien még az Egyesült Államokban sincsenek elfogadható helyzetben.
Fokozza a gondot, hogy a szeméttelepekre kerülő élelmiszerek az egyéb hulladékkal elkeveredve nem tudnak olyan tisztán és gyorsan lebomlani, mint a természetben, ez pedig fokozza a metángáz termelését, ami nyilván a klímaváltozásra is hatást gyakorol. Érdekességként tehetjük ehhez hozzá, hogy globálisan a friss víz mintegy 70 százalékát a mezőgazdaság használja fel, az üvegházgatást kiváltó gázok 35 százaléka pedig szintén innen ered – nem ártana tehát valamit tenni a pocsékolás mérséklése érdekében.
Az Illinois Egyetem mezőgazdasággal foglalkozó szakértőinek új tanulmánya kifejezetten az elpocsékolt élelmiszerek mennyiségére és ennek főbb hatásaira, következményeire koncentrál. Az anyagban arra mutatnak rá, hogy hatalmas érték megy veszendőbe, ami a klímaváltozást is befolyásolja.
A tanulmány többnyire fiatal amerikaiak megkérdezésén és a beérkező válaszokon alapul, ebből pedig többek között az derül ki, hogy a válaszadók jó része nem is gondolt az élelem értékére, annak megőrzésére, a pocsékolás megelőzésére, ezáltal pedig a takarékosságra. Állításuk szerint ezt soha senki nem ajánlotta nekik, a téma eddigi életük során fel sem merült, így nem is tulajdonítottak komolyabb jelentőséget ennek. A nemleges választ megfogalmazók nem látják a pocsékolás problematikáját, illetve úgy vélik, hogy nincs semmiféle ráhatásuk a folyamatra, amit az „apátia” szóval lehet a legjobban jellemezni. Fontos azonban megjegyezni, hogy mindössze 58 fiatal személyt kérdeztek meg egy közép-nyugati városban, ezt tehát nem lehet reprezentatív felmérésként kezelni.
Mégis, a válaszokból kirajzolódik a probléma lényege, miszerint a fiatalabb generáció tagjai nem látnak problémát a pocsékolásban. Arra már több különböző tanulmányban rámutattak, hogy az Egyesült Államokban nagyjából a megvásárolt élelmiszerek egyharmada megy veszendőbe (31 és 40 százalék közötti arányban), amivel jócskán megelőzik a többi országot – egy főre vetítve pedig napi 1200 kalóriára rúg a pontos adat, miközben 12 millió gyermek van híján megbízható, állandó beszerzési forrásnak, vagyis ennyien még az Egyesült Államokban sincsenek elfogadható helyzetben.
Fokozza a gondot, hogy a szeméttelepekre kerülő élelmiszerek az egyéb hulladékkal elkeveredve nem tudnak olyan tisztán és gyorsan lebomlani, mint a természetben, ez pedig fokozza a metángáz termelését, ami nyilván a klímaváltozásra is hatást gyakorol. Érdekességként tehetjük ehhez hozzá, hogy globálisan a friss víz mintegy 70 százalékát a mezőgazdaság használja fel, az üvegházgatást kiváltó gázok 35 százaléka pedig szintén innen ered – nem ártana tehát valamit tenni a pocsékolás mérséklése érdekében.