SG.hu
Patát raktak a robotokra, hogy tudjanak haladni a sárban
A mérnökök a jávorszarvasok által inspirált robotlábakat építettek, amelyek képesek megbirkózni az átázott talajjal.
Ha sárban és trágyában való taposásról van szó, a robotok nem érnek fel egy jávorszarvashoz. "A robotok még csak most kezdenek nem sík terepen, például építkezéseken vagy lépcsőkön dolgozni, de ha egy robotnak természetes területeken kell közlekednie, akkor elakadunk” - mondta Simon Godon, az észtországi Tallinni Műszaki Egyetem posztdoktori kutatója. Hogy a robotoknak legyen esélyük, Godon és egy mérnökcsapat szilikonlábakat épített, amelyeket a jávorszarvasok patái ihlettek. A lábak a kereső- és mentőakciókhoz, faültetéshez vagy más kültéri feladatokhoz használt robotok javát hivatottak szolgálni.
A vadászok több pár jávorszarvaslábat biztosítottak a mérnököknek a kísérleteikhez. A jávorszarvasokat húsért, vadállatként és egyes területeken azért vadásszák, hogy megakadályozzák, hogy kárt tegyenek a termésben vagy az erdészeti műveletekben. "Észtországban évente körülbelül 1000 jávorszarvast lövünk ki, így nagyon könnyű elmenni egy vadászegyesülethez, és megkérni őket, hogy hívjanak fel, ha elejtettek egy jávorszarvast” - mondta Maarja Kruusmaa, az egyetem Biorobotikai Központjának igazgatója és a kutatócsoport tagja.
Néhány jávorszarvaslábbal a kezükben a tudósok visszatértek a laboratóriumba, a lábakat egy járást szimuláló robotmeghajtóhoz csatlakoztatták, és megmérték a különböző típusú talajon, sárban és nedves talajon való taposáshoz szükséges erőket. A jávorszarvas patája kitágul, ahogy belesüllyed a sárba vagy a hóba. Ez növeli a talp teljes felületét, és lassítja a talajba süllyedést. A kitágult patának köszönhetően a jávorszarvas kevesebb energiával tudja kihúzni a lábát a sárból vagy a nedves hóból - mondta Godon. "Ez olyasmi volt, amire nem számítottunk” - mondta Kruusmaa.
Miután tanulmányozták, hogyan teljesítenek a valódi jávorszarvaslábak, a mérnökök megtervezték a saját eszközüket, amely egy kapható robotra illeszkedik. A csapat egy 25 kilós, négylábú robot - nagyjából akkora, mint egy spániel - gömb alakú függelékeire illesztette a jávorszarvas által inspirált lábakat, és erdőben és patakmederben tesztelték. A próbák során a robot fele olyan mélyre süllyedt, kevesebb szívóhatást tapasztalt, amikor kihúzta a lábait a sárból, és mivel könnyebben tudott járni, 70%-kal kevesebb energiát használt fel. Az eredményeket a Bioinspiration and Biomimetics című folyóiratban publikálták.
Daniel Goldman, a Georgia Tech fizikaprofesszora, aki nem vett részt a kutatásban, elmondta, hogy a meglévő robotok, amelyek szivacsos, sáros talajon próbálnak járni, gyakran kudarcot vallanak. "Gyakorlatilag használhatatlanná válnak” - mondta. „Bármi, ami javíthatja a lábak kialakítását, nagyon hasznos dolog, és eddig nagyrészt feltáratlan volt”.
Ha sárban és trágyában való taposásról van szó, a robotok nem érnek fel egy jávorszarvashoz. "A robotok még csak most kezdenek nem sík terepen, például építkezéseken vagy lépcsőkön dolgozni, de ha egy robotnak természetes területeken kell közlekednie, akkor elakadunk” - mondta Simon Godon, az észtországi Tallinni Műszaki Egyetem posztdoktori kutatója. Hogy a robotoknak legyen esélyük, Godon és egy mérnökcsapat szilikonlábakat épített, amelyeket a jávorszarvasok patái ihlettek. A lábak a kereső- és mentőakciókhoz, faültetéshez vagy más kültéri feladatokhoz használt robotok javát hivatottak szolgálni.
A vadászok több pár jávorszarvaslábat biztosítottak a mérnököknek a kísérleteikhez. A jávorszarvasokat húsért, vadállatként és egyes területeken azért vadásszák, hogy megakadályozzák, hogy kárt tegyenek a termésben vagy az erdészeti műveletekben. "Észtországban évente körülbelül 1000 jávorszarvast lövünk ki, így nagyon könnyű elmenni egy vadászegyesülethez, és megkérni őket, hogy hívjanak fel, ha elejtettek egy jávorszarvast” - mondta Maarja Kruusmaa, az egyetem Biorobotikai Központjának igazgatója és a kutatócsoport tagja.
Néhány jávorszarvaslábbal a kezükben a tudósok visszatértek a laboratóriumba, a lábakat egy járást szimuláló robotmeghajtóhoz csatlakoztatták, és megmérték a különböző típusú talajon, sárban és nedves talajon való taposáshoz szükséges erőket. A jávorszarvas patája kitágul, ahogy belesüllyed a sárba vagy a hóba. Ez növeli a talp teljes felületét, és lassítja a talajba süllyedést. A kitágult patának köszönhetően a jávorszarvas kevesebb energiával tudja kihúzni a lábát a sárból vagy a nedves hóból - mondta Godon. "Ez olyasmi volt, amire nem számítottunk” - mondta Kruusmaa.
Miután tanulmányozták, hogyan teljesítenek a valódi jávorszarvaslábak, a mérnökök megtervezték a saját eszközüket, amely egy kapható robotra illeszkedik. A csapat egy 25 kilós, négylábú robot - nagyjából akkora, mint egy spániel - gömb alakú függelékeire illesztette a jávorszarvas által inspirált lábakat, és erdőben és patakmederben tesztelték. A próbák során a robot fele olyan mélyre süllyedt, kevesebb szívóhatást tapasztalt, amikor kihúzta a lábait a sárból, és mivel könnyebben tudott járni, 70%-kal kevesebb energiát használt fel. Az eredményeket a Bioinspiration and Biomimetics című folyóiratban publikálták.
Daniel Goldman, a Georgia Tech fizikaprofesszora, aki nem vett részt a kutatásban, elmondta, hogy a meglévő robotok, amelyek szivacsos, sáros talajon próbálnak járni, gyakran kudarcot vallanak. "Gyakorlatilag használhatatlanná válnak” - mondta. „Bármi, ami javíthatja a lábak kialakítását, nagyon hasznos dolog, és eddig nagyrészt feltáratlan volt”.