Gyurkity Péter
Aszteroidákon juthatunk el a Marsra
Az MIT professzora szerint kisbolygók közvetítésével juthatnánk el biztonságosan égi szomszédunkra.
A különböző Mars-projektek az utóbbi hónapokban több alkalommal szerepeltek a híradásokban, itt számos érv elhangzott már pró és kontra. Legutóbb az MIT tanulmánya hívta fel arra a figyelmet, hogy a holland magáncég kezdeményezésével megalakult Mars One küldetés csúfos kudarcba fulladhat, most pedig egyik professzoruk javaslata szerint a közvetlen utazás helyett az aszteroidákat kellene felhasználnunk ugródeszkaként.
Richard Binzel professzor a Nature magazinban megjelent írásában azt ajánlja a területtel foglalkozó cégeknek és kormányzati szerveknek, hogy vizsgálják meg a Földhöz közeli pályán mozgó kisbolygók felhasználásának lehetőségét, ezek ugyanis ugródeszkaként jöhetnek számításba a Mars-küldetések kialakításában. Mivel a bolygóra történő közvetlen utazás sokáig, akár 6-8 hónapig is eltarthat, az ebben résztvevő űrhajósoknak nemcsak a kellő mennyiségű utánpótlásra, de az út során őket érő sugárzásra is gondolniuk kell, ami az eddigi tapasztalatok szerint a csonttömeg csökkenését, a sejtek öregedésének felgyorsulását, látásproblémákat, de egyes félelmek szerint akár meddőséget is okozhat (a NASA nem véletlenül kínálja a petesejtek és spermiumok lefagyasztását saját űrhajósainak).
Naprendszerünkben több millió aszteroida található, ezek jó része a kisbolygóövben helyezkedik el, a Jupiter és a Mars között, de némelyikük a Holdhoz és a Földhöz is közelebb mozog, ezeket kellene még jobban feltérképezni, és kialakítani egy olyan útvonalat, amely először csak egy néhány hétig tartó útra vinné el az űrhajósokat, majd pedig hosszabb utazásokat is kínálna számukra, hogy még több tapasztalatot gyűjtsünk az ezekkel kapcsolatos akadályokról. A NASA ugyan jelenleg éppen egy ilyen aszteroida befogását tervezi, ez azonban a szakember szerint teljesen felesleges, mivel inkább meg kellene várnunk, míg egy ilyen kisbolygó hozzánk közelebb érkezik, ezzel sok erőforrást takarítanánk meg. A hosszabb küldetések során egyébként nem kellene leszállnunk a kijelölt példányokon, azok picinyke gravitációs mezejére támaszkodva elég lenne „leparkolni” mellettük, követve azok pályáját.
Néhány ilyen aszteroida-küldetés után sokkal magabiztosabban vághatnánk neki a Marsra történő utazásnak, ami egyben kevesebb kockázatot rejtene magában. Mások, így például a kanadai Chris Hadfield asztronauta, szerint inkább a Holdra kellene visszatérni, mivel még nem állunk olyan technológiai szinten, ami szavatolná a Mars-küldetés biztonságos lebonyolítását.
A különböző Mars-projektek az utóbbi hónapokban több alkalommal szerepeltek a híradásokban, itt számos érv elhangzott már pró és kontra. Legutóbb az MIT tanulmánya hívta fel arra a figyelmet, hogy a holland magáncég kezdeményezésével megalakult Mars One küldetés csúfos kudarcba fulladhat, most pedig egyik professzoruk javaslata szerint a közvetlen utazás helyett az aszteroidákat kellene felhasználnunk ugródeszkaként.
Richard Binzel professzor a Nature magazinban megjelent írásában azt ajánlja a területtel foglalkozó cégeknek és kormányzati szerveknek, hogy vizsgálják meg a Földhöz közeli pályán mozgó kisbolygók felhasználásának lehetőségét, ezek ugyanis ugródeszkaként jöhetnek számításba a Mars-küldetések kialakításában. Mivel a bolygóra történő közvetlen utazás sokáig, akár 6-8 hónapig is eltarthat, az ebben résztvevő űrhajósoknak nemcsak a kellő mennyiségű utánpótlásra, de az út során őket érő sugárzásra is gondolniuk kell, ami az eddigi tapasztalatok szerint a csonttömeg csökkenését, a sejtek öregedésének felgyorsulását, látásproblémákat, de egyes félelmek szerint akár meddőséget is okozhat (a NASA nem véletlenül kínálja a petesejtek és spermiumok lefagyasztását saját űrhajósainak).
Naprendszerünkben több millió aszteroida található, ezek jó része a kisbolygóövben helyezkedik el, a Jupiter és a Mars között, de némelyikük a Holdhoz és a Földhöz is közelebb mozog, ezeket kellene még jobban feltérképezni, és kialakítani egy olyan útvonalat, amely először csak egy néhány hétig tartó útra vinné el az űrhajósokat, majd pedig hosszabb utazásokat is kínálna számukra, hogy még több tapasztalatot gyűjtsünk az ezekkel kapcsolatos akadályokról. A NASA ugyan jelenleg éppen egy ilyen aszteroida befogását tervezi, ez azonban a szakember szerint teljesen felesleges, mivel inkább meg kellene várnunk, míg egy ilyen kisbolygó hozzánk közelebb érkezik, ezzel sok erőforrást takarítanánk meg. A hosszabb küldetések során egyébként nem kellene leszállnunk a kijelölt példányokon, azok picinyke gravitációs mezejére támaszkodva elég lenne „leparkolni” mellettük, követve azok pályáját.
Néhány ilyen aszteroida-küldetés után sokkal magabiztosabban vághatnánk neki a Marsra történő utazásnak, ami egyben kevesebb kockázatot rejtene magában. Mások, így például a kanadai Chris Hadfield asztronauta, szerint inkább a Holdra kellene visszatérni, mivel még nem állunk olyan technológiai szinten, ami szavatolná a Mars-küldetés biztonságos lebonyolítását.