Gyurkity Péter

Aszteroidákon juthatunk el a Marsra 

Az MIT professzora szerint kisbolygók közvetítésével juthatnánk el biztonságosan égi szomszédunkra.

A különböző Mars-projektek az utóbbi hónapokban több alkalommal szerepeltek a híradásokban, itt számos érv elhangzott már pró és kontra. Legutóbb az MIT tanulmánya hívta fel arra a figyelmet, hogy a holland magáncég kezdeményezésével megalakult Mars One küldetés csúfos kudarcba fulladhat, most pedig egyik professzoruk javaslata szerint a közvetlen utazás helyett az aszteroidákat kellene felhasználnunk ugródeszkaként.

Richard Binzel professzor a Nature magazinban megjelent írásában azt ajánlja a területtel foglalkozó cégeknek és kormányzati szerveknek, hogy vizsgálják meg a Földhöz közeli pályán mozgó kisbolygók felhasználásának lehetőségét, ezek ugyanis ugródeszkaként jöhetnek számításba a Mars-küldetések kialakításában. Mivel a bolygóra történő közvetlen utazás sokáig, akár 6-8 hónapig is eltarthat, az ebben résztvevő űrhajósoknak nemcsak a kellő mennyiségű utánpótlásra, de az út során őket érő sugárzásra is gondolniuk kell, ami az eddigi tapasztalatok szerint a csonttömeg csökkenését, a sejtek öregedésének felgyorsulását, látásproblémákat, de egyes félelmek szerint akár meddőséget is okozhat (a NASA nem véletlenül kínálja a petesejtek és spermiumok lefagyasztását saját űrhajósainak).


Naprendszerünkben több millió aszteroida található, ezek jó része a kisbolygóövben helyezkedik el, a Jupiter és a Mars között, de némelyikük a Holdhoz és a Földhöz is közelebb mozog, ezeket kellene még jobban feltérképezni, és kialakítani egy olyan útvonalat, amely először csak egy néhány hétig tartó útra vinné el az űrhajósokat, majd pedig hosszabb utazásokat is kínálna számukra, hogy még több tapasztalatot gyűjtsünk az ezekkel kapcsolatos akadályokról. A NASA ugyan jelenleg éppen egy ilyen aszteroida befogását tervezi, ez azonban a szakember szerint teljesen felesleges, mivel inkább meg kellene várnunk, míg egy ilyen kisbolygó hozzánk közelebb érkezik, ezzel sok erőforrást takarítanánk meg. A hosszabb küldetések során egyébként nem kellene leszállnunk a kijelölt példányokon, azok picinyke gravitációs mezejére támaszkodva elég lenne „leparkolni” mellettük, követve azok pályáját.

Néhány ilyen aszteroida-küldetés után sokkal magabiztosabban vághatnánk neki a Marsra történő utazásnak, ami egyben kevesebb kockázatot rejtene magában. Mások, így például a kanadai Chris Hadfield asztronauta, szerint inkább a Holdra kellene visszatérni, mivel még nem állunk olyan technológiai szinten, ami szavatolná a Mars-küldetés biztonságos lebonyolítását.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • xyl #15
    Szerintem egy ilyen zsúfolt tömegből csak ki lehet választani egy olyan aszteroidát, amelyik megfelelő időben van a Föld közelében, majd megfelelő időben kerül a Mars közelébe. Persze, menet közben kell föl- és leszállani.
    http://blog.fora.tv/2013/08/earth-crosses-through-a-shooting-gallery-of-asteroids/
  • Irasidus #14
    "Jó hát nekem csak az jött le, hogy képtelen vagy három dimenzióban gondolkodni.
    Egyrészt a bolygók nincsenek odaszögezve a saját pályájuk egy pontjához, folyamatosan keringenek a Nap körül. Ezért van az, hogy az űrhajók indítására legkedvezőbb időszakok olyan 26 havonta vannak a Mars felé, és ugyanígy vissza"

    Mint ahogy egy űrhajó, aszteroida sincs odaszögezve, hanem halad a saját pályáján a Nap körül. És azért 26 havonta indítanak űrhajót, mert ez a legenergiatakarékosabb pálya, az úgynevezett Hohmann-pálya. De ettől eltérő pályán is elérheted a Marsot, főleg ha nem számít az üzemanyaanyag, és egy aszteroida esetében pont nem számít az üzemanyag. Ez a lényege.

    "Az ilyen célra használható aszteroida esetleg akkor ér a Mars pályához, amikor az éppen a Nap túloldalán van. Ezzel meg nem érnek semmit az űrhajósok. Ráadásul az utazásra használandó aszteroida is folyamatosan mozog, halad a saját keringési pályáján, nem áll a Föld mellett és indul el az ideális időpontban."

    Nyilván olyan pályahajlású kisbolygót keresnek mai nem csak egyszerűen a Mars felé mozog, hanem el is éri azt. Olyan kisbolygó meg nyilván kizárható, amik csak abba az irányba repülnek de valójában messze elkerülik a Marsot és a Földet. De ki beszélt ilyenekről? Bocsi de ez hívják szalmabáb érvelésnek.

    "Én nem tudok ilyenről, és szerintem nincs is."

    Aha, tehát amiről nem tudsz az nincs is? Amúgy ilyen Hohmann-pályán mozgó kisbolygóról én sem tudok, de a helyzet ennél kicsit bonyolultabb. A kaotikus bolygómozgások természetesen a kisbolygókra is érvényesek, és több évre-évtizedre előre ki kellene több száz Föld-Mars pályát keresztező kisbolygó pályát számolni, pontosan mikor halad el a legközelebb a két égitest mellet egy kisbolygó. Ami hidd el nekem (mert én számoltam ilyet) nem egyszerű kulimunka feladat. Mellesleg még több millió ilyen égitestet nem fedeztek fel...

    "Ráadásul hogyan fognak felszállni rá?"

    Égitestekre leszállni szoktak. Amúgy nagyon óvatosan ;) , és ahhoz nagyon hasonlóan mint Near, Pihlae, Osiris-REX és a majdani NASA kisbolygó küldetések...

    "Egyrészt ugye a bázist fel kell építeni, ami mindenképp idő, azaz jóval előtte oda kell repülni az építőbrigádnak az építési anyagokkal együtt. Ez viszont annyi energiát és időt követel, hogy egyszerűen olcsóbb közvetlenül a Marsra repülni."

    Nem kell bázist felépíteni a kisbolygón, elég ha a Földön vagy Föld körül összeállítani néhány modult, amit a kisbolygóhoz irányítanak, és ott rögzítik. Nem kell túl nagyban gondolkodni, nem egy várost kell odavinni csak pár lakómodult, meg egy leszállóegységet. Ennyi.

    "Rengeteg marhaságot összehordtak már a "tanult fők" a múltban, aminek józan ésszel nem sok értelme volt, vagy a technika fejlődése értelmetlenné nem tette. "

    Az, persze benne van a pakliban, hogy esetleg egy gyorsabb meghajtást találnak ki, és emiatt ez már nem lesz releváns a jövőben. Attól ez mai nap még realitás.
    Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2014.11.05. 17:23:22
  • teddybear #13
    Jó hát nekem csak az jött le, hogy képtelen vagy három dimenzióban gondolkodni.
    Egyrészt a bolygók nincsenek odaszögezve a saját pályájuk egy pontjához, folyamatosan keringenek a Nap körül. Ezért van az, hogy az űrhajók indítására legkedvezőbb időszakok olyan 26 havonta vannak a Mars felé, és ugyanígy vissza. Az ilyen célra használható aszteroida esetleg akkor ér a Mars pályához, amikor az éppen a Nap túloldalán van. Ezzel meg nem érnek semmit az űrhajósok. Ráadásul az utazásra használandó aszteroida is folyamatosan mozog, halad a saját keringési pályáján, nem áll a Föld mellett és indul el az ideális időpontban.

    "Persze, hogy mozognak a bolygók, de pályákon haladnak, nem össze-vissza, nyilván olyan kisbolygót kell találni, ami a Mars és Föld közelében is elhalad. "

    Én nem tudok ilyenről, és szerintem nincs is. Ráadásul hogyan fognak felszállni rá? Egyrészt ugye a bázist fel kell építeni, ami mindenképp idő, azaz jóval előtte oda kell repülni az építőbrigádnak az építési anyagokkal együtt. Ez viszont annyi energiát és időt követel, hogy egyszerűen olcsóbb közvetlenül a Marsra repülni.

    " Ez az elképzelés legalább 100 éves, és azóta elég sok mérnök, és kutató dolgozott már lehetséges forgatókönyvön, most egy professzor nyilatkozott erről, minek nem tudom, lényegtelen. Ez még a jövő zenéje... "

    Rengeteg marhaságot összehordtak már a "tanult fők" a múltban, aminek józan ésszel nem sok értelme volt, vagy a technika fejlődése értelmetlenné nem tette.
  • Irasidus #12
    Persze, hogy mozognak a bolygók, de pályákon haladnak, nem össze-vissza, nyilván olyan kisbolygót kell találni, ami a Mars és Föld közelében is elhalad. Nem igazán kell építeni az aszteroidán semmit, elég egy modulokból összerakott egységet építeni, odamenni űrhajósokkal, és rögzíteni az egészet. Sok üzemanyagot meg lehet spórolni így, és még gyorsabb is az utazás. Ez az elképzelés legalább 100 éves, és azóta elég sok mérnök, és kutató dolgozott már lehetséges forgatókönyvön, most egy professzor nyilatkozott erről, minek nem tudom, lényegtelen. Ez még a jövő zenéje...
  • teddybear #11
    Ami azt illeti, szvsz nem igen fog menni a dolog. Kellene egy olyan aszteroida, amely a Mars és a Föld között ingázik, ami gyakorlatilag lehetetlen, mer mindkét bolygó folyamatosan mozog. Az aszteroida egyszerűen mindig akkor érne a két bolygó pályára, amikor az már egészen máshol jár. Az űrhajósok meg állhatnának az űrben, a megállóban, amíg hozzájuk ér a bolygó.

    Viszont én még nem hallottam olyan aszteroidáról, ami a két bolygó pályája közelében kering. Ha pedig valamelyik földközelben elhúzó kisbolygóra gondolnak, akkor mennyi idővel kell előbb leszállni rajta az építőbrigádnak, hogy minden kész legyen, amikor az űrhajósok is fel tudnak szállni rá? Akkor már egyszerűbb, ha saját járművel mennek át.
  • ostoros #10
    Mint mondtam a 15 km-es túlzás. Amit pedig ő mondott, hogy az aszteroidákat nagyon távoli cél felé lenne érdemes indítani, ahova már csak az elindulók leszármazottai érkeznek meg.
    Olvasási problémák?
  • Meridian #9
    Tehát fogni kell egy 15km-es szikladarabot... aztán kifúrni, belül olyan üreget kialakítani, aztán úgy megpörgetni, hogy belül garvitációs érzetet keltsen. Aztán ezt a szikladarabot a mars felé irányítani... aha.
    Teljesen kivitelezhető ötlet.

    Sztem akkor inkább Alfa Holdbázis 1999. Egyszerűbb. Aztán jöhetnek az űrszörnyek, meg az űrkalandok...
  • ostoros #8
    Erre már rég van megoldás. Meg kell pörgetni. És akkor belül lesz ami a talajon tartson.
    A 10-15 km-es viszont túlzás, már egy 5 km-es ben is akkora a belső tér, hogy ha jól beosztják, több száz emberre elég lehet.
  • Meridian #7
    12-15km-es aszteroidának is a tömegvonzása szinte nulla... évekig súlytalanságban élni? Mission impossible.
  • Meridian #6
    Sztem ez egy oltári nagy baromság. Ha csak ennyit tudnak, akkor inkább monnyanak le. :D

    Akkor előbb talán valami jobb űrhajtóművet kellene megkonstruálni, aztán mars-utazásról álmodozni.