Gyurkity Péter

Már készül a NASA Mars-rakétája 

Az évekig tartó tervezési fázis után indulhat a rakéta fejlesztése, amely több változatban készülne el.

Az elmúlt hónapokban többször olvashattunk arról, hogy a NASA hosszú szünet után ismét komolyabb figyelmet fordít(hat) a Hold, valamint a Mars kutatása felé, itt pedig komplex expedíciókat is terveznek, amelyek az égitesteken történő leszállást is magukba foglalnának. Most végre elindult az ehhez szükséges rakéta fejlesztése, bár még évekig tartó munkára lesz szükség.

A Space Launch System (SLS) fejlesztésének elindulása azért kiemelt jelentőségű, mert az Apollo-programban szolgálatot teljesítő Saturn V óta ez lesz a legnagyobb teljesítményű rakéta az ügynökség eszköztárában. Eddig nem sok konkrétumot tudhattunk magáról a rendszerről, annak felépítéséről, ám a most közzétett anyagok alapján összeállt a kép, amely több variánst is említ. Az SLS ezek szerint több blokkból épülne fel, ezek egymást követően készülnének el, és mindegyik eltérő jellemzőkkel állna munkába.

Az első körben a Block I kifejlesztése történik, mégpedig 2014 és a legkésőbb 2018 novemberében esedékes első fellövés között, picit több mint 7 milliárd dollárból. Itt igyekeznek a visszavonultatott űrsiklók több elemét is felhasználni, ennek megfelelően az első lépcsőben az ott is látott két Solid Rocket Booster (SSRB) párosul a hatalmas méretű tartállyal, ami vörös helyett ezúttal fehér színű lesz. A második lépcsőt a Delta IV rakéta módosításából származó Delta Cryogenic biztosítja majd, együttesen pedig 70 metrikus tonnát emelhetnek alacsony orbitális pályára. Ha minden a terv szerint történik, 2018-ban ez a blokk juttatja majd közel a legénység nélküli Orion-kapszulát a Hold túlsó oldalához.

A Block IB a második lépcsőt módosítja tovább, a Delta IV helyett itt az úgynevezett Exploration Upper Stage jut majd főszerephez, amely rengeteg üzemanyaggal és 4 RL10-rakétával növelné a hasznos terhet 110 tonnára. 2030 körül pedig elkészülne a Block II, amely a két SSRB helyett alkalmazna továbbfejlesztett booster-rakétákat, elérve ezzel a 155 metrikus tonna kapacitást az alacsony orbitális pályára (LEO) történő állításakor. Érdemes megemlíteni, hogy a Saturn V annak idején 118 tonnáig jutott, a jelenleg alkalmazásban lévő és fejlesztés alatt álló alternatív platformok pedig messze elmaradnak ettől: a SpaceX Falcon Heavy hasznos terhe 55 tonna, az Ariane 5 esetében ez mindössze 21 tonna, a Delta IV pedig 29 tonnát mutathat fel.

Az még nem világos, hogy a NASA új nehézsúlyú fejlesztése, avagy a SpaceX jóval kisebb megoldásai kerülnek-e majd főszerepbe a 2030-as évek elejére.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • ostoros #24
    nem lehozni kell a dolgokat, hanem odaköltözni hozzájuk.
  • Molnibalage #23
    Energia...? Az űrben olyan "sok" energia van, hogy az egyik legkomolyabb feladat az űrjárműveken a villamos energika előállítása és energiatakarékos életmód...

    Jelenleg egyetlen dolog van, amit majd talán megéri bányászni, a Holdon található egyik He izotóp, de csak akkor, ha már egyszer lenne hozzá való fúziós reaktor is...
  • NEXUS6 #22
    Lehetne olyan üzleti modell, aminek a lényege az lenne, hogy mindent, amiből az űrben sok van onnan szednek össze, pl energia. A Földről gyak csak az embereket, meg mondjuk elektronikát, olyan dolgokat vinnének fel, ami munkaigényes és a Földön könnyű előállítani, illetve kis tömegű.

    Ehhez kéne egy olcsó, többször felhasználható személyszállító rendszer, egy ionhajtóműves űrvontató rendszer. Meg egy megfelelő kapacitású föld-körüli űrállomás. Illetve az előbbiek kiépítéséhez egy ilyen, a cikkben is szereplő óriás rakéta. Ha ezt erre használják, hogy egyszer használatos marsmissziót indítsanak, akkor további 50 év, vagy akármennyi, amíg rendes és viszonylag olcsó űrutazás/űripar lesz.

    Azt lehet remélni, hogy az oroszok is elkezdtek ilyen rakétát fejleszteni és hogy ők végre komolyan gondolják az űrmeghódíccsát.

    Csak mert ott fönn vann minden, méghozzá kb végtelen mennyiségben!!!
    ;)
  • llax #21
    A LEO és társai (GEO, GSO, SSO...) gazdaságilag is fontosak, még ha az emberes repülések közvetlen hasznot nem is termelnek.. A távközlési, műsorszóró, meteorológiai, navigációs, távérzékelő, katonai műholdakat is fel kell juttatni valahogyan. Ezek közvetlenül vagy közvetetten hasznot termelő műholdak. Ugyan nem igényelnek akkora rakétát, mint az emberes repülések, de új és olcsóbb technológia kifejlesztését igen, amit aztán nagyobb méretekben is fel lehetne használni. A fejlődés útjában szerintem nem a gazdasági érdekek hiánya áll.

    Ez már tényleg nagyon személyes vélemény:
    Megtérülnének a fejlesztésbe ölt pénzek (ha nem mennek nagyon tévútra), ha a műholdindítások jelentős része annak kezében lenne, aki költött a fejlesztésre. A szükséges tőkével viszont nem rendelkezik akármelyik cégecske...
  • Molnibalage #20
    A ezredébe kerülne a LEO pálya akkor sem érné meg gazdaságilag semmit odafent csinálni. A tudományos eredmények jönnének olcsóbban.

    A 8000 tonnás rakéta és néhány száz kilós megjegyzésed sem igaz, a Saturn V ennél többet tudott és "csak" 3000 tonna volt feltöltve.
  • Irasidus #19
    Drága, de alapvetően nem annyira mint gondoljátok. Egy Londoni olimpia árából 10 MSL marsjárót lehetett volna küldeni, az Iraki háború árából meg két Marutazás megvalósult volna már. Szakértők szerint igaz probléma motiválatlanság, anno a hidegháborúban megvolt, ma a kutyát sem érdekli, így nem hordják a pénzt talicskával az űrkutatásba. Egyesek ezt úgy fogalmazzák meg, hogy normalizálódott az űrkutatás pénzügyi helyzete (ha a többi kutatást nézzük, még így nagyságrendekkel több pénzt kap, mint mondjuk a részecskefizika), ez nyilván a megszokott gyors tempot lecsökkenti. Nézőpont kérdése, hogy ez rossz vagy jó. Nekünk akik szeretik az űrkutatást, nyilván nem jó hír...
  • Banderas1990 #18
    Igen, pont ezt szerettem volna szavakba önteni, bár bevallom a fáradtság miatt valóban elég körülményesen. :D
    De én még csak nem is azt írtam, hogy ez az én problémám (bár nem örülök neki :) ), hanem, hogy ezek a tények. Magyarul, az ember, mint faj nem képes az optimális döntéshozatalra.

    Amit először is leírtam:" Hát igen, az emberes űrutazás, egyik legnagyobb akadálya maga az ember (több szempontból is). "

    Egyébként ezt az Obama-féle űrprogram nekem is sokkal jobban tetszik, mint az előző. Sokkal több benne a lehetőség pl. magánszektor bevonása.
  • Banderas1990 #17
    Hidd el, ezzel én is teljesen tisztában vagyok. Én egy szóval sem mondtam, hogy az űrprogram bizonyos területeken mindössze a finanszírozás miatt stagnál. Én annyit írtam, hogy maga az ember, mint önálló egyedi lény viselkedése és gondolkodásmódja is komoly befolyásoló tényező (gyakran negatív irányban). Ez szerintem nem is kérdés, hisz elég bármelyik országot, programot, beruházást, döntést megfigyelnünk és látni lehet, hogy nem mindig a tények és ész érvek a állnak a középpontban.

    Természetesen mindemellett az is igaz, hogy egy kutatás/fejlesztés idejét nem lehet előre meghatározni, hisz bizonyos áttöréseket, bizonyos problémák megoldását nem tudjuk előre megjósolni.
  • Irasidus #16
    Ha jól értem, az a problémád, hogy nem utópiában élünk, illetve lehetne ezt jobban is csinálni (a jelenlegi nem utópisztikus keretek között) is. Ezzel egyetértek (bár elég körülményesen fogalmaztad meg :) ). Egyébként, Obama éppen ezért változtatott az irányvonalon, mert amit és ahogy Bush akart, azt nem lehetett véghezvinni. Sajnos Obama terve is kompromisszumokra épül, leginkább az sok ezer alkalmazott miatt, akiket az űripar foglakoztat, és egy politikusnak mérlegelnie kell, és nem csak egy dolgot kell szem előtt tartania, bármennyire is fáj ez neked vagy nekem. Nem véletlen gúnyolják az SLS rakétát Social Lauch Rocketnek...
  • Banderas1990 #15
    Igen, lehet nem írtam le a véleményemet elég világosan/részletesen, de úgy hiszem, azért az alapok érthetőek.

    Nem azzal van a probléma, hogy emberek egy csoportjának meg kell állapítani, hogy mire milyen forrásokat áldozzanak (hisz akár egy pénz nélküli utópisztikus társadalomban is lennének "költségek": nyersanyag, munkaerő/munkaóra). Ez másképp nem is működhetne, ezzel nincs probléma. Azzal viszont már lehet, hogy ezeket a döntéseket mi alapján hozzák meg.

    Ugyebár általános, hogy az adott ország politikai vezetése évente megszabja a költségvetést, ami az űrprogramot is tartalmazza. Ezeket a döntéseket érdekek és gazdasági csoportok befolyásolják, és (nagy) részben ezért nem mindig a "józan ész" és a "tények" döntenek. Már a költségvetés kiosztásánál be lehet tenni egy űrprogramnak.
    Utána másik fontos tényező lehet, hogy kit teszünk bele a vezető bizottságba: Mondhatnánk, hogy ők az adott gazdasági és tudományos eredmények alapján határozzák meg a fő irányvonalat. De az ember azért nem ilyen egyszerű, itt megint befolyásolhatja a döntést a gazdasági-politikai érdek vagy a karrier. Ha feltételezzük, hogy legalább a vezető tudósok tényleg komolyan figyelembe veszik a tényeket, még abban az esetben is sok probléma merülhet fel. Egyes emberek más tartanak fontosabbnak, mint a többiek. Az egyik szakember e mellett érvel, a másik pont az ellentéte mellett és emberi sajátosság, hogy sokan nehezen jutnak kompromisszumra. Hiába van valakinek jobb ötlete, ha egy másik ember sokkal jobb meggyőző vagy manipulatív képességekkel bír. Az sem baj ha tisztában van vele, hogy a másik ötlete jobb: inkább a karriert/a magasabbra jutást tartja szem előtt.

    Vajon miért van az, hogy minden politikai és vezetőségi váltás idején gyökeresen változtatnak az űrprogramon? Vegyük pl. Bush és Obama politikáját. Bush->új űrhajó megépítése néhány éven belül (Orion), Hold bázis kiépítése (+kiinduló bázis a Mars utazáshoz), ehhez képest Obama->Orion tovább késik (egyes részletek átdolgozása) magánszektor bővítése, nem építünk Hold bázist (inkább aszteroida), Mars utazás még későbbi időpontban.
    A két program elég komoly eltéréseket mutat. Bár azt hozzátenném, hogy a Bush-féle űrprogrammal, egyébként is mellélőttek, nem a fő irányvonal miatt, hanem inkább a pénzügyi/esetleg vezetőségi döntések miatt, ugyanis több éves lemaradásban volt.

    A lakosság támogatását meg még nem is említettem.

    Ez inkább egy rövid és kicsit elkapkodott leírás volt, mintsem egy teljes minden részletre kitérő lista, de úgy gondolom, hogy azért körvonalazódik a lényeg. Egy teljes leíráshoz ennél több hely lenne szükséges és valószínűleg a kellő ismereteim sincsenek meg ahhoz, hogy ezt érthetően/tárgyilagosan le tudjam írni.