Magyarország informatikai felkészültsége nem túl fényes, állítja ma már szinte minden ezzel a témakörrel foglalkozó szervezet. A tojásdobálás árnyékában született összefogás, a TITAN program viszont éppen ezzel a helyzettel szeretne kezdeni valamit, ráadásul végre nem eszközöket vagy elérést adna, hanem tudást a fejekbe.

A TITAN egy felnőttképzési program, teljesebb nevén Tréning-keretprogram az információs társadalom alkalmazkodóképességének növelésére, melynek részleteit a piaci szereplők szakértői a kormányzati felelősökkel karöltve idén nyáron szeretnék kidolgozni, hogy 2009-re már ténylegesen működhessen. A program keretében főként a kis- és középvállalkozások, illetve az egyéni szakemberek/üzletemberek nyerhetnek végre lehetőséget arra, hogy bonyolult pályázati eljárások és komoly források nélkül szerezhessenek meg általános felhasználói, illetve speciális üzemeltetői és fejlesztői szaktudást.

A program előkészítését természetesen egy részletes kutatás előzte meg, a GKIeNET "Kutatás a magyar munkaerő IT-felkészültségéről" címmel. A hazánkban működő 30 000 vállalkozás közül egy 1000 elemű reprezentatív mintát kérdeztek meg arról, hányadán is állnak a cégen belül az IT fejlettségével. Az eredmények nem meglepőek, a korábbi felmérések motívumai tisztán felismerhetőek ebben is.

A hazai vállalatok csupán 25%-a ért el magas vagy kiemelkedő minősítést az IT használat terén, de eközben az összes számítógép-felhasználó alkalmazott közül 70%-nak semmilyen képesítése nincs (sem felhasználói, sem egyéb), közel 30% rendelkezik ECDL vagy annak megfelelő képesítéssel, illetve alig egy ezrelékről mondható el, hogy valamilyen gyártói képesítést szerzett korábban (Cisco, MS, Novell, stb.) Ezek a számok viszont nem egy javuló tendencia egy korai pillanatképét örökítik meg, hiszen a multinacionális cégekkel ellentétben a hazai KKV szektornak egyébként is hiányos a képzési kultúrája. A 10 főnél több embert foglalkoztató cégek tavaly átlagosan 300 ezer forintot (cégenként) fordítottak továbbképzésre, ami édeskevés.

Egyrészt azért csekély, mert bármilyen technológiai tudás pár év alatt elavul, de főként az IT berkeken belül 5 év után szinte zéró lesz a piaci értéke bármilyen nem frissített ismeretnek. Mit lehet kezdeni ma például egy NT 3.5 vagy 4.0 tapasztalattal, mire jó egy Novell Netware 4 ismeret? Semmi versenyképes dologra nem lehet használni, maximum informatika történetet írni.

Ami miatt pedig másodsorban kevés az évi 300 ezer forint egy cégnél oktatásra, az a köz- és felsőoktatás gyenge teljesítménye. A GKIeNET kutatása mélyinterjúk formájában megkérdezett munkaközvetítőket és aktív egyetemistákat arról, hogy mennyire elégedettek a képzéssel és mennyire használható a kapott tudás. A vállalatok ebben a témában adott válaszai pedig tökéletesen egybecsengtek a hallgatók véleményével, miszerint az elméleti képzés mennyisége túl sok, és gyakorta elavult, míg a gyakorlati képzés messze az elvárt szint alatt marad minőségben és mennyiségben is. Az intézmények többnyire túl lassan követik le a változásokat, ráadásul az oktatók nagy része sosem dolgozott a versenyszférában, így nem is értik meg pontosan az igényeket. Ebben az esetben nem vicc, hogy aki nem ért hozzá eléggé, az elmegy és tanítja.

A TITAN programot pörgető MEFIT nevű szervezet (Magyar EU Fejlesztési Igazgatótanács) elnökeként is munkálkodó Drajkó László (egyébként a Microsoft Magyarország ügyvezető igazgatója) azt mondta, hogy a TITAN program valami olyasmi a gazdaságnak, mint az eBefogadás a társadalomnak. Csak itt éppenséggel nem szegények, idősek és rászorultak vannak a lemaradók listáján, hanem működő hazai vállalkozások, ahol szintén vannak hátrányos helyzetűek, csak itt őket kis- és középvállalatoknak hívjuk.

A most 35-50 éves alkalmazottak nagy része már nem tudja kihúzni a nyugdíjig anélkül, hogy ne kelljen valamilyen formában IT képzettséget szereznie, legyen akár erdész, gyártósoron dolgozó szakmunkás vagy menedzser. Azt a tévképzetet pedig, hogy csak az informatikusoknak van szüksége képzésre és csak informatikus mérnökökre van szükség, szintén el kell oszlatni. A naprakész felhasználói tudás ugyanolyan feltétele lett a prosperáló vállalkozásoknak, mint egy jó háttérrendszer megléte, amit ugye először ki kell fejleszteni, később pedig képesnek kell lenni üzemeltetni is.

Az oktatás és a képzés Drajkó szerint olyan, mint a faültetés. Ha megkérdezik, hogy mikor lenne legideálisabb fákat ültetni, akkor az első jó válasz, hogy 20 évvel ezelőtt, hiszen akkor most már erdőnk lenne, a második jó válasz pedig az, hogy most azonnal, mert minden egyes elvesztegetett perccel csak később lesz eredmény. Egyes vállalkozók fejét is ki kell tisztítani egy kicsit, hiszen sokan forráshiányra hivatkozva panaszkodnak, hogy nem tudják képezni a szakembereiket, vagy nem képesek alkalmazni őket, pedig csak ki kéne szállni a BMW-ből és kifizetni a jó szakembert, hogy a cég növekedhessen, amiből futja majd mindenfélére. Amíg ez nincs így, addig a jó szakember elmegy a multicéghez vagy külföldre dolgozni, mert ott megkapja a számára is vállalható bért és körülményeket.

A szakemberhiány jelenleg a hazai KKV szektor legnagyobb csapása, hiszen a korábban Erdélyből betelepült IT expertek mostanában elkezdtek visszaköltözni, a hazai termés egy része még továbbra is külföldre megy. A multi cégek innovációs tevékenysége pedig olthatatlan szomjjal szívja fel a maradék jó képességű embert itthon - tudtuk meg Keresztesi Jánostól, az IVSZ nemrég megválasztott elnökétől. Ahogyan az eBefogadás több millió új felhasználót szeretne látni, úgy a TITAN program célja, hogy kielégítse az igényt a több százezer IT kompetens munkavállalóra.

A gyakorlatban a program úgy fog működni, hogy létrejön egy IT képzési jegyzék, melyből a cégek/egyéni vállalkozók kiválaszthatják a számukra hiányzó kompetenciát. Ezután azonnal választhatnak is az oktatási központok közül, ahol ez megszerezhető. Az alap kurzusok esetén teljes finanszírozásra lehet számítani, míg a közép és felső szintű képzéseken a tanfolyam 30%-át ki kell fizetnie a jelentkezőnek. A maradék 70% viszont nem kerül kiosztásra, hanem közvetlenül a képzési központok kapják majd meg.

Az jelenleg még kérdéses, hogy hogyan veszik rá a rettegő vállalatokat, hogy költsenek az alkalmazottra, aki utána nyilván magasabb bérigénnyel is él majd, illetve alkalomadtán másik munkahelyet kereshet. Drajkó szerint ezt a fajta motivációs problémát úgy lehet feloldani, ha az egész program nagy volumenben zajlik le és egyszerűen elkerülhetetlen lesz a vállalkozások vezetői számára, hogy a versenyképességhez ne kelljen fejleszteni az alkalmazottak tudását. Végül hozzátette, hogy ha lefordítjuk ezt az egészet, akkor ez valójában nem a támogatott oktatásról szól, hanem az annak eredményeképpen létrejött néhány százalékos GDP emelésről. Ugyan vannak komolyabb rések is Magyarország pajzsán, de konkrétan ennek a betömésével olyan rövidtávú előnyökhöz juthatunk, ami teret enged a közép és hosszú távú fejlesztéseknek is.