Újabb 110 fiatal informatikust szippantott át - főként a telekszomszéd egyetemekről - a Lufthansa Systems múlt héten megnyitott operációs központjába. A 12 éve hazánkban tevékenykedő cég az eddigi szoftverfejlesztés és -tesztelés után rendszerfelügyeleti funkciókkal is bővítette az ide kiszervezett részlegét. Ezzel a világszinten 3800 főt foglalkoztató LHS legnagyobb nem-németországi bázisa jött létre.

A Lufthansa Systems ugyan testvére a német légitársaságnak, de ez a cég nem indít repülőjáratokat, nem üzemeltet reptereket, hanem klasszikus IT szolgáltatói szerepet tölt be. Főként a légiközlekedési és repülésirányítási iparágban mozognak, de emellett azért pénzintézeteknél és egyéb gyártói iparágakban is jelen vannak. Ezt elmondani nem csak azért fontos, hogy definiálni tudjunk egy újabb multi céget, amely hazánkban ragadt meg, hanem hogy kiderüljön, hogy milyen tuti lehetőség megcsípni egy friss IT diplomával egy ilyen állást.

Ugyan a Lufthansa Systems Hungary világviszonylatban egy nyúlfarknyi cég, de közben a LH Systems az azonos nevű légitársaság mellett 200 másik repülős ügyfelet is kiszolgál, mint a British Airways, Singapur Airlines, vagy akár a RyanAir és a Wizzair, a milliárdos (dollárban) globális árbevétel pedig szintén jó referencia.

Jelenleg 450 főként fiatal (bár a 12 év alatt némileg öregedő) informatikus dolgozik a cég hazai részlegében, s Wolfgang Gohde, a Lufthansa Systems elnök-vezérigazgatójától megtudtuk, hogy ez még messze nem az út vége. Mehettek volna az IT support kánaánjába, Indiába is, de német cégként szerették volna, ha egy üzleti látogatáshoz nem kellene átszelni a glóbuszt és háromszor átszállni, hanem 1-2 óra alatt fizikailag is elérhetőek maradnának a kiszervezett részlegek. Emellett nem elhanyagolható tény, hogy mostanában hazánk már szép számban ontja ki magából a diplomás informatikusokat, akiket persze még tovább kell képezni, de sokan közülük eleve mértékadó tudással rendelkeznek.


Megoldjuk...
Az LHS vezér elmondása szerint az oktatás és annak fejlesztése nem csak egy ide települő külföldi cég számára kulcsfontosságú kérdés, hanem az egész ország jövőjét erre kellene építeni. Ha pedig itt Magyarországon egy német csúcsvezető ezt állítja, akkor azt tényleg komolyan kellene venni, legalább a hallgatóknak, akik akár önmaguk is kezükbe vehetik a sorsukat, ha úgy érzik az intézményük nem tud eleget adni nekik.

A most átadott "Remote Operation Center" az Infopark legújabb épületében kapott helyet, ami néhány lépésre van csupán a Budapesti Műszaki Egyetemtől, illetve az ELTE informatika karától. Az indoklás szerint a németek fontosnak találták, hogy fizikailag is közel legyenek ahhoz a helyhez, ahonnan mágnesként akarják vonzani az agyakat. Ezen túl persze lényeges, hogy a bérlemény a budapesti szilícium-völgy újabb eleme a számos IT céget befogadó Infoparkon belül.

Az épület harmadik emeletén rejtőző központban jelenleg 110-en dolgoznak több műszakban, az év minden napján. A szolgáltatásnak elérhetőnek kell lennie napi 24 órában, a hét minden napján, legyen az akár húsvét vagy szilveszter. A központ feladata, hogy a Németország egyik legnagyobb adatparkjában megbújó szerverfarmot és az azokon üzemelő szolgáltatásokat életben tartsa, szükség esetén változtassa, fejlessze is. A feladat nem elhanyagolható fontosságú, hiszen közel 1100 szerver és a hozzá tartozó hálózatok 11 000 eszközének menedzseléséről kell gondoskodni. Az ügyfelek között pedig a fentebb említettek mellett több kínai, indiai vállalat is feltűnik. Az iparág ugyan különbözik, de egyetlen közös tulajdonságuk biztosan van: nem tűrhetnek meg kiesést a rendszereikben.


Quake-ezni se lenne rossz, kár hogy itt nincs munkaidő vége
A magyar központ ráadásul nem egyszerű ügyféltámogatást végez, mint mondjuk a szintén Budapesten (is) tevékenykedő EDS, hanem a kettes és hármas szintű támogatás zajlik innen. Az első szint a szimpla help desk, ticket- és e-mail kezelés, ami egyébként Németországban működik. Az ott felmerült problémák, amennyiben vizsgálatot vagy beavatkozást igényelnek, azonnal átdobódnak ide a második szintre, ami az ad hoc megoldások szintje. Ebben a rétegben dolgoznak a főként friss diplomás, kezdő informatikusok.

A tapasztalat nélküli végzettek egy több hónapos képzést követően ülhetnek be kényelmes székükbe, állítható magasságú asztalaik elé, és attól függően, hogy adatbázisra, Windowsra, Unixra vagy hálózatokra specializálódtak, kerülnek be egy adott területre. Nem árt, ha van fejlődési igény, mert a basic-ből expert, az expert-ből pedig koordinátor, majd csoportvezető válik. Ez utóbbi már a menedzsmentet képviseli és hoz helyettük döntést mondjuk éjjel, mikor azok otthon alszanak. Szép karrier 2-3 év alatt, ami nyilván működőképes más cégeknél is, csak akarni kell fejlődni.

A support harmadik szintjén pedig már a mérnöki tevékenységet folytató informatikusok állnak, akik legalább 3 év tapasztalattal és az adott terület aprólékos ismeretével rendelkeznek. Ez a szint a problémamenedzsment helye, itt már nem 7/24-ben dolgoznak, hanem normálisan 5/8-ban, ami hálásabb időbeosztás a végiggürcölt három év után. Nekik a feladatuk az, hogy az egyszerűen nem megoldható problémákat kezeljék, és csak egy szavukba (ticketbe) kerül, hogy a német kis serpák fizikailag besétáljanak az ottani szerverterembe és kicseréljenek mondjuk egy lemezt. Ha pedig arra van szükség, akkor változtatniuk kell, újratervezni vagy éppen új megoldásokat bevinni a rendszerbe. Kihívás van benne, meg valószínűleg zsíros fizetési csekk is jár hozzá.


Nem sok Wartburg és Trabant áll a parkolóban, hely viszont még van
Lovas Zoltántól, az LHS-H egyik hazai vezetőjétől arról is érdeklődtünk, hogy mennyire volt nehéz itthon találni pár hónap alatt 80-100 képzett agyat. Többen panaszkodnak arra, hogy az egyetemisták között alig van használható ember, itt mégis sikerült. A válasz félig meglepett, félig várható volt. Korábban magam is észleltem, hogy a cég komoly toborzó PR kampányt zúdított a fiatalok médiumaiba, illetve az IT lapokhoz, de megtudtuk, hogy még pizzás dobozok felületén is üzentek. Abból indultak ki, hogy a rendszergazda kicsit kocka, nem szeret főzni, ezért pizzát rendel. Ezek szerint így van.

Ezen kívül a support területen gyakori ajánlórendszert is alkalmazták. A már bent lévő alkalmazott hívhatja a haverokat, akik ugyanolyan kemény felvételin esnek át, de ha sikerül nekik, akkor a hívó fél jutalmat kap. Volt olyan srác, aki 8-10 cimboráját húzta be a csapatba, így a sörözéshez sem kellett sokáig keresni a társakat. Lovas szerint fejvadász cégeket nem nagyon volt érdemes bevetni, mert ők ezen a szinten nem olyan hatékonyak, friss fejekre nem vadásznak olyan jól.

Aki informatikusnak készül vagy már az, annak bizonyára felkelti az érdeklődését egy ilyen sztori, de azt is látni kell, hogy ez nem egyedi eset. Azért írunk éppen erről a cégről és éppen most, mert ők adtak munkát aktuálisan 100-nál több, nem éppen minimálbéres embernek, és ők szerveztek ehhez sajtóeseményt is, de egész sok IT cég kering itt a levegőben (pl. Morgan Stanley), csak rájuk kell kapaszkodni. A business support centerekbe pedig a nem informatikus, hanem valamilyen pénzügyi papírral rendelkező frissek ugorhatnak, pár év múlva pedig már lehet, hogy Barcelonában lesznek seniorok. Nem valami fényes a helyzet itthon, mondják sokan, pedig látszik, hogy nem veszett fejsze nyele. Bölcsészként én sem végeznék mostanság, de aki mérnök aggyal született és nem lusta, az ne stresszeljen.