Berta Sándor
A mindennapok részévé válik az RFID
Az RFID az elmúlt hónapokban bűvszóvá vált. A rádiótechnikás azonosítórendszerek lassan kezdenek beépülni a köztudatba és az előnyeik miatt joggal válnak egyre népszerűbbé.
Akár három méteres távolságból, egy táskán keresztül is leolvashatók a rádiótechnikás azonosítóchipeken tárolt információk. Ezzel érvelnek az RFID-technológiát pártolók, az ellentábor tagjai szerint azonban bőven van még mit javítani a biztonságon. "Bármennyire is jó és hasznos az RFID még nincsen hozzá egy 100 százalékosan megbízható titkosítás" - állítja Hartmut Pohl professzor, a Bonn-Rhein-Sieg Műszaki Főiskola munkatársa.
A Metro áruházlánc egyik Duisburg melletti szupermarketjében teszteli a technológiát. A vásárlók a pénztárnál csak eltolják egy leolvasókészülék mellett a kocsijaikat, az eszköz minden azonosítókódot leolvas, majd a pénztárgép kiírja a fizetendő végösszeget. A módszer jó, gyors, és működik is, ellenőrizhető a termékek típusa, szavatossági ideje. Mi kellene még? - kérdezhetnénk.
Nos, a problémát - mint oly sok esetben ismét - az adatok védelméért aggódó szakemberek jelentik. Többek között azt kifogásolják, hogy a rendszerek nem megbízhatók, és bárki, aki megfelelő eszközökkel rendelkezik, beletekinthet az adatokba és ezzel személyes információkhoz juthat a vásárlókról. Ráadásul az a gyanú is felmerült, hogy az RFID-nek köszönhetően az áruházak pontos listát vezetnének - egyénekre lebontva - a vásárlási szokásokról. Ezen a véleményen van az Európai Unió adatvédelmi csoportja is.
Az RFID egy másik területen, a személyazonosításban is elismerést próbál meg kivívni magának. A német kormánynak annyira megtetszettek a rádiótechnikás azonosítóchipekkel ellátott útlevelek, hogy már a hasonló személyi igazolványok bevezetését tervezik. Ezenkívül ilyen megoldás kerülne a német elektronikus egészségügyi kártyákba is. Az adatvédelmi szempontból is kielégítő megoldást alighanem a Smartcardok jelenthetik, mivel ezek már saját processzorral és operációs rendszerrel is el vannak látva és így megakadályozható, hogy bárki illetéktelen betekinthessen vagy hozzájuthasson a chipekben tárolt személyes adatokhoz.
Az RFID elterjedését a megbízhatósági kérdéseken kívül a viszonylagos drágasága is gátolja: egy chip 10 eurócentbe kerül. "Ez egyszerűen túl nagy összeg ahhoz, hogy minden termékre, tejesdobozra vagy joghurtra kerülhessen egy. Természetesen csak idő kérdése, amíg a technológia a mindennapjaink részévé válik" - mondta Hartmut Pohl. S valóban, a rádiótechnikás azonosítóchipek már megjelentek a könyvtárakban a kölcsönzési hálózatokban, a kórházakban használt betegazonosító rendszerekben, a bevásárlóközpontokban és az autópályákon, ahol a matricákat válthatják fel.
Akár három méteres távolságból, egy táskán keresztül is leolvashatók a rádiótechnikás azonosítóchipeken tárolt információk. Ezzel érvelnek az RFID-technológiát pártolók, az ellentábor tagjai szerint azonban bőven van még mit javítani a biztonságon. "Bármennyire is jó és hasznos az RFID még nincsen hozzá egy 100 százalékosan megbízható titkosítás" - állítja Hartmut Pohl professzor, a Bonn-Rhein-Sieg Műszaki Főiskola munkatársa.
A Metro áruházlánc egyik Duisburg melletti szupermarketjében teszteli a technológiát. A vásárlók a pénztárnál csak eltolják egy leolvasókészülék mellett a kocsijaikat, az eszköz minden azonosítókódot leolvas, majd a pénztárgép kiírja a fizetendő végösszeget. A módszer jó, gyors, és működik is, ellenőrizhető a termékek típusa, szavatossági ideje. Mi kellene még? - kérdezhetnénk.Nos, a problémát - mint oly sok esetben ismét - az adatok védelméért aggódó szakemberek jelentik. Többek között azt kifogásolják, hogy a rendszerek nem megbízhatók, és bárki, aki megfelelő eszközökkel rendelkezik, beletekinthet az adatokba és ezzel személyes információkhoz juthat a vásárlókról. Ráadásul az a gyanú is felmerült, hogy az RFID-nek köszönhetően az áruházak pontos listát vezetnének - egyénekre lebontva - a vásárlási szokásokról. Ezen a véleményen van az Európai Unió adatvédelmi csoportja is.
Az RFID egy másik területen, a személyazonosításban is elismerést próbál meg kivívni magának. A német kormánynak annyira megtetszettek a rádiótechnikás azonosítóchipekkel ellátott útlevelek, hogy már a hasonló személyi igazolványok bevezetését tervezik. Ezenkívül ilyen megoldás kerülne a német elektronikus egészségügyi kártyákba is. Az adatvédelmi szempontból is kielégítő megoldást alighanem a Smartcardok jelenthetik, mivel ezek már saját processzorral és operációs rendszerrel is el vannak látva és így megakadályozható, hogy bárki illetéktelen betekinthessen vagy hozzájuthasson a chipekben tárolt személyes adatokhoz.
Az RFID elterjedését a megbízhatósági kérdéseken kívül a viszonylagos drágasága is gátolja: egy chip 10 eurócentbe kerül. "Ez egyszerűen túl nagy összeg ahhoz, hogy minden termékre, tejesdobozra vagy joghurtra kerülhessen egy. Természetesen csak idő kérdése, amíg a technológia a mindennapjaink részévé válik" - mondta Hartmut Pohl. S valóban, a rádiótechnikás azonosítóchipek már megjelentek a könyvtárakban a kölcsönzési hálózatokban, a kórházakban használt betegazonosító rendszerekben, a bevásárlóközpontokban és az autópályákon, ahol a matricákat válthatják fel.
