A nap-, a szél- és a vízerőművek és az állatok között rendszeresek a konfliktusok. Különösen a szélkerekek okoznak komoly problémát a madaraknak.

Ha a szélkerekek rotorjai gyorsan pörögnek, akkor a szárnycsúcsok kerületi sebessége könnyedén eléri a 300 kilométer/órát, azaz még a különösen fürge madarak sem tudják kikerülni a feléjük száguldó lapátot. Tanulmányok szerint évente és szélturbinánként kb. 7 elpusztult madárral és 5 elpusztult denevérrel kell számolni. Ez utóbbiak esetében a veszteségeket jóval nehezebb feldolgozni, mivel a denevérek viszonylag lassan szaporodnak. Számos denevérfaj veszélyeztetettnek vagy akár kihalás fenyegeti.

A szélerőművek tervezésekor ezért nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a közelben vannak-e élőhelyek vagy vadászterületek. "A regionális tervezésnek itt több értelme van, mint egyetlen projektet vizsgálni" - mondta Gregori Stanzer, az Allregio építőmérnöki iroda munkatársa. Mindenekelőtt arra kell figyelni, hogy hol vannak veszélyeztetett fajok és azok milyen arányban találkoznak nagy valószínűséggel egy toronnyal.


Az ütközések megelőzése érdekében egyre gyakrabban alkalmaznak automatikus ütközésgátló rendszereket. A szélkerekeken elhelyezett kamerák felismerik a madarakat és követik a repülési útvonalukat. A mesterséges intelligencia segítségével megállapítják, hogy a madár veszélyeztetett fajnak számít-e. A tervek szerint ha az állatok a szélturbina felé tartanak, a rotorokat azonnal lekapcsolják. Egy új színkialakítás kidolgozása is folyamatban van. Norvégiában végzett tanulmányok például kimutatták, hogy lényegesen kevesebb ütközés történik, ha a szélturbinák három rotorlapátja közül az egyiket feketére festik.

A szélturbinák elhelyezésével kapcsolatban is vannak új megállapítások. Egy amerikai egyesült államokbeli tanulmány például időjárási radarral figyelte a madárrajokat, és megállapította, hogy lényegesen kevesebb ütközés történik a szélturbinákkal, ha azokat a tópartoktól távolabb telepítik. A szélturbinák éjszakai megvilágítása vonzza a rovarokat, ami szintén növeli a madarak halálozási kockázatát. Mindez javítható meghatározott spektrumtartományokba tartozó fények kiválasztásával. A villogó fények - amelyeket csak akkor kapcsolnak be, ha szükség van rájuk - szintén megoldást jelentenének.


Nemcsak a szélturbinák lehetnek veszélyesek a madarakra, hanem a naperőművek is. Különösen azokban, amelyek a fényt tükrök segítségével egy központi toronyra összpontosítják és annak a belsejében lévő folyadékot melegítik, gyakran fordul elő halálos áldozat. A madarak a koncentrált fénysugarak közé kerülve egyszerűen lángra lobbanhatnak. De a nagy napelem-telepek is veszélyesek rájuk, de hogy ez pontosan miért van így, még mindig nem világos. Az egyik feltételezés a "tóhatás", amely szerint a madarak a napelemparkok nagy fényvisszaverő felületét összetévesztik a vízfelületekkel, és le akarnak szállni rájuk. A probléma megoldására többféle megközelítés létezik, például a telepítések vizuális felbontása vagy elrettentő hangjelzések használata.

Általánosságban azonban a fotovoltaikus erőművek az állatjólét szempontjából pozitívnak tekinthetők. A növények az árnyékukban is jól fejlődhetnek. A kerítéseket úgy tervezik, hogy a földön réseket hagynak, hogy a kisebb állatok átjárhassanak. Egyre népszerűbb a PV-modulok alatti és közötti területek juhokkal történő legeltetése. A bekerített telkek azonban ritkán, de előfordul, hogy halálos csapdává válnak számukra. Ha a farkasoknak sikerül átbújniuk a kerítésen, a juhoknak nincs menekvés. Ezért folynak kísérletek villamosított kerítésekkel. Az elektromos kerítések azonban nemcsak a farkasokat, hanem más állatfajokat is elriasztanak.


A tiszta energiatermelés és az élővilág között sok konfliktus van a folyami erőműveknél. A halak néha még a turbinák beömlőnyílásai előtti nagyon kis lyukú kerítéseken is átjutnak. A turbinákban utána elpusztulnak vagy súlyosan megsérülnek. "A turbinákban fellépő nyomáscsökkenés az úszóhólyag felrobbanását okozhatja" - magyarázta Reinhard Haunschmid, az Osztrák Szövetségi Vízügyi Hivatal munkatársa.

A folyók mentén a halak leeresztése különösen problematikus. Ekkor különböző gereblyéző rendszerek arra az oldalra irányíthatják a halakat, ahol olyan átjárók vannak, mint a halszárnyak. A gereblyék elektromos mezőt generálnak, hogy a halakat kevésbé veszélyes útvonalakra tereljék. Ha mégis beakadnak a turbinába, a kisebb fordulatszámú és nagyobb lapátközzel rendelkező konstrukciók segítenek. A halállományok szempontjából egy másik jelentős probléma, hogy a folyami erőművek keresztirányú szerkezetei csökkentik az áramlási sebességet és iszapot halmoznak fel a fenéken. Ez megszünteti az ívóhelyeket. Haunschmid szerint javítani lehet a mellékfolyókkal való kapcsolatot vagy a holtágat halbarátabb módon lehet kialakítani, a nagyobb áramlási sebességet kedvelő halfajok esetében azonban kevés lehetőség van a javulásra.