Míg az USA most már csak privát fejlesztésekkel térne vissza a Holdra, addig a zsidó állam sorrendben negyedikként szállna le a felszínen, saját landolóegységgel.

A Holdat eddig csak a legnagyobbak érték el, a hidegháború riválisai után egyedül Kína tudta követni őket a sorban. Izrael most egy saját fejlesztéssel, a SpaceX segítségével szállna le égi kísérőnkön, a sikeres start pedig már össze is jött. Elon Musk cége péntek hajnalban lőtte fel újabb Falcon 9 rakétáját, amely azonban korábban már kétszer is repült, így az első fokozat harmadik alkalommal tudott visszatérni a drónhajóra (vagy a szárazföldön kijelölt helyszínre).

A rajt gond nélkül zajlott le, az elsődleges rakományként kijelölt indonéz műhold nem sokkal ezt követően pályára is állt, ennél azonban nagyobb visszhangot kapott a nonprofit SpaceIL által elkészített Beresheet (Kezdet), amely eredetileg még a Google Lunar X Prize versenyének egyik résztvevője volt, 2011-től kezdve így is készült a nagy próbára. A kiírás végül győztes nélkül zárult le, most azonban a SpaceX révén kaptak egy újabb esélyt, amely leginkább azért csábító, mert ezzel az aprócska ország sorrendben negyedikként szállhat le a Holdon.


A szonda 7 hetet tölt majd el az űrben, többször megkerülve a Földet, fokozatosan érve el a kívánt sebességet. Ezt követné - a tervek szerint április első felében - maga a leszállás, ami mindenképpen történelmi eseménynek tekinthető. A Holdon ugyanis elsőként a szovjetek szálltak le, a Luna-9 révén ezt 1966-ban érték el, míg a NASA által elindított Surveyor-1 ugyanabban az évben követte a példát.

Kína 2013-ban valósította meg a kitűzött célt a Chang’e-3 landolóegység és a Yutu névre keresztelt holdjáró párosával, őket követheti most az izraeli társaság, akik nem mellesleg elsőként érnék ezt el a magánszférában – egy amerikai cég, a SpaceX, közreműködésével. Az eszköz ezt követően mindössze két napig folytatna munkát, a Nyugalom Tengerén megfigyelve többek között a Hold mágneses mezejét. Az akkumulátor lemerülését mély csend követné, ezután azonban a lézeres retroreflektor révén maradna hasznos számunka az eszköz, lehetővé téve a NASA DSN-rendszerével való kommunikációt.


Az Egyesült Államok sem akar lemaradni, a NASA partnerek leszállóegységeivel valósítaná meg a hosszabb tartózkodást. Azt már a tavalyi év eleje óta jól tudjuk, hogy az űrügynökség terveiben a Mars csak a Hold után következik a sorban, mivel a 2030-as évek előtt mindenképpen szeretnék megvalósítani a tartósabb helyszíni jelenlétet, és magát a visszatérést, amely igencsak hosszúra nyúlt szünet után jönne el – bár az eredeti leszállások létrejöttét ma is sokan kétségbe vonják. Az amerikaiak a jelek szerint felgyorsítanák a munkát, ezért most külsős partnerek bevonására számítanak.

Az ügynökség által közzétett listából kiderül, hogy a napokban kerítettek sort egy újabb konferenciára, amelyen a Human Landing System (HLS) megvalósításával kapcsolatos fontos bejelentést is megtették. Eszerint a meglévő külsős partnerek mellett további szereplők számára is lehetővé teszik a saját dizájnok beküldését és azok megvalósítását, mégpedig 300 ezer és 9 millió dollár közötti szerződésekkel. Itt kifejezetten a leszállóegység kidolgozásáról van szó, amely a Hold felszíne, és a következő évtizedben szolgálatba állítandó, nagyjából 15 éves időtartamra szánt Gateway-állomás között szállítaná az űrhajósokat. 2024-ben próbálnák ki a nyertes megoldást, amelyet 2028-ban követne az első legénység leszállása, így tehát nagyjából egy évtized múlva láthatnánk az eredményt, amihez azonban nyilván nagyon is komoly munka kellene, gyakorlatilag már holnaptól kezdve.


A NASA-nak a Hold csak hosszútávú küldetések tekintetében fontos
A NASA egy másik programon is dolgozik, amely a Commercial Lunar Payload Services (CLPS) névre hallgat. Ennek keretében jóval kisebb, önálló működésre is alkalmas leszállóegységek kifejlesztését és beküldését várják az erre kijelölt kilenc cég részéről, amelyek számos eltérő eszközt és műszert vinnének magukkal égi kísérőnkre. Ezen műszerek listáját néhány nap múlva ismertetik majd, a cél pedig a helyszíni víz (jég), valamint egyéb anyagok jelenlétének kimutatása, későbbi felhasználásra. Az indulásra minél előbb sort kerítenének, itt már idén elstartolhat az első ilyen eszköz, mivel a fent említett program többek között ezen kezdeményezés eredményeire építene.

Az ügynökség számára komoly problémát jelent, hogy a saját projektek (lásd az SLS és Orion párosát) többszöri csúszást szenvedtek el, a rendszer pedig 2020-ban mutatkozhat majd csak be. A SpaceX saját fejlesztéseivel veheti itt fel a versenyt, a legújabb, Starship névre hallgató rakéta akár még a Gateway megkerülésével is eljuthat a Holdra, így a NASA eziránt is érdeklődhet a jövőben, de itt még nyilván túl sok az ismeretlen tényező.