A kereslet egyre nő, ugyanakkor betegségek tizedelik a világ kakaóültetvényeit, minderre pedig még az éghajlatváltozás is rátesz néhány lapáttal. Úton a segítség.

Ki ne szeretné a csokoládét, ami így a karácsonyi ünnepek körül, nem is szólva a mikulásról, egyre gyakoribb látogató az otthonokban. Tudjuk, a jó csoki, azon túl hogy finom, még jótékonyan is hat az egészségre, az ínyencség szerelmeseinek van azonban egy rossz és egy jó hírünk.

A rossz hír, hogy a csokoládékészletek erőteljesen apadnak. A csokoládé a kakaófa, tudományos nevén a Theobroma - az istenek eledele - fermentált, pirított magjaiból készül. A kakaó esőerdőkben élő fa, gyökerei nem hatolnak mélyre, ezért a legfőbb ellensége a szárazság, ami egyre súlyosabb méreteket ölt az utóbbi években.

A jó hír, hogy érkezőben van a segítség a Mars tudósainak köszönhetően. Ne a bolygótudósokra, vagy a kis zöld emberkékre tessék gondolni, az urak és hölgyek a világ legnagyobb csokoládégyártója, a Mars Inc. alkalmazásában állnak, akik példa nélküli mélységekben tanulmányozták a kakaófát, eredményeik pedig bárki számára szabadon elérhetők lesznek. Ez persze nem puszta nagylelkűség, a kakaó hiánya ugyanis eléggé megnehezíti a csokoládé előállítását és értékesítését.

A kakaót szegény országok még szegényebb lakói termelik, a világ kakaótermelésének 70 százaléka jelenleg Afrikában zajlik, főként Elefántcsontparton és Ghánában, ahol a pénztelenség miatt elég szórványosak a termelés feltételeit fejlesztő befektetések. A gazdálkodók nem igazán engedhetik meg maguknak a műtrágyát vagy a gyom- és rovarirtószereket, amivel fokozható lenne a hozam, de a fák nemesítése is sok kívánnivalót hagy maga után. "30 éve nem sikerült emelni a kakaóhozamot" - támasztja alá az adatokat Howard Shapiro, a Mars vezető növénytudósa.

A gazdálkodók egyetlen olcsó megoldást látnak, a termőterületek bővítését, ami az esőerdők irtásában és felperzselésében testesül meg. A módszerrel azonban jelentős mennyiségű tápanyag megy veszendőbe, azaz a fák egy darabig megélnek az adott területen, hamarosan azonban új területre kell költözniük. Az egész hercehurcának leginkább az esőerdők látják kárát, pusztulásuk ellenére a termelés konstans marad. A megoldást az időjárás viszontagságainak ellenállóbb, ugyanakkor magasabb hozam produkálására képes növények jelentenék, olyanok, amik a trágyázás hatására jobb termést hoznának, ezáltal rábírva a gazdálkodókat, hogy beszerezzék a műtrágyákat, amivel több kakaót termelhetnének a meglévő területeiken. A hatékonyabb gazdálkodási módszer nemcsak az esőerdőket mentené meg, de a gazdálkodóknak is nagyobb életteret adna.

A terület mellett azonban még ott van a növényeket támadó kórokozók problémája is. A brazil ültetvények jelentős hányadát, 75 százalékát az 1980-as években elpusztította egy gombabetegség, az úgynevezett boszorkányseprű. Egy ennél is veszélyesebb gombafaj, a dérgomba Kolumbia és Costa Rica termelésére mért csapást. A gombák egyike sem érte még el Afrikát és Délkelet-Ázsiát, ám a szakértők szerint ez csupán idő kérdése. Ellenállóbb fák nélkül Afrika legnagyobb exportcikke akár három éven belül eltűnhet. Ezért is volt szükség átfogó genetikai és terepkutatásokra. A dzsungelek mélyén olyan vadon termő növények rejtőzhetnek, amik már egyes kórokozókkal szemben kifejlesztették a védekezést, csupán meg kell találni őket, ami nem kis feladat.

A kakaót jelen ismereteink szerint Közép-Amerikában alkalmazták először, a kakaófát is onnan eredeztették, sőt sokáig úgy gondolták, hogy csak két-három fő genetikai változat létezik. Juan-Carlos Motamayor, a Mars kakaókutatási programjának tudósa mindkét hiedelmet lerombolta, miután csapatával több mint 1200 kakaómintát elemzett az úgynevezett DNS-ujjlenyomat módszer egy formájának alkalmazásával, amivel beazonosították a minták és a fák genetikai rokonságát.

Az első megállapításuk, hogy az évek során összegyűjtött minták közel negyedét rosszul sorolták be a gyűjtést végző kutatók. Miután ezt a problémát orvosolták, a csapat 10, genetikailag elkülönülő csoportra osztotta a magokat. A legnagyobb különbségeket Dél-Amerika Felső-Amazon területéről begyűjtött magok tükrözték, a különböző magok az Amazonas különböző mellékfolyói partjáról származtak. Ez arról tanúskodik, hogy a kakaó sokkal inkább Dél-, sem mint Közép-Amerikából származik, valamint arra is utal, hogy itt keresendők a betegségeknek ellenálló gének, különösen hogy az egyik genetikai csoport ugyanabból a régióból származik, ahonnan a dérgomba.

Az osztályozás csak az első lépés volt a Mars által kijelölt úton, júniusban az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumával (USDA) és a számítógép óriás IBM-el közösen elkezdték a kakaó genom szekvenálását, a kész szekvenciák pedig bárki számára szabadon elérhetők lesznek. "A közös tudás jobb, mint a bezárt tudás, mivel több ember alkalmazhatja. Ez egy lehetőség saját jövőnk biztosítására" - mondta Shapiro.

Időközben egy kis létszámú. ám annál eltökéltebb kakaótudósokból álló csapat megkezdte a kutatást a nagyobb hozammal, aszálytűréssel és a kórokozókkal szembeni ellenállással rendelkező kakaó fák után. Az azonosított példányokat az USDA David Kuhn molekuláris biológus által vezetett munkacsoportja fogja megvizsgálni azon DNS területek után kutatva, amik az értékes jegyeket hordozzák. Ez nagyban felgyorsíthatja a nemesítést.

"Ha sikerül megháromszorozni a kakaóhozamot, a gazdálkodók kiirthatják a leggyengébben termő növényeik kétharmadát, területeiket így gyümölcs és faanyag termelésére is felhasználhatják" - taglalta Shapiro. Ha nem csak egy növényt termesztenek, az egész évben betakarítási lehetőséget adhat a gazdálkodóknak, a nitrogénmegkötő növények ugyanakkor csökkentik a műtrágyák szükségességét, a növények változatossága egy adott termőterületen pedig csökkenti a betegségekre való érzékenységet.