Jelenleg az éghajlatváltozás a világ egyik legégetőbb tudományos kérdése, ugyanez lehet a tétje az amerikai elnökválasztásnak is, ez a téma váltja ki a legtöbb vitát és a leghevesebb reakciókat.

Az USA a világ legnagyobb üvegházgáz termelője, aki mindeddig kihúzta magát a nemzetközi egyezmények alól, így különösen nagy a jelentősége hogyan fog hozzáállni a következő elnök a problémához. Jól tudja ezt a világ is, és lassan az amerikaiak is kezdenek ráeszmélni a valóságra, aminek a megváltoztatásáért a George W. Bush nevével fémjelzett republikánusok nem sokat tettek.

A három vezető jelölt közül azt feltételezhetjük, hogy a demokraták jelentik a megoldást, mind Hillary Clinton, mind Barack Obama reményteljes ígéretekkel kampányol a károsanyag kibocsátás csökkentéséről és a tiszta energia kutatásának finanszírozásáról. A Bush kormányzat tétlensége ellenére azonban ilyen szempontból talán mégis a republikánus jelölt, John McCain lehetne a győztes, az ő törekvései fényében Clinton és Obama ígérgetései könnyen elhomályosulnak. McCain már jóval azelőtt fellépett a környezetszennyezés kapcsán tapasztalható tétlenséggel szemben, mint az divattá vált volna. Ki a legzöldebb a három nagy esélyes közül, teszi fel a kérdést Michael Reilly, a New Scientist San Franciscoi tudósítója.

Clinton és Obama mellett szól pártjának tevékenysége is: tavaly a demokratáknak sikerült keresztül vinniük az Energiafüggetlenségi és Biztonsági Törvényt, ami többek közt előírja, hogy 2020-ra csak olyan autók közlekedhessenek az Egyesült Államokban, melyek 35 mérföldet 1 gallon üzemanyaggal teljesítenek. Az általunk használt mértékegységekkel ez 100 kilométeren 6 liter körüli fogyasztást jelentene. Európában ettől nem mennénk a falnak, az USA-ban azonban már ez is jelentős előrelépés lenne a hatalmas hengerűrtartalmú benzinfalók forgatagában.

Több törvényjavaslat is kering, melyek 2050-re az 1990-es évek szennyezőanyag kibocsátási szintjének 80%-os visszaállítását céloznák meg. Demokrata győzelem esetén mindkét jelölt azt ígéri, hogy törvényeket alkot a javaslatokból. John Holdren az AAAS (Amerikai Tudományos Előrelépések Szövetsége) elnöke meggyőződéssel állítja, hogy a mérséklések, az összkvótás (cap-and-trade) rendszer önmagában nem elegendő, jókora pénzösszegeket kellene beinjektálni a tiszta energia kutatásokba és fejlesztésekbe, valamint az energiahatékonyság növelésébe. Clinton és Obama egyaránt 150 milliárdot fektetne be 10 év alatt a tiszta energia technológiák piacra vezetésébe, valamint a terület tudományos alapkutatásainak megduplázásába.


Mindketten azt állítják, hogy az amerikai otthonok energiaellátásának legkevesebb 25%-a megújuló forrásokból fog származni 2025-re. Ígéretek tekintetében szinte nem is lehet különbséget tenni a demokrata jelöltek között, ha viszont a tetteket nézzük, akkor Clinton jóval kedvezőbb pozícióban van. Tavaly Obamának sikerült kiváltania a szénből kinyerhető folyékony üzemanyag technológiájának népszerűsítésével a környezetvédők ellenszenvét. A technológia gyakorlatilag annyit jelent hogy a jövőben szénből állíthatnák elő a dízelt, ami koránt sem nevezhető előrelépésnek. Clinton ezzel szemben indítványozta a Nulla-kibocsátású Épület Törvényt, melynek célja, hogy az összes szövetségi épület szén-semlegessé váljon 2030-ra. A fej-fej mellett haladó jelölteknek pedig nem mindegy hogyan voksolnak a tudományokban jártas szuperdelegáltak, akik között ott van az éghajlatváltozás elleni küzdelem egyik frontembere Al Gore is, Bill Clinton egykori alelnöke.

Visszatérve magára az éghajlatváltozás problémájára, a három jelölt közül meglepetésre McCain ígérkezne a legjobb választásnak, állítja meggyőződéssel Reilly. Clinton. Obama nagy ígéretei felsorakoztathatják a világ két másik nagy környezetszennyezőjét, Kínát és Indiát is az USA mögé, ami nagy jelentőséggel bírna, különösen, hogy 2012-ben kifut a Kiotói-egyezmény is. Azonban McCain az egyetlen jelölt, aki már a csatatéren (értsd törvényhozás) is megküzdött az éghajlati problémák megoldásaként beterjesztett törvényjavaslatok megvédésével. Már 2000-ben ellentmondott pártjának, "rendkívül komoly kérdésként" jellemezve az éghajlatváltozást. 2003-ban a demokrata Joseph Lieberman szenátorral közösen előterjesztettek egy törvényjavaslatot, ami a 2000-res szintre korlátozta volna le az USA károsanyag kibocsátását 2010-re. A javaslat elbukott, azonban nem tűnt el a süllyesztőben, sőt a fentieknél agresszívabb megszorításokkal rukkolt elő.


Tavaly újra előkerült a javaslat, ami gyakorlatilag pontosan arról szól, amit John Holdren is szükségesnek lát, az összkvótás rendszer mellett előtérbe helyezné a tiszta energiaforrásokat, amivel az 1990-es évek szintjének 60%-ára állhatnának vissza 2050-ig. Vannak ennél is erőteljesebb megszorításokra törekedő tervezetek, McCain azonban már bizonyította eltökéltségét szemben a többiekkel, bár többek szerint koránt sem biztos, hogy ez az elszántság még mindig a régi. Decemberben ő volt az egyetlen, aki távol maradt az Energia Függetlenségi és Biztonsági Törvény szavazásáról, melynek tétje sok más mellett az is volt, hogy az USA 2020-ra energiaszükségletének 15%-át megújuló energiaforrásokból fedezze. A javaslat ezen pontja egyetlen szavazattal bukott el, így az nem került be az életbe lépett törvénybe.

"Most nagyon óvatosan fogalmaz és igen diplomatikusak az állásfoglalásai. Ez számomra azt sugallja, hogy próbál rugalmasabbá válni az éghajlatváltozás kérdésében" - fogalmazott Neal Lane, a Fehér Ház Tudományos és Műszaki Hivatalának korábbi igazgatója. Sherwood Boehlert republikánus képviselő, aki ült már a kongresszus tudományos bizottságának elnöki székében is, nem gondolja, hogy McCain 180 fokot fordult volna, az azonban biztos, hogy az ipar szereplői rossz szemmel nézik ténykedését, ami nagy nyomást terhel a képviselőre. "McCain rendelkezik legzöldebb ajánlólevéllel, a demokraták pedig a legzöldebb ígéretekkel" - összegezte nézeteit Holdren, hozzá téve, hogy a jelenlegi elnököt ilyen téren mindannyian felülmúlják, azaz bármelyiküktől komoly törvényekre lehet számítani a környezetszennyezés visszaszorításában.