Avagy: Ami a Bibliából kimaradt
-
Nemzsidó #413 Ha az emberek igen kis százaléka él olyan életet, amit a vallása elvár és szigorú korlátok közé szorít, akkor mégis mi oka lehet a hitnek?
Válaszom: Csakis a félelem.Félelem az ismeretlentől, félelem a tudatlanságtól, és végül a végső büntetéstől.
Néhány imával nem lehet aljas bűnökre bocsánatot nyerni. Áldozatot kell hozni, kirívó bűnök esetén akár emberáldozatot (bár ezt már elvileg betiltották, mégis mennyi vallásalapú-gyilkosság van ma is). S milyen istennek tetsző dolog az áldozat.
Ki mondja meg mi a bűn, és mi nem? Talán isten helytartói, a papok? Mint a keresztes háborúk csapatainak megáldói? Vagy a maceszbe teendő vér rituális megszerzése, majd megevése szintén isteni sugallatra történik? Csak a jó idő, esetleg esővárás címén hányan haltak kínok között? Akik pedig nem voltak hajlandóak "megtérni", akik az ember-szerető istenek mellőzésével akartak maguknak békés szép napokat, azok hányan haltak istenek akaratából?De hányat öltek olyat, aki hitt istenében, ám az nem segítette meg?
A hit a mások feláldozásától remélt üdvözülés eszköze. Ha azonban e hívet viszik feláldozni, bizonyára megváltozik hozzáállása. S itt mindegy, hogy más istenekért, bő termésért, vagy saját hívőtársai jobb életéért adhatja életét. Más dönt fölötte, az áldozatot nemigen kérdezik. Még az önkéntes merénylőt sem.
Isten parancsára, az isteni tanítások szerint... így. Imádkozzunk!
Mert hinni kell! - ki is mondta ezt? Mondta egyáltalán valaki? Vagy csak villámlott és berezeltek? A hitetlent (aki a fa alatt állt) az Úr megbüntette, ezt mindenki látta, azóta mindenki tudja. Isten példát mutatott, a büntetés jogát az emberre hagyta, s ezzel azóta is élnek (míg mások halnak).