Avagy: Ami a Bibliából kimaradt
-
Nemzsidó #417 Ahogyan Jézus Isten fia de egyben Isten maga, úgy a földi (embert) teremtő sem választható külön a kozmikus (földet, csillagokat) teremtőtől. A galaktikus teremtő teremtette volna a földi teremtőt, aki Ádámot teremtette? A legfőbb teremtő nem is emberszerű? Akkor ki teremtette az embert saját képmására? S ki teremtette az ember-teremtőt, vélhetően ugyancsak saját hasonmására? De ha nem a szó fizikai értelmében kell érteni a "saját mása"-t, akkor feltételezem szellemi síkon értendő és a forma nem számít. Ekkor viszont rá kell döbbennünk, a Legfőbb Teremtő nem hibamentes, nem jóakaró, sem nem önzetlen, sem nem lojális. Ugyanakkor tőlünk teremtményeitől mindezeket elvárja, mint képességet az önrendeződésre. És joggal várhatná, ha ilyennek programozta volna az embert. Mégsem ezt tette. Az ember olyan mint az Isten. Ugyanazok a hibái, ugyanazok az erényei is. De míg az emberekben minden logikai rendszert nélkülözve van szétszórva, szétosztva a hiba és az erény, addig a teremtőben ezek esszenciaként sűrűsödve találhatók. A teremtő csak teremt, nem is tud mást. Mérlegelni sem képes jó és rossz között, ezek különállása fel sem merülhet benne. Teremt tökéletesen jót, és tökéletesen rosszat. Az emberek pedig egyesével lehetnek a Teremtő-Isten idegvégződései, megismerni, megtapasztalni, megízlelni a teremtést magát, mint jó háziasszony az ételt amit főz. Avagy méregkeverő, ki másokon próbálja ki új szerét.