Hol lehet az elme az agyon belül?

majdnem sikerült értelmezned egyetlen mondatot.

még egyszer: ha van szabad akaratod, miért teszel olyan dolgokat részegen, mint amilyet nem tennél meg józanul? hova tûnik akkor a szabad akarat?

Mert értelmetlen.
Ráadásul senki nem tudja hogyan ébredhet öntudatra az anyag. Mi kell hozzá, mi hibádzik?
Vannak már szuperszámítógépek, veszett nagy számítási teljesítménnyel, mégsem fog egyik se öntudatra ébredni.

Nem beszélve arról, hogy ezeket a számítógépeket is öntudatos emberek építették, nem pedig az anyag.

és miért is nem létezhet machina öntudat nélkül?

Az élet szerintem olyan mint az autóvezetés. Végig be kell tartanod a Kreszt, menni szépen a többiek után egy milliószor járt úton, ami bennünket még is máshova visz, mint õket. Más keresztezõdéseken, másfelé fordulunk, de aztán sokáig megint csak tartani kell a sebességet, a szabályokat. Néha kihívásokhoz, váratlan szitukba érkezünk, a melóhelyre, és végül haza. Ugyanaz az út, de ezek a helyek mindenkinek máshol vannak.

A szabad akarat létezésére bizonyíték az öntudat.
Ha nem lenne szabad akarat, öntudatra se lenne szükség a világban.
Elmûködne anélkül is, mint egy machina.

Szerintem nem ugyan arról beszélünk. Én egy érzelemrõl. Egy nem racionális, sõt esetleg transzcendentális élményrõl, te meg simán a racionális tettekben megnyilvánuló felelõsségvállalásról, korrektségrõl, komoly döntésekrõl.

Ha van valami értelme, hogy a Földön vagyunk, akkor az szerintem az, hogy megtanuljuk nem elég korrektnek lenni, motiváltnak, érzelmileg is feltöltöttnek kell lennünk a jóra!
"Nekem személy szerint nem okoz problémát akarni a jót a másik embernek, úgyhogy nem tudom beleélni magam a helyzetedbe."
Ha ez alatt az "akarás" mögött te is egy pozitív érzelmi attitûdöt értesz, akkor ugyan arról beszélünk és tök jól elvitatkoztunk, ennek ellenére.<#nyes>

Ha meg nem, akkor viszont le vagy maradva a karmáddal, csak szólok, úgy hogy húzz bele!
<#papakacsint>

"ezek a szavak mind szabad akaratot feltételeznek"
Nem feltételeznek.
Miután megszületik valaki, ösztönösen ("automatikusan") kíváncsi, próbálja megérteni mi folyik körülötte, belekóstol abba, ami a kezébe kerül, eldobja, földhözb****a, stb... Itt érezhetõ leginkább az, hogy az agy szabad akarat nélkül is tudja tenni, mondhatni "automatikusan", közben persze ahogy felnõ, tapasztalatokat szerez, ennek függvényében fog változni, és tûnik egyre inkább úgy, hogy itt már szabad akaratra van szükség.

"Szóval van egy tulajdonságunk, ami tökéletesen megkülönböztethetetlen a szabad akarattól, de mégsem vagyunk hajlandóak elfogadni annak, amire minden jel utal."

Hidd el, csak eleget kell gondolkodni rajta, és nem lesz tökéletesen megkülönböztethetetlen, számos eset van, amikor jóval pontosabban meg tudod mondani, hogy milyen elõzményei vannak adott döntéseidnek, amiket elsõ ránézésre teljesen szabad akaratnak tulajdonítanál. Sõt tovább megyek, számomra a szabad akarat létezése az értelmezhetetlen, ha létezne lélek, akkor is ugyanúgy fenntartanám a problémát, hogy független-e a döntés(ein)k a korábbi dolgoktól.

"Mennyivel jobb lenne a világ, ha ezeket a politikai ideológiák önigazolására fabrikált butaságokat egyszerûen kihajítanánk az ablakon..."

Tehát azért érvelsz a szabad akarat mellett, mert így szerinted jobb lenne a világ? Most az a kérdés, hogy melyik verzió a jobb az emberek számára, vagy hogy mi a valóság? 😄

Szabad akarat nem egyenlõ a mindenhatósággal, nem teljesen nyilvánvaló? Inkább nem is reagálok ezentúl olyan hozzászólásokra amik összekeverik a kettõt, az ilyenek miatt szokott parttalanná válni vita a szabad akaratról.

"Nem csak azt szeretjük, ami a génjeinkben van, hanem amit és ahogyan megtanulunk, de mégis ösztönre vezethetõ vissza, ezért ad "boldogságot" (ami persze szintén kémia az agyban, mint minden érzelem, érzelmi állapot :-D )."

Valójában nagyon sokféle szeretet van. Gyakorlatilag pozitív érzelmi kötõdés valamihez (amit persze Buddha ugyan úgy meg akart szüntetni, mint a negatívakat - félelem, bosszú, irígység, akármi).
A szeretet lényege, hogy önmagában egy pozitív élményt jelent valaminek a léte, közelsége. Ez simán lehet genetikailag kódolt szerintem is, sõt biztos, hogy az. A szerelem pl, mint legerõsebb ilyen érzelem egyértelmûen errõl szól. Meglátom az illetõt és jön az endorfin, minden mellékhatásával, csökkent ítélõképesség, függõség, akármi.
<#nyes>

A testvéri, baráti, szülõi (felelõsségteljes) szeretet, az elõbbihez képest viszonylag lájtos (általában). Ebben is van birtoklási, kontrollálási vágy, de kevesebb, önzetlennek ezt sem nevezném. Gyak ugyan az, mint a tárgyakhoz, tulajdonhoz való kötõdés.

Az un felebaráti/önzetlen szeretet meg megint egy tök másfajta érzelem. Gyak olyan szeretet, csodálat, ami nem akar viszonzást, megbocsájtó, elfogadó minden mértékben (még az elõbbiek nem azok). Na valójában errõl beszél igazából Pál apostol. Valójában az elõbbi szeretetek is transzfolmálhatók ebbe a kategóriába, de igazából az emberek ezt nem szokták, nem elvárás, sõt. Pl egy szerelmes férfi legyen macsó, ha akadályba ütközik a szerelme felé akkor üssön, nem pedig belenyugvóan, megbocsájtóan elengedje a nõt, ez a társadalmi elvárás.

Ez az önzetlen szeretet hasonlít ahhoz, amit a háziállatok is éreznek a gazdik felé. Addig nemesítjük õket, amíg az alomból a kedves játékos, ragaszkodó jószágok lesznek csak. (Kivéve pitbull <#hehe>). És szerintem ez a szeretet van amögött a szüntelen kutatás mögött is, ami az embert isten, vagy az univerzum ismeretlen lényei felé hajtja. Az ember valójában nem a társát keresi, hanem a gazdit!
Felmerül, hogy bennünket ki is háziasított!?
<#papakacsint>

ó, megjött a másik jómadár 😊

még jó, hogy ami része a magyar nyelvnek az része a magyar nyelvnek.

szabad akarat? már akkor sincs szabad akaratod, ha sima alkoholt fogyasztasz, pláne ha valami mást. a ravaszt nem húznád meg most, a számítógép elõtt ülve, de meghúznád, ha alkoholt ittál, vagy drogot, vagy ellened fordítják Padmét.

milyen szabad akarat?

Engem az akaszt ki, amikor mindenki becsinál. A rendezõ benézte, a film besül, a kertévé beelõz, a valóságsó bevállalja, én meg legszívesebben bemosnék azoknak akik ilyeneket mondanak...

("...megrendezésre kerülõ" helyett szebb például a "megrendezendõ", de már sehol se hallom.)

Persze, hogy van, de amit most mûvelnek, az katasztrófa.

"A bûnözõ feltalálásra került" -hangzott el pár hónapja egy rendõr szájából.
Ez volt minden szenvedés betetõzése. :-)

Magyarban is van szenvedõ szerkezet, javaslom olvasgatni Karácsony Sándor könyveit a témáról. Bizonyos szavak és nyelvi elemek pedig annyira meghonosodtak, hogy magyarosabb õket használni, mint a nyelvújítás korában fabrikált alternatívákat.

Ha a tudatunkon kívüli véletlenek befolyásolnak minket, a felvetésem akkor is érvényes. Mi nem is vagyunk képesek semmit sem felismerni, hanem a világegyetem fizikai folyamatai játszatják el velünk a szabad akaratról szóló parttalan vita bábszínházát. Csak úgy, mert az univerzumnak olyan kedve van. Ehhez már nem is elég Occam borotvája, rögtön Occam kaszájáért kiált (a bácsi amúgy középkori szerzetes, tehát vallásosan hitt a szabad akarat létében).

az agyunk kíváncsi, szeret "tanulni", tapasztalatot szerezni, gondolkodni a dolgok mûködésérõl - ezek a szavak mind szabad akaratot feltételeznek. Nélküle az agyunk nem teszi egyiket sem, hanem egyszerûen üzemel a túlélés érdekében. Nem gondol semmire amire nincs predesztinálva, illetve amire az Univerzum egyéb véletlenszerû folyamatai nem sarkallják. Amik ezek szerint kedvüket lelik abban, hogy a szabad akarat védelmében hozzászólásokat pötyögtessenek velem az SG fórumára.

De jó, tegyük fel, hogy a szabad akarat egy majdnem tökéletes illúzió. Szóval van egy tulajdonságunk, ami tökéletesen megkülönböztethetetlen a szabad akarattól, de mégsem vagyunk hajlandóak elfogadni annak, amire minden jel utal. Helyette inkább bonyolult mellébeszélést találunk ki, csak mert néhány 19. századi szifiliszes francia filozófusnak szüksége volt egy kifogásra, hogy ne saját magát hibáztassa a ballépései miatt. És ezért a klasszikus mechanikára alapuló világnézetet ötlöttek ki maguknak, ami feloldozta õket minden felelõsség alól. Mivel pedig a kvantumfizika megszületése kinyírta az eredeti érvrendszerüket, a késõ huszadik századi utódaik gyártottak hozzá egy kicsit bonyolultabbat.

Mennyivel jobb lenne a világ, ha ezeket a politikai ideológiák önigazolására fabrikált butaságokat egyszerûen kihajítanánk az ablakon...

"...rugalmasan kerülnek elosztásra"

-Egy ilyen cikket meg lehetne írni szép magyarsággal is, elhagyva a szükségtelen indoeurópai szenvedést.

...méghozzá agyatlanul. :-)

Benned bezzeg fölmerül.
De hogyan tudsz ide írni agyatlanul?

"Mire van nagyobb esély: hogy nincs szabad akarat, és a világegyetem valahogy predeterminált hogy mechanikusan eljátsszon néhány értelmetlen vitát az emberek között a szabad akaratról, vagy pedig van szabad akarat, és szabad akaratunkból azért beszélünk róla mert felismertük a létét?"

Ha hibásan, vagy hiányosan teszed föl a kérdést, ráadásul eldöntendõ formában magadnak (mert gondolom magadnak is így tetted föl), akkor azzal csak hibás választ fogsz kapni. Miért így tetted föl a kérdést a másik lehetõségrõl, amikoris nincs szabad akarat?
Hogy predeterminált-e az nem csak ettõl függ, véletlenek a tudaton kívül létezhetnek (lásd kvantumfizika). De miért lenne célja (gondolok itt erre a "mchanikusan eljátsszon néhány értelmetlen vitát" gondolatodra). Azért gondolkodunk ezen is, mert az agyunk kíváncsi, szeret "tanulni", tapasztalatot szerezni, gondolkodni a dolgok mûködésérõl. Még ösztönként is meghatározható, bár nyilván ez is összetettebb dolog, mint minden más tulajonságunk. Szerintem ha elgondolkodsz egyébként ezen, te is meg tudsz nevezni számos olyan dolgot, aminek a következménye az, hogy ezen gondolkodsz, ez érdekel, de mindent nem fogsz tudni.

Ha nincs szabad akarat, akkor miért merült fel a kérdés egyáltalán? Mire van nagyobb esély: hogy nincs szabad akarat, és a világegyetem valahogy predeterminált hogy mechanikusan eljátsszon néhány értelmetlen vitát az emberek között a szabad akaratról, vagy pedig van szabad akarat, és szabad akaratunkból azért beszélünk róla mert felismertük a létét?

Nemrég volt egy szabad akaratos cikk, ott azt is kiveséztük elég rendesen. Szerintem nincs szabad akarat, megintcsak az agyunk komplex képességei miatt érezzük úgy. Ha leegyszerûsítjük a kérdést egyszerû logikai döntésekre (ahol 2 lehetséges döntés közül lehet választani), akkor sem tudjuk meghatározni, hogy miért döntünk úgy ahogy, de akkor is mindig van valami, hogy éppen azért, mert van egy felhõ az égen, vagy mert 20 évvel ezelõtt ballábbal keltél föl, és azért választottad a baloldali almát (most csak egy példa), fene tudja, de szerintem mindig visszavezethetõ. Ezt bizonyítani nem lehet (csak speciális esetekben), egyrészt mert nem áll elegendõ információ rendelkezésre, másrészt nem tudjuk, hogy az agy mit csinál ilyenkor, ehhez meg kellene értenünk jóval pontosabban az agyunkat. Ehhez viszont le kell kûzdeni technikai problémákat.

"Fel vagyunk fegyverezve genetikai és nevelt beidegzõdésekkel, de elõbb utóbb az egyéni akarat dönt, és húzza meg a ravaszt."

A genetikai es nevelt beidegzodesek szerint. Az emberi intelligencia alkalmas arra, hogy tudatosan ezek ellen cselekedjen, ha sikerul rajtakapnod "oket", amint befolyasoljak a dontesedet, es igy tudod mi ellen kell cselekedned. Na meg, ha van valami okod, hogy megprobalj ellenuk cselekedni. Hmmm. Es honnan johet ez az ok? Lehet, hogy az is valami genetikai vagy nevelt beidegzodesbol ered?

"Érdekes, hogy a legnagyobb elmék sem jutottak dûlõre a kérdéssel kapcsolatban"

Ez az állítás éppenséggel annak függvényében változik, hogy te ki(ke)t tartasz legnagyobb elméknek, és azok milyen szemszögbõl, tudományos imseretekkel tanulmányozták a kérdést. Például az "évezredek óta" k*vaszépen hangzik, de az agy felépítésérõl, mûködésérõl azért régebben (és ez tizes években mérhetõ) nem tudtunk annyit, mint ma. Márpedig a mai neurológusok, orvosok közül elég kevesen gondolják úgy, hogy nem az "anyag" generálja.

Van amikor az ember hoz egy döntést egy adott helyzetben, egyszerûen mert úgy látja hogy az a helyes ha megteszi. Lehet hogy arra lett nevelve, hogy a helyes dolgot cselekedje minden esetben, de amikor döntési helyzetbe kerül, akkor neki kell mérlegelnie, az életben a tanítói nem készíthették fel minden lehetséges helyzetre. Fel vagyunk fegyverezve genetikai és nevelt beidegzõdésekkel, de elõbb utóbb az egyéni akarat dönt, és húzza meg a ravaszt. Még nem merült fel, de a témához kapcsolódik a szabad akarat kérdése. Azt hiszem már sejthetõ volt eddig is, hogy az a fajta szeretet amirõl eddig beszéltem, csak akkor mûködik, ha létezik szabad akarat.

Az éremnek két oldala van, a másik javának a valódi önzetlen akarása az egyik, és ennek az akaratnak a szabad elhatározásból származása a másik. Ha a japánok építenek egy Mikulás-robotot ami járja az árvaházakat és édességet osztogat, nem fog a menybe jutni miután beolvasztották (a készítõinek ellenben alapos okuk van reménykedni benne). Nem a vésõ faragta Dávidot hanem Michelangelo. Ha nem lenne szabad akaratunk, akkor ha lenne is Isten, csak egy bábjátékos lenne, és nem lenne értelme beszélni szeretetrõl az emberek között. Az ember szabad akarata amúgy a katolikus és ortodox egyházakban dogma, úgyhogy hajrá, tessék megcáfolni, ha sikerül, az a megnevezett egyházakat is megrengetné.

Roviden: marhasag.

A materialista/ateista a sajat etikaja szerint iteli meg a bun fogalmat. A hivo is ugyanezt teszi, csak a sajat etikajat egy felsobb hatalomtol eredezteti, es ez okbol hajlamos felsobbrendunek is tekinteni ezt az etikat. Meg az a legjobb, ha ezt csak forum hozzaszolasokban nyilvanitja ki.

a legnagyobb elmek (teologusok, filozofusok, matematikusok, biologusok etc) eleg sok mindenre rajottek, persze munkassaguk tobb tizezer oldalnyi szovegebol alig marad nehany aforizma

Visszatérve a fenti cikkhez:

"Hol lakozik az emberi elme? Évezredek óta foglalkoztatja ez a kérdés a legnagyobb elméket, egy új tanulmány azonban talán miden eddiginél megfoghatatlanabbá teszi a választ."

Érdekes, hogy a legnagyobb elmék sem jutottak dûlõre a kérdéssel kapcsolatban, bezzeg az SG materialista kommentelõiben semmi kétség nem merül fel afelõl, hogy a tudatot az anyag (az agy) generálja.<#fejvakaras>

Jól illik ide a #27 -es kommentbõl vett idézet:
"Mondjuk az egy általános hozzáállás itt az SG-n, hogy a leghatározottabb véleményük olyan embereknek szokott lenni, akik a legkevesebbet tudják a témáról, ez a Dunning-Kruger effektus. "

<#nevetes1>

Súlyos ellentmondásokkal csak te kûzködsz 😄

Szerintem magyarázza, de nálunk embereknél pont ez a "probléma", hogy nem tudjuk meghatározni, mi az ami ösztönös, és mi a felvett (tanult, nevelt vagyis fejlõdésünk során belénk került) tulajdonság. Az ember képes úgy is felnõni, hogy nem szeret senkit, gyûlöl mindent, legszivesebben megölne mindenkit, és képes a tökéletes ellenkezõjére is. Természetesen ez a két véglet ráadásul leegyszerûsítve.
Egyébként más érzésnél talán jobban érthetõ, pl. a félelem, nyilván nem hátrány, ha az ember fél, ha leesik a 10. emeletrõl, vagy hogy megtámadja egy állat (egyértelmûen ösztön, mégis tudatosan ez is "lekûzdhetõ"), viszont az, hogy például leégünk a nyilvánosság elõl, az már nem logikus, mégis összekapcsoljuk ezzel is, az az érzelem jelenik meg bizonyos szinten. De rengeteg példát lehet mondani, mind magyarázható valahogyan visszavezetve ösztönre (úgy pedig az evolúcióra).

Sejtettem, hogy erre gondoltál, és tényleg nem voltam pontos, de szerintem a szövegkörnyezet (pl. következõ mondat) sokat segít az értelmezésében.

Amit idéztél, az annyit jelent, hogy mindennek sok magyarázata lehet (, és sok magyarázata van), de ezek közül csak egyetlen egy helyes. És az a magyarázat a legesélyesebb arra, hogy helyesnek bizonyuljon, amelyik a legvalószínûbb.
És az a magyarázat a legvalószínûbb, amelyet tudományos kutatómunkával a lehetõ legtöbb oldalról igazoltak. Az ilyen magyarázatokat pedig tudományos elméleteknek nevezzük, és tényként is vehetünk...
(Akik pedig az illetõ elméletet magába foglaló tudományterületen tevékenykednek, tisztában vannak vele, hogy helyes, pl. mert a munkájukat pont az teszi lehetõvé, hogy az elmélet helyes, az azzal felvázolt mechanizmusok, folyamatok stb. léteznek.)

"...hogy miért elõnyös az evolúció szempontjából.."

Azt azért mindig tartsuk szem elõtt, hogy az evolúció csak egy elmélet, ami súlyos ellentmondásokkal küszködik.<#wink>

Elég meggyõzõ érveket olvastam arról, hogy miért elõnyös az evolúció szempontjából, ha az emberek tartós monogám családban élnek, ahol az apa is ugyanúgy gondoskodnak a gyerekeirõl mint az anya. Az biztos, hogy a gyerek pszichológiai fejlõdéséhez a megfelelõ apakép feltétlenül szükséges, különösen a fiúgyerekeknél. Freud óta a szülõk hatása a gyerekekre a pszichológia fõ vesszõparipája, két különbözõ nemû szülõ nélkül elég reménytelen egészséges lelkivilágú embert nevelni. Ezt fõleg mi tudjuk megerõsíteni saját tapasztalatból, akiknek részben vagy teljesen nélkülöznie kellett az egyik szülõt, micsoda akadályokat kell leküzdenünk, nemritkán egy életen át. Nagyon komoly elõnnyel indulnak az életben azok, akikek mindkét szülõje nevelte, és egyik sem lépett le/halt meg túl korán. Nem véletlenül támogatjuk az árvákat egy normális társadalomban.

Ettõl eltekintve szerintem Balumann meg te is megragadtátok a lényeget. Van bennünk egyfajta genetikailag kódolt altruizmus, amit az értelmünknél fogva túl tudunk haladni, és önzetlen viselkedésre vagyunk képesek akkor is, amikor az ösztöneink már nem parancsolják nekünk. Ennek azt hiszem a csúcsa az, amikor az ember képes jót tenni az ellenségeivel, ahogy azt Jézus tanította. Ahogy a Mester mondta, ha csak azzal vagyunk jók akitõl jót remélünk és minden sérelemért bosszút állunk, ugyan mi tesz minket jobbá, mint a pogányokat? Õk sem tesznek másként. Azt hiszem az ellenség szeretetét végképp nem lehet megmagyarázni ösztönökkel, ez tényleg túlmutat a törzsfejlõdés által kijelölt kereteken.

Észrevettem, de nem tudom mit befolyásol az a kérdésem indokoltságán?

ez megmagyarazna, h a nok meirt szeretik gyerekeiket, viszont nem ad magyarazatot arra, h a ferfiak miert szeretik, evolucios szemszogbol a no feladata folnevelni a gyerekeketm a ferfie nemzeni, tehat a ferfinak csak az a lenyeg h minel tobb no essen teherbe, a no feladata h felnevelje az utodokat

milyen jo h mar nem vagyunk allatok... vagy megis...

lehet az emberek csak szeretik tobbnek hinni magukat az alaltoktol es erre az osztonre csak raakasztottak a szeretet szot... megeshet

ugye eszrevetted h a vesszo utan meg amst is irtam...

"...tisztelem apamat,..."

Mi van, ha apád egy sorozatgyilkos. Kedvtelésbõl öl.
Ha nem tiszteled, vétesz a tízparancsolat ellen?

"És ez nagy áldás Istentõl, hogy ez így van a világban."

Isten, vagy az evolúció "ajándéka", szerintem érdemes megvizsgálni ezt a kérdést nem csak filozófiai irányból, hanem pl. evolúciós szemszögbõl is. Valaki megemlítette, hogy az állatok is mutatnak érzelmeket, pl. féltik, védik a kicsinyeiket, sõt ennél még meglepõbb dolgok is vannak (aki pl. látta a Ketten a jégen, illetve a Bolygónk, a Föld címû dokumentumfilmeket, annak azt hiszem nem kell mondani).
El lehet ezen is vitatkozni, hogy ösztönrõl, vagy "már" szeretetrõl van-e szó, szerintem sokkal inkább ösztön, ami bennünk emberekben is megvan, csak a mi agyunk fejledtebb, képes "tanulni" és ezért sokkal összetettebb nálunk. Nem csak azt szeretjük, ami a génjeinkben van, hanem amit és ahogyan megtanulunk, de mégis ösztönre vezethetõ vissza, ezért ad "boldogságot" (ami persze szintén kémia az agyban, mint minden érzelem, érzelmi állapot :-D ).

miért egyeznének ki, amikor egyértelmûen bvaleknak van igaza. ( ilyen egyértelmû igazat is ritkán láttam mostanában filozófiai topikban )

izé... ezt nem tudom értelmezni 😞

erre gondoltam, csak nem mindig van vágólapom 😞

,,Mindennek csak egy helyes magyarázata van, a legesélyesebb helyes magyarázat pedig az, amelyik a legvalószínûbb. "

azazhogy mindennek sok helyes mgayarázata van

? mit nevezel te vallási válasznak? Van a könyv, ahol a választ te adod meg magadnak ( elég termetes egy könyv az, és mivel passzív, nem tud veled vitatkozni. kellemes táptalaj mindenféle eszméidnek )

Vannak a filozófusok/papok, akik 2000-5700 éve amit gondolnak elmondják vagy leírják, azt állítják követik ezt azt a vallást. Õk adnak válaaszokat kérdésekre, de szerencsésebb, ha élõ lelkészekkel próbálkozol, mert még õket is félreértelmeznéd.

Én még vallás által nyújtott választ nem láttam, persze az is lehet, hogy hamis

Hát ti soha nem fogtok kiegyezni. Mit szólnátok egy döntetlenhez? :-)

Hát nézd, szerintem oltári butaságot írtál, de ahogy lejjebb figyelmeztetett valaki, végül is nem ismerlek. Ha benned romboló akarat van, és csak akkor tudsz jó lenni ha vele ellentétesen cselekszel, akkor biztos úgy van. Nekem személy szerint nem okoz problémát akarni a jót a másik embernek, úgyhogy nem tudom beleélni magam a helyzetedbe.

Amúgy amikor elvitatjuk az értelem illetékességét egy témában, azzal a vitának is vége. Nem lehet úgy érvelni, hogy nem ismerjük el az érvelés hatékonyságát a valóság felderítésében. Érdekes egy racionalitás ellenes vallásod van, az biztos. Az talán mondanom sem kell, hogy a másfél milliárd katolikus és ortodox keresztény ellenkezõ véleményen van veled.

"Ezért fontos hogy tudatos döntés legyen a szeretet megnyilvánuló jelei mögött, ne csak ész nélküli majmolás legyen."

Nem. Ezért fontos, hogy egy elvont érzelmi töltés legyen mögötte, amit ezekszerint te még soha nem éltél át. Szeretni önzetlenül valakit az maga a boldogság, isten ajándéka, a kegyelem, a jutalom azért hogy ÉPP A RACIONÁLIS GONDOLATAINKKAL ELLENTÉTESEN segítünk valakit!

És ez nagy áldás Istentõl, hogy ez így van a világban.
Ezt kéne mindenkinek megtapasztalnia!

Mert ezt meg lehet tenni képmutatásból és õrültségbõl is. Ezért fontos hogy tudatos döntés legyen a szeretet megnyilvánuló jelei mögött, ne csak ész nélküli majmolás legyen.

"Tök jó hogy ilyen határozott véleményed van valamirõl, amirõl bevallottan nem tudsz semmit. Még sokra viszed az életben..."
Köszönöm a jókivánságodat, ezexerint te szeretsz engem😉

"Egyáltalán nem érzelmi dologról van szó, hanem tudatos döntésrõl. A nagy keresztény tanítók szerint is. Kár erõlködni."
Nem akarok beleszolni, mert tényleg mûkedvelõ vagyok ebben a kereszténységben, meg minden vallásban, habár eléggé érdekel a téma, de szerintem tévedsz!
Újra beidézem Pál apostol levelét:
"Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek
S vessem oda testem, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem."
A vagyonomat eloszthatom tudatosan, még egyfajta szánalom is lehet bennem a szegények iránt, de a szeretet nem ez, ezt mutatja ez a bekezdés is.

Ha ösztönösen teszel jót, az csak annak a jele, hogy az ember természetének része a jóság. Annak a természetnek, ami a törzsfejlõdés során évmilliók alatt alakult ki bennünk. Az altruizmus a társas élõlények jellemzõ viselkedése. Az Univerzum már csak olyan, hogy jónak lenni hosszú távon gyümölcsözõ dolog. Nem csak a túlvilágon jár érte jutalom.

Tudatosan szeretni viszont már ezen túlmutat. Az állatok is gondoskodnak az utódaikról, de ha valamiért nem váltódik ki belõlük az anyai ösztön, akkor simán el tudják pusztítani õket. Az emberi szeretet is több annál, hogy kedvezünk valakinek csak mert az ösztöneink arra késztetnek. A babák aranyosak, mert a génjeinkben van hogy aranyosnak tartjuk õket. De mi van ha nem aranyos, ha csúf, visszataszító torzszülött? Szívesen segítek a saját nagyanyámnak, de vajon segítenék-e egy dülöngélõ koldusnak az utcán, aki bûzlik a vizelettõl? Akkor amikor nincs a közelben senki, nincs térfigyelõ kamera, és a koldus nem is fog emlékezni rá, soha nem lesz képes rá hogy bárki megköszönje amit tettem?

> Azt hiszem nem szeretlek, de a legjobbakat kívánom neked (bort, búzát stb), lehet, hogy mégis szeretlek , már magam sem tudom.

Hát mégis szeretsz! :-) Neked is hasonlókat! :-)

Azt hiszem nem szeretlek, de a legjobbakat kívánom neked (bort, búzát stb), lehet, hogy mégis szeretlek , már magam sem tudom.

> Most pedig úgy próbálod elhessegetni a problémát, hogy belekötsz abba hogy hozzáírtam a "teológiai" jelzõt a definícióhoz (a dogmákról is különbözik a véleményünk, de inkább nem offolok tovább ebben a témában).

Nem kötöttem bele semmibe. Csak közöltem, hogy félreértettük egymást. Nem ugyan arról beszéltünk. Viszont, nem látok semmiféle problémát.

> Egyszerûen a valóban önzetlen szeretetrõl beszéltem, amit ezek szerint Szerinted és Oliwaw szerint sem létezik. Ehhez nincs mit hozzátennem. Pokoli lehet az élete azoknak, akik a ti "szeretetetektõl" függenek...

Én soha nem mondtam, hogy ilyen nem létezik.