#114
"Nem csak azt szeretjük, ami a génjeinkben van, hanem amit és ahogyan megtanulunk, de mégis ösztönre vezethető vissza, ezért ad "boldogságot" (ami persze szintén kémia az agyban, mint minden érzelem, érzelmi állapot :-D )."
Valójában nagyon sokféle szeretet van. Gyakorlatilag pozitív érzelmi kötődés valamihez (amit persze Buddha ugyan úgy meg akart szüntetni, mint a negatívakat - félelem, bosszú, irígység, akármi).
A szeretet lényege, hogy önmagában egy pozitív élményt jelent valaminek a léte, közelsége. Ez simán lehet genetikailag kódolt szerintem is, sőt biztos, hogy az. A szerelem pl, mint legerősebb ilyen érzelem egyértelműen erről szól. Meglátom az illetőt és jön az endorfin, minden mellékhatásával, csökkent ítélőképesség, függőség, akármi.
A testvéri, baráti, szülői (felelősségteljes) szeretet, az előbbihez képest viszonylag lájtos (általában). Ebben is van birtoklási, kontrollálási vágy, de kevesebb, önzetlennek ezt sem nevezném. Gyak ugyan az, mint a tárgyakhoz, tulajdonhoz való kötődés.
Az un felebaráti/önzetlen szeretet meg megint egy tök másfajta érzelem. Gyak olyan szeretet, csodálat, ami nem akar viszonzást, megbocsájtó, elfogadó minden mértékben (még az előbbiek nem azok). Na valójában erről beszél igazából Pál apostol. Valójában az előbbi szeretetek is transzfolmálhatók ebbe a kategóriába, de igazából az emberek ezt nem szokták, nem elvárás, sőt. Pl egy szerelmes férfi legyen macsó, ha akadályba ütközik a szerelme felé akkor üssön, nem pedig belenyugvóan, megbocsájtóan elengedje a nőt, ez a társadalmi elvárás.
Ez az önzetlen szeretet hasonlít ahhoz, amit a háziállatok is éreznek a gazdik felé. Addig nemesítjük őket, amíg az alomból a kedves játékos, ragaszkodó jószágok lesznek csak. (Kivéve pitbull ). És szerintem ez a szeretet van amögött a szüntelen kutatás mögött is, ami az embert isten, vagy az univerzum ismeretlen lényei felé hajtja. Az ember valójában nem a társát keresi, hanem a gazdit!
Felmerül, hogy bennünket ki is háziasított!?
#114
). És szerintem ez a szeretet van amögött a szüntelen kutatás mögött is, ami az embert isten, vagy az univerzum ismeretlen lényei felé hajtja. Az ember valójában nem a társát keresi, hanem a gazdit!