Hol lehet az elme az agyon belül?

Nem ugyan arról beszélünk itten. Amiról te beszélsz az egy többé kevésbé racionális döntéssor.

Pontosan. Én a szeretetrõl beszélek, te pedig nem.

Ami szerintem meg a transzcendentális szeretet élmény az egyszerûen definíció szerint nem szeretet. A szótárral nem érdemes vitatkozni...

Istent, egy felsõbbrendû hatalmat szeretni micsoda? Elfogadni egy valami nagyobb létezését, és csodálni a nagyságát.

Az egyik a hit, a másik a fanboy-kodás. Egyik sem szeretet.

Adott helyzetben adott személynek annélkül is lehet a legjobbat akarni, hogy valóban szeretném!

Ha adott helyzetben adott személynek a legjobbat akarod, akkor definíció szerint szereted. Ha nem szereted, akkor nem akarod neki a legjobbat. Ha elönt a meleg érzés vele kapcsolatban, de mégsem akarod neki a legjobbat, akkor sem szereted.

> "Ha az adott helyzetben az adott személynek a legjobb tudásom szerint a legjobbat akarom, akkor szeretem."
> Nem. Adott helyzetben adott személynek annélkül is lehet a legjobbat akarni, hogy valóban szeretném!

Ne beszéljetek úgy errõl, mintha ez egy kizárólagos szeretem/nemszeretem dolog lenne. Például, ha valakivel fizikailag jót teszel, akkor azt fizikailag szereted. Ha közben érzelmileg jót kívántál neki, akkor érzelmi síkon is szeretted. Ha még tudatos is volt, akkor mentális síkon is szeretted. Az egyes síkokon belül sem bináris kapcsolókról van szó, hanem átmenetek, fokozatok vannak. Ráadásul, ez egyetlen nézõpont. Egy másik személy vagy egy másik kollektíva szempontjából nézve egy dolog lehet gyûlölet (a szeretet ellentéte), közben más szempontokból nézve szeretet.

Ez nem egy eldöntendõ kérdés! Konkrét cselekedet nélkül nem lehet "elméletileg" eldönteni, hogy mi számít szeretetnek és mi nem. :-)

Most pedig úgy próbálod elhessegetni a problémát, hogy belekötsz abba hogy hozzáírtam a "teológiai" jelzõt a definícióhoz (a dogmákról is különbözik a véleményünk, de inkább nem offolok tovább ebben a témában).

Egyszerûen a valóban önzetlen szeretetrõl beszéltem, amit ezek szerint Szerinted és Oliwaw szerint sem létezik. Ehhez nincs mit hozzátennem. Pokoli lehet az élete azoknak, akik a ti "szeretetetektõl" függenek...

> Egyáltalán nem érzelmi dologról van szó, hanem tudatos döntésrõl. A nagy keresztény tanítók szerint is. Kár erõlködni.

Mert aki érzésbõl cselekszik, az már képtelen a szeretetre? Rendben van, a nagy tanítók valószínûleg nem érzelmi alapon hozták a döntéseiket. (De attól még voltak érzéseik, hiszen emberek voltak.)

Viszont ami a legfontosabb: ne becsülj le másokat. Még akkor sem, ha tudásban, érzelemben vagy bármi másban felettük vagy. Sõt, fõleg akkor ne. Nem azt mondom hogy most itt errõl van szó - nem szeretném eldönteni hogy kinek van igaza.

Nem ugyan arról beszélünk itten. Amiról te beszélsz az egy többé kevésbé racionális döntéssor.

Ami szerintem meg a transzcendentális szeretet élmény (nevezzük akkor így), az egy nagyon más valami. Nincsenek logikus lépések, következtetések, csak azonnali válaszok, mert az ilyen komplex dolgok így mûködnek, akár istenre, egy másik emberre, vgy csak egy álatra vonatkozik ez.

Istent, egy felsõbbrendû hatalmat szeretni micsoda? Elfogadni egy valami nagyobb létezését, és csodálni a nagyságát. Ez egy esztétikai élmény, mint látni valami természeti csodát, annak hatalmasságát. Istent is át lehet így élni bármikor, nem pedig csupán racionálisan elfogadni, hogy persze van valami fõvezér, akinek be kell hódolni, mert leszkapsz és amennyire lehet vágjunk jó arcot is hozzá, mert úgy jobb a PR-nak.

Messze nem errõl beszélek, és szerintem te sem.

"Ha az adott helyzetben az adott személynek a legjobb tudásom szerint a legjobbat akarom, akkor szeretem."
Nem. Adott helyzetben adott személynek annélkül is lehet a legjobbat akarni, hogy valóban szeretném!

Szerintem jó részt érzelmi, nagyobb részt, bár én nem vagyok keresztény, de érzelmileg át tudom élni azt a szeretet élményt amirõl szerintem itt a kersztény nagy tanítók beszélnek.

Tök jó hogy ilyen határozott véleményed van valamirõl, amirõl bevallottan nem tudsz semmit. Még sokra viszed az életben...

Egyáltalán nem érzelmi dologról van szó, hanem tudatos döntésrõl. A nagy keresztény tanítók szerint is. Kár erõlködni.

>Görcsös igyekezettel próbálod félreérteni a szeretet pofonegyszerû teológiai definícióját.

Jaaa igen. Most már látom. Tényleg félreértettük egymást. Én nem a szeretet teológiai definíciójáról beszéltem. (És azon belül: nem a keresztény teológiai definíciójáról.)

Ha arról véleményt kellene mondanom, akkor: személy szerint a szeretet keresztény teológiai definícióját idejétmúltnak tartom. Sõt magát a teológiát is, mert dogmákon alapul. A dogmákat pedig nem lehet összeegyeztetni a tudománnyal. 2000 évvel ezelõtt lehet hogy ez egy jó dolog volt, de manapság az emberek szeretik érteni a dolgokat, és a dogmákban nincs mit megérteni. (Valójában: a dogmák a tanulás és a tudás ellenségei.)

Én csak simán a szeretetrõl beszéltem (ahogy én azt látom, vagy ahogy azt szeretném látni). És amit mondtam, az - tudtommal - nem ütközik a jelenlegi tudományos felfogással.

Ha valakinek örömet okoz, hogy mindenkit szeret, akkor ezt érdekbõl teszi, ellenkezõ esetben mazohista .

Érdekes ez a dolog, hogy a keresztényi szeretet érzelmi, vagy inkább értelmi, döntésen alapuló dolog.

Szerintem jó részt érzelmi, nagyobb részt, bár én nem vagyok keresztény, de érzelmileg át tudom élni azt a szeretet élményt amirõl szerintem itt a kersztény nagy tanítók beszélnek.

És érdekes, hogy néhány keresztény ember részérõl találkoztam olyan dologgal, hogy azért "a krisztusi szeretetnek is van határa" - kb szó szerint így. Na ezen azért kicsit megdöbbentem.

Dehogynem tudod hogy mire célzom. Görcsös igyekezettel próbálod félreérteni a szeretet pofonegyszerû teológiai definícióját. Szeretni azt jelenti, hogy a másik javát akarni, és kész. Ebbõl szépen következik minden fontos ismérve a szeretetnek. Önzetlen, hiszen csak a másik javáról van szó, nincs mellette feltétel, hogy csak akkor ha nekem is megfelel. Istent tevékenyen szeretni pedig ismételten csak azt jelenti, hogy megtenni amit kér, mint ahogy bármely más személynek is megteszem ha szeretem. Persze van benne mérlegelés, a meglévõ információk alapján, ahogy minden más értelmes tevékenységben is. A tévedés lehetõsége is fennáll, ettõl még szeretetrõl van szó, a definícióban szó sincs végeredményrõl. Ha az adott helyzetben az adott személynek a legjobb tudásom szerint a legjobbat akarom, akkor szeretem.

😊

😄 ez jó ötlet! Támogatom!

További példa témák:

* Hiszek Istenben, Buzi-e vagyok?
* Ha nekem igazam van akkor másnak nem?

> Nem érzelemrõl beszéltem hanem értelmes döntéshozatalról. Innentõl kezdve el vagy tévedve.

Nem tudom hogy pontosan mire célzol. Az emberek általában nem pusztán értelmi alapon, hanem érzelmi alapon (is) hoznak döntéseket. Egyénileg (és idõben is) változik, hogy kit mi motivál egy adott döntés meghozására. A legtöbb embernek szüksége van valamiféle külsõ ösztönzésre, motivációra ahhoz, hogy döntést hozzon. Ez nem jelenti azt hogy az õ döntése "nem értelmes". De sokszor az érzelmek is közrejátszanak.

Nexus6-nak is van egy nézõpontja. Ha már a szeretetrõl van szó: a szeretet segítséget nyújt abban, hogy másokban a különbözõséget úgy lásd, mint a másik egyéniségét. Valamit ami egyedi és pótolhatatlan benne, és örülni tudj neki. Te nem vagy az õ helyében, sõt nem tudsz túl sokat róla. Ki tudja hogy ki mibõl marad ki. :-)

Kéne már nyitni egy állandó fórumot hit kontra tudomány címen. ennek lehetnének alfórumai is pl. hülye e aki hisz istenben ?, hülye e aki nem hisz istenben ?, istenben hinni ugyan az e , mint hinni hogy egyszer lesz új meto, hobbi filozófusok ringje, stb.

Nem érzelemrõl beszéltem hanem értelmes döntéshozatalról. Innentõl kezdve el vagy tévedve.

Szerintem meg feleslegesen húzkodjuk itt egymás faxát, amikor mindketten heterók vagyunk!
;D

> Szóval mi nem érthetõ azon, hogy szeretni annyit jelent mint a másik javát kívánni?

A szeretet sokmindenben megnyilvánulhat. Nekünk embereknek, elsõsorban a tettekben (vagy épp azok hiányában) kellene megnyilvánulnia. Itt, a fizikai világban. Kívánni (ami nagyjából egy érzelmi motiváció) nem ugyan az, mint szeretni. Sõt, a racionális jó szándék (ami lehet mentális motiváció, nem érzelmi alapú, hanem értelmen alapuló "jót tenni akarás") sem egyenlõ a szeretettel. Mert mint tudjuk, jó szándékkal is lehet rosszat tenni. A szeretethez az is szükséges, hogy legyen tudásod, tapasztalatod (mert ezzel tudod eldönteni, hogy mi az ami mások számára jó). De kell még hozzá kitartás, és aktivitás is (hogy véghez vidd amit elterveztél). Mivel a tudásnak, a tapasztalatnak és az aktivitásnak is vannak egyéni korlátai, ezért az egyénileg elérhetõ legnagyobb szeretet is korlátozva van.

Aki azt állítja, hogy a szeretet az egyenlõ egy kívánsággal, az fõleg érzelmileg van motiválva. Ez nem azt jelenti hogy õ nem szeret, hanem csak azt, hogy õ fõleg érzelmileg éli meg a szeretetet. (Ami nem feltétlenül baj.)

> Az Isten szeretete is pontosan így mûködik.

Talán úgy érzed, hogy Isten szeretete így mûködik benned. Ha az érzelmeiddel azonosulsz, akkor ebben igazad is lehet. De lehetnek más emberek, akikben vagy akiken keresztül nem így fejezõdik ki a szeretet.

Ha van Isten, akkor számára az elérhetõ és megvalósított szeretet olyan magasságokban van, amit mi nem tudunk felfogni. Attól még megpróbálhatod elmondani másoknak, hogy Te hogy éled meg, és hogy errõl mi a véleményed. A vélemények megosztása hasznos dolog, lehet belõle tanulni. Csak ne várd azt, hogy mindenki ossza a Te véleményed. (És persze, neked sem kell másokét.)

A keresztény vallás szeretet definíciója pontosan az amit leírtam neked: szeretni annyit tesz mint a másik javát kívánni. A teológia is ebbõl indul ki. Az általad leírt "hétköznapi szeretet" nem szeretet, hanem üzleti érdek.

A kersztény szeretet eszmény viszont egy bizonyos kötelezettséget jelent, nincs hely, nincs lehetõség a különbségtételre. Sokkal általánosabb és sokkal intenzívebb mint a "normál", korlátozott szeretet. - ez sületlenség. A kettõ között nem mennyiségi hanem minõségi különbség van. Az egyikben az ember önzetlen, a másikban nem. Az önzetlen változatot nevezzük szeretetnek, a másik magyar neve "jól felfogott önérdek".

mert ez az eszme nem "reális" - csak megérkeztünk a lényeghez. Azért beszélsz mellé, hogy a saját önzõségedet mentegesd. A szeretéshez mindössze annyit kellene tenned, hogy valaki másnak teszel jót úgy, hogy neked nem származik hasznod belõle. Mivel erre nem vagy képes, mellébeszélsz meg általánosítasz, mintha mások sem lennének képesek rá. Csak sajnálni tudlak érte. A legfontosabb dologból maradsz ki ami emberré tesz bennünket.

A kersztény vallás szeretet eszméje elvontabb ennél.

A hétköznapi értelemben vett szeretet adható és visszavonható, általában érdekek szerint.

A kersztény szeretet eszmény viszont egy bizonyos kötelezettséget jelent, nincs hely, nincs lehetõség a különbségtételre. Sokkal általánosabb és sokkal intenzívebb mint a "normál", korlátozott szeretet.

Kérdés persze, hogy hányan képesek ennek a szeretet ideának megfeleleni, tapasztalat szerint, még aki át is élte emócionálisan ezt, azok közül is újra és újra "elbuknak". Ez a kerszténység napi rituáléja, felállít valami elvont eszmét, próbál neki megfeleleni, nem tud, elbukik, mert ez az eszme nem "reális", az elbukás bûn, és ekkor jön a gyónás az esdeklés a bûnbocsánatért.

Ez valami annyira elvont módon "értelmetlen", hogy ezzel bizonyítja, hogy igen is van a világban olyan, ami túlmutat a fizikai valóságon.

Es az elektromos jeleken kivul ne felejtsd el a folyadekot amibenuszik, tele van hormonnal es neuromediatorokkal

+1

Mert az ásó a pincében van.

Nem biztos hogy kapcsolat. Lehet hogy akit szeretsz nem is tud róla hogy létezel. Pl. aki szereti a hazáját és feláldozza magát érte a csatatéren, az a legnagyobb szeretetrõl ad bizonyságot ami csak létezhet, és az elkövetkezõ nemzedékek lehet hogy soha nem is tudják meg hogy mit tett értük.

A keresztény vallás szeretete nem egy ember szeretete, hanem minden ember, sõt a világ, és Isten szeretete!

A szeretet definíciójáról volt szó, nem a tárgyáról. Konkrétan vonatkozik egy emberre, minden emberre, Istenre egyaránt. Mind személyek. Mellesleg a keresztény vallás ugyanúgy egy ember szeretete is. Szóval mi nem érthetõ azon, hogy szeretni annyit jelent mint a másik javát kívánni?

Egy embert szeretni: annak az embernek a javát kívánni. Minden embert szeretni: mindannyiuk javát kívánni. Istent szeretni: Isten javát kívánni. Illetve amikor tettekben nyilvánul meg a szeretet, akkor tenni is érte. Pl. egy ember szeretete tettekben úgy nyilvánul meg, hogy teszek érte valamit, vagy tudom magamtól mire van szüksége, vagy megteszem amire kér. Az Isten szeretete is pontosan így mûködik. Istennek ugyan nincs semmire szüksége, de kérni kér, én pedig megtehetem hogy teljesítem.

az egy magyarazatbol melyik a legvaloszinubb?

A szeretet egy másik emberrel való szoros, pozitív kapcsolat. Ennek következményeként döntéseiben az ember figyelembe veszi a szeretett személy érdekét is.

A tudat (nem az öntudat) az az agy szoftvere. Ott van az agykéregben. Önálló rendszert képez, ezért van az hogy a cikkben szereplõ beteg agyának egy része elhalt mégis megy tovább a szoftver.

A keresztény vallás szeretete nem egy ember szeretete, hanem minden ember, sõt a világ, és Isten szeretete!
Ez a különbség, ettõl lesz a Te számodra érthetetlenül elvont.

A szeretet egy tõlem különbözõ személy javának az akarása. Mi ebben az érthetetlenül elvont?

Jól elmentetek az alap témától 😊 az emberi tudat, az biztos hogy nagy rejtély marad még egy darabig...
Ebben a 1-2 kg masszában lévõ neuron milliárdok közti hihetetlen mennyiségû, és gyorsaságú folyamatos kapcsolat lenne, az értelmes emberi tudat?
egy bonyolult másodpercek alatt kapcsolatok százmilliárdjait létrehozó elektron mezõ?😊
ki tudja? 😊
lehet hogy csak képzeljük az egészet valami univerzum méretû mátrixban 😊 kivûl meg a delfinek röhögnek rajtunk 😊

egy biztos..bármi lehet, és az ellenkezõje is 😊

A katolikus és ortodox teológia istenképe pont abban különleges, hogy szükségszerûen abszolút létezõt feltételez, tehát elvileg lehet bizonyítani vagy cáfolni a létezését (pont hogy egy mitológiai lényt nem lehet így vizsgálni, mert ha teszem azt idejött egy földönkívüli 10000 évvel ezelõtt, az õ léte/nemléte sem filozófiai szükségszerûség).

A protestánsok nem szeretik használni az értelmüket ha vallási kérdésekrõl van szó, de az legyen az õ bajuk.

A tudományos elméleteket viszont lehet cáfolni. Pont a cáfolhatóság a legfontosabb ismérve egy tudományos elméletnek.

Mi a bûn? A materialaista ember számára az, ami a jogellenesség egy szintjét meghaladja. Általánosabban az adott kultúrájú társadalom erkölcse, íratlan szabályai elleneni súlyosabb vétek.

A vallásos ember világképe általában nem csak horizontális vele erkölcsileg egyenrangú elemeket tartalmaz. A cselekedetek nem a hasznosság, az evolúciós elõny fogalmából indulnak ki.

Azonban, ha az evolúció talajáról indulunk akkor soxor elõnyösebb a "csordával" szemben cselekedni, mert miközben a tömeg megy az egyik irányban adig az erõforrások szabaddá válhatnak. Ha nem néz senki oda és elveszek valamit és ez nem derül ki, akkor gyakorlatilag nem is követtem el semmit, sõt okos voltam. Több erõforrásom van, a gyerekeimnek, családomnak nagyobb esélyt tudok biztosítani az életbenmaradásra. És az õ életbenmaradásuk az ami indokolja, és jóvátesz bármit amit teszek. Kb ez az a gondolat menet, ami egy racionális, materialista ember cselekedeit irányítja, meghatározza moralitását. Elsõ én vagyok, majd a család, a közösség, nemzet, emberiség. Konfliktus helyzetben ezek szerint kell cselekednem, a konfliktushelyzetet feloldanom, mint valami robotika törvények szerint és bármi megengedett, amíg nem kerül veszélybe a következõ szint. A bûncselekmény nem azért kerülendõ, mert elvont módon erkölcsileg rossz, hanem mert a büntetés, az igazságszolgáltatás egzisztenciálisan ellehetetlenít.

Ezzel szemben a keresztény erkölcs ideái olyan módon elvontak, hogy az már csodálatos. Pl Pál apostol elsõ levele a korintusiakhoz

"Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengõ érc vagyok vagy pengõ cimbalom.

Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.

Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek
S vessem oda testem, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gõgösködik,

Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,

Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.

Mindent eltûr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.

A szeretet soha el nem múlik.
A prófétálás megszûnik,
A nyelvek elhallgatnak,
A tudomány elenyészik.

Tudásunk csak töredékes,
Töredékes a prófétálásunk is.

Mikor azonban eljön a beteljesedés,
Ami töredékes, véget ér.

Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy itéltem, mint a gyermek.
De mikor férfivá nõttem, elhagytam a gyermek szokásait.

Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színrõl-színre.
Most csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismerek,
Ahogy én is ismert vagyok.

Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük a legnagyobb a szeretet."

A kerszténység szeretet eszméje valami olyan módon elvont és a tudománnyal nem egyezõ és még is átélhetõ, mint az adolog, amit itt sokan tagadnak, a lélek.
Tehát van az ember függetlenül azoktól, hogye zeen ideáknak van e valós fizikai megfelelõje vagy nincs, de az ember ilyen ideákat alkot, és ezek szerint cselekszik.
Ez önmagában csoda, ez maga a bizonyíték, hogy több dolog létezik mint sem azok a dolgok, amelyek az általunk ismert fizikai gyökerükkel megindokolhatók.

Aki így gondolkodik, az bizony az erkölcsnek is egy más szintjén áll, mint az aki simán az evoluciós rátermettség alapján dönt jóról és rosszról.

a paraznalkodassal szemely szerint problemam van, nem tudom miert, de zavarna ha vlki meztelenul jarkalna mellettem, nem azert mert taszitana a latvan vagy ilyesmi, de nem elveznem...
egyebkent talan azert van tiltva mert ha nincs kisertes akkor nem torteni semmi, nehezebb megeroszakolni masokat?

isten tisztelete nem koteleso, viszont ha be van tartva semmi rossz nem tortenik, tisztelem apamat, viszont ha hulyeseget mondd megmondom neki...
es az egesz letezik isten kerdest megoldottak azzal h feltetlenul fogadd el... megint csak semmi praktikus haszna nincs de ha betartod akkor nem torteni semmi, tetszik h a kevesbe lenyegeseket hoztad fel mig a ne lop ,ne olj ezeket kihagytad de a fontos dolgok amik szamitanak....

mind1 ez a velemenyem votl, ha van kedved szivesen kivesezhetjuk

A 100% a bizonyosságom volt.

Akkor kezdjük kivesézni a 10 parancsolat részleges értelmetlenségét?

Miért is kötelezõ az isten tisztelete, szeretete, a létének elismerése?
Mi a probléma a paráználkodással?

csak mas megkozelitesbol valaszol ra, nem allitom h helyes, es nem hiszem h helyesek lennenek, viszont nem mondhatom h 100% h hamis

Nincs olyan hogy zsidó-keresztény hit. Két egymástól nagyon távoli világképet kötöttél össze lazán egy kötõjellel. A kereszténységen belül is hatalmas különbségek vannak istenkép és istenkép között. A katolikus és a keleti ortodox vallásban Isten léte, illetve Isten természete ugyanúgy racionális kérdés mint bármi más. Teológusok különféle filozófiai érveket fabrikálnak, amiket aztán meg lehet vizsgálni, és el lehet dönteni hogy mûködnek-e, vagy sem. A legtöbb érvelés általában megengedi egy bizonyos típusú Isten létezését, a nagy kérdés az, hogy a történelmi isteni kinyilatkoztatások tényleg attól a bizonyos Istenségtõl származnak-e, de ez már a történelemtudomány területe.

A protestáns felekezetek többsége elfogadja hittételként Luther Márton értelemellenes kirohanásait, és a hitet az értelemmel ellentétes dolognak tartják. Ez utóbbiból ered ez az angolszász világban elterjedt anti-intellektuális hozzáállás ehhez a kérdéshez.

100%-ig biztos vagyok benne, hogy az összes vallás hamis választ ad azokra a bugyuta kérdésekre, amiket maga tesz fel.

arra gondolsz h isten letezeset nem lehet cafolni? nem lehet, ebben igzad van, mintsem azt sem lehet cafolni h az osrobbanassal kezdodott a vilagegyetem es kismilio mas teoriat sem...

isenfeloseg ,10 parancsolat, nem dzsihad es isen megszallt es mondta h oljek halomra mindenkit

Nincs összefüggés a morál és az istenhit között olyan módon, ahogyan azt elképzeled. Sõt, bizonyos esetekben még rosszabb is a helyzet, ha arra gondolunk, hogy a hit lehet kiváltója is egy bûncselekménynek.

Ma is hiszik sokan, hogy egyes természeti események isteni beavatkozások. De akkor pontosítok, a zsidó-keresztény hitet (többek között) nem lehet cáfolni.

hatarozott velemenyem az h vlmit elitelni 100%ra anelkul h biztos lennel benne ostobasag, a tobbi dologra pedig nyitott vagyok

A hitet nem lehet cáfolni. Már miért ne lehetne? Lehet cáfolni a hit tárgyát, lehet cáfolni azt is, hogy még ha létezne is, van-e egyáltalán értelme hinni benne.

A hit elszeparálása az értelemtõl egy sajnálatosan elterjedt protestáns hittétel. Szerencsére vannak ennél felvilágosultabb világvallások is.

miert ne lehetne-.- regen hittek h a villmlas vlmi isteni jel most tudjuk h csak egy nagyobbacska szikra

Azért a hozzászólásod többi részében érdekes kérdéseket vetsz fel. Mondjuk az egy általános hozzáállás itt az SG-n, hogy a leghatározottabb véleményük olyan embereknek szokott lenni, akik a legkevesebbet tudják a témáról, ez a Dunning-Kruger effektus. A másik hogy tetszõleges vallás istenségének a tagadása nem valami gyümölcsözõ szellemi elfoglaltság. Pótcselekvés szokott lenni tetszõleges ideológia csökkent értelmû követõi számára, hogy okosnak érezhessék magukat.

Az egyházatyák sem tagadták a görög istenek létét, hiszen nem volt semmi alapjuk rá, hanem inkább az ellen érveltek hogy imádni kellene õket. Továbbá alapos természetfilozófiai érveket hoztak fel az mellett, hogy a természetben nincs rájuk szükség, szóval ha létezne is Zeusz, ez önmagában nem jelentene semmit. A keresztény istenkép amúgy egész más, de hát a mai "felvilágosult" birkák már azt sem tudják mi ellen bégetnek.

Hogy a viharba lenne egyenértékû? A hitet nem lehet cáfolni.

egyebkent az erdekelne, h agyunk egyaltalan kepes e arra h leirja sajat mukodeset

ne ertsetek felre nem vgyok nagy istenhivo, de azert mert vlmi tudomanyos alapokra epul, es eljutunk odaigh egy hipotezisunk lesz, majd onnan meg tovabbhaladunk, egyenerteku szerintem azzal h hiszem h isten letezik, mert te hiszed h a hipotezised igaz...

elitelni vlkit azert mert hisz vlmiben nagyobb ostobasag mint hinni vlmiben szvsz

"a legfobb problemam a kommenteddel annyi h olyasmit allitasz 100% amit nem tudsz, csak hiszed hogy tudod, ok meg hisznek abban h isten letezik, mi a kulombseg a te hited es az o hitjuk kozott? mert a tiedet igaznak veszed oveket meg hamisnak?"

Elég nehéz olyasmit igazolni, amit még cáfolni sem lehet. A hit pedig ilyen, tulajdonképpen hasraütésszerûen kitalált dolgokon alapul.
Nem tudom, hogy lehet összekeverni a tudománnyal, ami a minket körülvevõ világ megfigyelésén, hipotézis felállításán, hipotézis tesztelésén - hipotézis egyes elemeinek igazolásán és cáfolásán, elmélet felállításán, elmélet gyakorlati alkalmazásán alapul. Vajon melyiknek van nagyobb valószínûsége, hogy igaz? amit csak úgy kitalálsz, mert nincs jobb ötleted (és egyéb okok miatt), vagy ami az elõbb leírt tudományos alapokon nyugszik?
A tudomány és a hit nem egyenrangúak, nem ugyanaz a céljuk. Bár keverik a kettõt minden téren.

Mindennek csak egy helyes magyarázata van, a legesélyesebb helyes magyarázat pedig az, amelyik a legvalószínûbb. És az a legvalószínûbb magyarázat, aminek van értelmes alapja. Ezt az "értelmes alapot" pedig tudományos kutatómunkának hívják, nem hitnek vallásnak, nem tudom, minek.

Az pedig végképp nem értem, hogy magukat embereknek nevezõ egyének hogyan foglalkozhatnak olyan dolgokkal, amit még cáfolni sem lehet. Azt mondom: Sauron létezik, és vallást csinálok belõle, hülyének néznek. Azt mondom: a lélek, Isten létezik, templomba járok, az emberek nagy része nem néz hülyének. Pedig semmilyen különbséget nem látok a kettõ között.