• bvalek
    #129
    Van egy olyan érzésem, hogy nálad is elmosódik egy picit az akarat és a lehetőség közötti határvonal. Nem a semmi közepén lebegő szellemek vagyunk, a természetünkből adódó valóság nyilván behatárolja a lehetőségeinket, nem vagyunk mindenhatóak hogy minden korlátot áthágjunk, és nem csorbítja a szabad akaratunkat egy cseppet sem az, hogy millió esetben meg eléggé meghatározott hogy mit fogunk tenni.

    Pont azért ötlöttem ki a felvetésemet, hogy megkerüljem ezt a parttalan szőrszálhasogatást. Egyszerűen tegyük fel a kérdést: miért létezik vita a szabad akaratról egyáltalán? Ugyanis ha nem létezik, és minden amit teszünk valamilyen előre elrendelt folyamat eredménye (véletlen vagy sem, de külső eredetű), akkor nem a mi döntésünk volt beszélni róla. Hiszen döntéseket nem is tudunk hozni, nincs valódi választás, minden esetben amikor jobbra vagy balra fordultunk, már előre el volt rendelve hogy melyik irányba megyünk. A szabad akaratról, de minden másról folytatott vita sem valódi vita, hanem bábszínház. Mondjuk ha már van egy bábszínház, akkor lesz valamilyen színdarab is, de miért pont a szabad akaratról szólna a színielőadás?

    Ha viszont van szabad akarat, a helyzet nagyon egyszerű. Először is felismertük hogy van, és ezért beszélünk róla. Másrészt ugyan nagyrészt előre meg van határozva, hogy milyen érveket hozunk fel, és hogy milyen irányba terelődik a vita, hiszen a személyiségi jegyeinkben millió előre elhatározott jellegzetesség van. Van viszont szabad akarat, amivel végső soron választunk a lehetőségeink között, és mi a szabad akaratról való vita folytatása mellett döntöttünk.

    Röviden, az érvem a szabad akarat mellett az, hogy ha nem létezne, nagyon nagy valószínűséggel vita sem lehetne róla. Egy nagyon valószínűtlen Univerzumban kéne élnünk hozzá, hogy ez a vita predeterminálva legyen benne.