Bebörtönzött fickó emlékeim szerint csak egy van, mégpedig Aratheon, ő meg egy normál kis szigeten van egy erőd mélyén, oda meg csak átúszol, mert ott van a keleti kis falu mellett (ÉK-i irányban egy kicsit gyalogolni vagy úszni kell). Magán a szigeten az erődön kívül semmi érdemleges nincs.

Ahol az beszéltem a bebörtönzött fickóval, arra a szigetre vissza kell / lehet még menni? Nem jártam be az egész szigetet.

Van még esély arra, hogy beszéljek a szentély vezetőjével? Nem emlékszem tisztán az alapsztorira.

Valahol szintén a játék vége felé kideríthető infó, hogy a paladin-ok (másnéven a Seraphim-ok), gyakorlatilag bábok. Nem képesek önálló, sorsukat befolyásoló döntésekre csak kiszolgálni és fenntartani a felsőbb rendet amit az istenek állítanak fel. Illetve talán még csak nem is az istenek, hanem egy még nagyobb hatalom, a Sors katonái (legalább is erre utal hogy néhányuk továbbra is védelmezi a "szent" várost a shadow god ellen még úgy is hogy parancsot kaptak rá, ne álljanak a játékos útjába, míg mások inkább öngyilkosok lettek mert a rendeltetésükkel ellentmondó parancsot kaptak).
Parancsvégrehajtók, katonák de ezen nem képesek túllépni, nem képesek elszakadni és függetlenedni a felsőbb hatalomtól.

Ebből az információból leszűrhető a következtetés, hogy Arkt más kellett legyen mint egyszerű Seraphim. Ha Seraphim lett volna, akkor nem tudott volna ellenszegülni az "urai" parancsának, nem lázadt volna fel ellenük és nem élte volna túl a tartománya pusztulását sem.

Én kinyírtam a fényhozók utolsó tagját, nem olvasztottam be.

Kísérőm nekem is Aratheal volt, ezek szerint ebben nincs eltérés (talán egy kis neheztelés a részéről beleférne).
Hogy van eltérés azt egyébként a németek beszámolóiból szedtem (meg a néhány még megtalálható designer notes-ból). Ezek szerint a néhány történeti szál csak terv maradt...

Én személy szerint nem tulajdonítok ennyi plusz mondanivalót és jelentést a történéseknek mint te tetted. Én pár dolgot szükségtelennek éreztem, másokat jól eltaláltnak, de olyan mély értelmet nem kerestem és nem is tulajdonítok a történéseknek. Kim halálára semmi szükség nem volt, de érzelemfokozó hatásként elsőrangú (katarzis). A harc ahol becsatlakozik Arkt az sem hordozza számomra ugyanazt a jelentést mint nálad, ugyanis probléma nélkül egyedül vertem le a küldöttet úgy, hogy csóri Arkt összesen két tűzlabda felfogására volt jó (ráadásul tudtuk hogy nem kell egyedül szembenéznünk és nem azért mert mindig van segítség, cska esetükben és Arkt esetében is volt segítség amiről mindketten tudtunk előre).

Egyszerűen a jól megszokott katarziskeltő kliséket látom új környezetben, megfelelően adagolva (ez sem kis teljesítmény és nem negatív megjegyzésként, sokkal inkább elismerést érdemlően tudok csak róla szót ejteni, mert sajnos az átgondolt és jól felépített történetvezetés meg finom manipulálása az emberi érzelmeknek már régóta kiveszett a játékgyártók kelléktárából).

A társak halála, a lezárva maradó Sanctum (aminek mellesleg újra meg kellett volna nyílnia Baratheon halála után mert az ő akarata tartotta lezárva), a megfelelő pillanatban bekövetkező, esetenként értelmetlen cselekedetek, mind a történet továbbgördítésére beillesztett események, amik tőlünk függetlenek, de van céljuk.

Nagyon jó módszer a szövegírók terheinek mérséklésére és a feszültség fenntartására a kulcsszereplők mihamarabbi eltávolítása is, így kevesebb diskurzust kell megírni. Ha nem lesz kit kérdezgetni a háttérről akkor az apró infók is nagynak hatnak amint lassanként összekaparjuk őket. :)

A filozofálgatásra hajlamosabb játékosok és a minden mögött plusz értelmet kereső egyéneknek ezzel a módszerrel jobban meg lehet ragadni és a fantáziáját, így majd ők tovább pörgetni az eseményeket(meg jöhetnek a sztori utáni fan kreálmányok is minden formában).

Kétségtelenül eléri célját az így felállított történetvezetési struktúra és lenyűgöző az alkotógárdától - akik mellesleg nagyon régóta foglalkoznak szerepjátékokkal és sztorik írásával, mesélésével így pontosan tudják mikor és hová kell beilleszteni egy-egy megfelelő történést, így csak programozásilag sorolhatóak az amatőrök közé, míg sztorik gyártásában régóta profik.
Ez pedig még inkább ráirányozza a nagy céges háttérrel, komoly pénzekkel működő játékfejlesztők ilyen téren igen nagy hiányosságaira a figyelmet.

Arkt:
Arkt lassanként adagolja ugyan az infókat de az alapok már a második találkozásunkkor kiderülnek, de a konkrétumok lassan és később jönnek a felszínre.
Arkt egy másik világ árnyék istensége (tehát független attól a világtól ahol jelenleg tevékenykedik), akit szintén egy másik világ shadow god-ja mentett meg a sors küldöttétől és ketten leverték azt. Hogy az a harmadik shadow god miként győzött azt nem tudni, de érdekes lehet az ő sztorija is.

Ráébredt (nem kis szerepe lehetett ebben a másik shadow god-nak is) hogy másutt is ugyanaz a helyzet. Megvan az eleve elrendelt út amit újra és újra bejárnak a világok, lesznek fényhozók és árnyék istenek újra és újra.
Ebből kitörni csak úgy lehet ha az árnyék isten valahogy túléli a konfrontációt a sors küldöttével. Erre azonban egyedül nem képes egy frissen hatalmára ébredt shadow god és ezért jött át ide ő (ahogy hozzá is ment segíteni egy másik árnyék isten), segíteni a majdani helyi shadow god számára megtörni a körforgást.

Amíg nem tudta ki lesz a majdani shadow god, addig szépen alkalmazkodott az új világ szabályaihoz és eljátszotta szerepét, előkészítve a mielőbbi beteljesülést.


Nekem amúgy a végső helyszín felé haladva előkerülő Shadow God emlékiratok voltak az igazán eltalált elemei a játéknak. A feszültségkeltés és rávezetés itt nagyon jól érvényesül. Abba a pár oldalnyi szövegen több elgodnolkodni valót sikerült belepréselniük a történetíróknak és jobban átérződik az elkeseredettség mint a játékban addig bárhol.


Egyébként több olyan helyszín is van a játékban amik utalások olyan művekre amikből ötleteket merítettek a készítők.
Az alvilágban kóborolva (van aki ezt a törpék tárnáinak hiszi, de arra van egy konkrét, tényleg hatalmas és teljesen élettelen üres területrendszer 4 külön terüelttel), mikor megyünk a törpékhez, akarom mondan star people néphez, belefutunk Moria bányáinak másába.
Csak itt élőholtak vannak nem orkok. De ugyanúgy van sír, elesettekkel körbevéve, kis könyvecske egy halott kezében, kút aminél jókora zajt tudunk kelteni csak hogy előtörjenek a hullák (köztük egy háznyi nagyságúval).
De ott van a Spelljammer hangulat a star people égi hajójával mely az űrben is képes közlekedni, a nautilus hajók az Iron Kingdoms játék és világ hagnulatát hozzák vissza (több egyéb mechanikus ketyerével egyetemben).
Maga a fényhozók és isteni mivoltuk valamelyik low fantasy világból visszaköszönő motívum (de a wizardry sorozat is valamiért beugrik számtalan elem kapcsán), valahogy mégis így együtt nagyon jó kis egészet alkotnak.

Nem a kinyírós változatot választottam, hanem beolvasztottam az istent, de végig Aratheal maradt a segítőm, meg szerintem a vége is mindig ugyanaz marad.
Annyira le vagyok nyűgözve a befejezéstől, h még mindig ezen elmélkedem. Ennyi érzelmet, szimbólumot, meg gondolkodni valót még egyetlen játéktól se kaptam. A történet szereplői: Merzul, Baratheon, Arkt, Kim, Anthareal olyan epikus magasságokba emelkedtek a szemembe, mint Frodó, Gandalf vagy Aragorn.
Az a triviális eszme (szabad akarat vs. sors) ami köré az egész sztorit, történetet meg világot szőtték a végkifejletbe olyan elementális erővel taglózott le, amit eddig csak egy-két könyv illetve film tudott elérni. A vége pedig olyan mesterien gyönyörű, egyszerre tragikus és reménnyel teli, egyszerre döngöl a földbe, és emel a mennyekig, h szinte még egy könnycseppet is elmorzsoltam.
Az meg hogy a végső helyszín egy jelentéktelen kis barlangba játszódik különösen üt a törptárnák végtelen, üresen kongó csarnokai után (a fontos dolgok nem feltétlenül tűnnek annak). Maga a főszereplő jelentéktelensége a Gyűrűk Ura-beli mottót idézi fel: "a kicsinyek is képesek alakítani a világ alakulásán". Kimnek a tragédiája a pillanat megragadására buzdít. Az Arkttal való közös küzdelem pedig mutatja hogy a legnagyobb küzdelmekben sem maradunk egyedül.
Egyedül azt nem értettem h a Seraphim Arktból hogy lett árnyékisten, ha nem ölte meg a Főistent? Vagy már előtte Árnyékisten volt?

az "isteneknél

űrhajójuk

Igen, de azt is mondják hogy menj fel Merzulhoz a toronyba, vagy ha még nem kellett az Arcane Golem-ektől megtisztítani a második Sanctuaryt, akkor mondják hogy a Mágus Céhban sürgösen szükség van rátok h segítsetek Melvinnek.