A magyar őstörténelem
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#2189
Nem fogok, ide fõleg olyanok járnak akik viszolyognak a tudománytól. Õk a giccses meséket szeretik, és nagyon kiábrándító olyanokat olvasni amiket ide írok😊
Te se lepõdj meg, ha soha nem lesz tudományos elméletként elfogadva ez a mese.
Te se lepõdj meg, ha soha nem lesz tudományos elméletként elfogadva ez a mese.
„Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.” Konfúciusz
#2188
"õskárpáti tábor áltudósai"
😄😄 nah jó ne lepõdj meg ha továbbiakban sem figyelek rád 😄
😄😄 nah jó ne lepõdj meg ha továbbiakban sem figyelek rád 😄
#2187
Nem mûködik a link. Ami egyébként ezen a munkahelyi gépemen sûrûn megesik.
De rákerestem és szerintem megtaláltam, és tényleg az van benne sajnos. De ez csak tartalomjegyzék szerû, nem hinném hogy ennyibõl áll az egész. Az is lehet, hogy nem azt találtam amit linkeltél.
Egyébként nem igaz, hogy a finnugor eredet lealacsonyító, ezt csak a szerzõk mondják. Fõleg nem az írástudatlan, mindenféle germán eredetû népekhez képest, akik még az alsógatyát sem ismerték.
A füzetektõl függetlenül, az õskárpáti tábor áltudósai is folyton az elmélet 150 éves állapotát támadják. Pedig azóta sokat változott. A szkíta, és hun rokonság ténye nem vita tárgya, csak épp más módon kell elképzelni, egy ilyen szép meséhez tényleg nem illenek a rideg tények😊
De rákerestem és szerintem megtaláltam, és tényleg az van benne sajnos. De ez csak tartalomjegyzék szerû, nem hinném hogy ennyibõl áll az egész. Az is lehet, hogy nem azt találtam amit linkeltél.
Egyébként nem igaz, hogy a finnugor eredet lealacsonyító, ezt csak a szerzõk mondják. Fõleg nem az írástudatlan, mindenféle germán eredetû népekhez képest, akik még az alsógatyát sem ismerték.
A füzetektõl függetlenül, az õskárpáti tábor áltudósai is folyton az elmélet 150 éves állapotát támadják. Pedig azóta sokat változott. A szkíta, és hun rokonság ténye nem vita tárgya, csak épp más módon kell elképzelni, egy ilyen szép meséhez tényleg nem illenek a rideg tények😊
„Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.” Konfúciusz
#2186
<#eljen> Köszi az infókat.
#2185
Hm elnéztem.. a harmadik füzet a "szkítás" is fent van az oldalon.
Nah el is olvasom 😄
Nah el is olvasom 😄
#2184
Ha elolvasnál bármit is... tudnád, hogy linkeltem az oldalt ahol ingyenes megnézhetõ a teljes elsõ 2 füzet. ( finnugor és a pozsonyi csata)
A többi füzet anyagát késöbb töltik fel a leírás szerint.
Tehát az egész ingyenes és a füzetek vétele sem kötelezõ ( csak aki akarja megveszi, hogy támogassá a kezdeményezést). ennyi
De lehet majd az oldalon lévõ anyagot bemásolom ide 😄
A többi füzet anyagát késöbb töltik fel a leírás szerint.
Tehát az egész ingyenes és a füzetek vétele sem kötelezõ ( csak aki akarja megveszi, hogy támogassá a kezdeményezést). ennyi
De lehet majd az oldalon lévõ anyagot bemásolom ide 😄
#2183
Jah részben õk csinálják a füzetet is. Magyarságtudományi tanulmányok nem rossz könyv de kicsit hosszú 😄 és vontatot. Az anyaga viszonylag friss de nem minden van benne. Gondolom ezért adják ki füzetekbe a témákat mert az egész nem fér el egy könyvbe 😄
#2182
Ismeri valaki ezt a könyvet? Magyarságtudományi tanulmányok
A kiadó mintha ugyanaz lenne. Megvan nekem ez a könyv, de még nem olvastam végig. Kíváncsi lennék arra, hogy vajon mennyire... khm... friss az anyag ami a könyvben szerepel. Tudja valaki?
A kiadó mintha ugyanaz lenne. Megvan nekem ez a könyv, de még nem olvastam végig. Kíváncsi lennék arra, hogy vajon mennyire... khm... friss az anyag ami a könyvben szerepel. Tudja valaki?
#2181
<#eljen>
www.smart-bus.hu
#2180
Tényleg szépek.
Ezekbe az õskárpáti mese van marketingelve?
Mik azok az újdonságok egyébként? Mesélj már róla! Kváncsi vagyok, de én ezt biztos, hogy nem veszem meg.
Ezekbe az õskárpáti mese van marketingelve?
Mik azok az újdonságok egyébként? Mesélj már róla! Kváncsi vagyok, de én ezt biztos, hogy nem veszem meg.
„Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.” Konfúciusz
#2179
Nah már most helyesbitek 😄
Az elsõ füzetet most olvasom és a remek érvelések mellet újdonságokat is írnak benne. Tehát rosszul feltételeztem, hogy csak kezdõknek lenne a füzetek. ( Ez számomra pozitiv)
Az elsõ füzetet most olvasom és a remek érvelések mellet újdonságokat is írnak benne. Tehát rosszul feltételeztem, hogy csak kezdõknek lenne a füzetek. ( Ez számomra pozitiv)
#2178
nem tudom volt e már?
A Magyarok Világszövetsége és a Magyarságtudományi Intézet együtesen kiad egy sorozatot "Magyarságtudományi füzetek" néven.
"Dr. Gyárfás Ágnes, a Miskolci Bölcsész Egyesület elnöke, az MTF szerkesztõbizottságának tagja szellemi nagyhatalomnak nevezte a Magyarok Világszövetségét, amelynek égisze alatt a füzetsorozat megjelenik. Pápai Szabó György, a Honlevél újság felelõs szerkesztõje, az MTF szerkesztõje hangsúlyozta, hogy a füzetsorozat válasz arra a gyalázatra, ahogyan a Nemzeti Múzeum a szkíta kincsek kiállítását kezelte, valamit arra a történelmi könyvsorozatra, amelynek kiadása még zajlik, és amelyben – mellõzve a nemzetközi tudomány minden cáfolatát – a magyar népet továbbra is finnugor származásúként mutatják be."
"A sajtótájékoztatót vezetõ Patrubány Miklós, az MTF fõszerkesztõje elmondta, hogy a füzetsorozat kezdeményezõje az Egyesült Államokban élõ Botos László, a Magyarságtudományi Intézet vezetõje, a Magyarságtudományi tanulmányok címû kötet fõszerkesztõje."
"A Magyarok Világszövetségének elnöke a középiskolásokat, a fõiskolásokat és az egyetemi hallgatókat nevezte a füzetsorozat elsõ számú célzottainak. Tudatta, hogy a füzetek az MVSZ honlapján is olvashatóak lesznek."
oldalukat meg is találtam:
füzetek
Ahogy nézem többségben ismert témákról van szó ( már aki jártas az igaz történelembe ) de elsõ ránézésre részletesen leírják történéseket. De Persze szerintem ez olyanoknak van inkább akiknek fingjuk sincs a törihez.
a füzet témák: ( boritokat szúrom be mert faszán néznek ki 😄)
elsõ füzet:
második füzet:
harmadik füzet:
negyedik füzet:
A Magyarok Világszövetsége és a Magyarságtudományi Intézet együtesen kiad egy sorozatot "Magyarságtudományi füzetek" néven.
"Dr. Gyárfás Ágnes, a Miskolci Bölcsész Egyesület elnöke, az MTF szerkesztõbizottságának tagja szellemi nagyhatalomnak nevezte a Magyarok Világszövetségét, amelynek égisze alatt a füzetsorozat megjelenik. Pápai Szabó György, a Honlevél újság felelõs szerkesztõje, az MTF szerkesztõje hangsúlyozta, hogy a füzetsorozat válasz arra a gyalázatra, ahogyan a Nemzeti Múzeum a szkíta kincsek kiállítását kezelte, valamit arra a történelmi könyvsorozatra, amelynek kiadása még zajlik, és amelyben – mellõzve a nemzetközi tudomány minden cáfolatát – a magyar népet továbbra is finnugor származásúként mutatják be."
"A sajtótájékoztatót vezetõ Patrubány Miklós, az MTF fõszerkesztõje elmondta, hogy a füzetsorozat kezdeményezõje az Egyesült Államokban élõ Botos László, a Magyarságtudományi Intézet vezetõje, a Magyarságtudományi tanulmányok címû kötet fõszerkesztõje."
"A Magyarok Világszövetségének elnöke a középiskolásokat, a fõiskolásokat és az egyetemi hallgatókat nevezte a füzetsorozat elsõ számú célzottainak. Tudatta, hogy a füzetek az MVSZ honlapján is olvashatóak lesznek."
oldalukat meg is találtam:
füzetek
Ahogy nézem többségben ismert témákról van szó ( már aki jártas az igaz történelembe ) de elsõ ránézésre részletesen leírják történéseket. De Persze szerintem ez olyanoknak van inkább akiknek fingjuk sincs a törihez.
a füzet témák: ( boritokat szúrom be mert faszán néznek ki 😄)
elsõ füzet:
második füzet:
harmadik füzet:
negyedik füzet:
#2177
Én ott leszek "hivatalból"! 😊 Mindenki rendeltetésének megfelelõen mûködik... ha az a dolga, hogy belekössön, csak tegye... észre sem kell venni! 😊
www.smart-bus.hu
#2176
A szomorú az, hogy vannak akiknek manapság ezek a nemes gondolatok is csak kötekedésre adnak okot.
#2175
Igaz magyar gondolkodás. Faluhelyen még nagyon jellemzõ ez az életfelfogás.
Jahh, idén Kurultáj Bugacon <#eljen>
Jahh, idén Kurultáj Bugacon <#eljen>
#2174
Na jó, nem ijesztõ, de nagyon fura elsõ hallásra! 😊 Még nem találkoztam ilyennel... 😊
www.smart-bus.hu
#2173
www.smart-bus.hu
#2172
Ez egy program, felvett hangból dolgozik. Nem lehet visszaadni vele az élõ beszéd hanglejtését.
Nem is ijesztõ :-)
Nem is ijesztõ :-)
#2171
Lehet... picit ijesztõ! 😄
www.smart-bus.hu
#2170
Finnugor nyelvrokonság alatt a finnugor nyelvcsaládot alkotó, közös eredetû élõ és holt nyelvek csoportját, illetve ezek belsõ (elsõsorban nyelvi-nyelvtörténeti) viszonyait értjük. Ide tartozik a magyar nyelv is, amely együtt az obi ugor manysi/vogul és hanti/osztják nyelvvel a nyelvcsalád ugor ágát alkotja. A balti-finn, volgai és permi nyelvcsaládok együttese képviseli a finn ágat. A finnugor nyelvcsalád a szamojéd nyelvekkel együtt alkotja az uráli nyelvcsaládot. A finnugor nyelvek túlnyomó többsége európai, csak az obi ugorok õsei szorultak át az orosz terjeszkedés következtében a középkor folyamán Szibériába; a szamojéd nyelvcsalád ismert (élõ és kihalt) tagjait azonban mind Ázsiában beszélték.
A finnugor nyelvrokonság, mint minden más nyelvrokonság bizonyítékai között egyaránt vannak hangtaniak (fonetikai és fonológiai bizonyítékok), szótaniak (morfológiai bizonyítékok), jelentéstaniak (szemantikaiak) és mondattaniak. A rokon szavak hasonlóságaiból összeálló hangmegfelelések, illetve a közös õsnyelvi szóalakból való levezethetõség tehát a közös õsnyelvbõl származásnak csak egyik vetületét képezik. A nyelvrokonság további, külsõ megerõsítését, bizonyítékát képezi a finnugor népek kultúráinak rokonsága, mely azonban, akár az anyagi kultúra, akár a zene vagy az irodalom oldaláról nézzük, önmagában sokkal kevesebb bizonyítékot õrzött meg, mint a nyelvek. Az, hogy mind a mai napig a hétköznapi beszéd elemei több, mint hatvan százalékban az ugor és a finnugor, sõt az uráli korra visszavezethetõk, magában is jelzi a finnugor örökségünk meghatározó voltát; ha pedig figyelembe vesszük, hogy egyes 19. századi irodalmi nagyságaink (pl. Petõfi Sándor és Arany János) esetében ez az arány közelítheti a 80, sõt a 90%-ot, a magyart - legalábbis ebbõl a szempontból - egyértelmûen a finnugor nyelvi örökség erõs bástyájának tarthatjuk.
A nyelvrokonságot pillanatnyilag sem cáfolni, sem megerõsíteni nem képes a genetikai rokonítás eszköztára<1> - akkor sem, ha a honfoglalók csontjainak tanúsága szerint õseik egy része (talán 15%-a) finnugor eredetû lehetett. A mai magyar populációban ez az arány talán 5% körül van.
A kultúrák és a nyelvek története egyes esetekben nem feleltethetõ feltétlenül meg egy-egy népesség történetének, és sem a kultúrák, sem a nyelvek, sem a népek története nem fedi, nem is fedheti a génekét. Mindez azonban nem zárja ki, hogy a történész e három kategória (illetve más lehetséges és elérhetõ források) adatait, információit összevesse és belõlük megpróbáljon koherens képet rajzolni, sõt - ez a történelemtudomány esszenciális lényege, fõ feladata.
A finnugor nyelvrokonság érzékeltetésére használt szóhasonlóságok, hangmegfelelések a nyelvek közös származásának legnyilvánvalóbb megjelenési formái. A hasonló szavak, párhuzamos hangmegfelelések rendszerezõ elemzése, közös alapnyelvi alakból való levezethetõségük igazolása a finnugor nyelvrokonság legkönnyebben megérthetõ és értelmezhetõ része. A párhuzamosságok egy része azonban nem a szavak rokon voltából következik, máskor pedig igen eltérõ hangzású szavak tökéletesen kielégítik a hangmegfelelési szabályokat. Azok a történeti nyelvészek, akik az ilyen és hasonló problémákkal foglalkoznak, a finnugrisztika (uráli nyelvészet) mûvelõi. A finnugrisztika (uralisztika) a szó szoros értelmében a finnugor (uráli) nyelvek nyelvészete, vagyis azoknak leíró (szinkrón) és történeti (diakrón) jelenségeit vizsgálja és hasonlítja össze. Tágabb értelemben használják ezeket a szavakat a finnugor (uráli) népek történetének, néprajzának, nyelvészetének, stb. összefoglaló megjelölésére is.
A finnugor (uráli) nyelvrokonság tehát nem a finn és a magyar (vagy bármely két másik finnugor vagy uráli) nép genetikai rokonságát, nem a magyarok finn származását, sem a magyar nyelv finn származását nem jelenti – az ilyen és hasonló gondolatok, állítások abból adódnak, hogy megfogalmazóik nem fogadják el, vagy félreértik a finnugor nyelvészet metodológiáját és eredményeit.
Bonfini<2> emlékezik meg arról, hogy II. Pius pápa (Aeneas Silvius Piccolomini, 1405-1464) említést tett egy veronai szerzetesrõl, aki a Don forrásvidékénél magyarul beszélõ emberekre talált. Mátyás király azonban maga is hallott orosz kereskedõktõl arról, hogy keletre még mindig élnek rokonaink, ezért fel akarta kutattatni és Magyarországra szándékozta telepíteni õket. Tardy Lajos ennek okát a török harcok emberveszteségeiben látta. A Mátyás indította királyi expedíció útjáról, sorsáról semmit nem tudunk. Mindenesetre a magyar és az obi ugor nyelvek kapcsolatba hozásának ez az elsõ ismert emléke. A finnugor nyelvrokonság gondolatát a 16. században vetik fel határozottabban: Mathias de Miechow krakkói kanonok a Tractatus de duabus Sarmatiis c. mûvében még a magyarok és a Káma-vidéki Jugriában élõ népek nyelvének hasonlóságáról ír, míg br. Siegmund de Herberstein osztrák diplomata a Rerum Moscovitarum Commentarii-ban (1549) már nem csak a jugriai manysik, hantik és a magyarok nyelvének rokonságát veti fel, de azt is állítja, hogy a magyarok innen költöztek a Kárpátok közé.
A finnugor nyelvrokonságot Szamosközy István, a történetíró is felvette. Ekkor még csak az obi-ugorok és a magyarok nyelvrokonsága merült fel.
1671-ben Georg Stiernhielm svéd tudós beszámolt a lapp, észt és finn nyelv hasonlóságáról, illetve a finn és magyar közti hasonló szavakról. A hamburgi orvos és polihisztor Martin Vogel szintén kísérletet tett a finn, lapp és magyar nyelvek rokonítására. Õ a szóegyezéseken, etimológiákon kívül már nyelvtani párhuzamokra is támaszkodik, amikor e nyelvek rokonságát kimondja. A lapp, finn és magyar nyelv rokonságát még G. W. Leibniz is említi a De originibus gentium c. mûvében – sõt, egy közös õsnyelv leszármazottainak tartja ezeket.
A finnugor rokonság elmélete a 18. században alakult ki. 1717-ben Olaf Rudbeck svéd professzor körülbelül száz szóegyezést talált a finn és a magyar között, amibõl a nyelvészek többsége 40-et még ma is elfogadhatónak tart.
A finnugor elmélet tudományos kutatásának kiindulópontja Sajnovics János 1770-ben megjelent latin nyelvû tanulmánya volt, Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum Idem Esse, azaz A lapp és a magyar nyelv azonosságáról, mely mai szemmel nézve is tartalmaz figyelemre méltó elemeket. Nyilvánvaló hibái közül az egyik, hogy az állítólag hasonló szavakat ragozva újra beleteszi a szólistába, így többszörözve meg az ilyen szavak számát.
1795-ben Göttingába utazik a kolozsvári orvos, Gyarmathi Sámuel (1751-1830), aki eredetileg a finnugor rokonítást cáfolni akarván ment Németföldre. Gyarmathi Schlözer munkásságának áttanulmányozása után feladta eredeti nézeteit a magyar nyelv "napkeleti" (héber, káld, arab, stb.) rokonságáról, és tanulmányt írt Affinitas Linguae Hungaricae cum Linguis Fennicae originis, grammatice demonstrata címmel, melyben a magyar és az finnugor nyelvek hasonlóságát ecseteli.
A finnugor nyelvrokonság bizonyítását Reguly Antalnak (1819-1858) köszönhetjük, aki az utazásai során a finn, lapp, karjalai, észt, mordvin, mari, manysi, hanti és nyenyec nyelveket nem csak elsajátította, de pótolhatatlan gyûjtõmunkát is végzett e népek körében.❤️> Korai halála miatt már nem tudta a hazamentett nyelvi és népköltési anyag feldolgozását maga befejezni, de munkatársa, az 1848-as hõs Hunfalvy Pál és mások, például a német tudósból magyarrá lett Budenz József, sõt egész nyelvészgenerációk (Simonyi Zsigmond, Pápay József, stb.) folytatták a munkát. Reguly meglátásait a magyar nyelv helyérõl a finnugor nyelvek között, az õsnyelvi alakok kikövetkeztethetõségérõl, valamint a magyar népnév eredetérõl mindmáig jegyzi a tudomány.
A 18-19. századi magyar közvélemény ellenállással fogadta a kizárólagos északi rokonság gondolatát. Az akkori tudományban még nem különböztették meg a nyelv és a nemzet történetét, az antropológia és a néprajz még csak kialakulóban volt, genetika pedig nem is létezett - érthetõ tehát, hogy a "hun hagyományból" építkezõ, akkor kialakuló és felvirágzó romantikus magyar nemzettudat a "halzsíros atyafiságban" a pusztai "szittya" hagyományok megcsúfolását látta. A kialakuló finnugrisztika magyarellenességének vádja azonban több, mint légbõlkapott. Az 1848-'49-es szabadságharc leverése után a Magyar Tudományos Akadémia tagjait nem ideológiai alapon választották,<4> ott voltak közöttük, ill. felvételt nyertek a finnugor nyelvrokonság támogatói és ellenzõi egyaránt (pl. Mátyás Flórián).<5>, sõt a félig-meddig betiltott, a nyilvános ülésezés jogától megfosztott Akadémia a forradalmárok és a nemzeti gondolkodás bástyája maradt a megtorlás és elnyomatás idején. A Vámbéry Ármin 1869-ben megjelent Magyar és török-tatár szóegyeztetések címû tanulmánya nyomán kirobbant, ugor-török háború néven elhíresült nyelvtudományi vita is az Akadémia berkein belül zajlott. A vitában Budenz, Hunfalvy és társaik cáfolták Vámbéry elméletét, mely szerint a magyar török eredetû nyelv volna, így végül Vámbéry elállt elméletétõl. Azóta a magyar nyelv és a finnugor nyelvek rokonságát a nyelvtudomány mérvadó képviselõi közül senki nem vonja kétségbe.
A finnugor nyelvek rokonsága a nyelvi rendszer bizonyos típusú, igen sokrétû hasonlóságával igazolható. Nem elég hozzá az egyes elemek hasonlósága. Egyes szavak két nyelvben akkor is lehetnek hasonlóak, ha a két nyelv nem rokon – akár azért, mert az egyik átvette a másiktól vagy annak közelebbi rokonától (például ilyenek a török–magyar egyezések: bika, zseb, kapu, alma, stb.), akár azért, mert – bármilyen furcsa – van bizonyos statisztikai valószínûsége annak, hogy hasonló hangkészlettel rendelkezõ nyelvek néha hasonló szavakat produkáljanak, akár úgy, hogy még a jelentésük is hasonló (például kínai nü és magyar nõ). Még szabályos hangmegfelelések is lehetnek átvett szavak bizonyos csoportjai esetében.
Ugyanez igaz a nyelvtani párhuzamokra. Az, hogy mind a török, mind a magyar nyelv – vagy, kitágítva a kört, a török és a finnugor (uráli) nyelvcsalád tagjai – agglutinálnak, vagyis hasonló módon toldalékolják az igéiket, illetve a fõneveiket, önmagában még nem elég a rokonság bizonyítására. Nemcsak hangtani és szókészletbeli, de nyelvtani párhuzamosságok is kialakulhatnak olyan területeken, ahol egyes nyelvek szorosan együtt élnek – ezek az ún. „areális” (= területi) nyelvészeti jelenségek azonban önmagukban még nem teremtenek rokonságot az egyes nyelvek között.
A finnugor (uráli) nyelvek rokonsága azonban – éppúgy, mint más nyelvcsaládok tagjainak rokonsága – a rokon nyelveket ezeknél sokkalta összetettebb, mai adottságaikat, nyelvtörténeti fejlõdésüket és egymással mutatott megfeleltethetõségüket egyaránt figyelembe vevõ és magyarázni próbáló, komplex rendszerbe foglalja. Ennek a rendszernek az idõbeli (történeti, diakrón) változásait próbálja rekonstruálni a történeti nyelvészet – esetünkben a finnugor (uráli) nyelvészet – keretein belül. Megjegyzendõ, hogy ez utóbbi jóval tágabb fogalom: ide tartozik a finnugor (urali) nyelvek történeti vizsgálata mellett azok általános nyelvészeti tanulmányozása is.
A toldalékok használata, nyelvtani nemek hiánya stb., fõként pedig az alapszókincs összevetése és a rendszeres hangmegfelelések (például a magyar f hangnak más finnugor nyelvekben rendszeresen p felel meg, a magyar h-nak k stb.) és a többi, ismeretterjesztõ könyvekben gyakran felbukkanó bizonyíték tehát a finnugor (uráli) nyelvrokonság bizonyítási rendszerében csupán a jéghegy legcsúcsa.
A finnugor nyelvrokonság, mint minden más nyelvrokonság bizonyítékai között egyaránt vannak hangtaniak (fonetikai és fonológiai bizonyítékok), szótaniak (morfológiai bizonyítékok), jelentéstaniak (szemantikaiak) és mondattaniak. A rokon szavak hasonlóságaiból összeálló hangmegfelelések, illetve a közös õsnyelvi szóalakból való levezethetõség tehát a közös õsnyelvbõl származásnak csak egyik vetületét képezik. A nyelvrokonság további, külsõ megerõsítését, bizonyítékát képezi a finnugor népek kultúráinak rokonsága, mely azonban, akár az anyagi kultúra, akár a zene vagy az irodalom oldaláról nézzük, önmagában sokkal kevesebb bizonyítékot õrzött meg, mint a nyelvek. Az, hogy mind a mai napig a hétköznapi beszéd elemei több, mint hatvan százalékban az ugor és a finnugor, sõt az uráli korra visszavezethetõk, magában is jelzi a finnugor örökségünk meghatározó voltát; ha pedig figyelembe vesszük, hogy egyes 19. századi irodalmi nagyságaink (pl. Petõfi Sándor és Arany János) esetében ez az arány közelítheti a 80, sõt a 90%-ot, a magyart - legalábbis ebbõl a szempontból - egyértelmûen a finnugor nyelvi örökség erõs bástyájának tarthatjuk.
A nyelvrokonságot pillanatnyilag sem cáfolni, sem megerõsíteni nem képes a genetikai rokonítás eszköztára<1> - akkor sem, ha a honfoglalók csontjainak tanúsága szerint õseik egy része (talán 15%-a) finnugor eredetû lehetett. A mai magyar populációban ez az arány talán 5% körül van.
A kultúrák és a nyelvek története egyes esetekben nem feleltethetõ feltétlenül meg egy-egy népesség történetének, és sem a kultúrák, sem a nyelvek, sem a népek története nem fedi, nem is fedheti a génekét. Mindez azonban nem zárja ki, hogy a történész e három kategória (illetve más lehetséges és elérhetõ források) adatait, információit összevesse és belõlük megpróbáljon koherens képet rajzolni, sõt - ez a történelemtudomány esszenciális lényege, fõ feladata.
A finnugor nyelvrokonság érzékeltetésére használt szóhasonlóságok, hangmegfelelések a nyelvek közös származásának legnyilvánvalóbb megjelenési formái. A hasonló szavak, párhuzamos hangmegfelelések rendszerezõ elemzése, közös alapnyelvi alakból való levezethetõségük igazolása a finnugor nyelvrokonság legkönnyebben megérthetõ és értelmezhetõ része. A párhuzamosságok egy része azonban nem a szavak rokon voltából következik, máskor pedig igen eltérõ hangzású szavak tökéletesen kielégítik a hangmegfelelési szabályokat. Azok a történeti nyelvészek, akik az ilyen és hasonló problémákkal foglalkoznak, a finnugrisztika (uráli nyelvészet) mûvelõi. A finnugrisztika (uralisztika) a szó szoros értelmében a finnugor (uráli) nyelvek nyelvészete, vagyis azoknak leíró (szinkrón) és történeti (diakrón) jelenségeit vizsgálja és hasonlítja össze. Tágabb értelemben használják ezeket a szavakat a finnugor (uráli) népek történetének, néprajzának, nyelvészetének, stb. összefoglaló megjelölésére is.
A finnugor (uráli) nyelvrokonság tehát nem a finn és a magyar (vagy bármely két másik finnugor vagy uráli) nép genetikai rokonságát, nem a magyarok finn származását, sem a magyar nyelv finn származását nem jelenti – az ilyen és hasonló gondolatok, állítások abból adódnak, hogy megfogalmazóik nem fogadják el, vagy félreértik a finnugor nyelvészet metodológiáját és eredményeit.
Bonfini<2> emlékezik meg arról, hogy II. Pius pápa (Aeneas Silvius Piccolomini, 1405-1464) említést tett egy veronai szerzetesrõl, aki a Don forrásvidékénél magyarul beszélõ emberekre talált. Mátyás király azonban maga is hallott orosz kereskedõktõl arról, hogy keletre még mindig élnek rokonaink, ezért fel akarta kutattatni és Magyarországra szándékozta telepíteni õket. Tardy Lajos ennek okát a török harcok emberveszteségeiben látta. A Mátyás indította királyi expedíció útjáról, sorsáról semmit nem tudunk. Mindenesetre a magyar és az obi ugor nyelvek kapcsolatba hozásának ez az elsõ ismert emléke. A finnugor nyelvrokonság gondolatát a 16. században vetik fel határozottabban: Mathias de Miechow krakkói kanonok a Tractatus de duabus Sarmatiis c. mûvében még a magyarok és a Káma-vidéki Jugriában élõ népek nyelvének hasonlóságáról ír, míg br. Siegmund de Herberstein osztrák diplomata a Rerum Moscovitarum Commentarii-ban (1549) már nem csak a jugriai manysik, hantik és a magyarok nyelvének rokonságát veti fel, de azt is állítja, hogy a magyarok innen költöztek a Kárpátok közé.
A finnugor nyelvrokonságot Szamosközy István, a történetíró is felvette. Ekkor még csak az obi-ugorok és a magyarok nyelvrokonsága merült fel.
1671-ben Georg Stiernhielm svéd tudós beszámolt a lapp, észt és finn nyelv hasonlóságáról, illetve a finn és magyar közti hasonló szavakról. A hamburgi orvos és polihisztor Martin Vogel szintén kísérletet tett a finn, lapp és magyar nyelvek rokonítására. Õ a szóegyezéseken, etimológiákon kívül már nyelvtani párhuzamokra is támaszkodik, amikor e nyelvek rokonságát kimondja. A lapp, finn és magyar nyelv rokonságát még G. W. Leibniz is említi a De originibus gentium c. mûvében – sõt, egy közös õsnyelv leszármazottainak tartja ezeket.
A finnugor rokonság elmélete a 18. században alakult ki. 1717-ben Olaf Rudbeck svéd professzor körülbelül száz szóegyezést talált a finn és a magyar között, amibõl a nyelvészek többsége 40-et még ma is elfogadhatónak tart.
A finnugor elmélet tudományos kutatásának kiindulópontja Sajnovics János 1770-ben megjelent latin nyelvû tanulmánya volt, Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum Idem Esse, azaz A lapp és a magyar nyelv azonosságáról, mely mai szemmel nézve is tartalmaz figyelemre méltó elemeket. Nyilvánvaló hibái közül az egyik, hogy az állítólag hasonló szavakat ragozva újra beleteszi a szólistába, így többszörözve meg az ilyen szavak számát.
1795-ben Göttingába utazik a kolozsvári orvos, Gyarmathi Sámuel (1751-1830), aki eredetileg a finnugor rokonítást cáfolni akarván ment Németföldre. Gyarmathi Schlözer munkásságának áttanulmányozása után feladta eredeti nézeteit a magyar nyelv "napkeleti" (héber, káld, arab, stb.) rokonságáról, és tanulmányt írt Affinitas Linguae Hungaricae cum Linguis Fennicae originis, grammatice demonstrata címmel, melyben a magyar és az finnugor nyelvek hasonlóságát ecseteli.
A finnugor nyelvrokonság bizonyítását Reguly Antalnak (1819-1858) köszönhetjük, aki az utazásai során a finn, lapp, karjalai, észt, mordvin, mari, manysi, hanti és nyenyec nyelveket nem csak elsajátította, de pótolhatatlan gyûjtõmunkát is végzett e népek körében.❤️> Korai halála miatt már nem tudta a hazamentett nyelvi és népköltési anyag feldolgozását maga befejezni, de munkatársa, az 1848-as hõs Hunfalvy Pál és mások, például a német tudósból magyarrá lett Budenz József, sõt egész nyelvészgenerációk (Simonyi Zsigmond, Pápay József, stb.) folytatták a munkát. Reguly meglátásait a magyar nyelv helyérõl a finnugor nyelvek között, az õsnyelvi alakok kikövetkeztethetõségérõl, valamint a magyar népnév eredetérõl mindmáig jegyzi a tudomány.
A 18-19. századi magyar közvélemény ellenállással fogadta a kizárólagos északi rokonság gondolatát. Az akkori tudományban még nem különböztették meg a nyelv és a nemzet történetét, az antropológia és a néprajz még csak kialakulóban volt, genetika pedig nem is létezett - érthetõ tehát, hogy a "hun hagyományból" építkezõ, akkor kialakuló és felvirágzó romantikus magyar nemzettudat a "halzsíros atyafiságban" a pusztai "szittya" hagyományok megcsúfolását látta. A kialakuló finnugrisztika magyarellenességének vádja azonban több, mint légbõlkapott. Az 1848-'49-es szabadságharc leverése után a Magyar Tudományos Akadémia tagjait nem ideológiai alapon választották,<4> ott voltak közöttük, ill. felvételt nyertek a finnugor nyelvrokonság támogatói és ellenzõi egyaránt (pl. Mátyás Flórián).<5>, sõt a félig-meddig betiltott, a nyilvános ülésezés jogától megfosztott Akadémia a forradalmárok és a nemzeti gondolkodás bástyája maradt a megtorlás és elnyomatás idején. A Vámbéry Ármin 1869-ben megjelent Magyar és török-tatár szóegyeztetések címû tanulmánya nyomán kirobbant, ugor-török háború néven elhíresült nyelvtudományi vita is az Akadémia berkein belül zajlott. A vitában Budenz, Hunfalvy és társaik cáfolták Vámbéry elméletét, mely szerint a magyar török eredetû nyelv volna, így végül Vámbéry elállt elméletétõl. Azóta a magyar nyelv és a finnugor nyelvek rokonságát a nyelvtudomány mérvadó képviselõi közül senki nem vonja kétségbe.
A finnugor nyelvek rokonsága a nyelvi rendszer bizonyos típusú, igen sokrétû hasonlóságával igazolható. Nem elég hozzá az egyes elemek hasonlósága. Egyes szavak két nyelvben akkor is lehetnek hasonlóak, ha a két nyelv nem rokon – akár azért, mert az egyik átvette a másiktól vagy annak közelebbi rokonától (például ilyenek a török–magyar egyezések: bika, zseb, kapu, alma, stb.), akár azért, mert – bármilyen furcsa – van bizonyos statisztikai valószínûsége annak, hogy hasonló hangkészlettel rendelkezõ nyelvek néha hasonló szavakat produkáljanak, akár úgy, hogy még a jelentésük is hasonló (például kínai nü és magyar nõ). Még szabályos hangmegfelelések is lehetnek átvett szavak bizonyos csoportjai esetében.
Ugyanez igaz a nyelvtani párhuzamokra. Az, hogy mind a török, mind a magyar nyelv – vagy, kitágítva a kört, a török és a finnugor (uráli) nyelvcsalád tagjai – agglutinálnak, vagyis hasonló módon toldalékolják az igéiket, illetve a fõneveiket, önmagában még nem elég a rokonság bizonyítására. Nemcsak hangtani és szókészletbeli, de nyelvtani párhuzamosságok is kialakulhatnak olyan területeken, ahol egyes nyelvek szorosan együtt élnek – ezek az ún. „areális” (= területi) nyelvészeti jelenségek azonban önmagukban még nem teremtenek rokonságot az egyes nyelvek között.
A finnugor (uráli) nyelvek rokonsága azonban – éppúgy, mint más nyelvcsaládok tagjainak rokonsága – a rokon nyelveket ezeknél sokkalta összetettebb, mai adottságaikat, nyelvtörténeti fejlõdésüket és egymással mutatott megfeleltethetõségüket egyaránt figyelembe vevõ és magyarázni próbáló, komplex rendszerbe foglalja. Ennek a rendszernek az idõbeli (történeti, diakrón) változásait próbálja rekonstruálni a történeti nyelvészet – esetünkben a finnugor (uráli) nyelvészet – keretein belül. Megjegyzendõ, hogy ez utóbbi jóval tágabb fogalom: ide tartozik a finnugor (urali) nyelvek történeti vizsgálata mellett azok általános nyelvészeti tanulmányozása is.
A toldalékok használata, nyelvtani nemek hiánya stb., fõként pedig az alapszókincs összevetése és a rendszeres hangmegfelelések (például a magyar f hangnak más finnugor nyelvekben rendszeresen p felel meg, a magyar h-nak k stb.) és a többi, ismeretterjesztõ könyvekben gyakran felbukkanó bizonyíték tehát a finnugor (uráli) nyelvrokonság bizonyítási rendszerében csupán a jéghegy legcsúcsa.
„Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.” Konfúciusz
#2169
Több ilyen videó van, talán rossz lenne hozzá egy ismeretlen hang:
Például ez is egy jó videó.
Vagy ez is.
Például ez is egy jó videó.
Vagy ez is.
#2168
más néven SAKA, iráni eredetû nomád nép; a Kr. e. VIII–VII. században vándorolt Közép-Ázsiából a mai Oroszország déli területeire, és ott gazdag, erõs államot hozott létre. A szkíta birodalom – amelynek központja a Krím-félszigeten volt – évszázadokig fennállt. A délorosz sztyeppen élõ szkíták erejét a Kr. e. IV. és a Kr. u. II. század között a szarmaták morzsolták fel, belsõ-ázsiai csoportjaik pedig a Kusán Birodalomba olvadtak be. A XVIII–XIX. századi romantikus történetírás a szkítákat („szittyák”😉 a magyarok és a hunok közös õsének tartotta.
Történetükrõl jórészt a görög Hérodotosz leírásaiból tud az utókor, õ személyesen is meglátogatta országukat. Az ismeretek az újkorban fõként orosz régészek, antropológusok kutatásai nyomán bõvültek.
A szkítákat harcmûvészetük, fõként a lovas hadviselésben való jártasságuk miatt rettegte és csodálta a többi nép. Mivel az elsõk között sajátították el a lovas hadviselést, nagy erõfölényre tettek szert. Vándorlásaik során jutottak el a kimmerek területére; õk addig a kaukázusi régiót és a Fekete-tengertõl északra elterülõ síkságot tartották uralmuk alatt. A 30 évig tartó háborúban szétzúzták a kimmereket, és õk lettek a Perzsiától Szírián és Júdeán át Egyiptom határáig húzódó terület urai. Késõbb a médek – akik akkor Perzsiát birtokolták – megtámadták a szkítákat, és kiûzték õket Anatóliából. Így a szkíták arra a területre szorultak, amely a perzsa határtól a mai Kubán vidékén át Dél-Oroszországig terjedt.
A szkítákat nemcsak katonai erejük tette nevezetessé, hanem civilizációjuk is. A sírjaikban talált díszes nemesfémtárgyak arra utalnak, hogy gazdag uralkodó rétegük is volt (tagjait királyi szkítáknak nevezik). A szkíta leletanyag legnagyobb és legértékesebb része Dél-Oroszországban és a Krímben került elõ. Erejük ahhoz is elegendõ volt, hogy Kr. e. 513-ban visszaverjék I. Dareiosz perzsa király hódító hadseregét.
A királyi szkíták élén örökletes hatalmú uralkodó állt. A királyi család valószínûleg Hérodotosz korában került házassági kapcsolatba a görögökkel. Ateasz király 339-ben, kilencvenéves korában esett el a makedóniai II. Philipposz elleni csatában. A szkíta közösség a Kr. e. II. században bomlott fel, az utolsó uralkodó, akinek nevét feljegyezte a történelem, Palakosz volt.
A szkíta hadsereg szabad harcosokból állt; õk fizetséget nem kaptak, csak élelmet és ruhát, de ha az ütközet végén felmutatták egy ellenséges katona levágott fejét, részesültek a hadizsákmányból. Sok katona görög stílusú bronzsisakot és páncélinget viselt. Legfontosabb fegyverük a kétszer hajlított íj és a háromélû heggyel ellátott nyílvesszõ volt. Perzsa típusú kardot viseltek. Minden szkítának volt legalább egy lova, a gazdagok nagy, fõként mongol pónikból álló méneseket tartottak. A kurgánsírokban az elõkelõkkel rendszerint együtt temették el házuk több feláldozott tagját, szolgáikat és feleségüket, valamint lovaikat.
Történetükrõl jórészt a görög Hérodotosz leírásaiból tud az utókor, õ személyesen is meglátogatta országukat. Az ismeretek az újkorban fõként orosz régészek, antropológusok kutatásai nyomán bõvültek.
A szkítákat harcmûvészetük, fõként a lovas hadviselésben való jártasságuk miatt rettegte és csodálta a többi nép. Mivel az elsõk között sajátították el a lovas hadviselést, nagy erõfölényre tettek szert. Vándorlásaik során jutottak el a kimmerek területére; õk addig a kaukázusi régiót és a Fekete-tengertõl északra elterülõ síkságot tartották uralmuk alatt. A 30 évig tartó háborúban szétzúzták a kimmereket, és õk lettek a Perzsiától Szírián és Júdeán át Egyiptom határáig húzódó terület urai. Késõbb a médek – akik akkor Perzsiát birtokolták – megtámadták a szkítákat, és kiûzték õket Anatóliából. Így a szkíták arra a területre szorultak, amely a perzsa határtól a mai Kubán vidékén át Dél-Oroszországig terjedt.
A szkítákat nemcsak katonai erejük tette nevezetessé, hanem civilizációjuk is. A sírjaikban talált díszes nemesfémtárgyak arra utalnak, hogy gazdag uralkodó rétegük is volt (tagjait királyi szkítáknak nevezik). A szkíta leletanyag legnagyobb és legértékesebb része Dél-Oroszországban és a Krímben került elõ. Erejük ahhoz is elegendõ volt, hogy Kr. e. 513-ban visszaverjék I. Dareiosz perzsa király hódító hadseregét.
A királyi szkíták élén örökletes hatalmú uralkodó állt. A királyi család valószínûleg Hérodotosz korában került házassági kapcsolatba a görögökkel. Ateasz király 339-ben, kilencvenéves korában esett el a makedóniai II. Philipposz elleni csatában. A szkíta közösség a Kr. e. II. században bomlott fel, az utolsó uralkodó, akinek nevét feljegyezte a történelem, Palakosz volt.
A szkíta hadsereg szabad harcosokból állt; õk fizetséget nem kaptak, csak élelmet és ruhát, de ha az ütközet végén felmutatták egy ellenséges katona levágott fejét, részesültek a hadizsákmányból. Sok katona görög stílusú bronzsisakot és páncélinget viselt. Legfontosabb fegyverük a kétszer hajlított íj és a háromélû heggyel ellátott nyílvesszõ volt. Perzsa típusú kardot viseltek. Minden szkítának volt legalább egy lova, a gazdagok nagy, fõként mongol pónikból álló méneseket tartottak. A kurgánsírokban az elõkelõkkel rendszerint együtt temették el házuk több feláldozott tagját, szolgáikat és feleségüket, valamint lovaikat.
„Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.” Konfúciusz
#2167
szerintem az gépi hang 😄
#2166
Kicsit fura a hangja a figurának, de a lényeg tényleg benne van! 😊
www.smart-bus.hu
#2165
Benne van a lényeg, igen.
#2164
Ez engem is érdekelne 😄 ha át tudnád küldeni nekem is az jó lenne. elöre thx!
#2163
Egy igencsak jól sikerült videó:
õstörténet
õstörténet
#2162
A jurta a vándorló nomádok, így a honfoglalás elõtti magyarok praktikus lakóépülete volt. A nagyállattartó közösségekhez köthetõ életforma során alakult ki ez a rácsos falú, kupolás tetejû, nemezzel borított, sátorszerû építmény. A jurta jelentõsége abban állt, hogy szétszerelve könnyen tovább lehetett vele vándorolni, ami az évszakok változása által meghatározott sztyeppei életmód (téli–nyári szállás), a költözködés szempontjából rendkívüli fontossággal bírt. A jurta kör alakban felállított rácsos fala, a „kerege” – amely állati inakkal összefogott falécrács táblákból állt – tartotta a körülbelül tetõléc keresztmetszetû lécekkel középre igazított kör alakú füstnyílás keretet, amit építéskor az „istenfának” nevezett villás alakú rúd tartott. A „kerege” köré szorosra feszített kötél biztosította, hogy a jurta az „istenfa” kivétele után nem rogyott össze. A bejáratot egy szõnyegajtó takarta, rendszerint nemezbõl készült. A vándorló nomádok hite szerint a jurta küszöbére tilos volt lépni, mert a küszöb alatt alvó házi istenek (szellemek) felébredtek és bajt hoztak a családra. Ez a babona még napjainkban is fellelhetõ a magyar családok között. A jurtában az ajtóval szemben helyezkedett el egy kezdetleges oltár. A jobb oldalon volt a férfiak helye és a család vagyona, bal oldalon pedig a nõk és a fõzéshez szükséges készletek, ételek kaptak helyet. A jurta közepén pedig maga a szabad tûzhely került elhelyezésre, amin és amellett a megfõzött ételek, illetve akkor használt edényeket helyezték el. A szabad tûzhely égésgázai a jurta tetején elhelyezett füstnyíláson keresztül távoztak a szabadba. A füstnyílást a tûzhely használatán kívüli idõszakokban nemezzel letakarták, letakarhatták. Az épület hõtartó képességét a „kergére” felkötött nemezlapokkal fokozhatták, ha több réteget erõsítettek egymásra. Meleg idõszakokban a nemezburkolatot feltekerték, felhajthatták, vagy vízszintes irányban árnyékolóként botokkal kitámaszthatták a szellõzés segítése érdekében. A padlózatot, a földet rendszerint szõnyegekkel, nemezlapokkal burkolták. Ennek minõsége, díszítettsége és mennyisége a gazda módosságát is mutatta.
„Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.” Konfúciusz
#2161
Epekedve várom! Nem tudom honnan szerzed ezeket, de király vagy! <#vigyor2>
www.smart-bus.hu
#2160
És azt is tudták, hogy a föld lapos<#hehe>
„Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.” Konfúciusz
#2159
Átküldöm mindjárt pdf-ben az egész Hármaskönyvet. Egy olyan utánnyomás van beszkennelve, amikor híre - hamva sem volt a finnugor elméletnek.
#2158
Ezt mennyit kerestem a múltkor! :S Hol találom ezt meg?
Egyébként kiváló! Abban az idõben még tudták, honnan jöttünk, és kik vagyunk! <#eljen>
Egyébként kiváló! Abban az idõben még tudták, honnan jöttünk, és kik vagyunk! <#eljen>
www.smart-bus.hu
#2157
„Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.” Konfúciusz
#2156
A történészek közt is épp elég a vitás kérdés.
A mesemondók nem is értem hogy veszik a bátorságot a vad történeteik terjesztéséhez.
Mondjuk a történet jó, de miért hazudják, hogy történelem?
Költõi kérdés volt, a ti kedvetekért csinálják. Látom, imádod a meséket.
A mesemondók nem is értem hogy veszik a bátorságot a vad történeteik terjesztéséhez.
Mondjuk a történet jó, de miért hazudják, hogy történelem?
Költõi kérdés volt, a ti kedvetekért csinálják. Látom, imádod a meséket.
„Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.” Konfúciusz
#2155
Valahogy úgy. Mi értelme a tudományon kívülrõl keresgélni?
Már annyiszor bebizonyosodott, hogy semmi értelme.
Már annyiszor bebizonyosodott, hogy semmi értelme.
„Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.” Konfúciusz
#2154
Megint egy turbómagyar, aki nem hajlandó osztani a finnugor elméletet és a szkítákról ír!
Werbõczy István jogtudós, országbírói ítélõmester, köznemes 1514-es Hármaskönyve (Tripartitum) õsi szkíta származásunkat, a Kárpát-medence magyarok által a most ünnepeltetett "honfoglalás", "államalapítás" elõtt hosszú idõvel való lakottságát, a magyar államiság elõtte régen való meglétét olyan természetességgel írja le jogászi mû keretében, amilyen természetességgel utasítják ezt el a finnugor származáselmélet tömeges megtévesztettjei.
I. rész, 3. czim, 1. §: "A nemesség, a melyet többnyire a szabadok elnevezése alatt is szoktak érteni, úgy mondják, hogy eredetileg a hunnok és magyarok közt keletkezett, miután ezek Scythiából Pannoniába nyomultak, a melyet most változtatott néven, az ittlakó magyaroktól Magyarországnak neveznek".
III. rész, 4. czim: "Az erdélyi scithákról, a kiket székelyeknek hivunk. Vannak az erdélyi részeken a scithák, kiváltságos nemesek, a kik a scitha néptõl, ennek Pannoniába való elsõ bejövetele alkalmából származtak el, a kiket romlott néven "siculusoknak" nevezünk; a kik teljesen külön törvényekkel és szokásokkal élnek; a hadi dolgokban legjáratosabbak".
Werbõczy István jogtudós, országbírói ítélõmester, köznemes 1514-es Hármaskönyve (Tripartitum) õsi szkíta származásunkat, a Kárpát-medence magyarok által a most ünnepeltetett "honfoglalás", "államalapítás" elõtt hosszú idõvel való lakottságát, a magyar államiság elõtte régen való meglétét olyan természetességgel írja le jogászi mû keretében, amilyen természetességgel utasítják ezt el a finnugor származáselmélet tömeges megtévesztettjei.
I. rész, 3. czim, 1. §: "A nemesség, a melyet többnyire a szabadok elnevezése alatt is szoktak érteni, úgy mondják, hogy eredetileg a hunnok és magyarok közt keletkezett, miután ezek Scythiából Pannoniába nyomultak, a melyet most változtatott néven, az ittlakó magyaroktól Magyarországnak neveznek".
III. rész, 4. czim: "Az erdélyi scithákról, a kiket székelyeknek hivunk. Vannak az erdélyi részeken a scithák, kiváltságos nemesek, a kik a scitha néptõl, ennek Pannoniába való elsõ bejövetele alkalmából származtak el, a kiket romlott néven "siculusoknak" nevezünk; a kik teljesen külön törvényekkel és szokásokkal élnek; a hadi dolgokban legjáratosabbak".
#2153
Abba dobálták a tejes zacskót, meg a kólás dobozt.
És bár az elsõ városokat a Rómaiak alapították, valami másik dimenzón átszûrõdve, lehet hogy mégiscsal voltak itt városok.
És bár az elsõ városokat a Rómaiak alapították, valami másik dimenzón átszûrõdve, lehet hogy mégiscsal voltak itt városok.
„Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.” Konfúciusz
#2152
Hihetetlen, hogy csak mostanában jöttek rá, hogy a kerek valamikben nem laktak, azok nem földbe vájt kunyhók voltak, hanem azok csak a "szemetesgödrök" voltak. Az elsõ cölöpsorok megtalálása után, amik köré a vesszõ, majd a patics került, lett fogalmunk arról, hogy mai szemmel is mekkora házakban éltek sok ezer évvel ezelõtt.
Minden útépítésnél bõséges leletanyag van, szinte mindenhol találni valamit. Nem csupán házakat, hanem ilyen házakból utcákat.
Minden útépítésnél bõséges leletanyag van, szinte mindenhol találni valamit. Nem csupán házakat, hanem ilyen házakból utcákat.
#2151
<#eljen>
www.smart-bus.hu
#2150
Aki teheti, egyszer személyesen is látogasson el az Archeoparkba Polgárra. Nagy élmény.
#2149
"Ismeretes, hogy a „történelem elõtti” korok népességeit a rájuk legjellemzõbb kultúrelemekkel,
jobb híján az általuk készített kerámiákkal jelölik meg. Ilyen módon
létezik a vonaldíszes kultúra, a mészbetétes kultúra, a harangedény kultúra, stb. A
legfontosabb jellemzõ persze lehet más is, így létezik még halomsíros kultúra,
harcibaltás (fokosos) kultúra, és így tovább.
Képzeljük el, hogy ezer év múlva, régészek kutatják a mai Kárpát-medencét.
Megállapítják, hogy az 1980-as években itt a Trabant kultúra népe élt, hiszen a rájuk
leginkább jellemzõ tárgy a Trabant volt. Ezt a népességet a leletek alapján néhány
évtized múlva felváltotta a Suzuki kultúra népe. Bizonyított tehát a népességcsere! A
Suzuki kultúra népe nyilván kiirtotta a Trabant kultúra népét, és a helyébe telepedett
– mondhatnák a jelenleg is érvényben lévõ elvek alapján a jövõ régészei.
De mint ahogy az autók nem változtatták meg a népességet a közelmúltban, úgy
annak idején a kerámiák sem tették ugyanezt. Mindössze egy újabb divat
térhódításáról beszélhetünk, itt is, ott is. Különösen akkor láthatjuk ezt tisztán, ha a
kultúra egyéb jellemzõit is szem elõtt tarjuk, mert azok változatlansága egyértelmû
bizonyítéka a korábbi népesség továbbélésének. A paticsfalat például megtaláljuk az
összes hazai kultúra építményeinél egészen a múlt századig, akárcsak a talpas
edényeket. Újkõkori arcos edényeink mai utóda pedig a Miska kancsó. Ezért fontos
az, hogy ne csak egy-egy motívumot kiragadva találgassunk, hanem az összes
jellemzõt figyelembe véve vizsgálódjunk. El kell felejteni a történészek légbõlkapott
„invázióit”! Alapvetõ szemléletbeli változásra van szükség: nem a helytelenül
feltételezett rendszeres népirtás, hanem a folyamatosság nyomait kell kutatnunk!"
Nagyon jó anyag! A bemásolt pár mondat jól érzékelteti a fõsodratú véleményformálók hozzáállását dolgokhoz! Olyan ez, amikor a néprajzosok egy önállóan ábrázolt fej láttán rögtön gyilkosságot kiáltanak! Eszükbe nem jut, hogy az lehet a szellemiség jelölése is...
jobb híján az általuk készített kerámiákkal jelölik meg. Ilyen módon
létezik a vonaldíszes kultúra, a mészbetétes kultúra, a harangedény kultúra, stb. A
legfontosabb jellemzõ persze lehet más is, így létezik még halomsíros kultúra,
harcibaltás (fokosos) kultúra, és így tovább.
Képzeljük el, hogy ezer év múlva, régészek kutatják a mai Kárpát-medencét.
Megállapítják, hogy az 1980-as években itt a Trabant kultúra népe élt, hiszen a rájuk
leginkább jellemzõ tárgy a Trabant volt. Ezt a népességet a leletek alapján néhány
évtized múlva felváltotta a Suzuki kultúra népe. Bizonyított tehát a népességcsere! A
Suzuki kultúra népe nyilván kiirtotta a Trabant kultúra népét, és a helyébe telepedett
– mondhatnák a jelenleg is érvényben lévõ elvek alapján a jövõ régészei.
De mint ahogy az autók nem változtatták meg a népességet a közelmúltban, úgy
annak idején a kerámiák sem tették ugyanezt. Mindössze egy újabb divat
térhódításáról beszélhetünk, itt is, ott is. Különösen akkor láthatjuk ezt tisztán, ha a
kultúra egyéb jellemzõit is szem elõtt tarjuk, mert azok változatlansága egyértelmû
bizonyítéka a korábbi népesség továbbélésének. A paticsfalat például megtaláljuk az
összes hazai kultúra építményeinél egészen a múlt századig, akárcsak a talpas
edényeket. Újkõkori arcos edényeink mai utóda pedig a Miska kancsó. Ezért fontos
az, hogy ne csak egy-egy motívumot kiragadva találgassunk, hanem az összes
jellemzõt figyelembe véve vizsgálódjunk. El kell felejteni a történészek légbõlkapott
„invázióit”! Alapvetõ szemléletbeli változásra van szükség: nem a helytelenül
feltételezett rendszeres népirtás, hanem a folyamatosság nyomait kell kutatnunk!"
Nagyon jó anyag! A bemásolt pár mondat jól érzékelteti a fõsodratú véleményformálók hozzáállását dolgokhoz! Olyan ez, amikor a néprajzosok egy önállóan ábrázolt fej láttán rögtön gyilkosságot kiáltanak! Eszükbe nem jut, hogy az lehet a szellemiség jelölése is...
www.smart-bus.hu
#2148
<#eljen>
A téma iránti érdeklõdõknek: Továábi olvasmányos anyag, kapcsolódva az elõzõ linkemhez.
A téma iránti érdeklõdõknek: Továábi olvasmányos anyag, kapcsolódva az elõzõ linkemhez.
#2147
Dehogy is. Én csak tudom azt amit te nem. Érdekes módon, nem engem szopattak be egy tündérmesével. Ha tudnád amit én, nagyon sajnálnád nagad.
Sajnos nem mindenki ismeri ki magát ebben a bonyolult világban.
Sajnos nem mindenki ismeri ki magát ebben a bonyolult világban.
„Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.” Konfúciusz
#2146
a szeleták vagyis a bükki aurignacian kultúra a magyar nép õse, és nem maga a nép!
ne forgasd ki Mesterházy szavait, ha nem tudsz érvelni , add fel ,ismerd el a vereséged, és ne húzogasd az oroszlán bajuszát.
Mesterházy hozzád képest félisten, te csak egy egyszerû provokátor vagy, aki személyeskedéssel teszi izgalmassá szánalmas életét!
Buta vagy mint a tök, és ostobaságokat firkálgatsz, ezzel pedig égeted magad!
ha ez volt a célod ,elérted! Hála isten rajtad kívül ír még ide 4-5 értelmes magyar ember is, aki kíváncsi a múltjára és nem politikai okokból próbál meg aljaskodni, ez nem magyar virtus, nem a mi népünkre jellemzõ tulajdonság!
ne forgasd ki Mesterházy szavait, ha nem tudsz érvelni , add fel ,ismerd el a vereséged, és ne húzogasd az oroszlán bajuszát.
Mesterházy hozzád képest félisten, te csak egy egyszerû provokátor vagy, aki személyeskedéssel teszi izgalmassá szánalmas életét!
Buta vagy mint a tök, és ostobaságokat firkálgatsz, ezzel pedig égeted magad!
ha ez volt a célod ,elérted! Hála isten rajtad kívül ír még ide 4-5 értelmes magyar ember is, aki kíváncsi a múltjára és nem politikai okokból próbál meg aljaskodni, ez nem magyar virtus, nem a mi népünkre jellemzõ tulajdonság!
#2145
Szóval a levegõnek nézést kezdem én! 😄
Egy kis érdekesség...
TUDOMÁNY
Bányászat és fémfeldolgozás.
Kárpátmedencei bányákat õskortól használták véreink, s az ezekbõl készült fémtárgyak adnak hirt kilétükrõl.
Sir John Dayton Metals, Minerals, Glazing and Man (Harraps London 1978) címû mûvében kifejti, hogy a világ valamennyi fémkora a Kárpátmedencébõl indult el.
Az avar és magyar ötvösremekek nagy része nyugati országokban és Habsburgok múzeumaiban találhatók, az u.n. hatalmas Seuso kincset titokban Angliába szállították, máig is ott van. Például:
A Nagyszentmiklósi kincset Bécsben õrzik, magyar kapcsolatairól nem beszélve.
Mátyás király ivókupájának mása a Harvard Egyetem Bush-Reisinger múzeumában van. A múzeum helyettes gondnoka 1997. február 29.-i levelében többek között a következõket mondja: „...A kupa eredetije Bécsújhelyen van, ez Bécs egy része, de nincsen megjelölve, hogy milyen intézményben található. További értesülésem errõl nincsen.”
Az avar kincsek lelõhelyeivel részletesen foglalkozik Fehér Jenõ avarokkal kapcsolatos mûveiben, de annyit megjegyezhetek, hogy szinte nincsen olyan nyugateurópai ország, ahol elrejtve ne lennének máig is avar kincsek. Múzeumokban ezen tárgyakat soha nem jelölik jogos tulajdonosaik nevével.
Azt is meg kell jegyeznem e magyar ötvösremekeket eltulajdonítani akarók igyekezetét ezzel hátráltatva: a mûvelt Nyugat angol nyelvében nincsen szó az ötvösség kifejezésére, s az „arany-kovács”, vagy „ezüstkovács” kifejezést használják csak.
Egy kis érdekesség...
TUDOMÁNY
Bányászat és fémfeldolgozás.
Kárpátmedencei bányákat õskortól használták véreink, s az ezekbõl készült fémtárgyak adnak hirt kilétükrõl.
Sir John Dayton Metals, Minerals, Glazing and Man (Harraps London 1978) címû mûvében kifejti, hogy a világ valamennyi fémkora a Kárpátmedencébõl indult el.
Az avar és magyar ötvösremekek nagy része nyugati országokban és Habsburgok múzeumaiban találhatók, az u.n. hatalmas Seuso kincset titokban Angliába szállították, máig is ott van. Például:
A Nagyszentmiklósi kincset Bécsben õrzik, magyar kapcsolatairól nem beszélve.
Mátyás király ivókupájának mása a Harvard Egyetem Bush-Reisinger múzeumában van. A múzeum helyettes gondnoka 1997. február 29.-i levelében többek között a következõket mondja: „...A kupa eredetije Bécsújhelyen van, ez Bécs egy része, de nincsen megjelölve, hogy milyen intézményben található. További értesülésem errõl nincsen.”
Az avar kincsek lelõhelyeivel részletesen foglalkozik Fehér Jenõ avarokkal kapcsolatos mûveiben, de annyit megjegyezhetek, hogy szinte nincsen olyan nyugateurópai ország, ahol elrejtve ne lennének máig is avar kincsek. Múzeumokban ezen tárgyakat soha nem jelölik jogos tulajdonosaik nevével.
Azt is meg kell jegyeznem e magyar ötvösremekeket eltulajdonítani akarók igyekezetét ezzel hátráltatva: a mûvelt Nyugat angol nyelvében nincsen szó az ötvösség kifejezésére, s az „arany-kovács”, vagy „ezüstkovács” kifejezést használják csak.
www.smart-bus.hu
#2144
Félaz mi, hogy most elvesztesz egy báránkát?
A rajongótábor apadni kezdett. A kezdeti gyors fellendülés ami a mese köztudatba dobása óta tapasztalható, nem rég állt meg. A józan ész diadalmaskodni fog, mint mindíg.
A rajongótábor apadni kezdett. A kezdeti gyors fellendülés ami a mese köztudatba dobása óta tapasztalható, nem rég állt meg. A józan ész diadalmaskodni fog, mint mindíg.
„Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.” Konfúciusz
#2143
Szánalmas ez a vergõdés, de én már megszoktam! 😄 Van amikor szórakoztató, van amikor már sok amit mûvelnek, de ez van... Az zavar inkább, hogy a primitív véglényként való viselkedésükhöz még segítséget is kapnak!
Én úgy látom az a legegyszerûbb, ha ezen a kettõn nemes egyszerûséggel átnézünk. Mi megadtuk a lehetõséget, hogy normális emberhez méltó vita legyen, de erre nincs igény, mert ilyen keretek közt kénytelenek lennének hallgatni, mivel épeszû érv nem áll a rendelkezésükre...
Szépen elfórumozgatunk itt egymás közt, és ha valaki jön, aki kultúr ember módjára hajlandó vitázni, akkor foglalkozunk vele. Velük nem érdemes... érvek nincsenek, forrás a wiki, és ha nem tetszik, még mi vagyunk a hülyék! 😄 Ilyen a mai modern fõemlõs... 😄
Én úgy látom az a legegyszerûbb, ha ezen a kettõn nemes egyszerûséggel átnézünk. Mi megadtuk a lehetõséget, hogy normális emberhez méltó vita legyen, de erre nincs igény, mert ilyen keretek közt kénytelenek lennének hallgatni, mivel épeszû érv nem áll a rendelkezésükre...
Szépen elfórumozgatunk itt egymás közt, és ha valaki jön, aki kultúr ember módjára hajlandó vitázni, akkor foglalkozunk vele. Velük nem érdemes... érvek nincsenek, forrás a wiki, és ha nem tetszik, még mi vagyunk a hülyék! 😄 Ilyen a mai modern fõemlõs... 😄
www.smart-bus.hu
#2142
A Szeleták esetén kis túlzásba estél.
Nem hogy magyarokról, de népekrõl se lehet még beszélni, azok õsemberek voltak, de ne is zavartasd magad. A történet vége a csiszolt kõkorszak.
Ha gondolod, végigmehetünk miden állításodon, csak kicsit hosszadalmas lenni. Ezt azért ragadtam ki, mert ez már tényleg nagyon durva hazugság😊
Ezek után vegyelek komolyan?
Nem hogy magyarokról, de népekrõl se lehet még beszélni, azok õsemberek voltak, de ne is zavartasd magad. A történet vége a csiszolt kõkorszak.
Ha gondolod, végigmehetünk miden állításodon, csak kicsit hosszadalmas lenni. Ezt azért ragadtam ki, mert ez már tényleg nagyon durva hazugság😊
Ezek után vegyelek komolyan?
„Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.” Konfúciusz
#2141
Leülhetsz, egyes<#hawaii>
„Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.” Konfúciusz
#2140
Ha látnád az én szemszögembõl a dolgokat, most te is csak mosolyognál.
A közoktatásban csak a legalapabb dolgokat tanítják, az kevés ahhoz, hogy ne téveszthessenek meg áltudományokkal. Nekem a történelem a hobbim, nem csak a magyar, a világtörténelem is érdekel. 10 éve olvasgatok történelmi témákról, szerencsére jó történelemtanárom volt középiskolában, és már ott figyelmeztettek minket, hogy a történelemtudomány elég ingoványos terület. akkor még nem tulajdonítottam neki jelentõséget. Olyan témákkal kezdtem amik jól bizonyítottak és nemigen van vita körülötte. Eleinte a Római birodalom volt a kedvenc témám, késõbb a középkor. Most is a középkori Ázsia a kedvencem: Mongolok, Szamarkand virágzása és a Timuridák, Mogulok és hasonlók. Mivel elég szerteágazó a közép-ázsiai népek története, ezek után nem okozott nehézséget elfogadni, hogy is képzelik a történészek a mi múltunkat. Nagyon sok a közös vonás és a párhuzam.
Amikkel itt jöttök az viszont szánalom.
Maga történet annyira primitív, és egyszerû, hogy nem is lehet igaz, tényleg olyan mint egy mese. Ez nem érv akar lenni, de emiatt érthetõ, hogy az egyszerû parasztgyerekek miért nyalják be olyan könnyen.
Ahol lebuknak a mesemondók:
1. A hivatkozások a keletkutatókra nem azok tényleges munkájukra vonatkoznak, semmi közük a tudományba beépült eredményeikrõl. Sokszor irodalmi jellegû idézetek szépen felöltöztetve.
2. A nyelvészet eszköztárának figyelmen kívül hagyása felettébb gyanús, különösen az, amikor a nyelvészek által hangsúlyozottan nem következetes módszereket vetnek be a "bizonyítás" során.
Esetenként halandzsáznak is pl az etimonok esete.
3. A genetika még nagyon gyerekcipõben jár, sok okos dolog megállapítható a minták során ,csak épp az nem ahová egyesek eljutnak. A hivatalos publikációkban utána lehet járni hol is tart a dolog.
látható, hogy van pár árulkodó jel aminek láttán nem is kell komolyan venni amit olvasunk. Szép történetek, és ennyni. Sajnálom mikor azt látom, hogy bepalizott emberek habzó szájjal küzdenek ezeknek a csalóknak a könnyû megélhetéséért. Az is elég gáz, mikor a hivatalos tudományt támadják. Nem véletlen ám, hogy a történészek nem állnak szóba ezzel a sleppel. Teljesen tönkretesznek mindent. Lassan odáig süllyedünk mint a románok a Dákoromán elmélettel.
A közoktatásban csak a legalapabb dolgokat tanítják, az kevés ahhoz, hogy ne téveszthessenek meg áltudományokkal. Nekem a történelem a hobbim, nem csak a magyar, a világtörténelem is érdekel. 10 éve olvasgatok történelmi témákról, szerencsére jó történelemtanárom volt középiskolában, és már ott figyelmeztettek minket, hogy a történelemtudomány elég ingoványos terület. akkor még nem tulajdonítottam neki jelentõséget. Olyan témákkal kezdtem amik jól bizonyítottak és nemigen van vita körülötte. Eleinte a Római birodalom volt a kedvenc témám, késõbb a középkor. Most is a középkori Ázsia a kedvencem: Mongolok, Szamarkand virágzása és a Timuridák, Mogulok és hasonlók. Mivel elég szerteágazó a közép-ázsiai népek története, ezek után nem okozott nehézséget elfogadni, hogy is képzelik a történészek a mi múltunkat. Nagyon sok a közös vonás és a párhuzam.
Amikkel itt jöttök az viszont szánalom.
Maga történet annyira primitív, és egyszerû, hogy nem is lehet igaz, tényleg olyan mint egy mese. Ez nem érv akar lenni, de emiatt érthetõ, hogy az egyszerû parasztgyerekek miért nyalják be olyan könnyen.
Ahol lebuknak a mesemondók:
1. A hivatkozások a keletkutatókra nem azok tényleges munkájukra vonatkoznak, semmi közük a tudományba beépült eredményeikrõl. Sokszor irodalmi jellegû idézetek szépen felöltöztetve.
2. A nyelvészet eszköztárának figyelmen kívül hagyása felettébb gyanús, különösen az, amikor a nyelvészek által hangsúlyozottan nem következetes módszereket vetnek be a "bizonyítás" során.
Esetenként halandzsáznak is pl az etimonok esete.
3. A genetika még nagyon gyerekcipõben jár, sok okos dolog megállapítható a minták során ,csak épp az nem ahová egyesek eljutnak. A hivatalos publikációkban utána lehet járni hol is tart a dolog.
látható, hogy van pár árulkodó jel aminek láttán nem is kell komolyan venni amit olvasunk. Szép történetek, és ennyni. Sajnálom mikor azt látom, hogy bepalizott emberek habzó szájjal küzdenek ezeknek a csalóknak a könnyû megélhetéséért. Az is elég gáz, mikor a hivatalos tudományt támadják. Nem véletlen ám, hogy a történészek nem állnak szóba ezzel a sleppel. Teljesen tönkretesznek mindent. Lassan odáig süllyedünk mint a románok a Dákoromán elmélettel.
„Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.” Konfúciusz