A topikban a személyeskedés, trollkodás nem elfogadott. A téma a magyar őstörténelem!
Mindenki szíveskedjen forrást, bizonyítást bemutatni az érvelésénél. (az értelmetlen vitákat kiküszöböli)
Akit sérelem ért, az lehetőleg ne álljon le vitázni a másik féllel, hanem írjon nekem (Zenty) privát üzenetet.
-
Zenty #2994 ezt az írást most találtam meg, korrekt( néha meglepődök milyen sokan tudják a "dolgokat" )
"Dr. GrespikLászló
A finnugor-elmélet hazudik, Werbõczy István nem
Honlap
A szerzökröl
hasonló tartalmú oldalak
Üzenötábla
várjuk véleményét!
Megdöbbentette elsõ olvasásra a cím? A finnugor származáselméleten, idegenszívû történelemíráson és sajtón felnõtt generációkba belevert rögzültségek béklyójában nem is csoda. Írásomat végigolvasva (ha megjelenik) szokjon hozzá az igazságkeresés szókimondásához, merészségéhez! Hivatásos igazságkeresõ, jogász vagyok, de mint napi társadalmi folyamatokat érzékelõ ember akarok megszólalni, mert amit mondani akarok, hiányzik a médiákból, tankönyvekbõl, szellemekbõl, lelkekbõl. Gondolatmagokat akarok szétszórni, néhol õsi szakrális dolgokra utalva. "A" honfoglalás, "az" államalapítás vélt évfordulója kapcsán a finnugor elmélet zúdul ránk. Ömlik az elvtelen nyugatutánzás, az euroszemét, az agymanipuláció, melyek a sznob és rideg társadalmi közhangulat keltõi, az elbutítás, a nemzeti-egyéni öntudatelvétel eszközei. A magyar jólétet a jövõteremtõ dicsõséges õsmúlt fényében kell megteremteni.
Szkíta származásunk, 1100 évnél régebbi, nem csak Kárpát-medencei õsi államiságunk és a 896-os honfoglalásnál régebbi honfoglalásaink ténye jogi mûben
Werbõczy István jogtudós, országbírói ítélõmester, köznemes 485 éve megjelent Hármaskönyve (Tripartitum) õsi szkíta származásunkat, a Kárpát-medence magyarok által a most ünnepeltetett "honfoglalás", "államalapítás" elõtt hosszú idõvel való lakottságát, a magyar államiság elõtte régen való meglétét olyan természetességgel írja le jogászi mû keretében, amilyen természetességgel utasítják ezt el a finnugor származáselmélet tömeges megtévesztettjei. Ebbõl is látszik a finnugor trutymóelmélet hazug, megtévesztõ volta. Megfigyelendõk a lentebbi idézetben az "az ittlakó" és az "elsõ bejövetele" kifejezések, mert ezek azt jelölik, hogy 896 elõtt is igen régóta élnek magyarok a Kárpát-medencében, államot alkotva! Árpádék is már kész, meglévõ államszervezetet hoztak! A jogkönyv megírása idején, 1504-1514 között ezt még teljesen természetesnek vették a magyarok és a külföld is. Régebbi a honfoglalás, mint az Árpád-vezér vezette magyarok bejövetele. A szkíta származás említését a Hármaskönyvben két helyen találtam meg. Ez pedig nem az Ural-táji származást jelenti, hanem azt, hogy mind a Kárpát-medencében, mind korábbi lakóhelyeinken államot alkottunk, sõt: akár egyszerre, egyidõben több államot több helyen! Másként hogy lett volna lehetséges, hogy a "vad, nomád, mûveletlen, pogány" vándorló magyarok szinte hirtelen államiságot, építészetet, közigazgatást, mûvészetet, írásbeliséget produkáljanak! Ez olyan, mint az, hogy a történelemkönyvekben az õsember tárgyalása után rögtön jön Egyiptom és Mezopotámia. Nem szúr szemet a nagy ugrás, illetve hogy annak más az oka?
I. rész, 3. czim, 1. §: "A nemesség, a melyet többnyire a szabadok elnevezése alatt is szoktak érteni, úgy mondják, hogy eredetileg a hunnok és magyarok közt keletkezett, miután ezek Scythiából Pannoniába nyomultak, a melyet most változtatott néven, az ittlakó magyaroktól Magyarországnak neveznek".
III. rész, 4. czim: "Az erdélyi scithákról, a kiket székelyeknek hivunk. Vannak az erdélyi részeken a scithák, kiváltságos nemesek, a kik a scitha néptõl, ennek Pannoniába való elsõ bejövetele alkalmából származtak el, a kiket romlott néven "siculusoknak" nevezünk; a kik teljesen külön törvényekkel és szokásokkal élnek; a hadi dolgokban legjáratosabbak".
Mátyás király uralkodása kezdetén született Werbõczy, 1458-1541 között élt, korának élõ szokásjogi joganyagát gyûjtötte össze, az olykor szó szerint belefoglalt királyi dekrétumokkal együtt, vagyis a mûben szent királyaink szavai, akarata is átsugároznak rejteki módon. A Hármaskönyvet 1517-ben jelentette meg Bécsben, melyet minden jogász pontosnak, helyesnek tartott. Mai szóhasználattal: a "hatályos jogszabályok gyûjteménye" volt. Az országgyûlésen a rendek elfogadták, a király megerõsítõ levélbe foglalta, de politikai okok miatt formálisan akkor törvényerõre nem emelkedett, a király nem látta el szentesítõ pecséttel, nem hirdette ki. Ennek ellenére maga Werbõczy megküldte mûvét a megyéknek, az ország jogalkalmazói pedig a benne foglaltakat – helyességük és pontosságuk, "szakmai" elfogadottságuk miatt – alkalmazni kezdték, így e jogkönyv a joggyakorlat, a szokás útján kötelezõ erejûvé, törvényerejûvé vált. 1628-ban felvették a Hármaskönyvet a Magyar Törvénytárba (Corpus Juris Hungarici) is, ezzel kinyilvánították visszamenõleges hatályát és érvényességét. Egészen 1945-ig a magyar jog alapvetõ, közvetlen forrása volt, tehát 428 évig elfogadták a benne írtakat, többek közt a szkíta származástudatot is.
Akármilyen furcsán hangzik az idegenszívûeknek és a félrevezetett magyarszívûeknek, a mívesség, igényesség, õsökhöz való hûség szelleme, a magyar észjárás, a mûben leírt szent korona-eszme manapság is alkalmazható volna (természetesen megfelelõ politikai változás kellene mindennapi alkotmányjogi, ill. egyéb jogterületi bevezetéséhez). Amint azt az 1989-es, pécsi kiadású reprint kiadás elõszava is írja: "Werbõczy egyszerre pogány és keresztény, tiszta magyar jogot nyújt õ, sohasem tévesen; a Hármaskönyv ízig-vérig magyar, magyar észjárás latin köntösben".
Vigyázat! A "pogány" szó nem istentelent, hitetlent, barbárt, keresztényelleneset jelent, ahogy azt az idegenszívûek által az évszázadok (évezred) alatt szándékosan rátett pejoratív értelem sugallja, hanem azt jelenti: õsi egyistenhívõ, õsi Nagyboldogasszony-hívõ, õskeresztény, fénylátó-fényvivõ (más értelmezéssel egyébként egyszerûen azt is, hogy: vidéki), vagyis szokjuk meg e szónak a legnemesebb, helyes értelmét, jelentését. A közismert társadalom-osztályozás szerinti: "idegenszívûek", "szentistvániak", "koppányiak" fogalmak közül a koppányiaknak felel meg a pogány. Ilyen értelemben vállalom a "pogány" megnevezést. Különben is: kéretik másságunkat tisztelni, hiszen tõlünk is ezt várják el az idegenszívûek! Csakhogy a "másság tisztelete" a mi magyar másságunk többé-kevésbé palástolt gyûlöletét takarja az ezt a kifejezést meghonosító idegenszívûek részérõl, ezért "a másság tiszteleté"-re való hivatkozást komolyan is, ironikusan is használom! Sajnos a többségi kisebbség által elnyomott kisebbségi többség ebben az országban a magyar. Befogadtunk mi mindig minden fajtát. Szerintem ezt jogos önvédelembõl vissza kellene kissé fognunk egy idõre, különben a turáni átok: a jószívûségünk önveszélyessége megöl minket."
link