A magyar őstörténelem

Köszönöm Uram a linkeket! Ezzel a két lököttel meg ne foglalkozz! 😉

Közbe nézem a fórumot, hogy még nem volt belinkelve Bakay tankönyv sorozata.
Az elektronikus könyvtárnál le lehet tölteni a két könyvét.

Bakay Kornél: Történelem 5. osztályosoknak
5 osztály

Bakay Kornél: Történelem 6. osztályosoknak
6 osztály

mind a kettõ teljes pdf könyv és érdemes elolvasni mert reálisabb tankönyv mint a hivatalos maszlagok.
Persze van 7. osztályosoknak és egyetemistáknak is kiadott három könyvet. De azok sajnos nem ingyenesek.
Ha nem láttad még érdemes.

Aztán még fel vannak háborodva, hogy "milyen jobbikos propaganda?!"...

2010. márc. 18. ... Vona Gábor a Jobbik elnöke Gyöngyössolymoson bemutatta Varga Gézát a párt mezõgazdasági és vidékfejlesztési miniszterjelöltjét. ...

És inkább politikus mint történész.

2003-ban a kõszegi Jurisics Vármúzeumban megrendezett „Horthy katonái – Szálasi nyilasai” címû kiállítása nagy sajtóvisszhangot kapott.
Görgey Gábor kulturális miniszter és Kocsi László, a tárca politikai államtitkára (MSZP) közleményben tiltakoztak a kiállítás ellen, mely szerintük leegyszerûsítõen és egyoldalúan mutatta be a Horthy- illetve Szálasi-korszakot. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, valamint a Raoul Wallenberg Társaság szintén kérte a kiállítás bezárását.
Gál Vilmos, a Magyar Nemzeti Múzeum muzeológusa és Stark Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa szakértõi véleményükben olyan álláspontra helyezkedtek, miszerint a tárlat, bár hiányos és tendenciózus volt, de némi kiegészítéssel, kiigazítással megfelelõen mutathatta volna be vállalt témáját. Gál Vilmos jelentésében túlzónak ítélte a média és a médiát befolyásoló szervezetek reakcióit.
Ennek ellenére a kiállítási tárgyakat kölcsönzõ magángyûjtõk úgy döntöttek, visszavonják mûtárgyaikat és dokumentumaikat a kiállításról, amelyet ezért be kellett zárni. Bakay Kornél szerint a magángyûjtõk „a médiumok által gerjesztett nyomasztó légkörre hivatkozva” vonták vissza kölcsönzési engedélyüket és követelték vissza záros határidõn belül mûtárgyaikat.

Elég szánalmas ez a walloftext trollkodás.

Nagy tekintélyû okos ember, csak hát vannak fura dolgai.

2004-ben alternatív általános iskolai történelem tankönyvsorozatot indított (Történelem 5. osztályosoknak) Harangozó Imrével és Molnár V. Józseffel közösen. A könyv vitát kavart: miközben hívei mint az igaz magyar történelem elsõ õszinte bemutatóját ünneplik, addig kritikusai észrevételezik, hogy inkább a magyar nemzeti büszkeség (túl)táplálását mintsem a történelmi hûséget tartja szem elõtt. Így - amellett, hogy kétségbe vonja a darwini evolúciós elméletet is -, az õskori barlangfestményeken magyar rovásírást vél felfedezni, a legrégibb írásrendszernek állítja a magyar rovásírást, és összekapcsolja a sumér írással, kétségbe vonja az ókori zsidó állam (Dávid és Salamon) létezését, a hunokat és szkítákat hozza rokonságba a magyarokkal, sõt, a kelta, etruszk, görög kultúrát is kimondva vagy sejtetve a magyarból eredezteti, továbbá Krisztust nem zsidónak, hanem párthusnak véli, miközben a középkori rabszolgakereskedelmet a zsidóknak tulajdonítja.<1> Ilyen és ehhez hasonló, a hazai és nemzetközi szaktudományos közmegegyezéssel ellentétes állításai miatt a könyveket nem nyilvánították tankönyvvé.

"Beszélgetés Bakay Kornél professzorral

Bakay Kornél azon alig tucatnyi szaktekintély közé tartozik, akinek szavait azok szakmai megalapozottságánál fogva senki nem kérdõjelezi meg. A neves történészt a legújabb, genetikán és tényeken alapuló eredményekrõl kérdeztük, valamint õshazánkról, a Kárpát-medencében való jelenlétünk folytonosságáról.

- Milyen úton jutott el az MTA berkeibõl oda, hogy megkérdõjelezze a,,hivatalos" álláspontot eredetünket illetõen?

Az 1990-es években jutottam el oda, hogy különféle szerencsés külföldi tanulmányutak illetve meghívások eredményeképpen hozzájuthattam mindazokhoz a történeti és régészeti forrásokhoz, amelyek lehetõvé tették, hogy áttekintsem a teljes rendelkezésre álló régészeti forrásanyagot. Ennek következtében született meg az a felismerésem, hogy a finnugor származás- és rokonságelmélet a magyar õstörténet szempontjából tarthatatlan. Ennek bizonyítását egy, a történettudomány, és fõleg az õstörténet-kutatás szempontjából hihetetlen csodafegyver segíti, amely nemrég tûnt fel a tudományos kutatás égboltján: a genetika, a DNS-vizsgálatok. Nyolc évvel ezelõtt, Amerikában, a világhírû Science magazinban tettek közzé az elsõ, õstörténeti szempontból valóságos atombombakent robbanó közleményt ,,Európa benépesülése" címmel, ami olyasféle tanulmány volt, mint Einstein kis 16 oldalasa.

- Mi volt a publikáció üzenetének lényege?

A viszonylag rövid tanulmányban felvázolták, hogy azok a különbözõ népességekre, etnikumokra jellemzõ genetikai jellemzõk, amelyeket angolosan,,markernek" neveznek, milyen arányban fordulnak elõ az egyes etnikumokban. A vizsgálat a legrégebbi idõkig visszavándorolva folyt le, Euro-Ázsia benépesedési idejéig, ami több, de alapvetõen két nagy hullámra bontható. Az egyik még messze a jégkorok elõtt következett be: az elsõ nagy benépesülés a Neander-völgyi ember által történt, ami durván a Krisztus születése elõtti 300-
400 ezer évvel ezelõtti idõszakot jelenti. Ezt váltotta fel késõbb egy (indulási idejét tekintve százezer évvel korábbra tehetõ) Európa vonatkozásában 40 ezer évvel ezelõtt kezdõdõ bevándorlási hullám, amelynek embercsoportjai tulajdonképpen a mai Homo Sapiens õseiként foghatók fel. E 40 ezer évvel ezelõtti betelepülés következtében jöttek létre Euro-Ázsia térségében azok az etnikumok, népcsoportok vagy népességcsoportok, amelyekbõl mi is származunk.

- Hogy végezték el az összehasonlítást?

A DNS vizsgálatok további mintáit a ma élõ emberi,,anyagból" vették, tehát a mai emberek genetikai adottságait vizsgálták meg. Ebbõl összeállítottak egy kimutatást, amely azt jelzi, hogy a legrégebbi, tehát a betelepülés legelsõ hullámát kitevõ népesség jelzõgénjei mely népességekben vannak jelen, milyen százalékarányban és hol, Európán és Euro-Ázsián belül. A korszakalkotó tanulmány és a jelzõgének által szolgáltatott legjelentõsebb újdonság (és ezzel nagyon finoman fejeztem ki magam), hogy a legnagyobb tömegben a magyarság génállományában találhatók meg, mégpedig a Kárpát-medencei magyarságban, s az arány magasabb, mint 62%! Ami szinte hihetetlen, ha figyelembe vesszük, hogy más népeknél csak elenyészõ számok mutathatók ki. Kivételt csak Nyugat-Európa bizonyos õsetnikumainak leszármazottai képeznek, például a baszkok. Külön érdekesség, hogy az utánunk következõ legmagasabb százalékos arányt a horvátoknál mutatták ki,a harmadikat pedig a lengyeleknél.
Nem véletlen tehát az õsi horvát-magyar unió, mely Szent László óta 1918 októberéig egy országot alkotott és az,,örök lengyel-magyar barátság sem".

- Ez nyilvánvalóan más népek eredetét is más megvilágításba helyezi.

Természetesen. A kérdés azt is felveti, hogy az említettek nem lehettek eredetileg indoeurópai szláv nyelvû népek, mint ahogy meg vagyok gyõzõdve róla,hogy nem is voltak. Kizárólag nyelvcserével válhattak szláv nyelvûekké, mint ahogy a finnek is nyelvcserével lettek az eredeti indoeurópai germán genetikájukkal egy kétségtelenül ragozó nyelvvel rokon nyelvûekké. Tehát egy fordított folyamat játszódott le. Ez az õstörténet szempontjából azért rendkívül jelentõs, mert az akadémiai álláspont, túl azon, hogy dogmává merevítette a finnugor származás és rokonságelméletet, feltételezi, hogy mi jöttünk ide valahonnan Keletrõl. Meghonosították azt a Hérodotosztól eredõ toposzt, miszerint ezek a keleti népek örök vándorlásban voltak, szekereikre felrakott holmijukkal,birkáikat terelgetve,15 ezer kilométereket átívelve bolyongtak a világban,majd egyszer csak valamilyen oknál fogva,mindenki által megveretve és elûzetve fejvesztetten, mindenüket elhagyva zuhantak be a Kárpát-medencébe...

- Õstörténeti körökben egyesek a magyar õshonosság elméletét vallják, mások a többszörös honfoglalásét, hazatérését. Az ön kutatásai milyen eredményt hoztak?

Hozzá kell tenni, hogy mára világossá vált:mi is jöttünk ide valahonnan. Ez azért kulcskérdés, mert nem lehet kétséges az írott források és a régészet alapján, hogy ennek valóságalapja kõ kemény. Mint régész, aki közel fél évszázadon át végeztem ásatásokat a Kárpát-medence különbözõ pontjain, teljes felelõsségemmel kijelenthetem, hogy a térségben igenis megjelent a Krisztus születése utáni X. század második felétõl egy olyan új régészeti kultúra, amely addig itt nem volt megtalálható. Tehát hogy érkezett ide egy népesség, az nem kétséges.
A nagy kérdés az, hogy mit találtak, amikor ideértek a Kárpát-medencébe. Tegyük hozzá, abba a medencébe, mely Európa egy isteni egysége: 340 ezer négyzetkilométeres zárt térség. Zárt vízrendszerrel, hegyrendszerrel, annak az összes, rendkívül különleges adottságával, gyógyvizekkel, ásványi anyagok tömegével, az aranytól a sóig, és még sorolhatnánk Ez egy olyan csodálatos egység, amely a trianoni borzalmas szétdarabolás következtében mindmáig hatóan szinte halálos sebet kapott.

Nem csak a magyarság szemszögébõl,hanem minden más megközelítésbõl is szörnyû csapást jelentett ennek az isteni egységnek történeti, gazdasági, geológiai felszabdalása.


Õstörténet-kutatásunk titkai II.
Pintér Gábor
A neves történészt az interjú második részében, amely eredetileg a KARPATIA havilap 2008. májusi számában jelent meg, arról kérdeztük, mit találtak eleink a Kárpát-medencében, kik voltak a már itt élõk, valamint arról, hogy mit mondanak errõl a kétségbevonhatatlan genetikai vizsgálatok, azok a kõkemény, reáltudományos sarokpontok, amelyeket nehéz vitatni.
Õshonosnak tekinthetõ a magyarság a Kárpát-medencében?

Új megvilágításba helyezi a kérdést, hogy a Krisztus születése elõtti évezred második harmadától kezdõdõen, durván az ie. VIII. századtól kezdõdõen az úgynevezett keleti népek, az egyre inkább elterjedõ kifejezés szerint az íjfeszítõ lovas népek (történelmi források szerint a kínaiak nevezték így az ázsiai hunokat), megtelepedésüket tekintve soha nem mentek tovább, mint a Kárpát-medence.
Igaz ez a szkítákra, hunokra, avarokra, de a magyarokra is. Pedig katonai erejénél fogva ezt mindegyik nép, akik ezek közül katonailag kétvállra fektette az egész világot, könnyedén megtehette volna. Mint ahogy megtették az arabok, mert amit elfoglaltak az arabok, ott meg is telepedtek, így alapították például a kordobai emirátust. De említhetem a vikingeket, a normannokat, akik amikor hajóikkal feltörtek a Szajnán és elfoglalták Párizst, akkor a tárgyalás során felkínálták a lehetõséget, hogy nem gyújtják fel a várost, ha megtelepedhetnek azon a földön, amit õk „elfoglaltak”. Vizsgálatunk szempontjából ez azért fontos, mert ezek a népek azért hódítottak, hogy területhez jussanak. A szkíta, hun, avar, magyar népek azonban nem ezt tették. Meghódították egész Európát, a hunok a Kelet és Nyugat római birodalmat, Kínát, és épp Perzsia megszállására készült Atilla, mikor meghalt. De a történelmi Kárpát-medence térségét, amelyhez hozzá tartozott a bécsi medence is Linzig, településtörténetileg értendõen mi soha nem hagytuk el. Ide mindig visszatértünk.

Mert innen is származtak?

A kérdés megválaszolására hosszú évtizedekig semmiféle választ nem tudtak adni, pedig olyan gondolkodók, mint a kiváló Magyar Adorján, már felvetették, hogy e jelenség oka csak az lehet, hogy a Kárpát-medence mindig is magyar volt. Hogy világos legyek: a viselet, a harcászat, az mindig az adott kor függvénye. Fõleg a harcászat, hiszen a fegyver soha nem maradhat ki a fejlõdés sodrából, mindig az a legkorszerûbb. A viselet pedig végképp. Például az ázsiai hunoknak a csodálatos állatábrázoló, úgynevezett állatszimbolikás mûvészetét az Európába került hunok teljesen föladták. Máig sem tudjuk, hogy mi van mögötte, nem tudjuk mi az oka, hogy Atilla hunjai perzsa viseletben jártak, a cipõ csatjaitól kezdve a hajtûkön át a fülkarikákig bezárólag, még fegyvereik vonatkozásában is. El nem tudjuk képzelni, hogy valójában mi váltotta ki ezt, ami azt jelenti régészetileg, hogy a szkítákból nem tudjuk levezetni a hunokat, a hunokból az avarokat, az avarokból pedig nem tudjuk levezetni a magyarokat a régészettudomány „elõírásainak” betartása mellett.

Most viszont, hogy a genetika ily módon bekerült a történészi, régészeti vizsgálatok módszerei közé, akár a csontokból kimutatható az õskõkor emberének DNS mintája is, a régmúlt emberei is genetikailag feltérképezhetõvé váltak. Ebbõl az következik, hogy megszûnt a súlyos gát, már tudjuk bizonyítani a folytonosságot, mert az nem az övek, a szablyák, az íjjak jellegébõl nem következik! A csontokra épülõ genetika egyértelmûvé teszi a kérdést.

Ez kõkemény reáltudomány, amelynek eredményei vitathatatlanok. Összegezve: jelenleg az tûnik a magyar õstörténet legnagyobb fordulópontjának, hogy a Kárpát-medence birtokbavétele tulajdonképpen két elembõl áll. Az egyik elem a genetikai vizsgálatok alapján egy legalább 40 ezer éve itt élõ alapnépesség, ami nyilvánvalóan azt is jelenti, hogy a nyelvi közeg is megközelítõleg azonos lehetett. Tehát nagyon is indokolt, hogy a magyar, mint õsnyelv szerepeljen a tudományos kutatásban, legalább ettõl az idõtõl kezdõdõen. És ez azt is jelenti, hogy ez a hosszú ideje itt élõ népesség, amelynek gyökerei meglehet, még régebbre nyúlnak vissza, nyelvileg is, ha nem is uralta, de birtokolta a térséget. Ehhez mindig járult egy Keletrõl érkezõ kultúrhullám, a szkíta, a hun, az avar, a kazár-türk és a magyar idõkben egyaránt. Sõt, a besenyõ-hunokat ideszámítva még ezt követõen is. Ennek a kettõnek a szimbiózisa hozhatta létre a magyar nemzetet. Hiszen a nemzet cselekvésben és nyelvben megnyilvánuló szellemi egység. Ennél rövidebben és találóbban nem lehet meghatározni.

A genetikai vizsgálatok világossá tették, hogy csak egy példát emeljek ki, hogy amikor a magyar és a finn népnek a DNS-eit összevetették, kiderült, hogy szinte nincs is két egymástól messzebb álló genetikai csoport, mint a finn és a magyar. Ezzel gyakorlatilag egy húzással kivették a méregfogat, ami nem azt jelenti, hogy mi lebecsüljük nagyra ezt a hihetetlen fejlõdésen átment finn népet, hiszen õk megmutatták azt, amire mi nem vagyunk képesek az újkorban…

Ettõl függetlenül a magyarság dominanciája a Kárpát-medencében nehezen vitatható.

Nem vitás,hogy akik ebbõl a földbõl országot, birodalmat hoztak létre, azok a magyarok voltak. Ennek a történeti és régészeti bizonyosságai a XVI. századig nem vonhatók kétségbe. A török idõk Mohácsáig a magyar nagyfejedelemség, illetve ha korábbról nézzük, Atilla hun birodalmától kezdve, hiszen ennek a Kárpát-medencei isten áldotta egység fõhatalmi egységét Atilláig senki nem tudta megteremteni. Gondoljunk csak arra, hogy a hatalmas Római Birodalom hatalmának csúcsán sem volt képes meghódítani az egész Kárpát-medencét. Birtokba tudta venni egy idõre Pannónia provinciát, egy egész rövid ideig birtokolta Erdély egy réstét Dacia provincia néven, de soha a közti részeket még átmenetileg sem tudta hatalma alá vonni. Erre elõször Atilla idejében történtek meg a kezdeményezések, az egész Kárpát-medence akkor lakható területek egységét Atilla valósította meg. Ettõl kezdve, bizonyos törésekkel ugyan, de végig ezalatt az egy fõhatalom alatti Kárpát-medence létezik. Ez a bizonyos törés épp Atilla halálát követõen történt, amikor a Nagykirály meggyilkolása után az ide beözönlõ germánság újra darabokra szaggatja a Kárpát-medencét. Egészen a VI. század közepéig, amikor az avarok Atillája, Baján megjelenik, és azonnal egységet teremt a Kárpát-medencében, birtokba véve a Bécsi-medencét is. És háromszáz esztendõn keresztül sûrû települések tömegével - az avar korból 65 ezer temetõnk és lelõhelyünk van, ami hihetetlen nagy szám, ami a terület lakható részének nagyon sûrû betelepítését jelentette. Ez megmaradt mindaddig, amíg a IX. század dereka körül az avar katonai birodalom megroppant. A nyugatiak ismét kísérletet tesznek, hogy szétszabdossák, de erre csak húsz évük adatott, mert megjelentek a magyarok. Keletrõl, és nyilván mindig annak az alaplakosságnak a segedelmével, aki a dominanciát egyáltalán lehetõvé tette. A mi számításaink és a régészeti antropológiai adatok szerint itt a IX-X. századi Kárpát-medencei magyarság lélekszáma elérhette az egymillió fõt, de ez csak egy becsült érték. Mégis érzékelhetõ az akadémiai álláspont szerinti, 15 ezer, meg az ötvenezer meg a 200 ezerrel szembeni különbség… Egyrészt ez lélekszámbeli túlsúlyt is jelent, ami természetesen nyelvi túlsúlyt mutat, hiszen e nélkül rég nem volna magyar nyelv. Ez garantálta a térség birtokban maradását.



Bakay Kornél pályájának kezdete: ,,A magyar õstörténet, és egyáltalán a magyarság történetének kutatása, nagy fordulópontot jelentett az életemben, hiszen bizonyos körökben jól ismert, hogy én magam is az úgynevezett hivatalos úton indultam el: több mint egy évtizedig az MTA munkatársa voltam. Ennél fogva, ha szabad így mondanom, belülrõl ismerem a társaságot. Csakhogy rendelkezem egy olyan elõnnyel, amilyennel sok kollégám nem: egy csodálatos tudós és nagyszerû magyar ember, László Gyula régészprofesszor közvetlen tanítványaként nõhettem fel. A László-iskola egy bizonyos fokú nyitottságot, védettséget, szélesebb látókört biztosított az embernek. Úgyhogy amikor kikerültem az MTA állományából, már érlelõdött bennem, hogy a magyar õstörténet-kutatás több sebbõl vérzik.,, - nyilatkozta a KARPATIA-nak Bakay Kornél.

Forrás: Karpatia (VIII. évf. /5")

Jah és van még Varga Géza is.
Varga Géza
Mostanság az egyik legjobb könyv amit kiadtak a témában.

Húú. Hát ez még a türkös elméletnél is pár fokkal durvább. Innen már csak egy lépésre vannak a szíriuszi magyarok.
Te most komolyan ebbe hiszel, vagy csak ez valami vicc?
Esetleg a maják nem magyar gyökerûek véletlenül?
Tanulhatnál solttól, õ legalább megpróbál logikus maradni, még ha nem is kötik az a favorizált elméleteit a tudomány módszerei.

Tündérmeséket nem is lehet cáfolni. Abban csak hinni kell.
Cáfolat a bizonygatás módjára viszont található. Egész egyszerûen nem nyelvészeti eszközökkel próbálnak egyesek nyelvészkedni. Gyakorlatilag halandzsával alátámasztott tündérmesét próbálsz egy tudományos elmélettel szembeállítani.

Egyébként tényleg vitatott a történészek közt a közép-ázsiai népek történelme az írásos emlékek hiánya miatt. De nem igazán ez a szint amit itt elõadtok. Más kérdéseken meggy a vita, igazából a tudósokat nem érdekli, hogy a középkori hiedelmeknek is van még rajongótábora. Nem oszt, nem szoroz amiket itt összehordtok.

Nah jó egy kis ízelítõ még:

"Michelangelo Naddeo itáliai kutató vallja, hogy Európa elsõ kultúrateremtõ nemzete már a neolitikumban megjelent, a Kárpát-medence õslakos népe, a magyarság volt.

– Olasz származása ellenére már évtizedek óta foglalkozik a magyar történelemmel. Miért pont Európa egyik legismeretlenebb országa lett kutatásainak tárgya?

– Bár Olaszországban születtem, szokatlan családnevem és kinézetem alapján már fiatalkorom óta kételkedtem abban, hogy valóban minden felmenõm olasz származású volna. Ekkor határoztam el, hogy megpróbálok életem során minél több kultúrát és népet megismerni, hogy megérthessem, kik voltak az európaiak õsei és hogy én honnan jöttem. Emiatt fordult érdeklõdésem az ókor felé. A régészet és a történelem pedig mindig is a hobbijaim közé tartozott. A bronzkori Európa története mindig vonzott. Fõképp, mert úgy gondoltam, hogy a földrész az indoeurópaiak érkezése elõtt sem volt lakatlan, ahogy továbbvezettem ezt a gondolatot, egy idõ után eljutottam az egykori Pannóniáig és annak lakóiig.

– Az indoeurópai nemzetek valószínûleg megrökönyödéssel fogadják még a gondolatát is annak, hogy megkérdõjelezi közös történelmünket. Hogyan jutott el addig a gondolatig, ami valószínûleg meghökkenti majd hazánk lakóit? Nemsokára megjelenõ könyvében ugyanis nem kevesebbet állít, mint hogy mi lennénk Európa õshonos nemzete…

– A Honfoglalás… a magyarok visszatérése európai hazájukba címû könyvemben mintegy ötven olyan kulturális markert soroltam fel, melyek Közép-Európából KözépÁzsiába „vándoroltak”, majd visszatértek a magyarokkal a honfoglalás idején. Ezek közül kiválasztottam kettõt, a mûvészetet és a vallást, majd további kutatásokat végeztem régészeti leletek tanulmányozásával. Több ezer olyan képet gyûjtöttem össze régészeti leletekrõl, amelyek bizonyítják, hogy számos, indoeurópaiak elõtti motívum és szakrális szimbólum a kalkolitikumi-bronzkori Kárpát-medencébõl és környékérõl származott, majd a korai bronzkorban az általam Agglutiniának elnevezett területen is elterjedt. A bronzkor közepén ezek a szimbólumok végig fennmaradtak Pannóniában, a korszak végén pedig ismét elterjedtek Magna Pannonia területén. Ugyanezeket a motívumokat és szakrális szimbólumokat találták meg az Altaj hegységi Pazyrikben, melyek az idõszámításunk elõtti elsõ évezred elejérõl származnak. Késõbb a Tarim-medencébe „vándoroltak”, végül pedig a honfoglalás idején visszatértek a Kárpát-medencébe. Más szóval a Kárpát-medencében talált bronzkori régészeti leletek azonosak vagy nagyon hasonlóak a Tarim-medencében Stein Aurél által talált leletekkel, illetve a Kárpát-medencében feltárt késõbbi, honfoglalás kori leletekkel. Ezenkívül jómagam is készítettem Magyarországon és egyéb helyeken több tucat fotót olyan szimbólumokról és alakzatokról, amelyek bronzkori szakrális szimbólumok voltak, és amelyeket a mai napig használnak modern épületek díszítésében, noha már elveszítették õsi, szakrális jelentésüket.

– Tehát ezek az ábrázolási formák a mai napig élõként jelennek meg a mûvészetünkben?

– Még a Szent Koronán is található tizennyolc olyan, pogánynak tartott szimbólum, melyek a bronzkori Pannóniától a Tarimmedencén át a honfoglalás kori Magyarországig nyomon követhetõk. A honfoglalás idején a magyarok ugyanazzal a szimbolikus mûvészettel és ugyanazzal az anyaistennõvel tértek vissza a Kárpát-medencébe, mint amilyet korábban, a bronzkori Európában használtak, az anyaistennõt szülés közben ábrázolva. Ezek azok az úgynevezett híres magyar „tulipánok”, melyek Magyarországon mindenhol megtalálhatók. Egy olyan bronzkori mintából alakultak ki, amely a várandós anyaistennõ szimbolikus ábrázolása volt. Az etruszk mûvészet már jóval azelõtt ezeket a tulipánmotívumokat használta, hogy a tulipán megjelent volna Európában. Az idõk során, ahogy elvesztette szent emlékét, úgy változott át liliommá az európai kultúrában mind az egykori etruszkok, mind az amoricaiak – Anjouk – egykori tulipánja. Noha nem tudatosan, de az etruszkok, a magyarok és az ainuk leszármazottai is, illetve Közép-Ázsia legtöbb népcsoportja a mai napig ugyanabban a formában ábrázolják az anyaistennõt díszítõmotívumként. Ennek alapján pedig ki lehet jelenteni, hogy a magyarok kulturális DNS-e öt évezreden át változatlan maradt!

– Miként tudja elméleteit bizonyítani?

– A régészek az ókori világot több ezer különbözõ kultúrára osztják fel. Gondolkodásuk szerint egy kultúra különbözik a másiktól, ha azonos ugyan a két kultúra, de az egyik kultúrához tartozó néhány cserépdarab színben, méretben, alakban vagy egyéb jellemzõben eltér a másik kultúra cseréptöredékeitõl. Gyakran akkor is különbözõnek tartanak kultúrákat, ha teljesen azonosak cseréptöredékeik, de azok egy politikai határ eltérõ oldalain helyezkednek el. A kutatásaimban ezzel pont ellentétes módszert alkalmazok – különbözõ kultúrákat csoportosítok egyetlen civilizációba, amennyiben elegendõ közös vonásuk volt. Például az ukránok nagyon jól gondolkoztak, amikor azt állították, hogy a Tripolje civilizáció Nyugat-Ukrajnától Kelet-Olaszországig terjedt, azaz az „arany bálvány civilizáció” területén volt jelen. Ugyanakkor helytelenül jártak el, amikor kitalálták a „Stanovó kultúrát”. A térképen képtelen voltam megtalálni ezt a Stanovót, de rájöttem, hogy csak pár kilométerre van Magyarország mai keleti határától. Ennek a kultúrának a leghíresebb leletei azonosak a Kárpát-medencében feltárt bizonyos leletekkel. Ezért úgy vélem, a Stanovó kultúra a bronzkori Pannonico civilizáció része volt. Ha az én megközelítésem szerint haladunk, akkor kiderül, hogy az indoeurópaiak elõtti európai kultúra Közép-Európából származik, az „arany bálvány civilizáció” területérõl, majd az agglutiniai civilizációvá fejlõdött, fennmaradt Pannóniában, elterjedt Magna Pannonia területén. Végül pedig az idõszámításunk elõtti elsõ évezred közepén, és ennél nem korábban az újonnan érkezõk, azaz az indoeurópaiak kultúrája lépett a helyébe.

– Kik azok az indoeurópaiak?

– Az indoeurópaiak egy „szellemnép”. Ha egy genetikust kérdezünk, ismer-e olyan gént, ami az indoeurópaiakkal társítható, azt mondaná, nem tud erre érdemi választ adni. Ha egy nyelvészt kérünk meg az indoeurópaiak meghatározására, azt mondaná, indoeurópai az, aki az indoeurópai nyelvjárást beszéli. Más szavakkal élve, egy Hongkongban élõ kínai is lehet indoeurópai. Ha egy történészt kérdezünk meg arról, honnan jöttek az indoeurópaiak, felsorolna néhány tucat eurázsiai helységnevet, amit az indoeurópaiak származási helyeként, õshazájaként jelöltek meg. A legjobb meghatározás, amit az indoeurópaiakra használtak, Francisco Villar definíciója, mely szerint nomád, hadviselõ pásztorok voltak. Az indoeurópaiaknak nem volt civilizációjuk, nem volt mûvészetük, nem volt vallásuk vagy bármiféle technológiájuk. Ha lett volna, akkor könnyen fel tudták volna deríteni az eredetüket. Nekik csak nyelvük volt. Az „indoeurópaizmus” egy szent nyelv tanulásának vallásos rítusát jelenti. Az indoeurópaiakat arról lehet tehát felismerni Európában, hogy õk honosították meg a hamvasztást, az õ hatásukra váltottak az európai társadalmak matriarchátusról patriarchátusra, béke helyett hadviselésre, továbbá az õ hatásukra váltotta fel a demokráciát a tirannizmus, az egyenjogúságot a rabszolgaság, a szolidaritást az agresszív versenyszellem, illetve a védelmezõ anyaistennõket az apai vezetõk. Abban az idõben, a Kr. elõtti I. évezred közepén, az európai szimbolikus mûvészet átment figurálisba, a magyar istenábrázolások emberszerûek lettek, és állandó lett a háború. A magyarok mûvészete csak akkor lett figurális, amikor áttértek a kereszténységre, istenábrázolásaik is csak ekkortól lettek emberszerûek.

– Az indoeurópai bevándorlás után mi történt az õskultúrával?

– Az õsi európai civilizációt a Kr. e. 1000 körül a Tarim-medencébe vándorló magyarok hatalmas területen terjesztették el, a selyemút északi ága mentén, amerre vándoroltak. Ez magyarázatot ad arra, hogy miért volt sok õsi ázsiai népnek hasonló a kultúrája a magyarokéhoz: a magyarok kultúrájához asszimilálódtak az ainuk, a koreaiak, a pártusok, a kusánok, az avarok, a hunok, a szasszanidák, a kunok és a törökök, majd valószínûleg keveredtek is velük.

– Stein Aurél korábban hasonló megállapításokra jutott, mint ön.

– Stein Aurél a magyar õshazát keresve bukkant rá a kalashokra. A Honfoglalás… a magyarok visszatérése európai hazájukba címû könyvemben a kalashokat matriarchális, egyenlõségelvû, békeszeretõ és szõke hajú népcsoportnak írtam le. Csúcsos süveget viselnek, a vallásuk a mai napig animisztikus. Szintén Stein Aurél volt az, aki szállásterületeik közelében rábukkant egy õsi magyar épületre. Az épület a magyar népmûvészet és az õsi pannonici mûvészet szinte minden jegyét magán viseli. Talán ebben az épületben tartották a kurultájt. Ez a terület pedig, amely az õsi selyemútvonal egyik ága mentén halad a Tarim-medencében fekvõ Kashitól Pesávárig, annak idején a magyarok ellenõrzése alatt állt. Elméletemnek, miszerint a Tarim-medence, illetve annak hegyszorosai egykoron a magyarok ellenõrzése alatt álltak, Stein kutatásai is megfelelnek.

– A magyar revizionista nyelvészek állandóan visszatérõ kiindulópontja a sumer–magyar nyelvrokonság. Hogyan vélekedik errõl?

– Úgy vélem, a sumer nyelv rokonságban áll az összes ragozó nyelvvel, különösen a finnugor nyelvekkel. Simo Parpola, a Helsinki Egyetem kutatója 2007 júliusában, a Moszkvában tartott LIII. Asszirológiai Kongresszuson azt állította, hogy a sumer nyelv teljes alapszókincse – több mint 1700 alapszó és morféma – párba állítható az uráli szótövekkel. Egyelõre az nem világos számomra, hogy a sumerok vándoroltak-e Európába, vagy a magyarok vándoroltak Mezopotámiába. Egy biztos, nevezetesen hogy Puabi sumer hercegnõ olyan fülbevalót, csúcsos és kettõs spirál formájú bálványtárgyakat viselt, amelyek halálakor már több mint két évezrede népszerûek voltak Európában.

– Visszatérve a magyarok kényszerû elvándorlására: hol és mikor bukkant fel az az idegen kultúra, amely végül hosszú idõre eltüntette Európa õsi kultúráját?

– Az elsõ nyomok, amik egy idegen nép jelenlétére engedték következtetni a régészeket Európában, az elsõ urnamezõk, az elsõ hamvasztásos temetkezések nyomai voltak a Balkánon. Az elsõ nyomok a Krisztus elõtti III. évezred elejére vezetnek, a nyelvészek tündérmeséitõl függetlenül. Ezek a népek vezették be Európában a hamvasztást, ugyanis nem hittek a halál utáni életben. Õk voltak az indoeurópai kelták. Több mint kétezer évig tartott, amíg a gazdálkodási és fémmegmunkáló technológiáikban utolérték a magyarokat, ebbõl az idõbõl kulturális életüknek semmiféle jele nem maradt fenn. Kezdetben a kelták asszimilálódtak a magyarok kultúrájához, míg végül az idõszámítás elõtti I. évezred elejére néhány magyar nemzetség elkezdett vegyülni a keltákkal. Belõlük nõtte ki magát a Krisztus elõtti I. évezred közepére a vezetõ harcos elit. Csak ekkor, vagyis a Krisztus elõtti I. évezred közepén tûntek fel az elsõ indoeurópai kulturális jelek, harci eszközök, figurális mûvészet, ember alakú istenek Közép-Európa, Etruria és Görögország régészeti leletei között. Valójában a Krisztus elõtti I. évezred elsõ felébõl származó leleteket nem nevezhetjük keltáknak, a magyaroknak kell tulajdonítani õket, mivel egybevágnak az elõzõ évezredek magyar mûvészetével. A hagyományos magyar mintáktól eltérõ mintájú leletek csak a Krisztus elõtti I. évezred közepétõl tûntek fel Európában. Manapság végre már senki nem kérdõjelezi meg, hogy Trója nem indoeurópai volt, de a valóság az, hogy a mükénéi szakrális szimbólumok is ugyanolyanok voltak, mint a Magna Pannonia egyéb területeirõl származók. Az elsõ Kárpát-medencébe érkezõ indoeurópaiak, akiknek mûveltsége meghaladta a magyarokét, a rómaiak voltak. Meg kellett küzdeniük Decebállal, aki magyar volt és csúcsos fejfedõt viselt, és aki végül egy õsi magyar rítus szerint öngyilkos lett, amikor vereséget szenvedett és nem tudta megõrizni népe szabadságát.

– Mi lehet az oka, hogy eddig még egyetlen kutató sem jutott el odáig, hogy összegezze valahogy Európa történetét?

– Sajnos Európa történelmét az indoeurópaiak írták, mialatt a finnek és a magyarok a finnugor elméleten vitatkoztak, és képtelenek voltak rekonstruálni a múltjukat. Gimbutas már mondott valami hozzám hasonlót, de a halála után az indoeurópaiak megpróbálták a felfedezéseit a saját érdekük szerint elferdíteni. Sajnos Európának még nincs meg a saját és közös régészeti tudatossága. Minden, amit Németországban találnak, az a germánoktól származik. Amit Oroszországban találnak, az orosz. Amire semmiképpen nem tudják ráhúzni az indoeurópai jelzõt, azt elfelejtik. És minden, ami feledésbe merült, az indoeurópaiak elõtti európai civilizációhoz tartozik. Az európai nemzetek sovinizmusa az oka, hogy ugyanazt az õsi, európai arany bálvány civilizációt Ukrajnában Tripolje kultúrának, Romániában Cucuteni kultúrának, Magyarországon tiszai kultúrának, Jugoszlávia területén pedig Vinca kultúrának hívják. Az Égei-tenger partján még nevet sem adnak neki, mert az indoeurópaiak kitartóan azt állítják, hogy õk már ott voltak, ezért bármit találnak ott, az egyszerûen görög, protogörög vagy pregörög, de mindenképpen görög! Mi több, a románok erdélyi ásatásaik során tonnányi bronzleletet találtak, amik teljes mértékben megegyeznek a Tisza völgyében talált leletekkel. Ezeket a leleteket a románok az „északi trákoknak” tulajdonítják. Így jön létre egy újabb szellemnép, amit ráadásul csak a román tudósok ismernek. A Tisza völgyében találtaknak viszont nem tulajdonítanak nagy jelentõséget Magyarországon, ezek a tárgyak nem tartoznak a magyarokhoz.

– Mi lehet az oka annak, hogy ennyire nem merünk hinni a múltunkban?

– A magyaroknak azt mondták, hogy õk egy barbár nép leszármazottai, akik abban az idõben Jugriában tartózkodtak. Az általam végzett kutatómunkát a kutatással foglalkozó magyar intézményeknek kellett volna elvégezniük, melyeket egyébként a Natio nal Geographic gyenge kvalitásúnak ítélt. A többi kutató pedig túlzottan el volt foglalva azzal, hogy bebizonyítsák, a magyarok egy nagy, dicsõséges birodalom leszármazottai voltak, legyen az a Török Birodalom, a Hun Birodalom vagy a Turáni Birodalom. Ha valaha Európa egységes ország lesz, és a finnugorok valaha is felismerik közös múltjukat, Európa õsi történetét átírnák úgy, ahogyan azt itt megpróbáltam bemutatni. Eddig Európa történelmét az indoeurópai birodalmak történelmeként írták le. Remélem, hogy egy nap Európa történelme az összes európai nép történelmét jelenti majd, azokét az európai népekét, akik mindannyian hozzájárultak Európa örökségéhez.

– Kapott valaha bármiféle segítséget a munkájához?

– Életem jó néhány évét a kutatásnak szenteltem, de azért, mert élveztem azt és arra gondoltam, hogy érdemben hozzá tudok járulni az európai civilizáció eredetének történelmi kutatásaihoz. Éppen ezért nem is vártam hozzá támogatást. Sok magyartól kaptam segítséget, könyveket küldtek, hozzájárultak a munkámhoz a magyar kultúra területén szerzett tudásukkal, Isten áldását kérték rám. De csak a civilek. A magyar intézményeket nem érdekli a magyarok múltja. Szégyenteljes, hogy még az õsi magyar írás, a rovásírás Unicode-kódolását sem támogatták, így az most egy olyan idegen kezében van, aki még magyarul sem beszél, tévesen idézi Gimbutast, hogy saját nézeteit igazolja. Nem lehet jövõje egy olyan országnak, amely nem becsüli a múltját.

– Hogyan juthatunk el odáig, hogy egyáltalán elkezdjük keresni európai gyökereinket?

– Egyesek, úgy tûnik, nem akarják tudomásul venni, hogy az országban többé nem a kommunizmus uralkodik. Mások meg úgy vélik, hogy nem európaiak. Pedig az igazság az, hogy a magyarok Európa õskövületei, a kontinens legõsibb népe. Ebbõl a szempontból leginkább a fiatalabb generációkkal szimpatizálok, akiket nem befolyásolnak a múlt század ideológiái. Õk azok, akik újból jelentõs szerephez juttathatják Magyarországot Európán belül a jövõben."

hop az elsõnél véletlen belement a varga 😄

De mindegy a lényeget ki lehet venni.
És bõven elegendõek a témát illetõen.

Kiss Dénes
VargaA “TITOKZATOS” MAGYAR NYELV TÖRVÉNYEI ÉS JÁTÉKAI

Varga Csaba
nyelvész

prof. Michalangelo Naddeo
Az európai civilizáció magyar gyökere
http://video.google.com/videoplay?docid=7536186950493068086&hl=hu&emb=1

Aki követte regében a fórumot már ismerheti az olasz tudóst.
Ez a film a teljes elõadása az európai civilizációról. Igaz picit hosszú de érdemes megnézni.

Látom szokásodhoz méltóan mûködsz... csak azt veszed észre, amit észre akarsz venni, és amibe úgy gondolod, hogy bele lehet kötni!

Felhívnám a figyelmed erre a mondatomra:

"Nem csak ma, hanem amióta van magyar nyelv és finn nyelv..."

Egyébként pedig tényleg jobb, ha befejezzük... fõleg, hogy jöttek értelmes arcok!

Füvezik? Akkor nem nyugodtnak kéne lennie? 😄

Kíváncsian várom az írásaid... azt is, hogy szerinted miben van zeronak némi igaza.

Üdv...

A publikációkat linkelni fogom és bemásolok pár dolgot mert amióta szüneteltettem a fórumot a birka finnugorokat lehet többségben hallani. Akik csak mocskolódni tudnak de cáfolni vagy érvelni? Azt persze nem.
Ezért az Uwu meg ilyen szarokat figyelembe sem fogom venni.

Ez nem érvelés és válasz sem. Csak témától eltérõ habogás kis személyeskedés fikkantás próbálkozásokkal. Te se hozod a szintet.

Személyeskedést az alpári ugor követette az áltudományos diktafon szövegelésével. És azt kapja amit megérdemel. Mellesleg szokás szerint én érvelek ti csak ugatok.

Innen még kihagytam, hogy nem csak Marácz bizonyítja hanem Varga Csaba nyelvész is. Róla van egy movie is:
http://www.youtube.com/watch?v=YTlDGrFbaXI De van írása és oldala is majd bemásolom.
És ott van még Kiss Dénes is. stb stb stb.

Oh, már megint a személyeskedés mögé rejtett vitaképtelenség. Elbaszottmód röhejesek vagytok.

Úgy látom azzal sem vagy tisztában, hogy a tudomány úgy mûködik, hogy ha valaki mond valamit, akkor azt neki kell bizonyítania, tudományos szempontok és módszertan alapján. A bizonyítási kényszer azon van, aki az állítást tette. Cáfolási kényszer nem létezik.
Természetesen csak akkor, ha az írás célja tudományos. Ha csak népbutító propagandaszöveg, akkor erre nyilván semmi szükség.

Egyébként magyarul úgy néz ki a szó leírva, hogy "professzor".

Az meg, hogy te személy szerint mit hiszel, hogy mi van igazolva vagy cáfolva, az hangyafasznyit nem számít a kérdésben.

te már régen is bebizonyítottad, hogy szart se tudsz a történelemrõl. Amatörökel nem foglalkozok.

LOL
Hát ez elég gyengus mutatvány. Elég a wikit elolvasni, és máris kiderül, hogy majdnem minden egyes pont közönséges hazugság.

1. A legdöntõbb bizonyíték pont a nyelvtanban rejlik.
2. Az alapszókinccsel kapcsolatos eredmények ez kapásból cáfolják.
3. Ez nem alapja az elméletnek, csak egy kutatási mellékág, de még ezek az eredmények is a finnugor elméletet támasztják alá.
4. Végül is csak az ezirányúkutatás kb. 50%-a foglalkozik ezzel😄
7. Ez is közönséges hazugság, lásd 1. pont.
9. Ezt már 150 éve tudjuk, és ma nem az a 150 éves elmélet elfogadott. Azóta azért történt pár dolog ,és az elmélet is tökéletesedett. Gyakori hiba az alternetív hobbitudósoktól, hogy az elméletet a 150évvel ezelõtti állapotában támadják.
10. Csak halkan mondom, a nyelveket célszerû kortárs állapotukban vizsgálni😊

A többi pontban van igazság, de még itt is csak a hangulatkeltés amit elérsz vele, következménye nincs. Gyakorlatilag halandzsa, semmit tudományos nincs benne, csak annyi, hogy tudósok eredményeit próbálod kikezdeni hobbiszintû álmodozásaid alátámasztásaként. Látom megtaláltad elvtársaidat, és most azt hiszed jókat fogsz itt okoskodni. De nagy pofára esés lesz ám. Ez egy tudományos topik ne megy majális, valószínûleg leleplezõdnek a demagóg áltudományos szövegek.

És ha annyira vágod a nyelvet tessék cáfold a proffesor úrat.
Van egy tippem, hogy nem fogod mert nem is lehet.

Ha a teljes könyvét elolvastad és minden állítását cáfolod akkor elmondhatod ,hogy nincs cáfolva a finnugor nyelvészeti szempontból. Ugyanis a professor úr részletesen bizonyít az állítása mellet. Ezért elvárható a cáfolatban is ilyen minõség.
De az nem cáfolat, hogy te azt mondod nem igaz.

Tehát amíg nem mutatsz fel valamit vagy a kedves MTA harcosok akkor addig bizony cáfolva van az ugor.

Nem vágod a lényeget mert nem is akarod. Ahogy az MTA párt katonái sem akarják, mert még elvesztenék az állásukat te pedig kényszeresen nem tudnál ellenkezni minden bizonyításra.

És igen te már csak tudod mi a tudományos igényesség...
Pláne egy nyelvész proffal szembe....
A hitelességével meg semmi baj nincs legfeljebb egyeseknek megint fáj az igazság. De az már inkább pshio probléma és lehet orvoshoz fordulni.

Egy kérdést nem lehet cáfolni, cáfolni állításokat lehet. Kérdésre válaszolni szokás.

De igazad van, ez tényleg mindent elmond... 😄

El kell érni ám egy bizonyos igényességi szintet, meg be kell tartani a tudományos módszertant, hogy az MTA egyáltalán szóba álljon veled.

Egyébként:
"a finnugor nyelvészet nem használja fel a magyar nyelv alapegységeit – a gyököket, és emiatt nem hiteles."
vs.
"A Czuczor–Fogarasi szótár szerint 2000 szógyököt tartalmaz"
és
" Björn Collinder, svéd nyelvész az uráli/finnugor alapnyelvekben kb. 400 alapszógyököt határoz meg. a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) állítólagos 1000 finnugor szógyöke gátlástalan túlzás."

Ha már hitelességrõl van szó...

Még ezt a szöveget sem olvastad el akkor pláne a könyvét sem. Tehát nem tudhatod, hogy egy véleményt mond vagy bizonyit.
Elárulhatom, hogy bizonyítja.

Mellesleg az MTA nyelvészei nem tudták cáfolni még a feltett kérdéseket sem. Ez sok mindent elmond.

Ez egyelõre egy különvélemény, amit a nyelvészek nagy része nem oszt.

Ettõl még nem "dõlt meg", az pofátlan túlzás. Legfeljebb "vitatott".

kell még vagy még erölködsz az ugor mellet?

És egy kis repeta:

"1995-ben jelent meg Marácz László hollandiai professzor Magyar fordulat címû könyve holland, majd angol nyelven. A könyv összefoglalja a magyar õstörténeti kutatásokat, nyelvészként bírálja a ma­gyar nyelvészeket, amiért kitartanak a magyar nyelv finnugor eredete mellett

"– Arra kértük, vázolja, mire jutottak jó tíz év után a szakemberek? Történt-e változás a nyelvészek álláspontjában?

– 1995-ben eléggé korlátozott volt a publikációs lehetõség, Magyarországon például nagyon kevesen vettek tudomást arról, mirõl értekeztem valójában. A világhálón terjedt egy tanulmányom, amibõl következtetéseket vontak le, és amibõl tájékozódtak a véleményemrõl a finnugor nyelvészettel kapcsolatban. Magyarul A finnugor elmélet tarthatatlansága nyelvészeti szempontból címû tanulmányomban foglaltam össze meglátásaim: a finnugor nyelvészet nem használja fel a magyar nyelv alapegységeit – a gyököket, és emiatt nem hiteles. Nyelvrokonsági témában ez kissé bonyolultabb, mert én soha nem javasoltam más rokonnyelveket. Véleményem szerint elõször fel kell tárni a gyökrendszert, és ha errõl eleget tudunk, akkor leszünk képesek a magyart más ragozónyelvekkel összehasonlítani. A 19. században kidolgozott gyökrendszer-kutatást kellene folytatni, mert ezzel a kutatással korántsem vagyunk olyan szinten, hogy biztosat mondjunk a nyelvrokonságról.

– Azt is mondhatnánk, hogy a magyar nyelv egyedülálló?

– Azt mondhatjuk, hogy a magyar nyelvnek õsnyelv-tulajdonságai vannak. Tömör és egyszerû szerkezete van, az alapegységeket nem lehetett kölcsönözni más nyelvektõl, és nem is fejlõdtek ki más szerkezetekbõl. A magyar nyelv ebbõl a szempontból egy „primigena” nyelv, nem valószínû, hogy egy másikból fejlõdött ki. A finnugor nyelvészet egyik saroktétele, hogy a magyar más õsnyelvekbõl fejlõdött ki, márpedig erre semmiféle bizonyíték nincs, és nem igazolják az elméletet a magyar nyelvi szerkezetek.

– Számszerûen is meghatározható a magyar nyelv szógyök-készlete?

– A Czuczor–Fogarasi szótár szerint 2000 szógyököt tartalmaz, kb. 150 képzõ, rag, jel vagy összetevõ rag létezik. Tudjuk, hogy ez a szótár egy elsõ próbálkozás, és még léteznek nyitott kérdések, amelyek válaszra várnak a nyelvtudósoktól.

– Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület Matematika-Informatika Szakosztályának a Magyar Tudomány Napja tiszteletére szervezett konferenciáján professzor úr Bolyai János „a magyar mint tökéletes nyelv”- rõl alkotott elméletét mutatta be. Összecseng az Ön vélekedésével. Már korábban is ismerte?

– Nem. Meglepetésemre 1999-ben fedeztem fel, hogy Bolyai is ezen az úton járt. Akkor kezdtem tanulmányozni kéziratait a Teleki Tékában, és a kutató kollégákkal egyeztetve, tényleg kiderült, hogy az õ munkája ezen a területen nagyon fontos volt. Jóllehet, soha nem tette közzé, ma is kézirat formájában látható. Ezekbõl kiderül, hogy a matematikus Bolyai nagyon világosan látta a magyar nyelv szerkezetét, tudta, mit kell tenni, hogy egyetemes nyelvként lehessen használni. Bolyai János kísérlete egy tökéletes, egyetemes nyelv megalkotására a magyar segítségével, a posteriori nyelvek kategóriájába illik, és megfelel Umberto Eco (1997) kiindulási pontjainak a posteriori nyelveket illetõen. Javaslata Giuseppe Peano olasz matematikus Latino sine flexione-jával (1903) is összehasonlítható. Peano kigondolt egy leegyszerûsített latint, amit nemzetközi tudományos jelentésekben használtak volna, és ami kizárólag írott nyelv volt. Az elképzelés egy olyan szókincs volt, ami egy nagyon ismert természetes nyelv gyökein alapul, és szinte semmi nyelvtant nem tartalmaz. Ahogy a Latino sine flexione elhalt kitalálójának, Peanónak halálával, úgy Bolyai javaslata a magyarról mint tökéletes nyelvrõl, sajnos, soha nem ért távolabb a helyi könyvtárnál.

– Professzor úr mintegy feladatul szabta az erdélyi tudományos kutatók számára, hogy a mûszaki, ezen belül is az informatika nyelvében próbálják meg a szógyökökre alapuló fordítást, magyarra való átültetést használni.

– Sokféle alkalmazás lehetséges. A szógyökök fontos szerepet tölthetnek be abban, hogy szövegfelismerõ, gépies programok mûködését fejleszteni lehessen. A gyökök tisztázásával azonban könnyû lenne az idegen szavakat informatikailag kezelni. Meg lehetne nézni, hogy az idegen szavak statisztikailag milyen szerepet játszanak a mai magyar nyelvben, mennyire használjuk az alapszókészletet, és milyen mértékben az idegen szavakat. A magyar nyelv legfõbb tulajdonsága, hogy tömör és egyértelmû, és nagyon egyszerû egységekbõl tevõdik össze. Az sms-ben (Short Message Service – rövidüzenet-szolgáltatás) például 134 karaktert lehet átküldeni. Nézzük meg, ugyanazt a szöveget angolul és magyarul, a magyar tömörebb, kevesebb szóval lehet ugyanazt leírni."

akkor egy kis ismétlés:
a nyelvész proftól:
"Marácz László


A finnugor elmélet tarthatatlansága nyelvészeti szempontból







I. A Magyar fordulat a magyar nyelvrokonság kutatásáról

1995 novemberében megjelent a Magyar fordulat - Politikai vélemények Közép-Európáról c. könyvem hollandul. A Magyar fordulat célja a kárpát-medencei magyarságot sújtó elnyomás és kultúráját övezõ hírzárlat többszörös tabu-gyûrû megtörése, az igazság kimondása volt, ideértve a trianoni békediktátum igazságtalanságát is. Nyelvészként felvetettem a magyar nyelv finnugor rokonságának a kérdését is. Azt a következtetést vontam le, hogy az elmélet nyelvészeti szempontból is tarthatatlan. A Magyar fordulatban a következõ 10 pontban foglaltam össze a magyar nyelv finnugor rokonságára vonatkozó bírálatomat.

1. A finnugor elmélet bebizonyítása csak szavak alapján történt kísérlet. A nyelvészeti kutatások azonban csak e században, a második világháború után bontakoztak ki igazából. Mikor finnugor nyelvrokonságról beszélünk, akkor fõleg lexikai párhuzamokról van szó.

2. A finnugor elmélet aluldeterminál. Nem lehet olyan lexikai párhuzamokat izolálni, amelyek csak a finnugor nyelvekre érvényesek és más eurázsiai nyelvekre nem, mint például az altáji nyelvekre, törökre, mongolra, stb.

3. A finnugor hangtörvények levezetése nem áll szilárd alapokon. Az indogermanisztika, ahonnan eredetileg a "hangtörvények"-koncepció származik, már feladta a hangtörvényekkel való nyelvészkedést.

4. Az ún. finnugor alapnyelv rekonstrukciója önkényes. A vogul szógyökökrõl feltételezik, hogy azok az eredeti uráli/finnugor alapszókincset tükrözik. Emellett azonban nem szólnak nyelvészeti érvek.

5. Björn Collinder, svéd nyelvész az uráli/finnugor alapnyelvekben kb. 400 alapszógyököt határoz meg. a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) állítólagos 1000 finnugor szógyöke gátlástalan túlzás. Emellett nem mindegyik alapnyelvbeli szógyök fordul elõ az összes finnugor nyelvben. A mai finn nyelvtudomány erõsen revidiálja a finnugor nyelvelméletet. A finn nyelv finnugor nyelvrokonsága helyett a finn nyelvészek a finn-ógermán vonalat kutatják, illetve a finn kontinuitás elmélet hívei.

6. A finnugor nyelvrõl egyáltalán nem léteznek írott források. Így a finnugor alapszókincset nem lehet dokumentálni, sem az ún. hangtörvényeket, sem az ún. késõbbi feltételezett nyelvközösségeket, mint az ugor, volga-finn, stb. Emiatt az egész finnugor alapnyelv merõ feltételezés. Ezt a finnugor nyelvészek maguk is beismerik.

7. Közismert, hogy az MTA Történeti Etimológiai Szótárában (TESZ) nagyon sok az ismeretlen eredetû szó. Felmerül a kérdés, hogy a TESZ miért nem tesz kísérletet e szavak kapcsolatainak a régi kultúrnyelvekben, pl. sumérban, szanszkritban való felkutatására, vagy egyszerûen magyar eredetûnek elkönyvelésére, feltéve, ha azok valóban igazolhatóan magyar eredetûek?

8. Alapvetõ grammatikai különbségek vannak a magyar és finnugor nyelvek között, pl. a finnugor nyelvek közül csak a magyar ismeri az igekötõ-rendszert. A finnugorista Décsy Gyulának ez szintén feltûnik, de szerinte ez a magyarok vándorútjának tulajdonítható. A Hajdú-Domokos szerzõpárosnak ez fel sem tûnik. Holott összesen 20 grammatikai jelenséget vizsgálnak a finnugor nyelvekben. E jelenségekrõl kiderül, hogy egyetlenegy sincsen meg az általuk felsorolt uráli/finnugor nyelvekben (szamojéd, obi-ugor, magyar, permi, mordvin, cseremisz, finn, lapp): nem veszik észre, hogy ilyen táblázatokkal erõs ellenérveket szolgáltatnak a finnugor nyelvrokonság ellen. Ez kitûnõen szemlélteti is a finnugrisztika által alkalmazott kettõs mércét.

9. Hunfalvy Pál az 1851-ben az Akadémia Értesítõben kiadott dolgozatában amellett érvel, hogy magyar szógyököket nem lehet szóelemzéssel felderíteni. (Tette mindezt akkor, amikor már javában folytak a kutatások az óriási szókincset felölelõ szótár készítésére, a magyar nyelv belsõ összefüggés-rendszerének feltérképezésére. Ez a CzFo-szótár ma is párját ritkítja, és pótolhatatlan kulturális kincsünk.) Magyar szóelemzést csak a rokonnyelvek segítségével lehet elvégezni. Sehol nem olvassuk azonban, hogy hogyan lehet a rokonnyelveket meghatározni. Jobb híján feltételezhetjük, hogy csak szópárhuzamok alapján gondolja. Ha igen, akkor ez a körérvelés klasszikus példája. Úgyhogy egy bizonyos lexikai elem a magyarban csakis akkor szógyök, ha az a rokonnyelvben elõfordul. Rokonnyelveket pedig csak úgy tudunk megállapítani, hogy ha közös szógyökükkel rendelkeznek. A modern nyelvészet elveti Hunfalvy e szóelemzési módszerét, mert a lexikai elemek belsõ rekonstrukcióját tartja döntõnek. A magyar nyelv rendszerébõl következik az, hogy valamely elem szógyöknek minõsül-e vagy sem. Emiatt a Hunfalvy-paradigmát logikai, azaz tudományos alapon a modern nyelvészet elutasítja. Mivel ez a paradigma (módszer) képezi a finugrisztika alapparadigmáját, emiatt az egész paradigma tévúton jár. A TESZ-nek is ez az alapprogramja. A Hunfalvy-program olyan bizarr következtetésekkel jár, hogy a magyarban lehetnek szógyökök csak és csakis akkor, ha azok a rokonnyelvekben is elõfordulnak. Ezeket ekkor finnugor eredetûnek nevezi. Ami nem fordul elõ más finnugor nyelvekben, azt csak jövevényszóként kezeli.

10. Nyilván a magyar lexikai gyökök a magyar szótárban keresendõk és nem másutt. Czuczor Gergely és Fogarasi János szerint a magyar gyökök egyszótagú lexikai elemek, ragok és jelek nélkül. Erre az egyértelmû nyelvészeti elvre épül a Czuczor-Fogarasi szótár. További elv, hogy a magyar szógyökök nem állnak egyedül önmagukban, hanem rokoníthatók hasonló alakú és jelentésbeli gyökökkel. Ezek a szógyök-halmazok alkotják az un. "szóbokrokat". Így a magyar szógyökök arról ismerhetõk fel, hogy szóbokrok tagjainak minõsülnek.

Itt van például a K-R mássalhangzós gerinccel rendelkezõ, egyszótagú szógyökökbõl álló szóbokor, melyet a CzFo a különbözõ magánhangzók képzésével, illetve további ragozással vezet le, mint (a szógyökök vastagon szedve):

(1) kar (magyar gyökök), kar-ika (magyar képzés), kar-ima (magyar képzés), kar-ám (magyar képzés), ker (magyar szógyök), ker-ek (magyar képzés), ker-ül (magyar képzés), ker-ít (magyar képzés), ker-ing (magyar képzés), kér-eg (magyar képzés), kor (magyar szógyök), kor-ong (magyar képzés), kor-c (magyar képzés), kor-lát (magyar képzés), kör (magyar szógyök), kör-ös (magyar képzés), kör-öz (magyar képzés), kör-ny (magyar képzés), kör-nyez (magyar képzés), kör-ül (magyar képzés), kur (magyar szógyök), kur-itol (magyar képzés), kur-kál (magyar képzés).

A K-R mássalhangzós gyököt, mely közös kör alakú jelentésmozzanattal rendelkezik, a TESZ olyan egyedi elemekre széttagolja, melyek között nincsen semmilyen összefüggés:

(2) kar (ótörök), karika (lehetõleg magyar), karima (észak-szláv), karám (ismeretlen eredetû), karing (nem szerepel), ker (nem szerepel), kerek (ker képzése), kerül (finnugor), kerít (finnugor) kering (ker képzése), kéreg (képzés), kor (török eredetû), korong (szláv eredetû), korc (ó-francia), korlát (ismeretlen eredetû), kör (analógiával keletkezett), körös (magyar fejlemény), köröz (képzés), körny (nyelvújításbeli), környez (nyelvújításbeli), körül (finnugor), kur (nem szerepel), kuritol (ismeretlen eredetû), kurkál (bizonytalan eredetû)."

írás folytatás itt:
http://maraczlaszlo.atw.hu/maracz_finnugor.html

Csak közlöm, hogy NINCS.

1. "Célja az, hogy két (vagy több) nyelvet egyetlen alapnyelvre vezessen vissza"
2. "A nyelvrokonság csak akkor ítélhetõ pontosnak, ha a feltételezett közös õs mûködõképes (bizonyos szintû kommunikációra alkalmas),"

Erre te meg számon kéred, hogy egy finn a ma beszélt nyelven miért nem ért meg egy magyart. (Ami eleve faszság, mert egy angol és egy német sem érti meg egymást.)

Asszem itt értünk el a beszélgetés végére, teljesen felesleges neked bármit is írnom. Ugyanis nem érted az írott szót, funkcionális analfabéta vagy. Ha egy ennyire egyértelmû és világos szöveget képtelen vagy értelmezni, akkor tökfelesleges minden egyes karakter, amit neked írok.

nah itt sem változott semmi még mindig ugyanazok a hülye kérdések ugyanazoktól. Pedig vagy 500 hsz volt forrással linkelve mindenre....

Közbe nézem, hogy megint félvetõdõt a nyelvi kérdés...
Csak közlöm ( megint), hogy már régóta nyelvileg is cáfolva van a finnugor.
Ezért nem tudom minek ragaszkodnak egyesek egy elavult ugor elmélethez.

És az én hozzászólásaimhoz mit szólsz?
Rajtam pl. nincs sapka, kérlek ennek tudatában válaszolj!
<#vigyor3>

dronk0 köztudottan füvezik, így a stílusa nem érdekel.
A lényegi beszólásaiban van némi igazság, de csak némi.
A kérdést amúgy külön kell választani: magyar nép és magyar nyelv.
Az elõbbinél bejöhet még a genetikai kutatás is, és sok egyéb.
A másodiknál meg olyan népek, akik átvették a nyelvet.
Szóval, a két halmaz nem mindig fedte egymást. Ma sem fedi amúgy. A kérdés sokkal komplexebb, mint elsõ látásra tûnik, valszeg egyik kizárólagosságra törõ álláspont sem felel meg a valóságnak. Majd még írkálok én is, de most épp nincs idõm. régen az origón sokat vitáztam én is errõl.
Egyébként a birtokomban van egy elég nagy szóadatbázis, azon vígan lehet mindenféle statisztikát csinálni. Épp nemrég a többesben -ak végû fõneveket bogarásztam.
Ezek valszeg nyelvünk legõsibb szavai! Van listám róluk. Õk a finnugor örökség, vagy alap. Utánuk jöttek a türk eredetûek. Majd mások is.
Gyönyörûen látszik a rétegzettség, olyan ez, mint amikor a régészek a rétegek alapján állítanak fel kronológiát.
Szóval, sok minden van a tarsolyomban, de épp hullafáradt vagyok, ezért nincs idõm hablatyra, csak tényleg komoly, és fõleg tömör cuccokra.

Egy forrás, akit a véleményem szerint érdemes végig hallgatni, Pap Gábor Alul a hivatkozásoknál van két elõadás. A "Nyelvében él a nemzet" két része. Picit "nehezen" indul be, de a véleményem szerint, megéri meghallgatni.

Kérek szépen ilyen levezetéseket, hogy mikor, kitõl és mit vettünk át! Könyv cím is elég nekem... utánajárok! Csupán szeretném tudni, hogy a te vélt tudásod milyen alapokon nyugszik! Az én ismeret anyagom forrása több alkalommal is ismertetésre került... arról nem tehetek, hogy annyival elintézed, hogy "magyarkodók"!

Az a kérdés tõled, hogy a te kérdéseidre én mikor válaszolok, a pofátlanság határát súrolják, és nem alulról! Olvass vissza, hogy hány kérdésemen siklottál át...

Én nem várok el tõled semmit... az az idõ már rég elmúlt! Az, hogy még mindig szóba állok veled, kizárólag a birka türelmemnek köszönhetõ! No meg annak, amit már említettem... hiteddel ellentétben egyáltalán nem neked készülnek a válaszaim! Azoknak válaszolok, akik "csak" olvassák a fórumot... azt szeretném, ha a vitánk másokat arra ösztönözne, hogy maguk járjanak a dolgok után! Ennyi nekem bõven elég!

Miért van az, hogy a gravitációról nincs vita? Mert elmagyarázzák annak a turbó magyar fejemnek, utána járok, kipróbálom, majd elégedett arckifejezéssel konstatálom, hogy valóban így van... meg vagyok gyõzve!

Az a hivatalosnak mondott módszer, ahogy nyelveket vizsgálnak, nekem akkor sem logikus, ha ennél még jobban hülyének nézel! És ez nem azért van, mert nem értem, hanem mert logikátlan az egész megközelítése...

Rokoni kapcsolatokat minden ésszerûen gondolkozó ember elõször ott keres, ahol sok a hasonlóság! Elkezdem vizsgálni a latin - olasz - spanyol nyelveket. Egyértelmû a nyelvrokonság, a kismillió SZÓ ÉS SOK MÁS EGYEZÉS alapján! Ugyanezt teszem a szláv nyelvekkel, ITT IS UGYANEZ A HELYZET! Megérkezem a magyarhoz... az elõbb említett latin, valamint szláv nyelvekhez fogható hasonlóságot találok bármelyik élõ nyelvvel? NEM! Akkor miért akarják minden áron besorolni valahová? Kinek fáj, hogy az összes létezõ nyelvhez képest MÁS?

Hogy válaszoljak egy példával a cinikus kérdésedre. Megvizsgálom a szláv és a magyar nyelvet. Valóban sok szó egyezik, és mégsem a nyelvrokonaink, mert a két nyelv, merõben más. Ez egy jó példa lehet arra, hogy a hasonlóság oka lehet csak az egymástól való kölcsönzés! Viszont, ha ugyanezen érv mentén megvizsgálom a latin nyelveket, akkor máris megdõl az, hogy nem a hasonlóságokat kell figyelni!

Van egy módszer, amit úgy hívnak: Rendszeres hangmegfelelések törvénye. Idéznék a "wikirõl" ( ezt úgy is szereted )

"A rendszeres hangmegfelelések törvénye (az összehasonlító nyelvészetben) egy olyan, nyelvészek által alkalmazott technika, amelyet nyelvek rokonságának bizonyítására használnak. Célja az, hogy két (vagy több) nyelvet egyetlen alapnyelvre vezessen vissza különféle kölcsönös – nem feltétlenül szembetûnõ – hasonlóságok alapján. Szembeállítható a belsõ rekonstrukció módszerével (lásd még; Indoeurópai alapnyelv, szógyök), amely egy nyelv belsõ szerkezetét és idõbeni fejlõdését tanulmányozza. Közönséges esetben mindkét módszert egyszerre használják.

A rendszeres hangmegfelelések alapján ezt az alapnyelvet helyre lehet állítani. A nyelvrokonság csak akkor ítélhetõ pontosnak, ha a feltételezett közös õs mûködõképes (bizonyos szintû kommunikációra alkalmas), és a rendszeres hangmegfelelések a véletlen példáktól eltekintve is érvényesek annak leszármazottaira.

A módszert a XIX. században fejlesztették ki az indoeurópai nyelvcsalád vizsgálata során, s a nyelvészet azóta is biztos módszernek tartja két nyelv rokonságának megítélésében."

Nos, van ebben egy mondat: "A nyelvrokonság csak akkor ítélhetõ pontosnak, ha a feltételezett közös õs mûködõképes (bizonyos szintû kommunikációra alkalmas),"

Úgy érzed, hogy bármilyen szinten, mindkét fél ( finn-magyar ) a saját nyelvét használva tudna kommunikálni? Nem csak ma, hanem amióta van magyar nyelv és finn nyelv...

Józan paraszti ésszel, logikusnak tartod azt, hogy ugyan õk a nyelvrokonaink, de mára már annyira más lett a két nyelv, hogy totálisan fingunk nincs mit beszél a másik? Akkor a "híres õs szlávok" akik ugye ma is egy tõrõl származtatják magukat, hogy lehet, hogy ma is értik egymás nyelvét attól függetlenül, hogy szerb, vagy szlovák vagy bárki más szláv az illetõ?

Idézgetnék párat nem turbómagyaroktól:

Sir Bowring John (1792-1872)


� magyar nyelv a régmúltba vezet. Nagyon sajátos módon fejlõdött és szerkezete ama távoli idõkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb ma beszélt európai nyelv még nem is létezett. Egy olyan nyelv, melynek logikája és matematikája a feszített húr erejének kezelhetõségével és rugalmasságával bír. Az angol ember legyen büszke arra, hogy nyelve az emberiség történetére és múltjára utal. Az eredete kimutatható, meglátszanak rajta az idegen, különbözõ nemzetektõl származó rétegek, melyek összességébõl kialakult. Ezzel szemben a magyar nyelv olyan mint a terméskõ, egy tömbõl van, amin az idõ vihara egyetlen karcolást sem hagyott. Nem naptár ez, amely a korok változásához alkalmazkodik. Nincs szüksége senkire, nem kölcsönöz, s nem von vissza, nem ad és nem vesz el senkitõl. E nyelv a legrégibb és legdicsõségesebb emlékmûve a nemzeti önállóságnak és szellemi függetlenségnek. Amit a tudósok képtelenek megfektemo, azt mellõzik, a nyelvészetben csakúgy, mint a régészetben. A régi egyiptomi templomok mennyezetei, amik egyetlen kõbõl készültek �nem magyarázhatõk. Senki sem tudja, honnan származnak, melyik hegybõl szerezték a csodálatos képzõdményt, vagy miként szállították és emelték a helyére a templomokban. A magyar nyelv kialakulása ennél sokkal bámulatosabb. Aki ennek titkát megoldja, isteni titkot fog kifejteni; tény, hogy e titok elsõ tétele:
Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala Istennél, és Isten vala az Ige.�


Sir Bowring John (1792-1872) angol nyelvész, irodalmár és gondolkodó több mint száz nyelvet beszélt, köztük a magyart is. Sok magyar költeményt fordított angolra. 1830-ban kiadott egy verseskötetet "Poetry of the Magyars Preceded by a Sketch of the Language and Literature of Hungary and Transylvania" címen, amelynek elõszavában írta az itt közölt megállapítást. Sir Bowring el volt ragadtatva a magyar nyelvtõl, és észrevette, hogy születése valahol a történelemelõtti idõk homályában tûnik el.

Berzsenyi Dániel (1776-1836) költõ mindenkinél hamarább felfedezte a magyar nyelv õsiségét:
�égóta gyanús elõttem az a régi elõítélet, amely szerint többnyire azt hittük, hogy mindazon szavaink, melyek az idegenekhez hasonlítanak, kölcsönzöttek és idegenek, arra határoztam magamat, hogy némely szavaink származattját minden figyelemmel megtekintsem, s nyelvünk becsületét e részben is oltalmazzam. Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sõt örömmel tapasztaltam, hogy mindenütt többet találtam, mint kerestem elannyira, hogy csakhamar általlátám azt, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja, mert nyilván tapasztalám azt, hogy a legközönségesebb természeti tárgyoknak nevezeteit nemcsak az igen rokon déli és keleti, de még az egészen idegennek vélt európai nyelvekben is általában magyar gyökerekbõl lehet származtatni.�(1825)

Giuseppe Mezzofanti (1774-1849)
a nyelvtudományok legnagyobb tudósa, aki élete vége felé ötvennyolc nyelven írt és százhárom nyelven beszélt, ismerve minden hangárnyalatot és nyelvjárást, a következõket felelte mosolyogva, amikor megkérdezték tõle, melyik nyelvet tartja a legszebbnek: õ a saját anyanyelvével, az olasszal szemben elfogult és azt tartja legszebbnek. De hozzátette egy kis gondolkozás után, hogy az emberi gondolat érzelmek közvetítésére szolgáló nyelvek közül, egy kevéssé ismert nyelv, a Magyar az, amelyet legkifejezõbbnek tart. Egy osztrák költõnek pedig ezt mondta:
�udja melyik nyelvet tartom az olasz és a görög után, minden más nyelv elõtt leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlõdésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, egy feltündöklõ költõi lángész még igazolni fogja nézetemet. A magyarok, úgy látszik, maguk sem tudják, hogy nyelvük milyen kincset rejt magában...�
A következõ idézet is Mezzofantitól származik:
�udják-e, melyik az a nyelv, amelyet konstruktív képessége és ritmusának harmóniája miatt az összes többi elé, a göröggel és latinnal egy sorba helyezek? A magyar...�1836)

Grimm Jakob (1785-1863)
Nagy meseíró, német egyetemi tanár, a történeti hangfejlõdés törvényszerûségeinek felismerõje, az elsõ német tudományos nyelvtan megalkotója kijelentette:
� magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet.�(1820)


Henry John Temple Palmerston (1784-1865) angol politikus (magyarországi angol nagykövet 1848-ban) a magyarok szeretetérõl éppen nem híres diplomata véleménye:
�.. a Habsburgok keleti birtokán élõ magyar nép... nem csak kontinensünk egyik legerõsebb államát alkotta évszázadokon át, de valami általunk nem ismert nagyon õsi mûveltséggel a környezõ népeket és országokat századokon át teljes tiszteletadásra tudták kényszeríteni.


Sir Boyle Roche (1736-1807) az ír Alsóház tagja :
� magyarok népi nyelve rendkivül kifejezõ és a dalaik õsibbek, szebbek, kifejezõbbek a mieinknél (angolokénál).�

Erbersberg N. (1840) bécsi tudós:
�lyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság, és emellett szorgosan került minden közönségest, kiejtésbeli nehézséget és szabálytalanságot.�

George Bernard Shaw (1856-1950) angol irófejedelem komolyan tanulmányozta a magyar nyelvet. Egy rádiós nyilatkozatában mondta:
�.. egy igazán tehetséges angol irónak az elõbb már említett hatalmas elõnyök ellenére is leküzdhetetlen nehézségekkel kell szembenéznie. Õszintén mondom, az anyanyelvemen nagyon sokszor képetelen vagyok érzéseimet és gondolataimat teljes pontossággal visszadni. A mi nyelvünk gazdag, nagy és praktikus, de viszonylag fiatal... Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyõzõdésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életmûvem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerûen azért, mert ezen a különös, õsi erõtõl duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit. A magyar nyelvben a propozíciók használata helyett a legtöbb szó végét óriási variációan változtatni lehet. Ez a mûvelet a legkisebb érzelmi rezdülést is képes kifejezni és hûségesen visszadni. Ehhez képest (s itt bocsánatot kérek a tisztelt Hallgatóságtól) sokszor úgy érzem, hogy a mi angol nyelvünkön a legtöbbször képtelen vagyok a közlendõm belsõ lelkiismeretem szerinti pontos visszaadásra, és ahelyett, hogy biztosan odatalálnék, ahová akarok, csak járom és járom az utam akörül a szólás-mondásunkban szereplõ bizonyos bokor körül. (I am just going and going around the bush.)�

Krantz S. Grover (1931-2002) amerikai antropológus:
� magyarországi magyar nyelv õsisége ugyanilyen meglepõ lehet�átmeneti kõkori nyelvnek tartom, mely megelõzi az újkõkor kezdetét�a magyar az összes helyben maradó európai nyelvek közül gyakorlatilag a legrégibb�
(Grover Krantz: Az európai nyelvek földrajzi kialakulása, Bp. 2000, Imre Kálmán fordítása)

Teller Ede (1908-2003)
Teller Ede ugyan nem idegen, de figyelemreméltó, amit mondott a magyar nyelvrõl Pakson (Fontos megjegyezni, hogy életének 95 évébõl 77-et külföldön élt, de még közvetlenül halála elõtt is tökéletesen beszélt magyarul):
�..új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar.�
(Mai Nap, Budapest, 1991.9.)

�eller Ede mondta, hogy amennyiben nem Ady teremtõ nyelvén ismerte volna meg a világot, akkor aligha vitte volna többre egy átlagos középiskolai tarnárnál.�
Idézet Patrubány Miklós újévi köszöntõjébõl (2003)

Ehhez kapcsolódik magyar anyanyelvû nagy matematikusok vallomása is:
�ja, magyar anyanyelvvel könnyû nagy matematikusnak lenni.�

Hát ennyit arról, hogy kikkel megyek szemben! Megjegyezném ismét, az ÁLTALAM KÖZVETÍTETT GONDOLATOK NEM SAJÁT TALÁLMÁNYOK! Csupán csipegetek olyan vélemények közül, amik jóval logikusabbak számomra, mint rokonságot különbözõségek alapján vizsgálni, megállapítani!

Ha odafigyeltél volna az iskolában, akkor tudhatnád, hogy egész komoly levezetése van annak, hogy mely jövevényszavak mikor, hol, kiktõl származnak.

Fogsz VALAHA is válaszolni egyetlen kérdésre is?

Ha nem, akkor mégis milyen alapon várod el a korrektséget és a stílust tõlem?

És mégis mit csináltak azok a magyarnak nevezett törzsek akik idejöttek, még mielõtt idejöttek? Ez az "átvevõsdi" csak itt vált szokásukká, vagy ott is mûvelhették, ahonnan jöttek?

Az a baj, hogy amíg fel sem fogod, hogy mit mond az illetõ, addig igencsak nagy arcra vall kritizálni.

Elmondanád saját szavaiddal, hogy SZERINTED mit jelent az, hogy "rendszerszerû különbség" két nyelv közt?

Egyébként te tudod, hogy AZ EGÉSZ VILÁG összes hivatásos nyelvészének élete munkájával mész most szembe? Ha már ez "érv" volt nálad korábban.

Nem ám csak a gonosz magyarellenes rossztudósok véleményével, hanem a nyelvészettel, úgy egészében. Ez egy picit sem zavar?

Ez épp a logika miatt van, mert végtelenszer valószínûbb, hogy a velünk egy idõben és földrajzilag közel élõ néptõl vettünk át/adtunk át szavakat, minthogy egy tõlünk párezer kilométerre és kétezer évre élõ néptõl.

Én azt röhögöm pofán, aki a logikának ellent mond! Ha ez te vagy, vagy éppen valami egyetemi docens, az a lényegen nem változtat! Én nem az alapján alakítok ki magamban véleményt, hogy ki mondja az "okosat", hanem az alapján, hogy amit mond, az számomra logikus-e, és mélyebben vizsgálva a kérdést, nincs-e tele ellentmondással!

A vizsgált kijelentés amit ide másoltatok, tele van ellentmondással! Ha ezt nem látod, azért engedtessék meg nekem, hogy ne én legyek a hibás.

A stílust meg mindenki hozza magával... vagy otthonról, vagy a kocsmából. A te ténykedésedet tekintve vagy otthon viselkedtek így egymással, vagy túl sokat jársz kocsmába... nem is tudom melyik a szánalmasabb!

Mellesleg megjegyezném, hogy akármennyire igyekszel provokálni, nem fogok lesüllyedni a te szintedre!

Egy kis sumér-magyar szóegyezés a "wikirõl":

* Anya – ama (anya) - ellenérv: Az m hangzót tartalmazó és anyát jelentõ szavak lényegében „közgyökök”, azaz a nyelvek jelentõs részében fellelhetõek.
* Beszéd – besodu (beszéd) – ellenérv: A szó a magyarba egy szláv nyelvbõl került, lásd szlovén besed "szó"
* Szarvas – sarbadusu (szarvas) – ellenérv: A "szarv" szó északi számiul èoarvi, finnül sarvi, de az uráli nyelvek is az õs-indoeurópai *ḱer- tõbõl kölcsönözték (vö. latin cornu, ill. angol horn).
* Bárány – barinna (fehér bárány)
* Örök – uruag (örök)
* Este – usutu (este)
* Szó – saa (beszélni) – ellenérv: Finn sana
* Víz – biz (csepeg, buzog) – ellenérv: Finn vesi
* Erdõ – irdulu (erdõ)
* Hal – halu (hal) – ellenérv: Vogul hul, mordvin kol, finn és észt kala, számi guolli

Ugye figyelünk arra a tendenciára, hogy minden máshonnan került a magyarba? Az, hogy van egy szlovén "besed" szó, már azt jelenti, hogy a sumér "besodu", és a magyar beszéd szó tuti, hogy nem lehet hasonló, mert ide a szlávból került! Könyörgöm, MIÉRT? Mi arra a bizonyíték, hogy nem innen ment oda? Kinek van a sumérokkal több egyezõ szava, és egyben ragozó nyelve? Nekünk, vagy a szlávoknak? Ha nekünk, akkor miért nem "meri", akarja a hivatalos tudomány akár csak azt feltételezni, hogy innen ment oda?

Ez az a szóegyeztetéses módszer, amivel pofán röhögnek azok, akik értenek a nyelvészethez, nem csak így a partvonalról osztják az észt.

Akárhányszor is írod le, ez nem nyelvészeti, ez kocsmai színvonal. Ott elmegy, de ott a kurvaanyázás is.

Ha a érdekel a téma, és nem az én színvonalammal van bajod, szívesen válaszolok, ha kérdésed van... fõleg, ha tudom is választ...

Ilyen nyomós érvek mentén, ahol a legütõsebb az volt, hogy mennyek az anyámba? 😄 Fõleg ezzel az utolsó idézettel, ahol kiderült, hogy a nyelvek rokonságának vizsgálatánál nem az a fontos ami hasonló, hanem ami rendszerszerûen különbözik! 😄

Baszki, ezt józan paraszti ésszel gondoljuk már végig! Próbáljunk attól elvonatkoztatni, hogy ez a "hivatalos" álláspont! Vizsgáljunk már úgy nyelveket, hogy nézem a nyelvtant, nézem szótöveket ( fõleg ragozó nyelveknél ) és nézem azok jelentését! Mindezt úgy, hogy mondjuk alap szavakat vizsgálok, amik valószínûsíthetõen nem a pár éve alakultak ki...

Latinul az Isten: Deus

Olaszul: Dio

Spanyolul: Dios

Nyilván rokon nyelvek... és nem emiatt az egy szó miatt, hanem amikor hallja õket az ember beszélni, akkor azonnal meg tudja, hogy egy kutya kölyke...

Szlovákul: Boh

Szerbül: Bog

Itt megint nem sok kétség fér a dologhoz... aki nem ismeri ezeket a nyelveket, elsõ szóra fingja nincs, hogy melyik szláv nyelvet hallja...

Finnül: Jumala

Magyarul: Isten

Halott már közületek finn beszédet valaki?
Ez komolyan a magyarral rokon értékû nyelv?

Ekkora különbözõségre elég érv az, hogy régen voltunk "együtt" és azóta megváltoztak a szavak? Akkor, hogy a viharba van az, hogy nekünk a Balaton, 1000 éve is Balaton volt? ( Bál-a-tó-n ) Bál Istenséget gondolom nem kell magyarázni, de azért a biztonság kedvéért:

"Ezek az utóbb jött magyar honfoglaló néphullámok abban különböztek elõdeiktõl, hogy hitélet fõformája nem az égi vagy napvallás volt, hanem a termékeny kultusz és istenüket nem Ra- nak, hanem Bál-nak nevezi Következõleg, ahol õk a Duna-medencében letelepedtek és új falvakat' hoztak létre, azok nevébe gyakran ezt a Bál (Béla) nevet foglalták bele, annak a védnöksége alá helyezték életüket. Bál összetételû helyneveink - Bál, Bél, Pál, Pél változatban - különösen Zala, és Veszprém megyék területén, vagyis a Balaton körül sokasodnak amely tó a Bál- Otthon középpontját alkotta. A zalai Belatinc, a baranyai- Bél, a somogyi Bálványos (Bálvány=Bál Hona) és a soproni Beled a Balaton-tó körüli hatalmas Bál-település nyúlványainak tekinthetõk."

Zárásképen pedig:

Baráth Tibor: A magyar népek õstörténete 7. rész


A Duna-medence népessége a bronzkor végén

Néhány évvel halála elõtt Kniezsa István azt mondotta nyelvész kollégáinak, itt volna már az ideje, hogy az ország - a történelmi Magyarország - helyneveit rendszeres vizsgálat tárgyává tegyük és ne csak egy-két nevet ragadjunk ki a sok ezer közül. De õ sem tudta megmondani hol kellene elkezdeni ezt a fontos munkát, mert nyelvész létére is azt hitte, hogy a helynevek többsége nem bír értelemmel. Szerintünk a munkát azzal lehetne kezdeni, hogy saját helyneveinket összehasonlítsuk a Régi Kelet helynévanyagával és jegyzékeljük a két helyen elõforduló azon helyneveket. Ez már rádöbbentene bennünket a nagy történeti összefüggésekre, a Duna-medence népességének földrajzi eredetére. Egy következõ lépésben megvizsgálhatnánk a helyneveinkben megõrzött keleti istenneveket, ami újabb nagy meglepetéssel szolgálna. Végül harmadszor helyneveinket a bennük szereplõ szavak és képzõk szerint kellene csoportosítanunk és eredményeinket össze kellene hasonlítani Európa más tájainak régi helyneveivel. Meglepõdnénk, milyen sok magyar értelmû helynév van szerte egész Európában! Az alábbiakban próbáljunk e három irányú kutatásra ízelítõt adni.

Mindenki tudja, hiszen ókori történetünk iránt érdeklõdõ mûkedvelõink régóta hangoztatják, hogy a magyarországi helynevek közül sok teljesen azonos a Régi Kelet helyneveivel. Minél jobban elmélyedünk a keleti történelemben, annál jobban látjuk ezt a f eltûnõ mozzanatot. ókori Egyiptomban például gyakoriak voltak a Mén szóval (Mén, A-Mén, Ménes) képzett helynevek, az országegyesítõ elsõ király majd isten neve nyomán. Ilyen nevet viselt a fõvárossá lett Memphis, amelynek eredeti nem-görög alakja Menu-Fru volt, azaz Mén fáraó városa.

Magyarországon is ismerünk Mén-összetételû helyneveket, aminõk Ménfõ és Mán és létezett itt az Árpád- féle honegyesítés idejében egy Mén- Marót nevû fejedelem is. Egyiptom 'Égi-Ta' nevének Magyarországon az Ágota- név felelnek meg, pl. Sár- Szent- Ágota, Kun- Ágota, meg a Sopron-meg Egyed, mely utóbbi helyen egyébként egy híres, egyiptomi jelenetet ábrázoló vázát is találtak, Egyiptomi királyi cím volt az akkor Patornak írt 'Bátor' és Magyarországon is több Bátor-ral összetett helynevet ismerünk és volt Báthory fejedelmünk is. A Színai-félsziget déli része a Bakon (Bak Hona) Ménes király óta. szerves része volt Egyiptom Ugyanez a név megvan nálunk is, Dunántúl, Bakony változatban.

Jól egyiptomi határvidék volt északon a Zala vagy Szala, hasonló nevû várral, s ennek magyarországi megfelelõje a Zala-megye, melynek formája szintén Szala. Az elsõ egyiptomi királyok Tata és papa érdekes módon ismétlõdik a dunántúli Tata és Pápa helynevünkben a Ramása név Egyiptomban, de nekünk is van Ramocsa (Ramása) helynevünk. Az egyiptomi Est- An- Úr (Est-Hon-Ura) királycímet Magyarországon öt királyunk viselte, akik eredeti Están Úr nevébõl utóbb "István" lett. Ahol a magyar királyok székeltek, azt a várost sem ok nélkül nevezték el Est- Er- Gomnak (Est Úr Honának).

Egyiptomi neveket duplikáló helyneveink mellett tucat számra vannak olyanok is, amelyek Kis-Ázsia, Szíria, Kánaán, Hétország, Fönícia és Palesztína területére utalnak, általában tehát a Földközi-tenger keleti partjára. Ezekben a keleti országokban állt egy Arad, egy Haláp (ma: Aleppo), Barát (ma: Beirut) és egy Árpád (ma: Erfát) nevû város, továbbá egy Bükk-völgy és egy Kishont nevû folyó. Mindezek a nevek s régi-keleti formájukban megtalálhatók Magyarországon, ahol szintén van Arad, nem is egy hanem két Haláp, több Barát összetételû név és van Bükk-hegységünk és Kishont megyénk, nem is beszélve a történetünkben központi szerepet játszó vezérünk Árpád nevérõl. Megtaláljuk Magyarországon a Trója-helyneveket is, a Régi Kelet híres Trója városának duplikálóit, Turja, Türje, Torja alakban. (8)

Sok településünk ismétli Fönícia helyneveit, melynek lakosait az egykorú szövegek Panig, Panik alakban emlegetik, ami talán a Fõnök vagy Fenni eredeti formára vezethetõ vissza. Magyarországon ezt a nevet ismétlik Pinka, Pankota, Pankasz, Pancsova, valamint a Pannon (Pan- Hon) amely utóbbi Dunántúl ország neve lett a római uralom idején. A Pan név Bán alakját nagyobb területek, fõnökségek jelzésére szoktuk alkalmazni, különösen a Szék (Ság, Ség) helynévképzõ kíséretében, Pl. Ozorai Bánság, Sói Bánság, Macsói Bánság, Szerémség. A Régi Keletrõl itt helynevek sorában szerepelnek a Hét szóval összetett nevek, amilyen a dunántúli Hetés vidéke és a Hét, Hete, Hetés, Hetény községnevek ilyenek a kisázsiai Hétország (Héti Ta) nevét folytatják. Ugyanilyen keleti Pilis-Ta (Palesztina) nevét Magyarországon folytató sok Pilis: Pilis-vármegye, Pilis-hegység, valamint a Pilis szóval összetett több helynevünk. Egy kitûnõ hazai magánkutatónk, Németh Péter (Budapest) felfedezte a magyarországi Pilis-Ta területét a Duna nagy kanyarjában ahol sáncokkal körülvett, épületromokkal telehintett régi uralmi központot talált. (9)

A régi-keleti Pilista országot öt vezérbõl álló kormányzótanács vezette és ezt a tanácsot Szerén- nek (SEREN) nevezték, amelyet aztán ország névként is használtak a megfelel. értelemhatározóval. Amikor a lakosság onnan eltávozott, jelentõs részben Magyarországon talált új otthont és új lakóhelyét is Szerénnek nevezte; Szerém alakban. Akik közülük a Dráva-Száva közén telepedtek meg, lakóterületüket Szerémségnek, Szerém-megyének nevezték és valószínûleg ugyanõk laktak Krassó-Szörény megyében is.

Ha tehát Magyarország területén bõséges egyiptomi helynévanyag szerepel és ott ismétlõdik Trója, Fönícia, Kánaán, Hétország, Szíria és Pilista számos helyneve, ebbõl a körülménybõl az az igen határozott következtetés vonható le, hogy ezeket a helyneveket ugyanazok a keletrõl kiindult néphullámok hozták magukkal a Duna-medencébe, amelyek más európai tájakat is feltöltöttek lakossággal. Ezt a gondolatot erõsítik meg a keleti istenneveket magukba záró helyneveink is.
Az ókori istenneveket magába záró magyar helynevek meglehetõsen nagy csoportot alkotnak. Az ilyen helyneveket elég könnyû felismerni,: mert bennük legtöbbször a Napisten Ra, Magúr, Égúr, Szemúr, Kerekúr vagy Macska neve szerepel. E valósággal százszámra található Napnevek mellett gyakori az egyiptomi tudó és isten-király Tóth (Tudó) neve, meg a szíriai-kánaáni fõisten Bál neve. E szent nevek a Duna-medencében mindenütt megtalálhatók, de legsûrûbben mégis Dunántúli Erdélyben és a Felsõ-Tisza vidékén szerepelnek.

Forrás