1165
-
MaRee #511 Róla épp rosszakat olvastam, afféle drow-regény klónnak mondják a köteteket, amiben csak vérengzés van : De lehet teszek később egy próbát vele. -
darkling #510 A Sötétpenge Malus-ról is jók a vélemények. -
MaRee #509 Köszi, bár az ilyen hosszú sorozatoktól ódzkodok, egy pár rész után ált. érdektelenségbe fulladnak, de elkezdtem a Trollvadászt, eddig tetszik. -
#508
A Félix és Gotrek könyveket csak ajánlani tudom. Egész szép gyűjtemény sorakozik a polcomon. Kellemes kikapcsolódás. -
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#507
Én anno olvastam egy-kettőt, magyarul, de őszintén szólva kritikán aluli volt, címre nem emlékszem, egy ürgéről szólt, akinek a testvére a káoszhoz csatlakozott. Ennyi rémlik, ebből már le lehet szűrni, mennyire volt maradandó emlék. :) -
MaRee #506 Fantasyt olvasott valaki? Neki kezdenék annak is, melyik könyvsorozattal érdemes kezdeni? Gortek and Felix? -
#505
Ezekkel a Theorycraftokkal az a baj, hogy aztán a GW kihoz valami eszeveszett blődséget magyarázatnak, akkor az ember fogja a fejét, hogy ennél sokkal jobb magyarázatot is ki lehetne találni. De hiába, mert hát GW és lore.... -
MaRee #504 Hmm pedig határozottan emlékszem, hogy Sanguius alacsonyabb termetű a többieknél, de lehet nincs erről határozott álláspont. Én végülis örülök, hogy egyes dolgok nincsenek kőbe vésve, jókat lehet róluk theorycraftolni.
És ha belegondolunk az egyszerű birodalmi citizen számára egy marín is félisten, a Császárról meg a Primarchokról nem is beszélve, ők mitikus alakok. -
Zero 7th #503 Ja, meg még arról is van szó, hogy Alpharius/Omegon genetikai kódjából hiányzik az überextra primarch méretet okozó szekvencia. Ezt külön kiemeli, hogy a XX.-as inkubátornál volt ilyen (azzal együtt, hogy a Space Wolves meg kutyaféle DNS szakaszokat kapott), szal szerintem Sanguinus nem kisebb, az csak valami véletlen mélynövés lehet. -
Zero 7th #502 Eh, Deliverance Lost: Van benne egy jelenet, ami Corax és a Császár találkozását mutatja be. Először Corax nem érti, mitől borul térdre mindenki körülötte, mert ő csak egy átlagos méretű embert lát. Aztán elkezdi felülírni az aranypáncélos, nagydarab, aranyszemű forma, és a találkozó végére az válik dominánssá Coraxnál is.
Szal így valami béna módon egyszerre mindkettő.
Ja, meg mond neki egy olyat is, hogy megszámlálhatatlan arcot hordott már. Szal perpill úgy tűnik, hogy a Császár úgy néz ki, ahogy csak akar, arcvonás, méret, ruházat, bármi szempontjából.
Viszont az egyéb helyekről kiderül, hogy pl Coraxnak is van egy olyan képessége, hogy ha nagyon akar, észrevétlen marad akkor is, ha közvetlenül rá néznek, szal ez valószínűleg valami psyker dolog, nem fizikailag változik meg, csak az emberek látják őt úgy. Viszont akkor semmivel nem vagyunk előrébb abban, hogy hogyan néz ki "igazából".
"Ügyes" megoldás ez arra, hogy ne kelljen semmit konkretizálni... -
#501
Igen, ha jól rémlik én is a Space Crusade-on keresztül ismerkedtem meg a Wh40k világával, már amennyiben az ismerkedésnek nevezhető... :D
Hozzá kell tenni, hogy a Space Crusade egy vegytintával leöntött, nagyon leegyszerűsített Wh40k játék volt, még a világ leírást is kilúgozták (ennél már csak az volt a durvább, hogy a németeknél tovább nyesegették az egészet (pl. csak a robotok maradtak meg az 'xenókból') a megcélzott fiatalok védelme érdekében, így az elnevezések is drasztikus változáson estek át, pl. a fegyverek nem halálosak lettek, a bolter -> laser, assault cannon -> nullzeit-kannonen, stb.). Szóval eleve aféle belépő játék lett a Wh40k világába... -
SaGa Jr #500 Az már biztos hogy bőven akadna írnivaló. :)
Már a leírtakat végigolvasva is látható a lényeg, hála neked aki mindezt ilyen szépen összefoglaltad. Én csupán azért említettem meg a Space Crusade-et, mert elég széles körben ismert volt, köszönhetően a megannyi számítógépre (PC, AMiga, C64, ZX Spectrum) kidolgozott játék változatának és egyfajta tesztbázisként működött ami új fajokat és új kinézetű figurákat mutatott be elsőként a nagyközönségnek. -
#499
Nagyon sok minden kimaradt, nem említettem a Battlefield Gothic-ot, ami ugye eredetileg szintén a White Dwarf-ban megjelent űrharc volt táblás játékban, nem említettem azt, hogy bizonyos átmeneti (hivatalos) szabályokkal lehetett vegyíteni a játékokat, például megjelenhettek a Titánok is a Wh40k léptékű csatákban, vagy a Tyranidák a Necromundában. Hosszasan lehetne írni arról, hogy az egyes játékokban hogy fejlődött a világ és a játékmenet (pl. Space Hulk-ban opcionális szabályként megjelenő Power Armour-os Space Marine-ok).
Lehetne arról írni, hogy az új fajok, kasztok, szabályok, novellák hogy írták át a korábbi játékverziókban egyszer már elviekben letisztázott történelmet, egységeket, felépítéseket.
Egy külön fejezet foglalkozhatna akár az elviekben legykiemelkedőbb rész, az Űrgárdisták történetének alakulásával, formálódásával, a menet közben vétett logikai bukfencekkel (pl. az egyes rendházak méretei), hogy menet közben mennyire megváltozott oda- és vissza egyes kasztok/fajok történelme és karakterei (pl. az Elda-k, vagy az Ordo Malleus fel-el-fel-el tünése).
Az, hogy a Pszi hogy bukkant fel a játékmenetben és a világban, majd hogy lett elhanyagolva, hogy aztán újra és újra feltünjön.
Szóval egy könyvet meg lehet tölteni a világ és a játék fejlődésével, alakulásával. Ennek nagy mélységében történő kifejtésére azért nem vállalkozom... :D -
Zero 7th #498 Jahj, Space Crusade-del játszottam számítógépen, nagyon nem értettem, hogy miért barátkozik egymással az ork, a káosz, meg a 'nid... :P -
SaGa Jr #497 Nagyon szép összefoglaló Cifu.
Egy kis plusz, ami úgy látom kimaradt. Még 1990-ben megjelent a Space Crusade is, mely a Space Hulk egyfajta oldalágának tekinthető, szintén két játékosra kihegyezett társasjáték (nem mellesleg ebből is készült számítógépes változat is ahogy a Space hulk-ból). Itt már nem egy hajóroncsban ment az öldöklés és a kezdő szettben is más volt a felállás (5 space marine egy parancsnokkal meg vegyesen xenok, illetve kicsit később az advanced változatnál 6 Tyranid Warrior és 15 Space Marine Scout).
Tehát még a második kiadás előtt már itt megjelentek a leendő tyranida kódex egységeiből egy kis ízelítő.
A játékhoz készült még több bővítmény is melyek a White Dwarf magazinban vagy egyéb helyeken jelentek meg. Az egyik a Dreadnought lépegetőket hozta be (nagyon de nagyon másként néztek ki azok a drenyák, inkább hasonlítottak a robotzsaru ED-209-es egységére mint a jelenlegiekre), a másik az eldákat tette bele a játékba, de volt káoszos meg orkos, sőt még nekronos bővítmény is (bizony az első nekron figurák, egész pontosan a sima warrior meg az első változata a destroyer nekron figurának már itt megjelent, jóval a 3. kiadás előtt igaz ekkor még csak mint sima xenok szerepeltek).
Kicsivel a megjelenés után aztán jöttek külön szabályok 3 eltérő űrgárdista rendház megjelenítésére, egész pontosan az Iron Fist, az Ultramarine és a Blood Angel rendházak figuráival történő játékra. -
#496
köszi, valami ilyesmire gondoltam én is 
-
Zero 7th #495 Az igen, szép munka! -
MaRee #494 
Nagyon jó kis összefoglaló lett.
-
#493
Megpróbálom összefoglalni, de ez egy erősen elnagyolt dolog lesz:
A ma már szégyelt ős, a Warhammer 40k: Rogue Trade (1987-93)
A Games Workshopnak még 1978-ban jelent meg az első fantasy táblás játéka, a Reaper, ez egy klasszikus asztali-miniaturás játék volt, mesélővel, és laza szerepjáték elemekkel. Ebből nőtte ki magát 1983-ban a Warhammer Fantasy Battles, ami még nagyon elnagyolt világgal és fajokkal bírt (emberek, orkok/goblinok és törpék - az elfek később jöttek). A játékhoz adott anyagok minősége és kidolgozottsága is iszonyatosan vázlatos volt, de a játékmenet viszonylag gyors és átlátható volt, így hamar népszerű lett. A játékhoz folyamatosan jöttek ki új szabályok, fajok és háttértörténet (pl. a Birodalom kidolgozása, a sötét- és nemes elfek), így 1984-ben jött ki a második kiadás.
Rick Priestley ennek a második kiadásnak az alapjain dolgozva akart egy sötét jövőképű sci-fi táblás játékot. A játék alapjaiban tér el a mai Wh40k táblás játékoktól, hasonlóan a korai WFB (Warhammer Fantasy Battles) játékokhoz, itt is kellett egy mesélő, és az egész játék erős szerepjáték beütéssel rendelkezett. A játékos(ok) egy Rogue Trader nevű kasztot képviseltek, akik a birodalom képviselői a határmesgyéken, ahova a birodalom erős karjai már nem érnek el. A céljuk a még feltérképezettlen (vagy elveszett) területek felderítése, és függően azok viszonyától (hasznos, káros, stb.) azok kezelése (általában harc, valamilyen formában, innen jön a "There is only war" szlogen is).
A játékos egy kisebb sereget irányít, űrgárdistákkal, pszikerekkel, inkvizitorokkal. A főbb karakterek személyre szabható tulajdonságokkal rendelkeztek, de a "tömegek" egyszerű "ágyútöltekéket" képeztek.
Rick Priestley a Birodalom alapjait már itt lefektette, és a szabálykönyvek ill. háttérkönyvek jó részét valójában inkább a világ leírásra használta fel, minimális szabályokkal. Megvolt már a stázistrónon ülő császár, az asztronomikonnal, de sem a káoszról, sem Hóruszról nem volt benne szó még. A fajok között a főbbek az Imperial Guard, Space Marines, Space Orks (űrork), Eldars (Eldák, űrelf), Squats (magyarba zömik néven fordították, űrtörpék), Slanns (nem tudom lemagyarították-e, "űrbékák") és Zoats (kentaur-gyíkok négy lábbal és két kézzel).
![]()
A Rouge Trader-hez készült Space Ork modellek doboza
Menet közben a WFB-hez hasonlóan a Wh40k:RT is rengeteg új történetet és szabálymódosítást kapott, amik a White Dwarf hasábjain jelentek meg. Az egyik első komolyabb ezek közül a káoszt hozta be (ekkor jelent meg a WFB-ben is amúgy, és ugyanazt a négy káosz démont hozta be, illetve még a kisebb démonok is teljesen megegyeztek a két játékban). 1988-ban jelent meg a Horus Heresy kiegészítő, amiben a Hórusz lázadást lehetett végigjátszani, ebben már természetesen helyet kaptak a főbb űrgárdista rendek (Blood Angels, Space Wolfs, Ultramarines, Salamanders, Imperial Fists, valamint a Lunar Wolves/Sons of Horus).
![]()
Ian Miller által készített képek a Rouge Trader-hez
Egy-egy évre rá megjelent két kidolgozott kiegészítő a Káoszról, az elsőben Khorne és Slaanesh, a másodikban Nurgle és Tzeech lett kidolgozva és végigvezetve. Ezekben már a Káosz szemébe menekült káoszgárdistákat is kidolgozták, a négy fő káosz-űrgárdista renddel. Itt debütált a káoszt üldöző Ordo Malleus inkvízitorok, és a saját űrgárdistáik, a Grey Knight-ok. A káosz kiadványok szövegei és illusztrációi véresek, provokatívak, undorítóak és szexisták voltak, kifejezetten a felnőtt játékosoknak készültek. Szintén említést érdemel, hogy ez a két kiadvány volt az első, ahol a Games Workshop már komolyabb külsős illusztrátorokat is fel tudott fogadni...
Space Hulk, és Epic 40k, avagy a modern Wh40k irányváltása (1989-1991)
A játékfejlesztők a GW-nél két inspirációt kaptak, az egyik az Aliens film, a másik pedig az, hogy valahogy el kéne hagyni a mesélőt, mert ez sok problémát okozott a WFB és a Wh40k esetében is.
![]()
A Space Hulk első kiadásának dobozábrája :D
Kísérletképpen csináltak egy játékot a Warhammer 40k világában, ami csak két játékosnak szólt. A történet annyi, hogy egy, a hiperűrben sodródó űrhajó roncsot (Space Hulk) az Űrgárdista Terminátorok vizsgálnak át, ám ott egy, a világban új faj, a Génorzók (Genestealers) lakozik, akik gyorsak, erősek, és mellesleg négy karjuk van, amiből kettő erős karmokban végződik. Nem nehéz az Aliens filmek idegenjeit beléjük látni, főleg, hogy a háttértörténet szerint "szopós" szájszervükkel ültetik el az áldozataikban a magjaikat. De itt debütáltak a Terminátor páncélok (a korszak másik híres filmjéből jött az elnevezés).
A játékmenetet leegyszerűsítették, a szerepjáték elemekből nem sok maradt meg, a táblás kialakítás pedig előre meghatározott, vagy akár tetszőlegesen kiépíthető darabokból épült fel. Ahogy az szokott, ehhez is kijött több kiegészítő, mint a Deathwing (a Dark Angels űrgárdista rend kidolgozásával), vagy a Genestealer (a génorzókhoz hozott pátriárkát, mágust és hibridet, illetve jobban kidolgozott háttértörténetet).
A másik látványos oldalág az Epic lett, ez egy nagyságrenddel eltolta a játék léptékét, és a játékos itt nem egy-egy katonát, hanem egységeket irányított. Az Epic legfőbb mozgatórugója azonban a gigászi Titánok behozatala volt, az első kiadás neve is erre utalt, ugyanis az Adeptus Titanicus volt, ami még inkább ezekre a monstrumokra épített, a többi egység eléggé elnagyolt és kidolgozattlanra sikerült. A rossz nyelvek szerint egyébként a FASA egyre népszerűbb Battletech táblás játékát próbálták ezzel egyensúlyozni. Érdekesség, hogy 1989-ben kihoztak egy Space Marine nevű játékot is, ahol két egymással szemben álló űrgárdista rend vívott élet-halál harcot Epic léptékben és az Epic szabályaival.
Az Epic a Space Hulk-hoz hasonlított abban, hogy immár kifejezetten csak a gyors, pörgős csatákra koncentráljon, és száműzte a szerepjátékos vonalat, továbbá alapvetően a 6 oldalú kockákra épített. Ugyanakkor itt is tetten érhető volt már a világ fordulása, a Zoats-ok és a Slann-ok eltüntek úgy, hogy nyomuk sem maradt, sőt, a Rogue Trader-ekről se esett egy szó se... -
#492
Warhammer 40k / Epic / Space Hulk második kiadás, a paradigmaváltás (1993-98)
![]()
A Warhammer 40k második kiadás dobozának tartalma
A második kiadás a Space Hulk / Epic vonalon indult tovább, de a fő fejlesztő immár Andy Chambers lett. A szerepjáték elemek csak a hősök (egyéni egységek) esetében tűnt fel, a többi modellnél gyakorlatilag alig kapott szerepet. Fontos megjegyezni, hogy a modellek és a könyvek minősége nem is egy, de két lépést ugrott felfele. A Space Marine-ok kinézete is jelentősen megváltozott az első kiadáshoz képest.
A játékmenet azonban jóval összetettebb volt a két elődnél, nagyon alapos páncéltörési / sebzési rendszer volt benne, ami a Rogue Trader-ből megörökölte a 6 oldalú kockák mellett a 4-, 8-, 12- és 20- oldalú kockákat is. Ehhez hozzájöttek a játék sava-borsát adó egyedi képességek, amely mindenféle speciális fegyvernek, képességnek külön rendszerrel. Ez egyfelől egy iszonyatosan kidolgozott és logikus szabályrendszert jelentett, másfelől viszont alapjaiban gyilkolta meg azt a pörgős játékmenetet, ami például a Space Hulk-ban megvolt.
A világot ekkor kezdték el a ma is (többé-kevésbé) ismert formájába hozni, átugorva a 41. évezredbe. illetve a GW áttért egy, a korábbitól teljesen eltérő üzletpolitikára. A játék alapcsomagja csak űrgárdistákat és űrorkokat tartalmazott, továbbá egy hozzávetőleges világleírást, és a szabályokat. A többi faj részletes leírását, illetve összetett új szabályokat ezentúl Codex-ekben (külön megvehető könyvekben) tettek elérhetővé. Természetesen azon túl, hogy a modelleket is külön-külön kellett megvenni. Ezt az üzletpolitikát többé-kevésbé minden komolyabb játékukba átültették.
Azzal, hogy az űrgárdista rendeket, a birodalmi gárdát, a káoszt, az űrorkokat, eldákat kidolgozták, behozták a Génorzók kibővített seregét, a Tyranidákat is. Ekkoriban azonban a különféle inkvizitorok és zömikek, meg társaik csak kiegészítő szerepet kaptak a Birodalmi Gárda vagy az Űrgárdisták mellett, és nem rendelkeztek saját sereggel.
Fontos megemlíteni, hogy Ian Watson-féle novellák is ekkor jelennek meg, és a világot alaposan megreformálták. Ennek részeként például a Tyranidákkal "kiírtatták" a zömikeket, amelyekkel nem igazán tudtak mit csinálni. Amúgy a Tyranida betörést hatalmas közösségi játékokban "folytatták le", vagyis eme játékokban a játékosok határozták meg, hogy meddig jut az új szuper-veszedelem. Ez egyfelől hihetettlen módon megdobta a GW népszerűségét a táblás játékok rajongóinál (hasonló léptékben még senki sem csinált ilyet), másfelől igencsak komoly szintű reklámot is hozott a játéknak.
A második kiadáshoz egy komolyabb kiegészítő látott napvilágot, a Dark Crusade, amely a pszi-kártyákat hozta be a játékmenetbe.
A párhuzamos játékok is megkapták a finomítást, a Space Hulk 2. kiadása első sorban csak szépészeti beavatkozás volt, a modellek és a könyvek minősége lépett fel az aktuális szintre. Az Epic (Space Marine / Titan Legions) sokkal komolyabb változásokat kapott, a "sima" földi egységeket is végre kidolgozták, illetve megjelent a Császár-osztályú Titán, illetve az Ork Mega-gargant, amelyekhez képest a sima Titánok eltörpültek. Ezek annyira kilógtak a sorból, hogy később el is tüntek a kínálatból, és a többi faj nem is kapott egyenrangú egységet.
A Wh40k is megkapta a maga tucsingolós spin-offját (a WFB-é a Blood Bowl, egy elborult és brutálisan véres-komikus amerikai foci-szerűség) 1995-ben, az Ian Watson Space Marine novellájában bemutatott bolygón játszódó Necromunda, ahol a Wh 40k 2. kiadás szabályaival kisebb csoportok harcolnak eme bolygó kaptárvárosainak alsó szintjein.
A harmadik kiadások és az egyszerűbb idők kora, Warhammer 40k és Epic 40k (1997/98-2004)
A Tyranida-kora végével újra a "kis" fajok felé fordult a fejlesztés, és a játék további egyszerűsítésére koncentráltak. Utóbbi azt jelentette, hogy száműzték a "nem standard" dobókockákat, és a játékot 6 oldalú kockára hegyezték ki. Az előbbi azt, hogy megjelent a Dark Eldar faj, majd szépen lassan kifejtették a Ordo Malleus (itt már Démonvadászok) és az Ordo Hereticus (Boszorkányvadászok) inkvizitorokat. A két legszélsőségesebb új faj a Tau és a Necron lett, előbbi ismét a Battletech elleni lépésként értékelhető (hozzá kell tenni, hogy a FASA ekkoriban már túl volt a legszebb évein), az utóbbi pedig egy über-robot faj. Szintén említést érdemel, hogy a Space Ork-okat is ekkor dolgozták át a korábbi "nem túl inteligens, de veszélyes" szintről a "buta, mint a kő, de veszélyes" szintre.
A játékmenethez nagyban hozzányúltak, a korrábbi összetett egyéni szabályokat leegyszerűsítették, vagy simán megszüntették. Ellenben megtartották a Codex-ekre építkező alapjáték koncepcióját.
Kronológiai szempontból előbb jött ki ugyanakkor az Epic 40k (1997), amely ugyanezt az egyszerűsítést hajtotta végre az Epic világában, reménykedve, hogy az addigi "fekete bárány" (az Epic volt a legkevésbé népszerű a GW táblás játékai közül) erőre kap. A cél, hogy a kezdő játékosok ne lapozgassák órákig a szabálykönyvet egy-egy kérdéses lépés után, sikert ért el, de elfordította a régi játékosok egy jó részét. A GW végül 1998-ban megszüntette hivatalosan az Epic 40k vonalat, a "technológia" egy részét (mint a Szupernehéz-harckocsikat) átvitte a Wh 40k-ba.
Ez az időszak a GW mélyrepülésének kezdetének fogható fel, noha a játék az Egyesült Államokban egyre népszerűbb kezdett lenni, és az egyszerűbb, de gyorsabb játékmenet sok új játékost hozott a táblás játékokhoz.
A semmittevés időszaka, a Warhammer 40k IV. kiadása (2004-2008)
Ha mélyrepülésről beszélünk, akkor a IV. kiadás kétségkívül az volt. Gyakorlati változás kevés volt, a szabályok többsége érintettlen maradt, sőt, még az előző kiadás Codex-ei is megfeleltek a IV. kiadáshoz, mindössze az alapszabályokban lévő változtatásokat kellett érvényben tartani.
A kereskedelmi modell viszont egy kicsit változott, többek között kihoztak egy Battle for Macragge dobozos verziót, amely az Ultramarine homeworld elleni Tyranid támadást mutatta be két játékos számára játszható formában.
Eközben ugyan jelentek meg új egységek, új szabályok, de a játék fejlődése sehol sem volt az 1990-es évek közepén tapasztalt pörgéshez.
Az első változást a Horus Heresy novellasorozat (2006-) jelentette, ami persze a táblás játék is bizonyos szinten 'követ'.
V. kiadás, a lassú eszmélés és a Space Hulk feltámasztása (2008-2012)
A játék egy kicsit visszakanyarodott a II. kiadás irányába, újra megjelent a futás, és a kiterjesztett fedezék használat, valamint a járművekkel újra lehetett öklelni (ezek már benne volt a II. kiadásban, de a III. kiadásban eltűntek ezek a szabályok).
A játékvilág béli változások első sorban az Űrgárdistákat érintette, a szabálykönyvből száműzték a különálló Ordo Malleus-t, és kvázi helyettük megjelent a Grey Knights mint különálló űrgárdista rend.
Egy oldallépés, hogy miközben hajdan erősen szerepjáték-orientált volt a Games Workshop (a Warhammer Fantasy Battles világában játszódó Warhammer Fantasy szerepjáték évtizedek óta él), addig a Wh 40k-hoz nem hozott ki szerepjátékot. 2008-ban viszont eladta a világ licencét a Fantasy Flight Games-nek, akik különféle táblás, illetve hagyományos szerepjáték kiadványokat (pl.: Horus Heresy, vagy a legújabb Only War) dobtak és dobnak a piacra.
Érdekes lépés volt a Games Workshop-tól, hogy 2009-ben újra kiadta limitálva a Space Hulk-ot, immár III. kiadásban. A szabályokon nem sokat változtattak, de a modellek és a könyvek minősége az ekkor elvárható szintre lett hozva. A készletek pillanatok alatt kifogytak, így ez a lépés jó marketingnek fogható fel - ugyanakkor a GW azóta sem hozott ki több Space Hulk táblás játékot, illetve kiegészítőt.
A kései fellángolás, a VI. kiadás (2012-)
A modern kor szele elérte a GW-t is, igaz megint csak "követi" a Wh 40k a testvérét, a WFB-t. UGyanis megkapta egy-az-egyben az ott megjelent új szabályokat, ami a Pszi (ott: mágia) és a Repülő lények és járművek szabályait jelenti. Mozgalmasabb lett a közelharc, továbbá a tereptárgyaknak nagyobb köze a játékmenethez (ez szintén a II. kiadás szabályainak újragondolását jelenti).
A szövetségek egy régi opcionális szabály felmelegítéseként tért vissza, amellyel a saját "fő" seregünktől eltérő fajú / típusú sereget tudunk a terepasztalra lerakni, ám megbízhatóságuk sok mindentől függ. -
Zero 7th #491 Egyébként elég masszív világ-újraépítés történik ezzel a Horus Heresy sorozattal. Teljes külön könyveket kapnak sorra az eddig csak említés szinten, esetleg szerepjáték alapkönyvekből ismert részei az Imperiumnak. Kaptak már könyvet az orgyilkosok, az asztropaták, az Adeptus Custodes, meg ugye azok a légiók, amik nem kaptak túl sok reflektorfényt eddig. A korábbi regények jellemzően egy-egy SM chapterről, IG ezredről, vagy egy kupac inkvizítorról szóltak, néhányon elég erősen érződött is, hogy az egész regény tulajdonképpen csak egy nagy reklám az éppen aktuális WG kiadványhoz (Dark Heresy-hez kapcsolódó inkvizítoros könyvekre gondolok elsősorban).
Ehhez képest a HH alapokat fektet újra, kb. -
MaRee #490 Ezt talátam. -
Zero 7th #489 Rogue Trader szabálykönyv, Ian Watson regények, meg a White Dwarf magazin. Kb ennyi. Egy csomó ideig csak a magazin közölt fluffot. Az meg még az Old Night alatt történt, az internet előtt, tehát gyakorlatilag elveszettnek tekinthető. :P
Na jó, nem, biztosan utána lehet járni, csak lusta vagyok keresni is, meg 1000 magazinból összeollózni az infókat is. -
#488
engem mondjuk érdekelne, miképp alakult ki a warhammer 40k világ.. nem a játékbéli teremtés-mitosz, hanem a valós.. tehát mi tartozott bele eleve a történelmébe (ha volt az első kiadásnak részletesen kidolgozott), mennyire volt részletes és mik azok, amik később kerültek bele?
annyit találtam, hogy bizonyos fajok az újabb kiadásokkal kerültek bele (pl Dark Eldars, Tyranids)
-
MaRee #487 Na hát kitudja, gondolom a hivatalos birodalmi freskókon is valami idealizált változata van, nem egy seggdugasz próbálja levágni az 5méteres démonokat 
-
#486
Azon a képen szerintem nem egy lépcsőfokon állnak. Egy fél perces, nagyon elnagyolt GIMP manőverrel én erre jutottam:
[center]
![]()
-
MaRee #485 Na kicsit utána olvasgattam, az tuti, hogy nem ugyan akkora volt mindegyik Primarch. Magnus volt a legnagyobb, valóságos óriás. Fulgrim és Mortarion is nagy volt pl, Alpharius-Omegon pedig akkora mint egy átlag mariska, és Sanguinius is alacsony volt a többihez képest.
A Császár már fogós kérdés. Ugye a könyvekben nem nagyon említik, hogy a primarchok fölé tornyosulna, plusz több ezer évig az átlagemberek között élt, ott gondolom feltűnt volna előbb-utóbb valakinek, hogy ez a csávó miért 4 méter magas :D Plusz a First Hereticben amíg fel nem fedi magát, Lorgar sem ismeri fel, meg általában egyik primarch sem az első találkozásukkor. Tehát egy átlag embernél magasabb lehet(páncélban gondolom akkora mint egy marine kb), viszont nem hatalmas. A legjobb magyarázat az, hogy mivel a valaha élt legerősebb psykerről van szó, vagy változtatni tudja a méretét valósan is, vagy mint az egyik HH könyvben (meg nem mondom már melyikben) írják, a pszichikus kisugárzása teszi a körülötte állók szemében hatalmassá. Biztos van erre valami jó kis spellje :)
A képeken meg különböző méretű, ezen pl látszik hogy alacsonyabb Hórusznál, hiába van az egyik térde behajlítva. -
#484
Ez is egy elég komoly legnagyobb problémám az "új" Wh40k alaptörténettel. Ha akkora mint egy "átlag" ember, akkor hogy tudta pl. Leman Russ-t legyőzni közelharcban?
A "régi" képeken amúgy az Emperor ugyanakkora, mint primarchjai... :) -
#483
Az emperor ember meretu volt. Pont azert hogy el tudja rejteni emberfeletti voltat. -
MaRee #482 Hm hát akkor vagy nem egyeztek meg, vagy valamelyik kisebb meg nagyobb a másiknál, pl Alpharius. Fulgrimra tuti és még talán Magnusra emlékszem , hogy ők elég nagyok voltak az SM-ekhez képest is. Gondolom az Emperor meg legalább akkora volt mint egy primarch, ugye hülyén nézne ki, ha kisebb lenne. -
Zero 7th #481 Erre közben találtam hivatkozást a következő könyvben (Deliverance Lost), abban ki lett mondva, hogy Alpharius a legkisebb termetű primarch. -
Zero 7th #480 Igen, ha megnézed, ennek az wiki szócikknek pont az a regény az alapja, amiről élménybeszámolózok. Szóval ez itt jött be "hivatalosan", hogy a legendákkal ellentétben nem a háborúba haltak bele hősiesen a tándervarriorok, hanem apuci vágta el a torkukat, miután elmúlt a praktikusságuk.
A könyvben ez úgy volt megfogalmazva, hogy ők egyetlen világ meghódítására lettek tervezve, nem egy egész galaxiséra.
Az meg, hogy mennyire volt szükséges lemészárolni őket, az pont jól látszik ebből a regényből, ahol a Heresy derekán, nem sokkal Isstvan V után még él egy TW, aki elkerülte a mészárlást. Az úgy sacc/kb 150-200 évvel több, mint a tervezett. -
Zero 7th #479 Jó, igen, kicsit lentebb én is a fejem vertem a falba az űrbe nyíló folyékony hidrogén tó elképzelése kapcsán... :P
"de nekem ez rémlik egy régi anyagból."
Igen, ezt fejtette ki bővebben a The Outcast Dead. Ez kb jellemző az egész sorozatra, hogy régről ismert információmorzsákat fejtenek ki teljes regényekben. És pont a kifejtés, ennek a pár mondatos összefoglalónak a részleteit találom durvának. -
SaGa Jr #478 Azok nem szállítógépek (shuttle) voltak amik 25-ösével dobálták le a srácokat? Meg aztán eltelt 10K év a Heresy óta, szóval lehetett finomítani is a technikán (ahogy történt is mivel a "jelenkor" SM rendházai nem a régi típusú karmos drop podot hanem a kinyílós, nem újrahasználhatót alkalmazzák).
Valahogy nehezemre esne elhinni, hogy egy ilyen precíziós, féltett, kis számban előállított eszközt tömeg seregeknek adnának, még akkor sem ha az az elit Imperial Guard. Inkább kapnak jump pack-et (volt rá példa valamelyik Gaunt regényben, hogy IG csapatok azzal ugráltak ki nagyon magasból, de egy másik, légierőről szóló regényben is használtak ilyen eszközöket az IG csapatok, ahogy komplett ezredek is alkalmaznak ejtőernyőt helyettesítő lassító kütyüket amikkel óriási magasságokból ugrálnak ki és zuhanva közelítik meg a felszínt - erre példa az Elysian regimentek jóformán mindegyike) meg hurcibálják őket nagy számban méretes gépekben amik rendesen fel vannak fegyverezve. Az IG sereg nem operál aprócska egységekkel, hanem elsősorban nagy létszámú szakaszokkal azok meg nem férnének el egy drop pod-ban.
Azt mondjuk elképzelhetőnek tartom, hogy egyes esetekben a storm trooper speciális erőknél előfordulhat drop pod használat, ők úgyis az elitek elitje az Imperial Guard és más szervezetek harci erői között akiket kisgyerek koruktól kezdve elit katonának nevelnek a komisszárok szigorú felügyelete alatt. lényegében ugyanúgy a precíziós támadások specialistái mint a SM-ek, ugyanúgy kis létszámú egységekben tevékenykednek szinte mindig jelentős túlerővel szemben, különleges felszerelést bevetve a harc során. -
MaRee #477 "Szerencsére az IG sosem használt ilyen vacakokat. "
Hm mintha az egyik Gaunt Szellemei regényben olvastam volna, hogy drop podokkal dobálták le őket a Gereonra. De lehet rosszul emlékszem. Meg Abnett ír azért néha érdekeseket, pl a 4-5 fős CSM osztagot chosennel együtt ripityára lőtték íjakkal meg lekardozta pár ember a mocsárban
-
#476
Despite their many early victories in the Unification Wars, the Thunder Warriors were far from perfect. Some were mentally unstable, others suffered catastrophic biological failure after an unprecedented span of years, their own superhuman physiques turning against them in the end -
#475
Én is olvastam valami hasonlót, hogy gond volt velük és meg volt az oka annak hogy lemészároltatta őket. -
SaGa Jr #474 Az írók meg az ő légből kapott feltételezéseik a regényeikben szereplő szuper emberek kapcsán... :)
Én úgy tudom a Thunder Warrior banda egy kísérlet volt a Császár részéről a tökéletes harcos kialakításához de nem bizonyultak elég jónak (vagy volt valami instabil dolog velük kapcsolatban?), ezért jutottak arra a sorsra amire és jöttek a náluk is tökéletesebb harcosok a space marine-ok atyjai később. Persze lehet, hogy már keverem valami mással, de nekem ez rémlik egy régi anyagból.
A mi lett volna a sorsuk a srácoknak az jó kérdés. A Császár mikor visszavonult ugye a Földre kiépíteni a saját webway portal rendszerét akkor ő már lényegében lezártnak tekintette a Great Crusade-et és már csak a söprögetés várt a primarch-okra és marine-jaikra. -
Zero 7th #473 Mintha én is olvastam volna az egyik regényben egy elejtett mondatként, hogy halandókat megölné az ilyen kemény érkezés. De akkor ez csak feltételezés, nem empirikus tapasztalat? :P
Más.
Ez az egész Horus Heresy egy nagy kampány arra, hogy áttérítsen SM pléjereket a káoszhoz, vagy mi?
Minden egyes regényben kiderül az Emperorról valami disznóság. Mintha a regényfolyam egy nagy, hosszú lejáratókampány lenne.
SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!The Outcast Dead regényben pl az derült ki, mi lett a Thunder Warriorokkal, a marínok elődjeivel. A Császár korábbi leghűségesebb seregével. Na, hát az a köcsög lemészároltatta őket. Miután elvégezték a dolgukat, megnyerték neki a bolygót, ki lettek kukázva. Mert hogy ez volt csak a hasznosságuk, erre voltak jók, most már nem kellenek.
Lehet belőle következtetni, hogy mi lett volna az egész Adeptus Astartes, mint szervezet sorsa, ha a Great Crusade sikerrel, nyugodtan lezárul... -
SaGa Jr #472 Szerencsére az IG sosem használt ilyen vacakokat. Őket szép nagy, túlméretezett leszálló hajókban szokták lejuttatni a felszínre. Vagy kis méretű repülő járművekben amik normál módon tudnak közlekedni, nem csak lezuhannak, becsapódnak azt a túlélők kezdhetik ölni az ellent. :) Mondjuk olyanról nem nagyon olvastam hogy egy drop pod megölte volna az utasait ha csak le nem lőtték őket még zuhanás közben. Kicsit kemény lehet az érkezés, de a szuperhuman harcosok akiknek a fülén is tesztoszteron csurog és a harc mindenük, csak viseljék el.
A Star Wars mondjuk még a készítői szerint sem sci-fi, hanem space fantasy illetve space opera.
A 40K meg simán grim dark fiction.
