Informatika és tudomány

ntGRfNd.jpg
  • [NST]Cifu
    #493
    Megpróbálom összefoglalni, de ez egy erősen elnagyolt dolog lesz:

    A ma már szégyelt ős, a Warhammer 40k: Rogue Trade (1987-93)

    A Games Workshopnak még 1978-ban jelent meg az első fantasy táblás játéka, a Reaper, ez egy klasszikus asztali-miniaturás játék volt, mesélővel, és laza szerepjáték elemekkel. Ebből nőtte ki magát 1983-ban a Warhammer Fantasy Battles, ami még nagyon elnagyolt világgal és fajokkal bírt (emberek, orkok/goblinok és törpék - az elfek később jöttek). A játékhoz adott anyagok minősége és kidolgozottsága is iszonyatosan vázlatos volt, de a játékmenet viszonylag gyors és átlátható volt, így hamar népszerű lett. A játékhoz folyamatosan jöttek ki új szabályok, fajok és háttértörténet (pl. a Birodalom kidolgozása, a sötét- és nemes elfek), így 1984-ben jött ki a második kiadás.

    Rick Priestley ennek a második kiadásnak az alapjain dolgozva akart egy sötét jövőképű sci-fi táblás játékot. A játék alapjaiban tér el a mai Wh40k táblás játékoktól, hasonlóan a korai WFB (Warhammer Fantasy Battles) játékokhoz, itt is kellett egy mesélő, és az egész játék erős szerepjáték beütéssel rendelkezett. A játékos(ok) egy Rogue Trader nevű kasztot képviseltek, akik a birodalom képviselői a határmesgyéken, ahova a birodalom erős karjai már nem érnek el. A céljuk a még feltérképezettlen (vagy elveszett) területek felderítése, és függően azok viszonyától (hasznos, káros, stb.) azok kezelése (általában harc, valamilyen formában, innen jön a "There is only war" szlogen is).

    A játékos egy kisebb sereget irányít, űrgárdistákkal, pszikerekkel, inkvizitorokkal. A főbb karakterek személyre szabható tulajdonságokkal rendelkeztek, de a "tömegek" egyszerű "ágyútöltekéket" képeztek.

    Rick Priestley a Birodalom alapjait már itt lefektette, és a szabálykönyvek ill. háttérkönyvek jó részét valójában inkább a világ leírásra használta fel, minimális szabályokkal. Megvolt már a stázistrónon ülő császár, az asztronomikonnal, de sem a káoszról, sem Hóruszról nem volt benne szó még. A fajok között a főbbek az Imperial Guard, Space Marines, Space Orks (űrork), Eldars (Eldák, űrelf), Squats (magyarba zömik néven fordították, űrtörpék), Slanns (nem tudom lemagyarították-e, "űrbékák") és Zoats (kentaur-gyíkok négy lábbal és két kézzel).


    A Rouge Trader-hez készült Space Ork modellek doboza


    Menet közben a WFB-hez hasonlóan a Wh40k:RT is rengeteg új történetet és szabálymódosítást kapott, amik a White Dwarf hasábjain jelentek meg. Az egyik első komolyabb ezek közül a káoszt hozta be (ekkor jelent meg a WFB-ben is amúgy, és ugyanazt a négy káosz démont hozta be, illetve még a kisebb démonok is teljesen megegyeztek a két játékban). 1988-ban jelent meg a Horus Heresy kiegészítő, amiben a Hórusz lázadást lehetett végigjátszani, ebben már természetesen helyet kaptak a főbb űrgárdista rendek (Blood Angels, Space Wolfs, Ultramarines, Salamanders, Imperial Fists, valamint a Lunar Wolves/Sons of Horus).


    Ian Miller által készített képek a Rouge Trader-hez


    Egy-egy évre rá megjelent két kidolgozott kiegészítő a Káoszról, az elsőben Khorne és Slaanesh, a másodikban Nurgle és Tzeech lett kidolgozva és végigvezetve. Ezekben már a Káosz szemébe menekült káoszgárdistákat is kidolgozták, a négy fő káosz-űrgárdista renddel. Itt debütált a káoszt üldöző Ordo Malleus inkvízitorok, és a saját űrgárdistáik, a Grey Knight-ok. A káosz kiadványok szövegei és illusztrációi véresek, provokatívak, undorítóak és szexisták voltak, kifejezetten a felnőtt játékosoknak készültek. Szintén említést érdemel, hogy ez a két kiadvány volt az első, ahol a Games Workshop már komolyabb külsős illusztrátorokat is fel tudott fogadni...

    Space Hulk, és Epic 40k, avagy a modern Wh40k irányváltása (1989-1991)

    A játékfejlesztők a GW-nél két inspirációt kaptak, az egyik az Aliens film, a másik pedig az, hogy valahogy el kéne hagyni a mesélőt, mert ez sok problémát okozott a WFB és a Wh40k esetében is.


    A Space Hulk első kiadásának dobozábrája :D


    Kísérletképpen csináltak egy játékot a Warhammer 40k világában, ami csak két játékosnak szólt. A történet annyi, hogy egy, a hiperűrben sodródó űrhajó roncsot (Space Hulk) az Űrgárdista Terminátorok vizsgálnak át, ám ott egy, a világban új faj, a Génorzók (Genestealers) lakozik, akik gyorsak, erősek, és mellesleg négy karjuk van, amiből kettő erős karmokban végződik. Nem nehéz az Aliens filmek idegenjeit beléjük látni, főleg, hogy a háttértörténet szerint "szopós" szájszervükkel ültetik el az áldozataikban a magjaikat. De itt debütáltak a Terminátor páncélok (a korszak másik híres filmjéből jött az elnevezés).

    A játékmenetet leegyszerűsítették, a szerepjáték elemekből nem sok maradt meg, a táblás kialakítás pedig előre meghatározott, vagy akár tetszőlegesen kiépíthető darabokból épült fel. Ahogy az szokott, ehhez is kijött több kiegészítő, mint a Deathwing (a Dark Angels űrgárdista rend kidolgozásával), vagy a Genestealer (a génorzókhoz hozott pátriárkát, mágust és hibridet, illetve jobban kidolgozott háttértörténetet).

    A másik látványos oldalág az Epic lett, ez egy nagyságrenddel eltolta a játék léptékét, és a játékos itt nem egy-egy katonát, hanem egységeket irányított. Az Epic legfőbb mozgatórugója azonban a gigászi Titánok behozatala volt, az első kiadás neve is erre utalt, ugyanis az Adeptus Titanicus volt, ami még inkább ezekre a monstrumokra épített, a többi egység eléggé elnagyolt és kidolgozattlanra sikerült. A rossz nyelvek szerint egyébként a FASA egyre népszerűbb Battletech táblás játékát próbálták ezzel egyensúlyozni. Érdekesség, hogy 1989-ben kihoztak egy Space Marine nevű játékot is, ahol két egymással szemben álló űrgárdista rend vívott élet-halál harcot Epic léptékben és az Epic szabályaival.

    Az Epic a Space Hulk-hoz hasonlított abban, hogy immár kifejezetten csak a gyors, pörgős csatákra koncentráljon, és száműzte a szerepjátékos vonalat, továbbá alapvetően a 6 oldalú kockákra épített. Ugyanakkor itt is tetten érhető volt már a világ fordulása, a Zoats-ok és a Slann-ok eltüntek úgy, hogy nyomuk sem maradt, sőt, a Rogue Trader-ekről se esett egy szó se...