964
Beszélgetés Buddha tanításáról, buddhizmusról
-
#884
Sőt! Meg kell engedni a dolgoknak és a jelenségeknek, hogy legyenek amik.
Az Ahimsa, vagyis a nem ártás elve nem csak azt jelenti, hogy nem ölünk meg semilyen élőlényt, hanem azt is, hogy méltányoljuk a dolgokat és hagyjuk a saját természetes útjukon haladni.
Vagyis nem csak az élőléneket nem bántjuk, hanem a felmerülő gondolatokat és késztetéseket sem "piszkáljuk"
Se nem utasítjuk el őket, és nem is követjük. -
#883
A buddhizmusnak, de főleg a meditációnak nem feltétlenül az a célja, hogy valamilyenné tegye, vagy manipulálja a jelenségeket. -
#882
Minden egyes pillanatban gyakorlunk valamit. A kérdés az, hogy mit! Néha az irígységet gyakoroljuk, néha a zavarodottságot és néha a szeretetet. Namkhai Norbu egyszer azt mondta, hogy...
"...aki azt mondja nekem, hogy nincsen ideje gyakorolni, az olyan, mintha azt mondaná, hogy -Mester, nekem nincsen időm élni"
A formális meditáció nem más, mint a végletekig leegyszerűsített élethejzet, ahol van időnk, helyünk és terünk megfigyelni azt, ahogy a dolgok valójában vannak. -
#881
Én is így gondolom , minden érzést meg kell érteni.
Ha fáj a fogad ne feltétlenül arra gondolj, hogy most ki fog hullani vagy lyukas, miért ne gondolhatnád azt, hogy ezáltal az érzés álltal regenerálódik? Az emberi agy képes ilyen jellegű dolgokra, elhitetni önmagával olyat, ami "igazából nem úgy van". Persze itt jön szóba az ,hogy mi az "igazából" szó jelentése...mindenkinek más.
Amúgy egyszer-kétszer kipróbáltam, hogy medddig bírok ülni a fehér fal előtt törökülésbe és azt vettem észre ,hogy a falon mindenféle olyan dolgok jelentek meg amit más nem láthatott.Gondolatok voltak amik a saját fejemből jelentek meg, ezek után mégjobban koncentrálni kezdtem a falra hogy eltünjenek. Idő után eltüntek és egy olyna érzés hatalmasodott el rajtam, mintha átléptem volna valami más világba.MInd a felfogásomban, mind pedig emberileg megváltoztam akkor, csak nagyon sok energiát felemésztett és nem bírtam tovább ,meg egy idő után erőltetettté vált.Legalábbis én ezért hagytam fel ezzel.Amúgy nagyon sok gyerekkori emlék eszembe jutott ekkor.
Úgy vagyok már ezzel a meditációs gyakorlattal, hogy ha az élet úgy hozza, hogy nekem már csak ez maradt ,akkor végigcsinálom.Viszon addig amíg van még mit tapasztalni az életben, addig ezt feleslegesnek tartom, ez a végső stádium a tudás elnyeréséhez, vagy megértéséhez. -
#880
Nyilván. A megszabadulás eléréséhez kell egy nagyon erős vágy. -
#879
Kevesebb szenvedés, azaz kényelem. Valamire vágynak. Ugyanúgy mint minden ember. -
#878
Szerintem ez nem elvárás, csupán opció.
Vannak dolgok, amiket nehéz elkerülni, a buddhizmus szerint ilyen a betegség, öregség, és a halál.
Ha már elkerülni nem tudjuk őket, attól még lehet, hogy tudunk velük valamit kezdeni, hogy kevesebb szenvedés származzon belőlük.
Ahhoz, hogy mindig minden jól menjen, azért kell egy kis szerencse. -
#877
"Az indiai bölcsek azt ajánlják, hogy a negatív hatásokra ne reagálj ösztönből, hanem gondolkozz el azon, hogy vajon miért kaptad, mit akar tanítani? Engedd be magadba az érzést és hagyd, hogy átjárjon, megértsd, elfogadd. Ugyanígy járj el a kellemes hatások által kiváltott érzetekkel is.
Így nem fogsz ragaszkodni a már megélt jóérzéshez és félni a kellemetlentől, hisz már túl vagy rajtuk."
Ja, túl mindenen könnyű lehet....
Kicsit túlzottan "nem emberi" elvárás lenne.
-
#876
Azoknak akik esetleg fent vannak a Facebook-on Link -
#875
Szabolcstól ihletve, elkezdtem magyar dalokat halgatni. Nagyon sok fantasztikus előadónk van.
eddigi kedvencem Sebestyén Mártától és a Muzsikástól a "Teremtés" című dal. -
#874
Meditáció és mérések
Tök érdekes, nem? -
#873
Most hallgattam meg.Hát igen lényeges mondanivalója van, az tuti.... -
#872
Vááá, elkezdtem Zorán dalokat nézegetni, ennek brutál jó a szövege
"Hé, gyerekek, figyeljetek
Elmagyarázom a bűvészetet
Ott lenn a tömegben, ott a helyed
Kiválaszt és beköti a szemed
Táncolj körbe, jó bohóc
Annyira jó, hogy meghatódsz
Hallod a tapsot, s nagyra nősz
Ez nagy mutatvány, s újra bedőlsz"
Ezt meg év vége fele találtam. Juhász Gyula: Karácsony felé -
#871
Ha már Zorán:
Üres bölcsőt ringat a Hold fénye
:// -
#870
Kedvenc
Kedvenc -
#869
Más megnevezéssel, de egyről beszélünk. -
#868
Aki keres, mind megkapja a könnyítést úgy, ahogy el bírja viselni:
'''"Azt gondolom, hogy a Buddha útja egy nagyon kemény út, éppen emiatt. Mert sokkal megnyugtatóbb azt gondolni, hogy van bennünk valami isteni lényeg, amit egyszercsak megláthatunk, vagy részei vagyunk egy nagy kozmikus egésznek, amibe egyszercsak beleolvadhatunk."
-Ezt gondolni tényleg megnyugtató, tudni pedig még megnyugtatóbb. De a "végső lényeget" üresnek nevezni, az is megnyugtató. A kapaszkodónélküli buddhizmusba kapaszkodni ugyancsak megnyugtató. Hát még nem kapaszkodni. De még Istent hit által ismerni-vélni is megnyugtató. '''
Látni az életet egyben, hogy mindez csak formaiság, ott kezdődik és egyben ott végződik az 'út'. -
#867
Dicsőség Allah-nak, aki még egy tű hegyében is fölfedi magát annak, akinek akarja, és aki még a mennyekben és a földön is elrejti magát az elől, aki elől akarja, úgy hogy az egyik megvallja, hogy Ő nincs, míg a másik megvallja, hogy Rajta kívül nincsen más.
---
Az igazi szent a nép között járkál, azzal eszik és alszik és a piacon ad és vesz és megnősül és a társalgásban részt vesz – és Istent soha, egy pillanatra sem felejti el. -
#866
Én az űr betöltését a Teremtőben való bizonyosságban találtam meg.
Tudja a ti mennyei atyátok, hogy mire van szükségetek.
És jobban tudja mint mi magunk. És tényleg csak az segít, használ nekünk.
Így a derű, a boldogság Istentől jön.
Pascal mondja: élvezet a vihartól hányt sajkán ülni, ha tudjuk, hogy az elveszni nem fog; s nem ilyen-e annak élete, ki vészei között teljes bizodalommal emeli tekintetét ég felé? Ki a gondviselésben nem kételkedik, az előtt minden egyéb kétely elveszti kínzó fontosságát.
Az említett könyveket tekintve én is hasonló véleményen vagyok: mély hallgatás van egy hiányzó láncszemről. Ezt senki nem kapja könnyen: mindenkinek meg kell dolgoznia érte. -
#865
Értelek. -
#864
Egy kedves barátomtól:
A szükséges: az általad áhított boldogsághoz ÖNMAGAD szerint szükségesnek tartott dolgok halmaza.
A boldogság: ami után VALÓBAN nem marad űr.
A boldogság feltételének tartott dolgokat, vagyis amit szükségesnek nevezünk, az embereknek nem sikerül olyan arányban bekalibrálniuk, hogy ne maradjon utána űr.. Ezt a 'szükségest' mindenki elképzeli valahogyan. Sokaknak nem kell nagy pénz, csillogás, de majdnem mindenkinek kell legalább egy pici ház pici kerttel, szerető feleséggel/férjjel, néhány gyerkőccel. Vagy ha ez sem, akkor néhány barát. Vagy legalább egészség. Vagy egy tanítás, egy hit. Valami.
Ugyanolyan viszonyrendszer ez is, mint a jó-rossz viszonya.
Pengeélen való tánc, arányok keresgélése: mi az, ami valóban szükséges a boldogsághoz?
Nagy igények lefaragása, nem vágyakozás sokra, csak az 'alap' dolgokra.
De nincs alap dolog. A boldogsághoz nem szükséges SEMMI, amire azt mondjuk: dolog.
Ennek belátása nélkül buddhizmus sincs.
Az általad említett Dahlke könyvet én is elolvastam pár éve, ennek ellenére mégis az "ugródeszka" kategóriájába tartozik nálam, éppúgy, mint Müller vagy Popper vagy Feldmár meg mittomén még kik. Hasznos dolgok ezek, de a hatalmas kezdeti lendület, energia, amit kap általuk az ember, egy idő után kimerül. Ezt magamon és másokon is tapasztaltam. Sokszor éreztem bennük, hogy a hiányzó láncszemeket elméletté merevedett következtetésekkel igyekeznek bepótolni. S mivel nem annyira a tapasztaláson, mint -egyébként sokszor logikus és józan- megfigyeléseken és következtetéseken alapuló dolgokról beszélnek, úgy válik az egész individuálissá, hogy az egyes 'mesterek' lényegi tanítása teljesen, gyökerében fog különbözni a másikétól. Ez pedig nagy zűrzavart teremt a keresőben, ami egyfelől jó, mert így 'kényszerítve' van a saját szemével meggyőződni a dolgokról, viszont kezdetben egyszerűen nem megy biztos fogódzó nélkül.
Ilyenkor pl. egy valódi találkozás a Zennel, olyan szinten húz ki mindent az ember lába alól, hogy bele lehet roppanni. Úgy vágja el a "visszafelé menekülés" útját, hogy esély nem marad ismét a korábbi gondolkodás elkendőző álvalósága mögé bújni. Ez talán felemelően hangzik, de megélni rettenetes. A mérhetetlen félelem, ami mindeközben ért, teljesen a mai napig nem múlt el.
Nekem kellett fogódzó, az elmém nem volt képes még támaszték nélkül elnyugodni. A Zen keltette örvénylés után viszont már sem Dahlke vagy Müller stb nem jelentett kapaszkodót....akkorra már az életemről volt szó, és valahogy mindig megéreztem, ha az űrök mesterségesen "ki vannak tömve" egy könyvben, egy tanításban. Az ilyennek az égvilágon semmi hasznát nem vettem. Aztán szépen lassan elkezdtek beszélni hozzám a Buddha szavai, összeálltak egy segítő kézzé, egy olyan támasztékká, amiben végre nem éreztem a haszontalanságot....Amiben úgy van benne az Igazság, hogy valójában "úgy" nincsen benne. Azóta csak azok a tanítók tudnak megérinteni, akik valóban "élet-halál" problémájáról beszélnek.
Egy másik kollégától:
A boldogság (legalábbis amit a hitvány annak tart) nem elérhető, a szónak abban az értelmében hogy eléred a célod és ott vagy. A hitványt homályos elméje az aktuális vágyak kielégítése után újabb és még hitványabb vágyak képével kísérti, az meg folytatja a "pursuit"-ot, egészen addig amíg meg nem hal bele nem zavarodik, megkeseredik esetleg boldogan dagonyázik tovább, vagy rá nem jön, hogy milyen kurvára felesleges és értelmetlen forrászabáló játék az egész.
Azok akik érdemesek a hatalomra sosem akarják a hatalmat sosem "nyomulnak" (Krisztushoz is kimentek a pusztába), igazából semmit nem akarnak, megszűntek akarni. Nincs mit kiéljenek, kompenzáljanak nincs mit és miért harácsoljanak. Ez egy más létállapot. A korcsok egyszerűen, amikor belefáradnak a saját mérhetetlen korcsságukban való tobzódásban kimennek hozzájuk a pusztába ( a vallások ezt úgy mondják megtérnek). A nem korcs létállapot csak azok számára nem elképzelhető, akiknek elvont képük sincs a korcsságból való kiemelkedésre, és el sem tudják képzelni hogy vannak (lesznek) akik nem korcsok mint ők.
A korcsoknak mindig kell találni valami tennivalót, csak egy nem korcs tud békében ülni szemlélődni és gyönyörködni és SEMMIT nem csinálni, és ettől boldog lenni (igazából ezért idegesíti a korcsokon való uralkodás gondolata, mert tud jobbat). A korcs ha nincs mit csinálnia (létfenntartásban ügyködni), akkor rombol, most ez mindegy hogy minek látszik kedvtelésnek bárminek, valamit kitalál, hogy irigykedjenek a szomszédok, vagy bármi, de csak úgy lenni nem tud (nem ismeri ezt a létállapotot), mert ez a természete. Úgyhogy ha más nincs, akkor a korcsnak piramist kell építenie... -
#863
Nem igazán értem, hogy mit jelent itt a 'nem nagyobb', viszont úgy gondolom, hogy ragaszkodni bármihez lehet, amit magunkévá tudunk tenni, magunkba tudunk integrálni, legyen az tanítás, ismeret, gondolat, érzés, tudás, ház, lakás, autó, nézet, bármi. Mindez állandótlansága a sunyata.
Csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy az üresség (legalábbis ebben a kontextusban) nem egyenlő a 'nyugati' értelemben vett semmivel.
Könnyű összetéveszteni őket, ezért is értelmezik sokan Nagarjuna írásait (meg úgy általában a buddhizmust) nihilistának, erre már saját maga is válaszolt:
"Azt, ki ismervén a valót,
Nem vallja sem a létet, sem a nemlétet,
Balgán a nemlétben hívőnek véled;
De miért nem a létben hívőnek?
Ha lét tagadásából értelemszerűen
Következik, hogy a nemlétben hisz,
Akkor a nemlét tagadásából
Miért nem következik, hogy a létben hisz?" -
#862
Minden esetre szerintem nem nagyobb ragaszkodás az ürességhez, semmihez való ragaszkodásnál ;) -
#861
Amiről írsz, az inkáb: ragaszkodás / rãga / chags-pa
Na, az az az üresség, ami folyamatosan betöltésre szorul. -
#860
Itt egy hosszabb írás róla:
Semmi nyugaton, üresség keleten -
#859
Buddhista nyelvkörnyezetben a sunyata szó lett ürességnek fordítva, aminek viszont eltér a jelentése attól, amit itt nyugaton általában értünk rajta.
Sunyata -
#858
A "mindezek" végső természete azért az üresség, mert az ember saját belső ürességét akarja betölteni a "mindezek"-kel, miközben a "mindezek" nem illenek a belső űrébe.
Az űr pedig nem ürességre van - ahogy keleten gondolják -, hanem megfelelő betöltésre.
-
#857
Nagarjuna - Juktasastika
Nagarjuna - Hetven versszak az ürességről -
#856
Nagarjuna - Ratnávali (Drágakőfüzér) -
#855
Nagarjuna..
a 26-os legyőzőtt :D -
MaRee #854 Ez miből van? -
#853
12.
Aki nem törődik az igaz törvénynek
Az adástól, az erkölcstől, a türelemtől
Világos nagy ösvényével, hanem
A testet kínzó, rossz tehéncsapásokon kóborol,
13.
Az igen hosszú időre betéved
A létforgatag félelmetes erdejébe,
A lények végeláthatatlan fái közé,
A testére tekeredő szenvek mérgeskígyóival.
14.
Az ölés miatt rövid életű lesz,
Az ártás miatt sok sérülés éri,
A lopás javakban szűkölködővé teszi,
A házasságtöréssel ellenséget szerez.
15.
Hamis szava miatt gyalázzák majd,
A rágalmazás miatt barátaitól elszakad,
A gorombaság miatt kellemetlent hall majd,
Fecsegése miatt szavára nem adnak.
16.
A sóvárgás kiöli a vágyait,
A rossz szándék félelmetessé teszi,
A helytelen nézettől alantas látású,
Az alkoholfogyasztástól zavaros elméjű lesz.
17.
A nemadás miatt szegény lesz,
A helytelen megélhetés csalódottá teszi,
A gőg miatt rossz családba születik,
Az irigység miatt életereje kevés lesz.
18.
A haragtól színe csúnya lesz,
A bölcset nem kérdezéstől ostoba.
Az emberlétben így érik a gyümölcs,
Ám a rossz-születés mindezek élén jár.
19.
Az érdemtelennek nevezett tettek
Következményét mondtam el,
Az összes érdemteli
Ellenkező gyümölcsöt terem.
20.
A végy, az ellenszenv, a zavarodottság
És a belőlük fakadó tett: a rossz.
A vágytalanság, az ellenszenv és zavarodottság hiánya,
Valamint a belőlük fakadó tett: a jó.
21.
A rosszból ered minden szenvedés
S az összes rossz-születés;
A jóból ered az összes jó születés
És minden boldogság az életben.
22.
Tartózkodás minden rossztól,
Állandó gyakorlása a jónak
Gondolatban, tettben és beszédben:
A hagyomány szerint a Törvény kettős ága ez.
23.
E Törvény révén az ember megszabadúl a pokollakók,
Éhező szellemek és állatok közötti születéstől,
S az emberek vagy istenlények között
Nagy boldogságot, dicsőséget és uralmat nyer el.
24.
Az elmélyedésekkel,[7] a mérhetetlenekkel,[8]
A formanélküliekkel[9] az ember Brahmá és a többiek
Boldogságát ízleli meg.
Az elmélkedés Törvénye röviden ez.
25.
A legmagasabb Törvény azonban
Nehezen látható, mélységes,
A hallani képtelen éretleneknek félelmetes -
Mondták a Győzedelmesek.
26.
"Nem vagyok és nem leszek,
Nincs semmim és nem is lesz."
Rémül ettől az éretlen,
S tűnik félelme a bölcsnek.
27.
A lények az énképzet szülöttei mind,
Az enyém képzetének kapcsával -
Mondta az, ki egyedül csak
A lények javáért szólt.
28.
A végső szinten téves az, hogy
Van én, és enyém,
Hiszen a dolgok mikéntjének megismerésével
Mindkettő megszűnik létezni.
29.
A halmazok[10] az énképzetből fakadnak,
Ám az énképzet valójában hibás;
Ugyan melyik hibás magból
Sarjad igazi hajtás?
30.
Ha belátjuk, hogy a halmazok valótlanok,
Az én képe eltűnik.
Ha pedig az én képe eltűnik,
Többé nem állnak össze halmazok.
31.
Ahogyan a tükör által látható
A saját arcunk tükörképe,
Noha az valójában
Egyáltalán nem létezik,
32.
Ugyanúgy a halmazokon át észlelhető
Az énünk képe, noha az,
Mint arcunk tükörképe,
Egyáltalán nem létezik.
33.
Ahogyan tükör nélkül nem látható
A saját arcunk tükörképe,
Ugyanúgy a halmazok nélkül
Sem látható az énünk képe. -
#852
Ha emberről, életről, vagy bármi kategóriáról beszélünk, egyáltalán nem haszontalantalan a világi tudás, és az sem mindegy, hogy valaki jó, vagy rossz karmát halmoz, hogy valaki pokollakók, vagy istenlények, vagy emberek közé születik. Ebben a világban működik fejlődés, megszerzés, boldogság, szomorúság, keletkezés, pusztulás, felismerés, okok, feltételek, haszon.
De mindezek végső természete az üresség. Ki akarná felismerni, és milyen feltételek kellenének hozzá, ha mindez üres?
Az üresség nem a szubsztancia nemlétét jelenti:
Nem létező, nem nem-létező, nem mindkettő, és nem semelyik.
Hasonlattal: 'Akik megértik a dolgokat, látják, hogy a dolgok állandótlanok, hamisak, hiábavalóak, üresek, éntelenek és lényeg nélküliek. Otthontalan, nem tárgyias, gyökértelen, rögzítetlen, teljesen tudatlanságon keresztül megjelenő, kezdet, közép és vég nélküli, [Belső] mag nélküli, vagy mint a gandharvák városa: Így jelenik meg a félelmetes világ, a zavarodottság városa, mint egy káprázat.'
Mire vonatkozik, hogy 'jelenség', és a jelenségek üressége? Mindenre, amit tudatosság tárgyává lehet tenni. Ezek csak egymástól kölcsönös függésben léteznek ('mint tűz és tüzelő'), és mert önléttel nem rendelkeznek, hogy lehetne meghatározni egyiket, amitől aztán a másik függ (és vissza)? Aminek nincs önléte, annak hogyan lehet mástól függő léte?
Ezért mondják, hogy illuzórikus. Az ember is épp ilyen, feltételezünk egy 'én'-t, amihez képest a dolgok változnak, amihez képest a dolgok valamilyenek. Ki mivel azonosítja ezt az ént? Lehetek én a test, a gondolatok, az érzések, az emlékek, a késztetések, a célok, az igazságok, vagy ami mindezt felfogja. Mivel mindez ugyanúgy változó körülmény, ezért mi marad, amihez képest a dolgok változnak?
És mégegyszer: Ki lesz, aki mindezt megérti, felismeri? -
remark #851 Szinte kilyukadtunk ott, hogy az egyetlen amit az ember az életében be kell tudjon látni, az az, hogy minden mögött üresség van. Ezzel nem tudok egyetérteni. Nem mintha tudnám, hogy honnan jön ez a gondolat, de csak azért mert valami bölcselet, még nem kell, hogy egyetértsek vele. Így hát nem is értek egyet vele. Ez nem céltalan ellenkezés, hanem pusztán tartom magam ahhoz, hogy aminek helyessége nem látható be egyértelműen számomra, azt ne fogadjam el helyesnek, hanem először megvizsgáljam, hogy egyáltalán mirõl is van szó.
Írd le hogy milyen körülmények kellenek szerinted ahhoz, hogy az ember felismerje a jelenségek ürességét. Pl. embernek kell lenni hozzá? Vagy ez sem szükséges? (Tehát van bármi előfeltétel?)
Egyébként se értem, hogy abból, hogy a "szubsztancia" (mint üresség ellentéte) megfoghatatlan számunkra (az szintén nem egyértelmű számomra, hogy ez így lenne), miért következik annak kategorikus kijelentése, hogy nincs is szubsztancia. Ami felfoghatatlan számomra az nincs? Ami ma felfoghatatlan számomra, az holnap is az lesz?
Ja, és persze azt sem értem, hogy mire vonatkozik "a jelenségek üressége". A Nap egy jelenség? Vagy a fénye az? Vagy az, hogy én érzékelem a fényét?
Mik azok a "dolgok" vagy "jelenségek", melyekhez értelmetlen ragaszkodni, és mik azok, melyekhez nem értelmetlen? Van-e egyáltalán két ilyen kategória?
Általánosságban tényleg nem nehéz belátni, hogy felesleges ragaszkodni a "dolgokhoz", mert a "jelenségek üresek". A probléma a nagy általánossággal az, hogy mindenki olyan tartalommal tölti meg az ilyen általános kijelentéseket, amilyennel csak akarja. -
MaRee #850 Eccer élünk 
-
uwu #849 Szerintem azért, mert a lelke mélyén azt hiszi, hogy egyszeri és megismételhetetlen. -
remark #848 Az életedhez miért ragaszkodsz? -
#847
Pedig nem áll útjában ennek a tanításnak a megértésében, hogy valaki miképp van manipulálva, mert a manipuláció is konvencionális szinten működik, az emberek elsatnyulása szintén.
Az agyanak szerintem pont annyi jelentősége van, mint bármelyik másik összetevőnek. Csak a materialisták állítják, hogy az összetevők meghatároznak bármiféle lényegiséget.
Nem veszek mérget arra, amit írtál, mint ahogy a jelenségek ürességének belátása nem függ attól, ki min nevelkedik, mit eszik, mivel gyógyítja magát, milyen politikai rendszer befolyásolja az életét, mit néz éppen a tévében, mit olvas.
Ezek nem haszontalan dolgok, de végső szinten nincs olyan jelentőségük, hogy az ember ragaszkodjon hozzájuk. -
remark #846 "Ha kiveszed a TV-t, a pénzrendszert, a tudomány hatását, a manipulációt, stb., és egy ideális világot 'teremtesz', akkor sem fogják ezt többen megérteni."
Nem, nem fogják automatikusan többen megérteni. De attól még nem hamis az a kijelentés, hogy attól viszont kevesebben fogják megérteni, ha befogjuk szemüket, lefogjuk kezüket, sőt, ami nagyobb jelentőségű: megzavarjuk az agyukat.
Nem tudom te milyen jelentőséget tulajdonítasz az agynak azokban a dolgokban amikről írsz, de egyik mester akitől idézel se írta volna le amit leírt, ha a nyugati medicina szerein élte volna le az életét. Erre mérget vehetsz.
Szóval bármi is legyen a tanítása amit meg kellene érteniük, bármi is legyen az életútjuk, el lehet mesterséges eszközökkel érni azt, hogy ez az út, ez a tanítás háttérbe szoruljon. Még mindig nem értem mi olyan valóságtól elrugaszkodott ebben a gondolatban.
És most nem azon vitatkozunk, hogy mit kellene megérteniük, azzal kapcsolatban nem foglaltam állást. Mondhatnánk akár azt is, hogy fogalmam nincs, vagy mondhatnánk azt, hogy mindenkinek a maga dolga felismerni, hogy egyáltalán van valami, amit meg kellene értenie, és a maga dolga az ehhez vezető úton végigmenni.
Én pedig, mikor azt látom, hogy milliók, sőt, milliárdok sorsa és életútja kezd kísértetiesen megegyezni, akkor jövök elő olyan gondolatokkal, hogy ez lassan 100% lesz, hogy ez nem lehet az ő valódi életútjuk. Nem tudom elképzelni, hogy ennyi embernek legyen ugyanaz az életútja. Ennyi ember lásson ugyanúgy dolgokat, csináljon ugyanúgy dolgokat, érdeklődjön ugyanazon dolgok iránt, és tartson egyetlen megbeszélendő témának ugyanazt a dolgot. Neked ebben semmi gyanús nincs? Szerinted ez normális? -
#845
A jelenségek üressége (sunyata) nem függ a konvencionális igazságtartalmuktól.