964
Beszélgetés Buddha tanításáról, buddhizmusról
-
#844
Minden kategória a valóságtól elrugaszkodott. Igazság, és hamisság is csak ezen a szinten működik, az emberek pedig ezekbe a képzetekbe kapaszkodnak. Ez a sunyata tanítása.
Ha kiveszed a TV-t, a pénzrendszert, a tudomány hatását, a manipulációt, stb., és egy ideális világot 'teremtesz', akkor sem fogják ezt többen megérteni. Egyszerűen nem függ azoktól a képzetektől, amiket a világról alkot valaki. -
remark #843 A beszélgetésünkhöz kapcsolódik: Szülői programozás, avagy tiszteld apádat, anyádat és pedagógusodat! -
remark #842 De ha ezt az álláspontot le tudod írni is kiállni mellette, akkor azt miért tartod valóságtól elrugaszkodottnak, hogy amíg az emberek a TV-vel foglalkoznak, addig nem foglalkoznak azzal, hogy megértsék "mi okozza az emberek földi szenvedését" azaz mi a valódi probléma és ebből következően mi a valódi megoldás.
Érted? Nekem a szememre veted, hogy rossz irányba tapogatózok, de mikor én kifejtem, hogy az emberek rossz irányba tapogatóznak, akkor arra azt mondod, hogy rosszat írok. Pedig mindössze annyival mondok többet mint te, hogy szerintem az esetek többségében nagyon is jól tudják, hogy rossz helyen keresgélik a megoldást, vagy mikor valaki már minden reményt feladott, akkor azért valahol tudja jól, hogy ott a megoldás valahol, csak nem hajlandó rápillantani, hanem inkább elfordul, és úgy csinál mintha nem lenne megoldás.
Azaz az emberek hazudnak maguknak. És hogy ez így van, abban a nyugati típusú civilizáció nagyon is hibás. A TV-vel, a táplálkozással, a pénzrendszerrel és a közegészségüggyel együtt, mert mindegyik abba az irányba tolja az embereket, hogy se a valós problémákat ne vegyék észre, se a valós összefüggéseket, se megoldásokat.
És közben egyértelmű, hogy nem a TV okozza a szenvedést, egyértelmű, hogy nem a pénzrendszer vagy tudományos metódus társadalomra gyakorolt hatása okozza önmagában a problémát - nekem nem kell ezt magyaráznod. De ezek közül MINDEGYIKET arra használják fel, hogy az emberek ne vegyék észre hogy mik a valós problémák, és valós megoldások. Azaz azt érik el vele, hogy az emberek elfordulnak a valóságtól, és helyette idejüket, energiájukat, életüket az illúziónak áldozzák. -
#841
Amég nem érted meg ezeket, addig nem tudom megmagyarázni, hogy miért vélekedek úgy, hogy nem a betegség, nem a tévé, nem az emberek manipulálása és hasonlók okozzák az ember szenvedését. -
remark #840 Ez a válaszod a kérdésemre? Mostanában nincs időm a rejtvényekre... -
#839
Astustól szeretnék idézni:
"A végletesség, a kettősség, illetve a közép út és a nem kettősség, ezek megértése több szinten történhet. Pusztán elméletileg, főleg nagy általánosságokban beszélve, nem nehéz még megérteni sem. Teljesebb magyarázat szerint, mint amit például Nágárdzsuna mond el, már nem olyan egyszerű megérteni. De még az a megértés is csupán elméleti ahhoz képest, hogy valaki meg is tapasztalja a nem kettős látásmódot.
Valóban, egy épeszű ember nem gondolja azt, hogy örökké élne, tehát a testet nem szokás állandónak tekinteni. Ez durva szinten az állandótlanság. Finomabb szinten nézve azonban az ember már nem szokta azt gondolni, hogy a teste az ne valami szilárd, tartós dolog lenne, ami nap nap után ugyanaz marad. Mindazonáltal a testről valóban könnyen elfogadható az, hogy nem egy tartós dolog.
De a testnél nem áll meg minden, van tovább is. Az érzelmekről már nem ritka az az elképzelés, hogy azok akár örökkévalóak is. Remek példa erre a szeretet és a harag. Mert ugye van a "szeretlek mindörökké" és az "örök harag" is. További példa lehet az undor és az utálat, mikor valaki "mindig is utálta ..." Ehhez képest persze az ember érzelmei a gyakorlatban nagyon illékonyak, bárki megfigyelheti saját magán. Mégis, az általános elképzelés az, hogy az érzések viszonylag szilárdak, igaziak, s ezért szükség van olyanokra is, mint a megbocsátás, az elnézés, az engedékenység, vagy a könyörület, amik feloldanak bizonyos érzelmi állapotokat.
A gondolatok a következő kör. Ezekről képesek a legtöbben elhinni, hogy tényleg mindörökké vannak. Úgy hívják az örök gondolatokat, hogy igazság, valóság, vagy épp törvény. Ez lehet isteni igazság, végső valóság, vagy természeti törvény, a lényeg, hogy örök érvényűek. Platón, a nyugati gondolkodás nagyatyja, kiválóan megfogalmazta ezt az örök ideák tanában. Mi sem természetesebb, hogy a nyugati tudomány és teológia csak ezen paradigmán belül képes mozogni, csekély kivételtől eltekintve."
Ez az, amit ha nem értesz meg, akkor nem tudod, hogy miért írom amit írok. -
remark #838 Nézd, futhatunk itt értelmetlen szájkarate köröket, de a lényeg a lényeg marad. Én nem hiszem el, hogy ennyi embernek az a feladata, hogy hazudjon magának életfeladatát illetően. Neked ezt a meggyőződésemet jogodban áll megkérdőjelezni, de én nem fogok neked könyvet írni arról, hogy mi az ami miatt én ezt így gondolom.
Nem tetszenek a médiával kapcsolatos meglátásaim? Legyen. De abból, amit a médiával kapcsolatban leírok, világosnak kellene lennie, hogy miért gondolom azt, hogy ennyien élünk "tápszeren" a való világ helyett. Ennek csak egy másfajta megfogalmazása az, hogy az emberek hazudnak maguknak életfeladatukat illetően.
De vehetünk egy konkrét példát: Egy ismeretlen hírforrás azt mondja, egyél több teljes kiőrlésű gabonát, mert AZ egészséges. A gyakorlatban ebből lesz az kenyérfogyasztás megugrása, ami általában azt eredményezi hogy megbetegszel. De se te, se az orvosod nem veszi a lapot az esetek többségében, és így végigéled az életed tudatlanul, betegségben.
Mit tanul ebből az ember? Miben jut előrébb? Miféle életfeladat ez, hogy mesélj be magadnak hülyeségeket, betegedj meg, és aztán szenvedd végig az életed? Erről írj nekem, mert ha valamit nem értek, akkor az ez. -
#837
"El. Mert mindenkinek más a sorsa, avagy életfeladata. Amit én nem hiszek el, az az, hogy ennyi embernek az az életfeladata, hogy hazudjon önmagának az életfeladatát illetően."
-Amennyiben itt magadról írtál...
de nekem nem úgy tűnt. -
remark #836 Arra célzol, hogy én tévednék a saját életfeladatomat illetően? 
-
#835
Neked milyen fogalmad van arról, hogy kinek mi az életfeladata? Egyáltalán arról, hogy lenne ilyen, hogy sors, vagy életfeladat. -
remark #834 "Elhiszed, hogy van olyan, aki az általad szarnak tekintett dolgokban is meglátja a lényeget, miközben még a lényeg is mást jelent számára?"
El. Mert mindenkinek más a sorsa, avagy életfeladata. Amit én nem hiszek el, az az, hogy ennyi embernek az az életfeladata, hogy hazudjon önmagának az életfeladatát illetően. -
#833
Nem néztem még meg, de már megkértem valakit, hogy szerezze meg nekem, mert érdekel.
Elhiszed, hogy van olyan, aki az általad szarnak tekintett dolgokban is meglátja a lényeget, miközben még a lényeg is mást jelent számára?
A Győzedelmes Meghaladó Dicsőséges Szamantabhadrának hódolatom!
Mily mértékben jelenik meg tárgyként
a mély fogalom mentes állapot az értelemnek?
Mivel a mély fogalom mentességnek tapasztalata
valóban élmény, nem ez a helyzet.
Vita az Olyanság jellemzőiről
olyan tanítás, mely nem látja át a Dharmát.
Így bármilyen mély szavakat is mond valaki,
hogy érhetnének fel azok a valódi jelentéssel?
Érdemek és Bölcsesség halmozásában,
meditációban és karmikus nyomok tisztításában,
létezik a "rögzültség szegecse".
A megragadhatatlan égben nincs művi fejlődés.
Egyenesen ülni keresztbe tett lábakkal
és minden testi műviség
a test eszméjéhez való ragaszkodásból kél.
A karma nélküli égben nincs mit fejleszteni.
Ég-szerű eredendő jelenlétnek
nincs keresztbe tett lába vagy egyenes tartása!
Természetesen jelen lenni az égben
nem alapja az égi változásnak.
A Tudat természete, az ég-szerű tartománya a Megvilágosodásnak,
nem alapja a Megvilágosodás elérésének.
A Tudat természete, alap vagy gyökér nélkül,
nem található kereséssel, miképp az ég.
A Megvilágosodásban, mely mentes a létrehozástól,
okai vagy hatásai a Megvilágosodásnak teljesen hiányoznak.
A kulcs a szóbeli átadásokhoz és útmutatásokhoz, a felülmúlhatatlan útmutatása a "Kicsiny rejtett magnak" így összefoglaltatott. -
remark #832 Igen, arra világít rá, hogy szabadok csak akkor lehetünk, ha ráeszmélünk arra, hogy nincs veszítenivalónk.
A film egyébként mindenkinek másról szól.
Te láttad már? Mert én így emlékezem rá vissza, hogy ez volt az a film, ami mesét kerekített abból, hogy börtönünkből úgy tudunk kitörni, ha ezen felismerés alapján átformáljuk életünket. Nincs veszítenivalónk. Minden csak ideiglenes ebben a földi életben, nem vezet sehova, ha a ragaszkodási kényszer irányítja napjainkat.
És persze van aki szerint ez egy "akciófilm". Ahogy írtam, mindenkinek másról szól ez a történet is, ahogy az élet nevű történet is...
Emlékszel, beszélgettünk arról, hogy az emberek minden szart megnéznek a TV-ben, de mikor valami okosságról mégis lerántják a leplet, egyszerűen már észre se veszik, mert a sok szar tölti ki a fejüket, így az értelmes dolgoknak egyszerűen nem marad hely.
Ezek az értelmes dolgok olyanok, mint fűszer az ételen. Egyfajta csali. Illúziógerjesztő hatású, és elhiteti a tétova nézelődővel, hogy ő itt most valami nagyon jó dolgot kapott, csak azért mert "ízlik" neki amit eszik, meg amit elé tesznek az olyan "grandiózus" és van benne valami... ami megérint benne valamit és ettől jó, igaz emberi érzései támadnak. De átverik, a fűszerezés csak csali, hiszen nem a fűszert eszed, és a filmből sem az a két mondat marad meg benned, mert a sok szar eltompítja érzékeidet... -
#831
Csögyam Trungpa írja:
A szellemi út kérdésekkel kezdődik, és azzal, hogy kétségbe vonjuk saját önámításunkat. Egy pillanatig sem lehetünk biztosak abban, mi a valóság és mi nem, mi a boldogság és mi a szenvedés. Ahogy megnyílunk, tapasztalni fogjuk ezt évről évre, minden pillanatban. Továbbra is kérdezünk, míg végül a kérdések megsavanyodnak, és rohadni kezdenek. Fájdalommá válnak. A kérdések csak szilárdulnak, a válaszok pedig egyre homályosabbak lesznek, és mindez csak fokozza a fájdalmat.
Ahogy telik az idő, valamilyen formában felmerül bennünk a kérdés: "Mi az élet értelme?" Így is válaszolhatunk: "Mi nem az élet értelme? Minden maga az élet." Ez azonban csak üres okoskodás, és a kérdés megválaszolatlan marad. Mondhatnánk azt is, hogy az élet értelme maga a létezés. De mi a létezés célja? Mit próbálunk elérni az életünkben? Néhányan úgy vélik, hogy az élet értelme az, hogy minden energiánkkal magasabb célok megvalósítására törekedjünk. Utazzunk az űrben, érjük el a megvilágosodást, legyünk neves professzorok, nagy tudósok és híres misztikusok. Tegyük jobbá a világot és szüntessük meg a környezetszennyezést. Sokak szerint az élet célja az, hogy keményen dolgozzunk és elérjünk valamit. Fedezzük fel a bölcsességet, és osszuk meg másokkal. Hozzunk létre egy jobb politikai rendszert, egy olyan demokráciát, ahol mindenki egyenlő, és a kölcsönös felelősség határain belül mindenkinek joga van azt tenni, amit akar. Fejlesszük civilizációnkat olyan szintre, hogy a világ egy fantasztikus hely legyen, a bölcsesség, a megvilágosodás, a tanulás és a legmagasabb szintű technológia székhelye. Legyen bőven ennivaló, szép házak és barátságos emberek. Legyünk kifinomultak, gazdagok és boldogok. Ne legyenek viták, háborúk, és ne legyen szegénység. Éljenek a világon olyan hatalmas tudású emberek, akik minden kérdésre tudják a választ. Legyenek olyan tudósok, akik tudományos alapon megmagyarázzák, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, és hogy miként működik a világegyetem.
Nem akarom kigúnyolni ezt a mentalitást, de vajon nem feledkezünk el a halál jelentőségéről? Az élet ellentétpárja a halál. Gondolkodtunk már ezen? A halál üzenete fájdalmas. Ha a tizenöt éves gyerekeddel megíratnád a végrendeletét, az embereknek elállna a lélegzete. Ez senkinek sem jutna az eszébe. Nem vagyunk hajlandók tudomást venni a halálról. Legmagasabb ideáljaink, kitalált életcéljaink és a szuper-civilizáció mind hasznavehetetlenek, ha nem vesszük figyelembe a születés, a szenvedés és a halál folyamatát.
A születés, a szenvedés és a halál minden pillanatban jelen van. Születésünkkor benyitunk egy új szituáció kapuján. A születés után közvetlenül megjelenik a megújhodás, a frissesség érzete, mint amikor a napfelkeltében gyönyörködünk. A madarak dalra fakadnak, a levegő csodás, és szemünk előtt lassan kibontakozik a fák és a hegyek homályos képe. Ahogy a Nap emelkedik a horizonton, egyre tisztábban látjuk a világot. A Nap először vörös, majd fehér, végül mindent beborít a ragyogó napsütés. Szeretnénk megállítani az időt, hogy sohase legyen vége a hajnali napfelkeltének, ennek a ragyogó ígéretnek. Szeretnénk, de nem tudjuk. Még senkinek sem sikerült. Küszködünk, hogy fenntarthassuk ezt az új helyzetet - az életet, de végül eljön a halál, és kénytelenek vagyunk megválni mindentől. A halált követően van egy hézag az új születés előtt. Azonban még ezt az időszakot is megtölti a tudatalattink fecsegése. Kérdések merülnek fel, s nem tudjuk mit kellene tenni. Végül megragadunk egy új szituációt és újra megszületünk. Ez a folyamat szüntelenül ismétlődik.
Az éntelenség megértésének két szintje van. Az első lépésben észleljük, hogy az ego nem létezik szilárd valóságként, mulandó és állandóan változik. Megértjük, hogy csupán a mi elképzeléseink tették szilárddá. Levonjuk azt a következtetést, hogy az ego nem létezik. Ezzel viszont létrehoztuk az énnélküliség elméletét. Jelen van a figyelő, aki az éntelenséget felismeri. Azonosítjuk magunkat ezzel a figyelővel, és fenntartjuk létét. A második szinten keresztüllátunk ezen a felfogáson, és megválunk a figyelőtől is. A valódi éntelenség az éntelenség elméletének hiányát jelenti. Az első szinten úgy érezzük, hogy létezik valaki, aki az éntelenséget tapasztalja. A következő szinten már nincs érzékelő sem. Kezdetben látjuk, hogy nem létezik szilárd én, mivel minden viszonylagos. Később azt is megértjük, hogy a viszonylagosság felismeréséhez szükség van egy érzékelőre, aki tapasztalatai által igazolja ezt az elméletet, ez viszont egy újabb viszonylagos fogalmat hoz létre, a figyelőt és a megfigyelés tárgyát.
Gyenge érv lenne az, hogy azért nincs én, mert a dolgok szüntelenül változnak. Ebben az esetben ugyanis a változást tekintjük szilárd létezőnek. Az éntelenség nem csupán egy elmélet, ami szerint az állandótlanság révén nincs mibe kapaszkodni. A valódi éntelenség az állandótlanság nemlétét is magában foglalja. A mulandóság elméletéhez se ragaszkodjunk. A mulandóság valójában nem működik. A mi tapasztalatunk a mulandóságról pusztán a bizonytalanságérzetünk terméke, egy elmélet. És ugyanilyenek a jelenségeken túli, vagy azok határain belüli egységet valló "minden egy" teóriák.
Az éntelenség elméletét gyakran használták arra, hogy a születés, a szenvedés és a halál valóságát elhomályosítsák. A probléma az, hogy ha felismerjük az éntelenség, a szenvedés, a születés és a halál tényét, könnyedén beleeshetünk abba a tévhitbe, hogy a szenvedés nem létezik, mivel nincs szenvedést tapasztaló én. A születés és a halál sem létezik, hiszen nincs, aki ezeknek a tanúja lenne. Ez nem más, mint szánalmas menekülés. Az üresség (súnjatá) filozófiáját gyakran eltorzítják a következő elmélettel: "Nincs én, aki szenvedjen. Kit érdekel a problémád? Ha szenvedsz, az csak a te illúziód!" Ez alaptalan agyszülemény, merő spekuláció. Lehet erről olvasni és gondolkodni, de vajon akkor is képesek vagyunk megőrizni ezt a közömbösséget, amikor mi magunk szenvedünk? Hát persze, hogy nem! A fájdalom sokkalta erősebb kicsinyes eszmefuttatásainknál. Ha valóban megértjük az éntelenséget, azzal elvágunk minden elméletet. Az éntelenség érzékelésének hiánya lehetővé teszi, hogy teljességében tapasztaljuk a szenvedést, a születést és a halált, mivel megszűnik az üres filozófiai okoskodás.
Meg kell válnunk minden viszonyítási ponttól és azzal kapcsolatos elképzeléstől, hogy milyenek a dolgok, és milyeneknek kellene lenniük. Akkor lehetőség nyílik arra, hogy közvetlenül megtapasztaljuk a jelenségek különleges és élénk valóságát. Hatalmas tér áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy a dolgokat megtapasztaljuk, azután elengedjük. A mozgás a végtelen térben zajlik. Történjen bármi, öröm vagy szenvedés, születés vagy halál, nem avatkozunk bele. Teljes ízében tapasztalunk minden jelenséget. Legyenek azok édesek vagy keserűek, tökéletes tapasztalatot szerzünk róluk. Mellőzzük a filozófiai burkot és azokat az érzelmi magatartásformákat, amelyek a dolgokat kellemesnek vagy szépnek tüntetik fel.
Sohasem esünk csapdába, hiszen az élet lehetőséget jelent arra, hogy kreatívan cselekedjünk, a kihívások pedig esélyt adnak a rögtönzésre. Furcsán hangzik, de ha látásunk kitisztul és felismerjük saját énnélküliségünket, akkor felfedezhetjük, hogy a szenvedésben öröm, a mulandóságban folytonosság, az énnélküliségben pedig szilárd létezés rejlik. Ez a transzcendentális öröm, folytonosság és létezés azonban nem a fantázián, az elméleteken vagy a félelmen alapszik. -
#830
Érdekes!!!! -
#829
Jaj, hogy van benne egy ilyen részlet.. :) -
#828
Ahogy nézem a trailert: Nem nagyon. Ám egész jó film lehet. -
#827
A ragaszkodás elengedésére? -
remark #826 Ugyanerre világít rá más formában a V for Vendetta is. -
#825
Uhh, most értem a végére, de eléggé hardcore. Pszichológia szigorlatra készülök, de a cikkben szereplő szakkifejezések háromnegyedét nem értem. :/ -
#824
Épp kerestem ezt a történetet, amikor rátaláltam egy érdekes cikkre:
Porosz Tibor: A buddhista tudatkutatás alapelvei -
#823
"Ezt a történetet gyakran mesélte elvonulások során Harada Tangen rósi, a japán Bukkokudzsi kolostor apátja.
Kanadaiba daiosó (Kanadéva/Árjadéva nagytisztelendő), Nágárdzsuna (Nagjaharadzsuna/Rjúdzsu) egy tanítványa és átadási vonalunk egyik őse, dokuszanon (mester-tanítvány közti párbeszéd) volt egy tanítványával, aki álhatatosan kereste az igazságot. A tanítvány megesküdött, hogy bármit megtenne, amire csak Kanadaiba utasítja, ha az elvezet az igazság közvetlen meglátásához. Kanadaiba ekkor elvitte egy hatalmas hegy csúcsára és azt mondta neki, hogy másszon ki az ágra, ami a szakadék fölé lógott. Mikor a tanítvány habozott, Kanadaiba emlékeztette az igéretére. Erre a tanítvány kimászott az ágra. Kanadaiba akkor utasította először, hogy engedje el az egyik lábával, majd a másikkal, majd az egyik kezével, végül a másikkal. A tanítvány minden egyes lépésnél habozott, de mikor emlékeztette fogadalmára, folytatta. Ahogy elengedte a második kezével is, azt gondolva, hogy biztosan halálába zuhan, becsukta a szemét. Mikor kinyitotta, nem volt halott, hanem egyszerűen csak ott ült Kanadaibával szemben a dokuszanon - határtalanul nyitott tudattal." -
#822
Köszi. -
#821
Szabi! Kérdezted, milyen könyveket olvastam az agyról. Sajnos csak kettőt találtam meg:
Susan Greenfield: Utazás az agy körül
Megmagyarázzuk az emberi értelmet - Kalauz az emberi test vezérlő központjához
Na meg NET-en cikkeket is olvastam elég sokat. -
#820
"Mások hibáit úgy tárjuk fel és szórjuk világgá, mint a gabonaszemekről leváló pelyvát, saját hibáinkat viszont úgy takargatjuk, mint vesztes dobást a csaló."
-
#819
Nem tudom, de én a saját részemről lezártam ezt a témát. Úgy néz ki, Anaid soha nem fogja megérteni, hogy lehet valaki jó fizikus, ha nem tudja átadni a tudását olyan szemléletes példákkal, mint Öveges prof... -
#818
csak #783 óta..
de én hiszek abban, hogy Zuzu egy tanító és csak minket tesztel. -
lasoabt #817 Most eltévedtem?:O Komolyan erről megy itt a vita?:)
-
#816
Megbocsáss, de honnan tudhatnád te, hogy én mit fogok fel könnyen és mit nehezen?
Milyen előadói képesség kell pl. ahhoz, hogy azt mondja bárki, hogy az ilyen meg ilyen latin nevű rész az agyban itt meg itt van és ezért meg ezért felelős?
Annyit állítottam, hogy ha egy ember érti és tudja mi micsoda és hogyan működik, akkor egyszerűen is meg tudja fogalmazni szavakkal. Ne degradáld az autószerelőket, tuti mindegyik el tudná sorolni melyik alkatrész hol van és mit csinál és milyen alakú:D:D Ez a bigyó ott van ilyen az alakja és ez a funkciója. Mi ebben annyira nehéz? Ja és talán az sem véletlen, hogy emberek azzal féradoztak, hogy más nyelvekből átvett szakszavaknak (zömének) kitalálták a magyar megfelelőjét. Szerintük nyilván nem elvárás, hogy mindenki tudja őket, de elvárás, hogy bárki megérthesse, ha tudni szeretné miről van szó anélkül, hogy könyvtárba rohanjon és elővegye az idegen szavak szótárát.:D -
#815
Az a probléma, hogy nehezen fogod föl, hogy lehet valaki úgy is jó szakember, ha nem közérthető, vagy nem tudja átadni a tudását, mert annak elsősorban az előadói képességhez van köze, mint szakmai tudáshoz.
Ehhez a mondatomhoz toldottál-foldottál mindenféle baromságot, amit nem állítottam, pl. "Mégis kik oktatnák ha nem hozzáértő szakemberek."
És ezt úgy akarod beállítani, mint ha az én ellentmondásom lenne, miközben én nem állítottam az oktatók szakértelméről semmit. -
#814
Pedig ez volt az eredeti felvetésem is, amit éppen te forgattál ki.. -
#813
Szókiforgatósdit befejeznéd? Ez kekeckedés, nem értelmes eszmecsere, még csak nem is vita, sőt értelmes beszélgetésnek is jóindulattal lehetne nevezni. -
#812
Nehogy már az legyen a jó autószerelő, aki egy laikusnak el tudja magyarázni, hogy mi a forgattyúház-hengertömb. :D -
#811
De ugye nem baj, ha én bizonyos szakmai nyelvezetet inkább az anyanyelvemen értek és tanulok meg nem pl. latinul?!?
Attól még tudom hol a falilebeny, a halántéklebeny, a homloklebeny...stb. sőt arról is vannak fogalmaim mit "működtetnek" csak épp spec latinul nemtok. Akkor én most kevesebbet tudok, mint aki bebiflázza a latin elnevezéseket, de dunsztja sincs a működéséről, meg hogy hol helyezkedik el?!? Nemár! A látszat néha csalhat!
Ja ironizálok nem kell válaszolni.
Az is baj, hogy páran a "látszathoz és puszta szóbeli megfogalmazás minőségéhez" kötik a tudást, meg értelmi szintet.
Pl. szerinted Krisz az ún. zsenialitás beszéd vagy éppen írásmódhoz kötődik? Én azt hittem átlag feletti problémamegoldó képességhez, átlagostól eltérő logikához, átlagostól eltérő összefüggés-látáshoz meg ilyenekhez. A fenébe, hogy mindig el vagyok tájolva:D:D -
#810
Sokkal egyszerűbb az, ha az ember akit tényleg érdekel az adott
téma igenis mélyen beleássa magát igyekezve egy olyan szint elérésére amivel ugyan még távol áll az orvosétól, de többé-kevésbé megérti a szakmát és nyelvezetét, mindinkább egy orvos sarkít-butít stb. le komplex dolgokat
pusztán azért, hogy egyáltalán valakinek felületes ismeretei lehessenek
egy témáról. Mert ebből lesz az Anyegin jelenség, mindenhez ért, de csak 1-2 mondatban..és meg is született a "felesleges ember"... -
#809
Dius még mindig az a baj, hogy amikor elolvasol egy mondatot,
magadban még egy csomó mást is hozzáraksz mellé amik abszolút nem is lennének ott, csak te szeretnéd(?..) őket, és ez alapján támadod a dolgokat :O Folyton elbeszéltek egymás mellett...
-
#808
Tudod mi a probléma? Hajlamosak rá páran, hogy ne a saját megfogalmazásukban keressék a hibát, hanem abban, hogy mindenki hülye aki nem pont úgy érti, ahogy ők.
Lehet, hogy a két linket másképp értelmeztem, mint ahogy a leíró, de nem biztos hogy logikátlanul. Végül is, akik megértenek szakszavakat el is tudják sorolni, hogy mit jelent, nem? Na meg a szakmákat oktató emberek is szakemberek.
Pl. Egy orvos is tudja a hematóma szó jelentését és ha akarja érthetően el is tudja mondani, nem? Vagy mondjuk, ha tudja a halántéklebeny latin nevét, attól még el tudja sorolni, hogy magyarul mi a neve, meg hogy oldalt itt és itt helyezkedik el. A tanult meg szakképzett emberek sem felejtenek ám el érthetően és egyszerűen beszélni, a memória így nem szelektál:D:D -
#807
Hol írtam én ilyet? Olyan nehéz fölfogni, hogy lehet valaki nagyon jó szakember anélkül, hogy a tudását át tudná adni, mert annak inkább az előadó képességhez van köze, mint a szaktudáshoz? -
#806
796-798 Na most akkor elég ha ő ért hozzá, márhogy aki már szakembernek nevezi magát, vagy oktassák a tudását? Mégis kik oktatnák ha nem hozzáértő szakemberek.
Azért megnyugodtam, hogy nem csak én kavarodok néha ellentmondásokba.:D
Ezek szerint nem csak én nem vagyok tökéletes és minden körülmények között nem csak én tudom elveszteni a logikai fonalat.:D:D
Örömteli érzés, hogy nem csak én nevezhetem magam "gyarló embernek".:D
Ja költői kérdés: Mindig mindent megértettél, amit meg akartak veled tanítani? -
#805
Ja, te nem vagy eltájolva, ugye. Hol aránylik a munkálkodás meg jócselekedet a honorálással? Mondj már példát, hol tesznek ez alapján különbséget emberek között, mert az életben nem az tuti, legfeljebb odaát:D Ugyan hol tesznek különbséget a valóságban, amelyet annyira hangoztattok jócselekedetek alapján emberek között? Én miért tennék? Nem a valósághoz kell alkalmazkodni? Egyéni szinten megtehetem sőt meg is teszem, de társadalom szintjén hol van ilyen kategorizálás szerinted?