Buddha dharma

"Tanítványaim, ne gondokozzatok a felett, mint a világiasan gondolkozók, hogy vajon a világ örök, vagy a világ nem örök; a világ véges, vagy a világ végtelen. Inkább gondolkozzatok a szenvedésen, a szenvedés eredetén, a szenvedés megszüntetésén, és azon az úton, mely a szenvedés megszünésére vezet." Szamjutta-Nikája

Egyébként erõsen gondolkozok ezeken a dolgokon. Értem, hogy az üresség a cél, de mi a manónak jött létre az ember, és miért került bele a tudat ebbe a testbe. Értelmetlennek tûnik egy határon túl. Állítólag minden illúzió, amit mi magunk teremntünk meg. De ha illúzió jön létre, azt valaminek meg kell teremtenie, tehát mégsem illúzió, hogy van egy test, amiben van egy tudat... Bwáh... 8.8 Én már nem értek semmit, és mégis mindent 😄

segítsék

én mem így képzelem a megvilágosodást.
annak is több változata van. vannak olyanok, akik megvilágosodás után
azért élnek, hogy másokkal jót tegyenek vagy segítség õket is a megvilágosodáshoz
vezetõ úton

😄 Vagy az üressétõl, mert a boldogság is valamihez képest viszonyítás, így ha csak az üresség van, akkor boldogság sincs, semmi, csak az üresség, a pozitív és negatív közti középpont (?)

vágyai beteljesülésétõl 😛

OKé 😊. Mitõl leszel boldogabb?

Az egó? 😄 Semmi? 😄

("Nézzünk például egy fazont, akinek semmi baja, se testileg se másképp. Hogyan segít magán? Egyszerû. A semmire gondol. A természet így gondoskodik róla, hogy minden helyzetben, ha nem is nevetünk, legalább mosolyoghassunk.”- vigasztalja Mercier beteg barátját, Camiert" - azt hiszem ebben van valami)

Nem egészen erre gondoltam 😊

"Mi motivál." - hogy boldogabbá tegyem magam. Többnyire. Vagy a félelem. Ami ha tovább gondolom ugyanaz, csak ez elutasítás formájában történik.

sz4bolcs: az anyagot köszi, majd elolvasom, de egyelõre ma sok lenne 😊

A szamszárának a nirvánával szemben
A legkisebb különbözõsége sincsen.
A nirvánának a szamszárával szemben
A legkisebb különbözõsége sincsen.

Ami függõként vagy okozottként
Jövõ-menõ létezõ,
Az függõség és okság nélkül
Nirvánának taníttatik.

Ne így tekints rá. Semmitõl sem kell megszabadulnod, ez nem a tiltás, hanem az elfogadás útja. Megpróbálom nagyon egyszerûen leírni: Egy dolgot nézz meg mikor gondolkodsz/beszélsz/cselekszel: Mi motivál. Õszintén. És nem felszínesen. Ne állj meg az elsõ miértre adott válasznál. Menj tovább. Kérdezd addig ameddig úgyérzed meg nem találtad a valódi alapindokát valaminek amit teszel. Ezek általában pofon egyszerû dolgok. Ha ez megvan akkor egy kérdés maradt: Helyesnek találod-e ezt a motivációt.(Ez is õszinte választ igényel természetesen. Legalább magadnak ne hazudj) Ennyi.

Igazából vannak dolgok az életemben, amikhez "ragaszkodok"... Bizonyos célok, bizonyos vágyak. És én ezektõl nem kívánok megszabadulni jelen állapotomban. És mivel ez a módja, hogy bizonyos dolgoktól megszabaduljak, amiket távol kívánok tartani, de ez magával vinné amit nem, ezért vagyok patt helyzetben, hogy foglalkozzak-e ezzel...

Megpróbálok még egy harmadik verziót is összerakni 😊.
Együttérzés alatt az értendõ, hogy õ érti azt, hogy te miért csinálsz valamit. Olyan szinten érti ahogy te magad sem. Mivel tudja az okát a viselkedésednek úgy fog cselekedni (vagy nem cselekedni), hogy segítse felébredésedet (tudatosodásodat).

Élet értelme: Ha elfogadod a reinkarnációt akkor az élet értelme pofon egyszerûvé válik: a megvilágosodás elérése, vagy a teljes tudatosság elérése. Az a megvilágosodott aki leszületik azért jön, hogy segítsen (nevezheted célnak vagy vágynak, ugyanarról van szó).

Aham. Köszi a választ! Mindenesetre nem nagyon tetszik 😄 Ami innen nézve érthetõ 😊

Gondolj úgy a vágyaidra, mint ahogy tükörbe nézve látod magad. Látsz egy külsõ formát, valamit aminek a tartalmát te adod. Önmagában értelmetlen. Az a vágy ami nekünk van egy felszínes formája a szeretetnek. A mi szemszögünkbõl nincsenek vágyai, valójában nem errõl van szó...egy megvilágosodott elérte azt, hogy a vágyai "letisztultak" és tiszta formájukban vannak jelen, ami a szeretet, vagy együttérzés. Ehhez természetesen érdemes tisztában lenni olyan dolgokkal, hogy minden (értsd: az összes) érzelemnek a szeretet az alapja, vagy máshogy fogalmazva: a szeretet különbözõ szeletei, vagy aspektusai. Illetve, hogy a világon minden illúzió 😊.
Ennek megfelelõen aki megvilágosodott az nem tanul és nem is készít semmit, illetve ha a mi szemszögünkbõl vizsgáljuk akkor igen, de ennek pusztán az együttérzés a forrása.

Ha a megvilágosdást mondjuk egyenlõvé teszed az abszolút együttérzéssel akkor lehet, hogy egy kicsit közelebb kerülsz ahhoz, hogy mi értelme is van a dolognak. Nehéz ezt innen a polaritásból megérteni...

Én ebben az egészben nem nagyon értem pl azt, ha valaki elérte a tiszta tudati állapotot, igazából mi értelme élnie? Oké, segíteni másokon, hogy õk is elérjék ezt, ez így oké. De ugye ha ezt valaki elérte, onnantól nincs neki semmire sem vágya... Nincs különösebb célja, hisz a célok vágyakból keletkeznek. Teszem azt, teljesen tiszta tudatú pl nem szeretne valamit megtanulni. Vagy valamit készíteni (itt most vonatkoztassun el a más emberek segítésén)... Vagy rosszul értelmezem ezt? Mert igazából nem sok értelme lesz utána az életnek, fõleg ha nincs reinkarnáció (szerintem ezt nem tudhatjuk biztosra)... Ha van, akkor persze egészen más a helyzet, hogy soha többet ne kerüljünk ide vissza. Ez így nekem nem nagyon tetszik. Csak lenni a nagy semmiben és vigyorogni?

Ahogy a madhyamakának (Nagarjuna) sem az intellektuális bûvészkedés, vagy valamiféle filozófiai bravúr a célja, hanem rávezetni a jelenségek ürességének látására.

Az idézett szövege hiteles buddhista tanítás, a többibe meg inkább nem olvasok bele. 😊

A mély megértés az okés, ott a probléma, hogy itt nyugaton már nagyon nehezen tudnak elképzelni másfajta megértést, mint intellektuális megértést. Azt tudni kell, hogy ebben az esetben nem intellektuális megértésrõl van szó.

Ahogy Astus írta: Nem nehéz megérteni, hogy minden dolog állandótlan. Így látni, na az már nem annyira mindennapos.

Legalábbis Ole Nydahl szerint biztosan ^^

aha ez az!
állítólag aki mélyen megérti ezt a könyvet, gyakorlatilag megvilágosodott..

Én még nem. Nem kedvelem túlságosan Ole Nydahl stílusát, de ez egész jónak tûnik így, az eredeti szöveggel.
Már ha erre gondolsz.

Olvasta valamelyikõtök már a Nagy Pecsétet?..

Kicsit allegórikusan kell értelmezni, de ki lehet hozni belõle buddhista tanítást.

Én a következõképp értem:

Semmink nincs. A szerzés talán még lehetséges lenne, de múlékony, gyötrelmes, és szenvedésteli, ezért aztán a bölcs lemond a szerzésrõl.

Természetesen átvitt értelemben jön ki belõle, senkit nem akarok arra bíztatni, hogy éhenhaljon. 😄

"Nem vagyok és nem leszek,
Nincs semmim és nem is lesz."
Rémül ettõl az éretlen,
S tûnik félelme a bölcsnek.

Aki hallja, de nem veszi fontolóra
Ezt a minden szenvedést feloldó Törvényt,
Az kellõ tudás hiányában
Riadtan reszket a félelemnélküli helytõl.

Szerintem nem, ha tudatos a döntés.

én is akartam írni
ez inkább a lustaság, de még azt is eltudom képzelni, hogy a csóróság definíciója 😄

Azt hittem ezt lustaságnak hívják 😉

Hallottam egy találó megfogalmazást a nirvanara:

"Nirvana az amikor nincs otthon kajád 10 perc múlva zár a bolt, és te úgy döntesz, hogy nem veszel semmit."

Jogacara és realizmus

Ha a jógacsára szerint a tudat természete alapvetõen tiszta, és ez az egyetlen szubsztancia, ami valóban létezik, mit is kezdhetünk azzal az illúzióval, amelyet külvilágnak nevezünk. Egyáltalán hogyan viszonyuljunk ehhez a duális világszemlélethez. Ezekre a kérdésekre ad választ Vaszubandhu a korábban már idézett vidzsnyaptimátratásziddhi mûvének utolsó részében.

Miután rendkívül hosszú már így is ez a fejtegetés csak az esszenciális gondolatokat mutatom be. Az ‘objektív’ világba, mint kiindulási alapba vetett bizalom, a végsõ igazság megismerését kutató ember számára elengedhetetlen. <55> Mivel az így kialakuló diszpozíció az a kiindulási pont, amelynek filozófiai elemzésével a tudatosság ráébredhet valódi természetére. Ezért nevezi ezt a kétrétû kondicionáltságot, (az ‘objektív világot’, mint a tudatosság tárgyát és a ‘szubjektív tapasztalót’, mint a tudatosság magvát) Vaszubandhu a két alapnak. <56> Ugyanis ennek a díszpozícionáltságnak a feloldásával láthatja meg a tudat a dolgok igaz természetét. Ha belátja, hogy az objektív világ, aminek létezésében eddig hitt, igazából nem létezik, vagy legalább is nem függetlenül tõle, akkor nem fogja a világot úgy szemlélni, mint amitõl független. Sõt képes lesz felfedni azt a valóságot, hogy minden dolog egymástól való kölcsönös függésben van, s saját maga sem más mint ezeknek az össze-függéseknek a halmaza. Tehát ebbõl a szimpla diszpozíciónak a fenntartásából képes lesz mind sajátmaga, mind a világ ürességtermészetének szemléletére, <57> aminek következtében eléri az igazi tudatosságot. Ennek értelmében kifejezetten hasznos a diszpozícionális tudatosság. Aki pedig belátja, hogy ennek a diszpozíciónak nemcsak a ‘külsõ’, hanem mindkét oldalán sincs semmi, az eléri az evilági léttõl való teljes megszabadulást. Úgy mint egy álomból felébredve az ember felismeri, hogy mindaz amit látott az valótlan volt csupán. <58> Ez az állapot Vaszubandhu szerint a Tathatá állapota, az igaz megvilágosodás; amelyrõl szavakkal semmit sem lehet mondani.

Ez az a tudatosság, aminek minden tartama üres, ez az aminek a megjelenõ képzetei nem mások mint saját termékei. Természetesen minden embernek ez az igazi természete, hiszen minden ember potenciálisan képes ennek az állapotnak a megtapasztalására. Csak a hétköznapi tudatosság az, ami belefelejtkezve saját szüleményeibe nem képes a saját maga gyártotta illúzióitól megszabadulni. A külvilág éppen ezért magának a tudatnak a terméke, saját eszköze arra, hogy magára lásson; mintegy tükre mindannak ami valójában. S azért ‘interszubjektív’, mert a megvilágosodott állapot számára nem létezik sem alany, sem tárgy, sem én, sem õ. A tiszta tudatosság csak egyféle, egyetemes és mindent magába foglaló, minden potenciális jelenléte. Ez az a teremtõ, amit Hume ‘valami’-nek nevezett, ami magát a tapasztalást okozza, ami maga a tapasztaló és amit tapasztal: ‘the mind itself’ - a tudat maga; ‘csitta mátra’ - semmi csak a tudat.

5. Akik nem látják a valóságot, szamszárában és nirvánában hisznek, de akik látják a valóságot, nem hisznek egyikben sem.

9. (Vitázó😊 Ha a szkandhák nem semmisülnek meg, az arhat nem lép be a nirvánába, bár a klésái kimerültek. Csak amikor a szkandhák megsemmisültek, akkor szabadul meg.

10. (Nágárdzsuna válasza😊 Mikor az ember helyes tudással látja, ami tudatlanságtól függõen megjelenik, sem keletkezést sem elpusztulást nem észlel.

11. Ez a nirvána ebben az életben, az ember feladatának beteljesülése. De ha különbséget tesznek itt, épp a Dharma megismerését követõen,

12. Aki akárcsak azt képzeli, hogy a legkisebb dolog megjelenik: az ilyen ember nem látja, mit jelent függõen megszületni.

23. Akik eljutottak annak megértésére, hogy a függõ keletkezés mentes keletkezéstõl és elpusztulástól, azok átkeltek a tantételekbõl álló létezés óceánján.

24. A köznapi emberek, akik állító hozzáálláshoz ragaszkodnak, azokat klésák uralják, mert tévedésben vannak a létrõl és nemlétrõl. Saját tudatuk téveszti meg õket!

25. Akik megértik a dolgokat, látják, hogy a dolgok állandótlanok, hamisak, hiábavalóak, üresek, éntelenek és lényeg nélküliek.

26. Otthontalan, nem tárgyias, gyökértelen, rögzítetlen, teljesen tudatlanságon keresztül megjelenõ, kezdet, közép és vég nélküli,

27. mag nélküli, vagy mint a gandharvák városa: Így jelenik meg a félelmetes világ, a zavarodottság városa, mint egy káprázat.

50. A nemesembernek nincs tétele és nem vitatkozik. Hogyan lehetne ellenkezõ tétel azzal szemben, akinek nincs tétele?

51. Bármilyen álláspontot felvéve az embert megtámadják a klésák tekergõ kígyói. De kiknek tudata nincs semmilyen állásponton, azokat nem kapják el.

52- Hogyan kerülhetnék el azok, kiknek tudata állást foglal a klésák erõs mérgét? Még ha csak hétköznapi <életet> is élnek, akkor is elemésztik õket a klésák kígyói.

56.Az ember kellemesre gondolva felébreszti a vágyat, s megszabadul a vágytól attól elfordulva, de úgy éri el a nirvánát, hogy üresnek látja azt, mint egy árnyképet.

57. A klésák hibái, amik a hamis ismeretnek köszönhetõen gyötrõek, nem jelennek meg azoknak, akik megértik a lét és nemlét megítélésének jelentését.

58. Ha létezne álláspont, lenne vágy és vágytalanság. De a nagy emberek álláspont nélkül nem rendelkeznek sem vággyal, sem vágytalansággal.

59. Akiknek a csapongó tudat nem csapong, még az üresség gondolatára sem, átkeltek a létezés szörnyû óceánján, amit a klésák rémei zavarnak fel.

60. Minden ember ezen érdemek által gyûjtsön érdemeket és belátást és érje el a két jót ami megjelenik az érdemekbõl és a belátásból.

Tegnap találtam egy kis hardcore Nagarjunát, ha valakit érdekelne. :-)

Van ez így.

Tegnapi meditációmon "oxigénhiányos" állapotba kerültem. Lezsibbadt a fél testem, végülis jó volt. Vagy ez a normális?

Még neked is menne, mondjuk ha 10 napig naponta legalább 12 órát csak ezt csinálnád, megfelelõ útmutatásokkal ámde belemagyarázások nélkül. Persze ehhez el kell fogadni, hogy közben nincs szórakozás, nem beszélhetsz senkivel, be tartod a szabályokat, stb.

Értelme van, az hogy van akinel az elméje az értelmét nem fogja fel nem az én hibám....
Mellesleg pont az ilyen jellegû megjegyzésekre gondoltam, ott legalább egy helyen lennének és ha nincs kedvem semmihez elolvasgatnám, milyen szépeket írtak rólam és nem kellene ugrálnom a topicoc között<#hehe><#confused>

lol, megszokhatnád h a hozzászólásai jobbára értelmetlenek<#vigyor3>

Nem is igazán értem, miért ide írtad ezt a hozzászólást. Innen át kéne menni megbeszélni valamit oda, amit eddig itt beszéltünk meg?

szövegértésbõl sose voltál jó😛

Érdekelt a buddhizmus, de azszem, ha ilyen felfogásúak az abban hívõk talán már nem is érdekel...

Aki Anaidra kíváncsi, majd ír a saját fórumokba. Aki meg erre, az ír ide. Engem eddig sem zavart, ha írtak ide.

Csak szólok, mielõtt szétcincálnánk az összes topicot, hogy nyitottam egy sajátot. A kritikai megjegyzéseket vagy netán egyéb vitákat és nem vitákat legyen hova írni. Azszem másoknak is jobb lesz így, hogy a "magánvitáink" nem tördelik szét a topicocat....

Ha lenne ott konkrétan tévedés, akkor konkrétan kéne rámutatni. Anélkül ez csak semmitmondó fecsegés.

Betegnek titulált egészségesek és egészségesnek titulált betegek.😄
Mindenütt lehet tévedés drága. Képzeld, nem csak én tévedhetek😄

Milyen kivételek?

Tudom és azt is, hogy mindig lehetnek kivételek. Részemrõl téma végén itt a pont.

Egyszerûen csak viccelõdtem vele. Ott a smiley. Amit linkeltem az nem vélemény, hanem tudományos kutatások, megfigyelések.