22714
nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#6418
"első látásra szerelem vs "szívgondolkodás" ... Az előbbi nagyon szép dolog, mert olyan érzelmeket szabadít (f)el, amikről az ember nem is tudott, tele van újdonsággal és izgalommal, de ez amilyen nagyszerű, olyan egyszerű is - elég hamar elmúlik."
A kettő nem zárja ki egymást.
Itt is össze kell rakni a kirakót. -
Steve Q #6417 Végre végigrágtam magam az elmúlt napokban termett hozzászólásaitokon. Rengeteg egymással ütköző érvet láttam itt. Felmerült a lányokkal/nőkkel szembeni előítéletek két oldala is: az egyik, hogy nem figyelünk fel a szép, ápolt, de sminket és tarka ruhákat mellőző lányokra, mert nem elég feltűnőek, a másik pedig, hogy elítéljük a vonzó, szexi és ennek tudatában lévő nőket/lányokat, mert "ha ilyen gyönyörűek, akkor biztos q***k", vagyis túlontúl feltűnőek. Én megmondom őszintén, az utóbbi álláspontot vallom általában, de csak az önbizalmam hiányosságai miatt. Igyekszem túllépni rajta.
A véleményütköztetések másik témája a első látásra szerelem vs "szívgondolkodás", ahogy salsoul fogalmazta. Az előbbi nagyon szép dolog, mert olyan érzelmeket szabadít (f)el, amikről az ember nem is tudott, tele van újdonsággal és izgalommal, de ez amilyen nagyszerű, olyan egyszerű is - elég hamar elmúlik. Ha plátói, akkor viszont eléggé elhúzódhat. Tudom, voltam benne már. A mostani szerelmemmel hónapokig beszélgettem, ismerkedtem, míg végül beleszerettem. Nem hirtelen fellángolás, egyszerűen megtaláltuk egymásban, amire szükségünk van a másiktól. Igaz, ez utóbbi is inkább érzelmi síkon következett be, de volt benne némi óvatoskodás is a korábbi tapasztalatok miatt (régebben én is olyan voltam, mint MrSpock, túl sokat adtam ki magamból érzelmileg, azóta szűkebben mérem magamat), de rájöttem, hogy nem minden lány akar engem érzelmi szemetesládának használni (mondjuk nagyon nem is hagyom már, hogy erre használjanak) és van, aki csodálatos módon azért és úgy szeret, aki és amilyen vagyok (nem vagyok szerintem valami szép, de barátnőm pont ellenkezően vélekedik rólam). Szóval mindent egybevetve, én a hosszabb lefolyású, megismerésen alapuló szerelemben hiszek. Első látásra általában nem lehet szerintem maradandó társra találni, csak ideiglenesre. -
#6416
No, sikerült rájönnötök már, ki az antikrisztus személyesen, vagy még kutakodtok?! :D -
#6415
-
#6414
Mióta az eszemet tudom én mindig azok közé az emberek közé tartoztam akik elvannak magukban, és akiket a saját érdeklődésük lekötik. Így nem marad szabad gyökük, így a mainstream verkli [a tömeget sodró szabvány ár] nem talál rajtuk fogást. Ergo kívülállók, kiközösítettek.
Életem első hatalmas probléma körét a szeretet jelentette.
Szüleim, nagyszüleim meg sokan mások mindig mondogatták, hogy, hogy szeretnek, mintha ez valami érzelem lenne, de én ezt soha sehova sem tudtam tenni. Nem éreztem semmit ebből. Csak azt láttam, hogy olykor a kedvemre tesznek, kedveskednek, megvesznek nekem ez-azt.
De hogy szeretnek... meg szeretet ünnepe...
Mindebből adódik a szeretet adás probléma köre, meg egyáltalán mi az a szeret adás. Kötődtem a szüleimhez, nagyszüleimhez, de hogy szerettem is e őket azt nem tudom. Mikor azt mondtam nekik, hogy szeretlek benneteket az mindig valami üres szó volt, amit azért mondtam, mert az adott szituban elvárták, mondani kellett.
Érzelemként kerestem a szeretetet, de azt érzelemként sehogy sem találtam meg, de úgy sem mint ahogy szerettem a csokit. Akár hogy erőlködtem próbálkoztam, nem tudtam szeretetnek nevezhető érzelmet kipattintani magamból, de mástól érezni sem. Olyat éreztem, hogy valaki kötődik hozzám, és én kötődök valakihez, hogy valaki kedvel és valakit kedvelek. De hogy szeretem?
Szóval ez volt életem első számú nyitott kérdése, ahol azt éreztem, hogy “zavar van az erőben”, és nem mennek úgy a dolgok, hogy azt a verkli kívánná. És később kiderült, hogy nem véletlen éreztem ezt, és örülök, hogy utána kezdtem járni, és nem nyeltem be azt amit a szappanoperákban, és verkliben szeretetnek neveznek.
A második hatalmas problémakör az a szerelem témaköre.
Először szerelmes első osztályos koromban voltam. Nem kicsit, nagyon. Csak úgy jött a szerelem, Isten tudja honnan és milyen indíttatásból. Amennyi az egészből megmaradt, azon mindig sokat meditálok mai fejjel. Az ember nemi ösztönzés nélkül volt szerelmes. Semmilyen nemi hormon és merevedés és hasonló sat. akármi nem vezérelte, hajtotta.
És megmondom őszintén indíttatást tekintve ilyet, vagy hasonlót azóta sem éltem át. Mindegy is ezt csak úgy elmondtam most.
Telt múlt az idő, tizenöt-tizenhat év körüli lettem és az osztályban mindig felmerült a csajozás téma, kinek mennyi és hogy még szűz-e. Meg egyre több helyről jött, hogy csajozni és dugni kell(!) mert ez a normális – mondták ők. Nekem ezek a helyzetek mindig ciki helyzetek voltak.
Volt egy két lány aki úgy tetszett, egy kettő aki nemileg hatást gyakorolt rám, de ezeket nem éreztem szerelemnek. Dehát mondom valamit tenni kell, mert ezt üzeni a verkli. Azt sem tudtam, hogy hogy kezdjek hozzájuk. Mindent amit javasoltak, szuggeráltak a trend könyvek, az emberek, a filmek, a verkli az számomra mind unalmasan és mesterkélten hatott. Nem megy egész egyszerűen. Egymást kísérgetni az utcán, egymás mellett üldögélni, a semmiről beszélni isten se tudja miért, ajándékozgatni... Nem megy na. Mindig azt éreztem, hogy nem megy közben az élet, és belül ellenkezek az egésszel. Ugyanakkor akik meg ezt csinálták, azokon nem lettam hogy annyira odalettek volna a boldogságtól – pár hónap alatt szétmentek.
Szóval ez volt életem második hatalmas problémaköre.
Megoldás utólag: a kettő összeillesztése – azt amit gyerekként éltem meg, és azt amit serdülőként.
Hiányozzék egyik vagy másik... és kész a káosz.
(Én úgy látom, hogy ma a kapcsolatokban a valódi szerelmi rész teljesen hiányzik)
Mindkét problémakört nehéz volt megélni, mert az ember mindig kívülállónak érezte magát. A közösségnek meg akart felelni, de az meg lelkülete ellenére volt. Aztán feltettem, hogy utána járok a dolognak.
Mindkét problémakörben magamra voltam utalva, és örülök, hogy nem sikerült korrumpálnia a verklinek. Ma már egyre jobban látom, hogy nekem volt igazam.
Harmadik problémakör igen ütős, fejbevágós volt.
Elég nyálas, érzelgős, tutyimutyi anyámasszony katonája voltam, és tizennyolc éves korom körül kezdtem el (látszólag) komolyabb kapcsolatra vágyni, és ... aztán elkeseredettségemben felkerestem egy komolyabb asztrológust, hogy mondjon valamit, mikor lesz barátnőm. És röviden tömören azt a váratlant mondta, hogy fel kell nőnöm még a párkapcsolathoz, és a nőt nem lelki problémáimhoz, és azok babusgatásához, kompenzálásához teremtették. Ha boldogtalan vagyok párkapcsolatban is az leszek, ha magányos vagyok, párkapcsolatban is az leszek, semmi sem fog változni. Ne is reménykedjek. Együtt boldog csak két külön boldog, kiegyensúlyozott ember lehet.
A horoszkópom szerint – nagyon találóan – ezeket a képességeket kell kifejlesztenem magamban mindenek előtt: határozottság, következetesség, felelősségérzet, arányérzék, szívósság, kitartás, elmélyültség, gyakorlatiasság, következményekben való gondolkodási és előrelátási képesség, közösségi problémák iránti fogékonyság és érzékenység, rugalmas bölcsesség, egyetemes felelősségtudat, megértés, derű és nyugalom.
És tanultam és tanultam, az élet működése elkezdett egyre világosabbá válni előttem... és ma már a párkapcsolatban, egy nőben nem a lelki problémáim, magányom feloldóját/feloldását, és nem a boldogságomat keresem.
Ilyen dolgok és megismerések történnek mikor az ember nem hagyja, hogy a verkli korrumpálja.
Utólag örülök, hogy anno nem lett idő előtt semmi komolyabb kapcsolatom. Örülök annak, hogy minden így esett. -
#6413
Engem nem zavar.
Mindenki ahhoz és úgy szól hozzá ahogy és amihez tud
-
ba32107 #6412 Nem érveltem, csak kijelentettem. Először is engem ezek a magasröptű viták nem igazán tudnak lázba hozni. Nincs türelmem végigolvasni őket, legtöbbször időm sem, és tapasztalatom sincs túl sok a témában. Másodszor ha lenne is az előbb említett három tényező, akkor sem folynék bele, mert ismerem magam és tudom, hogy gyenge vitapartner vagyok. Azért gyögtem bele, mert jó kedvem volt és kész. Ha ez téged ennyire zavar, akkor tudlak sajnálni. -
#6411
#6404:
Rajta vagyok már.
#6409:
ba-akármennyi ez süket érv
hozzáteszem, ha nem tudod miről van szó, minek gyögsz bele... -
#6410
Mit? -
ba32107 #6409 Aham, számítottam valami hasonló beszólásra. Nem zavar, hogy nem is ismersz? Hozzáteszem, hogy a hsz-ek nagy részét el sem olvasom... -
clio1616v #6408 Ez puszta jóhiszeműség.. :)
Az optimizmus az, amikor csak a jó dolgokkal foglalkozol. -
clio1616v #6407 Ha túl sokat vársz, nem kapsz eleget :) -
#6406
Ironizáltam. Hajlamos vagyok rá... -
#6405
Optimista dolog a jövőt potenciális csalódások soraként felfogni? :D -
#6404
Most mesélsz? -
#6403
Mindenkinek a maga értelmi szintjén jön csak le, bizony. -
#6402
Imádom az optimista embereket! -
#6401
Igen, de ezt meg felesleges tárgyalni, és ez a topik szinte soha nem is szólt igazán errõl. Mindegyikõnk tudja, hogy léteznek, az itt megfordultak között is akad, ha nem egyenesen mind az :).
Sztem ez a topik arról szól, hogy ki-ki kiöntse kicsit a lelkét a legutóbbi csalódás után, mert néha ez is jól esik, sõt, néha szükséges is ahhoz, hogy aztán szembenézhessen a következõ potenciális csalódással. -
Lirion #6400 Legyen ápolt, figyeljen magára, legyen humorérzéke, legyen spontán, szeresse a kalandokat, tudjon a sarkára állni, ha kell, lehessen vele beszélgetni, legyen önbizalma, ne féljen a szexualitástól, ne legyen prűd, főleg ne legyen álszent, fontos az őszinteség is, hasonló érdeklődési kör nem hátrány, legyen ritmusérzéke, ne akarjon hajnalban állandóan felkelni és este 9kor lefeküdni stb.. Fölösleges tovább sorolni.
Nem normális pl. az, aki minden buliban satu részegre issza magát, drogozik, totál zárkózott, nem mond magától szinte semmit, teljesen zárt ruhákban bulizik, elvárja, hogy mindent a fickó fizessen stb. Ez a lista is hosszú, nem folytatom. :) -
#6399
Na erre van egyértelmű tuti válaszom: léteznek. (Nem magamra gondolok, hisz már nem vagyok "lányka" kategória, de valaha azért voltam és emlékszem is rá...) -
ba32107 #6398 Eddig salsoul vs topik
Most lirion vs topik
Nekem ennyi jön csak le :D -
#6397
Hát ez kifejezetten jól esett. Köszönöm. Örülök, ha annak hiszel, főleg mert nem tudod hogy nézek ki. Végre kezd pár embernél ez a NET-es beszélgetés ott tartani, aminek én örülök. Emberként, egyéniségként, személyiségként szimpi-e vki. (Nem vagyok egyébként csúnya...De szerintem nem ez a lényeg.) -
#6396
Gondolom ezt nem ebbe a topikba szántad. -
#6395
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
-
clio1616v #6394 türelmesen várjuk ^^ -
#6393
[URL=http://www.sg.hu/listazas_msg.php3?id=1178283819&no=6375]#6375[/URL] -
#6392
A "zavar az erőben" rész kifejtenéd kicsit? -
clio1616v #6391 ennyi.. -
clio1616v #6390 én nem akarok szép lányokkal ismerkedni, hátha valamelyik még ráadásul rendes is :) -
#6389
Nekem spec tavaszi szünet van és ráérek, de délelőtt inkább alszom. :DD -
#6388
Még szerencse. :D -
#6387
Milyen kvalitásokkal bír illetve nem bír egy rendes, normális, és milyennel egy nem rendes, nem normális. -
Lirion #6386 Ne bokolj ennyit, ugyse engedlek be az àgyamba. ;P -
#6385
Szólhatnál pár szót arról, hogy nálad miket takarnak azon szavak, hogy rendes és normális. Szemedben milyen a rendes, a normális. És milyen a nem rendes, nem normális. -
#6384
Jahh, boccccs. Én csak idegesen válaszolok így... Újabb bizonyítvány... Rólad. -
Lirion #6383 Jó hogy mondod, nem is tudtam, hogy ideges vagyok. Ezek után jobban figyelek, hogy mikor van ilyen. :P -
Lirion #6382 Orly? Mióta? A topik témája az, hogy nincsenek olyan szép lányok, akik rendesek és normálisak is. Vannak. Csak itt a nagy többség lenézi őket és kurvának tartja, holott csak egy kis időt és energiát kéne rájuk áldozni, hogy megismerjétek. -
#6381
"Az sem allja meg a helyet, hogy megyek a farkam utan, mivel vannak elvarasaim es akarkivel nem fekszem le."
Miért ne állná meg?
Szimplán csak válogatós a farkad...
-
#6380
Hátööö... Khömm... Madarat tolláról... Mint tudjuk.
Részemről szidhatnád a barátaimat, mert tudnám, hogy igazad van, vagy sem. Talán felhúznám magam akkor, ha tudnám, hogy igazad van, de naiv módon még magamnak sem akarnám elismerni. -
#6379
Hagyd. Fáj neki az igazság, azért húzta fel magát.
