nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
Steve Q #6417 Végre végigrágtam magam az elmúlt napokban termett hozzászólásaitokon. Rengeteg egymással ütköző érvet láttam itt. Felmerült a lányokkal/nőkkel szembeni előítéletek két oldala is: az egyik, hogy nem figyelünk fel a szép, ápolt, de sminket és tarka ruhákat mellőző lányokra, mert nem elég feltűnőek, a másik pedig, hogy elítéljük a vonzó, szexi és ennek tudatában lévő nőket/lányokat, mert "ha ilyen gyönyörűek, akkor biztos q***k", vagyis túlontúl feltűnőek. Én megmondom őszintén, az utóbbi álláspontot vallom általában, de csak az önbizalmam hiányosságai miatt. Igyekszem túllépni rajta.
A véleményütköztetések másik témája a első látásra szerelem vs "szívgondolkodás", ahogy salsoul fogalmazta. Az előbbi nagyon szép dolog, mert olyan érzelmeket szabadít (f)el, amikről az ember nem is tudott, tele van újdonsággal és izgalommal, de ez amilyen nagyszerű, olyan egyszerű is - elég hamar elmúlik. Ha plátói, akkor viszont eléggé elhúzódhat. Tudom, voltam benne már. A mostani szerelmemmel hónapokig beszélgettem, ismerkedtem, míg végül beleszerettem. Nem hirtelen fellángolás, egyszerűen megtaláltuk egymásban, amire szükségünk van a másiktól. Igaz, ez utóbbi is inkább érzelmi síkon következett be, de volt benne némi óvatoskodás is a korábbi tapasztalatok miatt (régebben én is olyan voltam, mint MrSpock, túl sokat adtam ki magamból érzelmileg, azóta szűkebben mérem magamat), de rájöttem, hogy nem minden lány akar engem érzelmi szemetesládának használni (mondjuk nagyon nem is hagyom már, hogy erre használjanak) és van, aki csodálatos módon azért és úgy szeret, aki és amilyen vagyok (nem vagyok szerintem valami szép, de barátnőm pont ellenkezően vélekedik rólam). Szóval mindent egybevetve, én a hosszabb lefolyású, megismerésen alapuló szerelemben hiszek. Első látásra általában nem lehet szerintem maradandó társra találni, csak ideiglenesre.