22709
nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#6453
Lehet, hogy ritka jók az ágyban. :D Meg az is, hogy valami ritka ronda kórt adnak ajándékba a szolgáltatás mellé... xD -
#6452
janem, én nem az az ember vagyok...
igazából rátok gondoltam
-
bcrics #6451 hehe,és te ne használtd ki a lehetőséget?..elég ha levesz szájjal nem? -
#6450
Akár hányszor Budapesten járok mindig jót mulatok az embereken...
Mostani alkalommal az Oktogontól a Jászai Mari tér felé tartottam.
Szembejön egy csaj, rámkérdez: SZEX?... Aztán 20-30 méter múlva egy másik...
Biztosan ritka rendes lányok voltak...
Lirion ajánlom a Teréz körutat, s még a tudományodat sem kell elővenned, s pont olyanok voltak mint amilyeneket leírtál
-
#6449
Miáááúúú =^-^= -
clio1616v #6448 =^.^= jópofák... :)) -
ba32107 #6447 Ezek a szmájlik, jáááj :) -
clio1616v #6446 én is tettem má' helyesírási hibát... és?
külöMség csak annyi, hogy amikor valaki nagyon akar valami iszonyatossanintelligenset mondani, akkor jobb ha nem hibázik..
Elárulom azt is csak hogy értsd, hogy miért..
- mer' ciki ^^
Nem felelősségáthárítás miatt, de ha jól számolom csak a második követ vetettem rá... ^^ szóval... akkor.., de persze értem én.. jólvan, de akkor is.. ^^
Miúú.. @<^.^> -
Steve Q #6445 Errefelé mindenki ejt hejesírási hubákat aháeszében szóvalaz vesserá azelsőkövet akiilyetmégnemtett 
-
clio1616v #6444 EgyeNlőre muszáLY elnézni neki, még fiatal, hogy az olyan szavakat, amiket a magyar emberek egytől egyiK - tisztelet a kivételnek - elrontanak... egy szónak is száz a vége... jó leSsz az eGgyesnek, kiSsebb hibát ne eLYtsen.. DEviszont a mondanivalójának a hitelessége hovatovább komolysága kérdőjeleződik meg ezáltal.. -
#6443
Nem eggyes, hanem egyes. Leülhetsz te is, elégtelen. 
-
Lirion #6442 Okos vagy fiam, ülj le, eggyes. -
clio1616v #6441 Mi a probléma? ^^ -
#6440
Igen, ez a gyakorisági sorrend. :D -
#6439
Melyik részén?
- azon, hogy érzik a problémát?
- azon, hogy érzik a problémát, és elfojtják, besöprik a szőnyeg alá akár egy életre és azt csinálják ami épp a tömegverkli?
- azon, hogy érzik a problémát és utána kezdenek járni
- azon, hogy érzik a problémát és utána járnak, és meg is oldják -
clio1616v #6438 Igen, de ez csak a szavakkal leírható része az hogy minden sejtem kívánja a közelségét és a többi érzés amit kivált belőlem azokra nincsenek szavak.. ^^ hmmm... -
#6437
Van fogalmad róla, hogy hányan mennek ezeken keresztül? -
Steve Q #6436 "Már akkor hiányzik amikor még együtt vagyok vele, amikor nem akkor meg őrülten..
Kívánom az illatát, az érintését, a látványát, a hangját, érezni a lélegzetvételét a bőrömön.. az ölelését, a csókját, a puszijait, a harapását.."
Mióta eljöttem barátnőmtől, engem is ezek az érzések támadnak. A baj az, hogy nem tudom, mikor fogom tudni őt megint meglátogatni... Megint kezdődhet a "valahogy majd csak kibírom" időszak. -
#6435
Detto, ugyanez. Plusz, nem tudsz semmire rendesen koncentrálni, mert állandóan eszedbejut, és ő mászkál a gondolataidban. Nyau. ^^ -
Steve Q #6434 Hmm... az első lánynál ilyen érzéseim voltak, pedig nem is első látásra alakult ki bennem a dolog, hanem csak egy év elteltével, de akkor váratlanul és hamar. -
clio1616v #6433 Amiról te beszélsz az nem szerelem, hanem szexuális vonzódás.. hiányérzet..
-
Lirion #6432 Kiegészítettem, hogy attól is függ, mennyit vagytok együtt. Amíg együtt vagytok, addig sokkal lassabban fog elmúlni az érzés meg később kezd el gyengülni alapból, de ha hirtelen jött, akkor könnyebben ki lehet heverni a szakítást, mintha hosszabb idő alatt alakult volna ki. Nekem ez a tapasztalatom..:) -
clio1616v #6431 Véletlenek nincsenek.. -
#6430
Hát, az én érzelmeim "következetesebbek": hirtelen jött a szerelem, alig ismertük egymást és soká megmaradt. (egy-egy koppanást is nehezen hevertem ki...) Az érzelmeim is makacsak meg sajna talán túl mélyek... 
-
#6429
Nem akartam definiálni, csak kíváncsi voltam, hogy kb. kinek milyen érzés...A kamaszok is nem egyszer kérdezik az embertől, hogy milyen érzés, nem árt tájékozódni, kinek milyen, mert egy ember csak a saját érzéseit tudja hellyel-közzel megfogalmazni, még ha csak nyögvenyelősen is.... -
#6428
... az egész topiknak ;) -
#6427
Lehet hogy több,sőt biztos,de szerelem nélkül viszont nem is létezik!
Egy olyan érzéssel párosul a megléte,amit leirni nehéz csak átélni lehet! Lehetne definiálni,de végülis mindenkinek egyedi,így nincs értelme. -
#6426
Szerintem a nagy Ő a nagy szerelemnél sokkal több, azon túlmutat.
Az egész világon pár embernek van csak része benne. -
Szerintem is!A nagy Ő végülis ez amikor érzi az ember hogy igen, ő az aki a szerelem lángját megtudja gyújtani. Persze kérdés ez a tűz meddig ég!Ez mindnekinél más,van akinél 1 éjszaka,de van kinél örökké!Mert még ha esetleg el is múlik,vége de a szívében mindig is ott lesz! -
clio1616v #6424 Háát nálam most 4 hete (újra) a következő állapot van:
-még intenzívebben, mint eddig amik voltak..
Nincs étvágyam, nem figyelek oda, hogy egyek..
Ha csak írok is neki egy e-mailt mosolygok..
Ha beszélek vele csipogok neki, minden második szavam szeretlek.. jó érzés kimondani.. ^^
Már akkor hiányzik amikor még együtt vagyok vele, amikor nem akkor meg őrülten..
Kívánom az illatát, az érintését, a látványát, a hangját, érezni a lélegzetvételét a bőrömön.. az ölelését, a csókját, a puszijait, a harapását..
De ezek messze nem írják le az érzéseimet.. szavak, mondatok nem elegek ehhez..
Mindennél fontosabb, mindennél jobban szeretem.. egymással azon versengünk ki szereti jobban a másikat.. és egyre lehet fokozni a szeretést.. :)))
Nagyon röviden ennyi.. -
Lirion #6423 Jah az enyhüléssel kapcsolatban viszont én úgy tapasztaltam, hogy amelyik gyorsan és hirtelen jön, az könnyen el is tűnik, viszont ami lassan alakul ki, az még évek múltán is megmarad, de ezt az is befolyásolja, hogy mennyi ideig van együtt a két ember, ha együtt van egyáltalán. -
Lirion #6422 Vhogy így, azon kívül a szerelmes ember mindig arra a bizonyos emberre gondol, vele álmodik és a gondolatait is eltereli, kevésbbé tud koncentrálni is és csak azt várja, hogy mikor beszélnek, találkoznak legközelebb.
A nagy Ő szerintem egy személyt jelent azoknak, akik már túl vannak néhány kapcsolaton, azt a személyt, aki az ilyen érzéseket teljes mértékben elő tudja hozni.
Aki még sose volt szerelmes, az meg szerintem csak simán az érzésre vágyik. -
#6421
Teljesen komolyan kérdeztem. Sokan beszélgetnek a szerelemről anélkül, hogy beszélnének róla, mi az...Ha erről az érzésről van szó, akkor nem lehet megkeresni, ránktalál, jön magától, hogy első látásra-e, vagy idővel az csak részletkérdés. Az emberek többsége talán erről beszél, amikor azt mondja, hogy várja az Ő-t, valójában azt várja, hogy akadjon egy ember, aki ilyen érzéseket vált ki belőle. Szerintem. Szerintetek? -
#6420
Ezt most komolyan kérdezted? Salsoul és Lirion kivételével mindenki. -
#6419
Ki volt egyáltalán az itt írogatók közül szerelmes?
Nem tudom ti mit neveztek szerelemnek első látásra, vagy idővel, de valami olyasmit, hogy ha az ember meglátja azt a bizonyos embert gyorsabban dobog a szíve, ha beszél vele egyfolytában nevethetnékje van, nem tud egy értelmesnek hangzó mondatot sem kinyögni, poénkodik és ha nem akarja akkor is nevet és jó a közelében lenni egyáltalán sőt jó érzés, nevetős, ha csak meglátja....stb. Valami ilyesmi? Valahogy mindent elsöpör olyankor az öröm...Nem tudom, kinek mit jelent ez a szó, nálam ilyesmi volt, ha szerettem és nem szűnt meg könnyen, csak sok idő múltával. Konkrétan évek alatt "enyhült"...Amit sok alkalommal frázisként emlegetnek, hogy mindent elsöprő érzelem az (sajnos) nálam igaznak bizonyult. Mindenkinél ilyesmi érzés? -
#6418
"első látásra szerelem vs "szívgondolkodás" ... Az előbbi nagyon szép dolog, mert olyan érzelmeket szabadít (f)el, amikről az ember nem is tudott, tele van újdonsággal és izgalommal, de ez amilyen nagyszerű, olyan egyszerű is - elég hamar elmúlik."
A kettő nem zárja ki egymást.
Itt is össze kell rakni a kirakót. -
Steve Q #6417 Végre végigrágtam magam az elmúlt napokban termett hozzászólásaitokon. Rengeteg egymással ütköző érvet láttam itt. Felmerült a lányokkal/nőkkel szembeni előítéletek két oldala is: az egyik, hogy nem figyelünk fel a szép, ápolt, de sminket és tarka ruhákat mellőző lányokra, mert nem elég feltűnőek, a másik pedig, hogy elítéljük a vonzó, szexi és ennek tudatában lévő nőket/lányokat, mert "ha ilyen gyönyörűek, akkor biztos q***k", vagyis túlontúl feltűnőek. Én megmondom őszintén, az utóbbi álláspontot vallom általában, de csak az önbizalmam hiányosságai miatt. Igyekszem túllépni rajta.
A véleményütköztetések másik témája a első látásra szerelem vs "szívgondolkodás", ahogy salsoul fogalmazta. Az előbbi nagyon szép dolog, mert olyan érzelmeket szabadít (f)el, amikről az ember nem is tudott, tele van újdonsággal és izgalommal, de ez amilyen nagyszerű, olyan egyszerű is - elég hamar elmúlik. Ha plátói, akkor viszont eléggé elhúzódhat. Tudom, voltam benne már. A mostani szerelmemmel hónapokig beszélgettem, ismerkedtem, míg végül beleszerettem. Nem hirtelen fellángolás, egyszerűen megtaláltuk egymásban, amire szükségünk van a másiktól. Igaz, ez utóbbi is inkább érzelmi síkon következett be, de volt benne némi óvatoskodás is a korábbi tapasztalatok miatt (régebben én is olyan voltam, mint MrSpock, túl sokat adtam ki magamból érzelmileg, azóta szűkebben mérem magamat), de rájöttem, hogy nem minden lány akar engem érzelmi szemetesládának használni (mondjuk nagyon nem is hagyom már, hogy erre használjanak) és van, aki csodálatos módon azért és úgy szeret, aki és amilyen vagyok (nem vagyok szerintem valami szép, de barátnőm pont ellenkezően vélekedik rólam). Szóval mindent egybevetve, én a hosszabb lefolyású, megismerésen alapuló szerelemben hiszek. Első látásra általában nem lehet szerintem maradandó társra találni, csak ideiglenesre. -
#6416
No, sikerült rájönnötök már, ki az antikrisztus személyesen, vagy még kutakodtok?! :D -
#6415
-
#6414
Mióta az eszemet tudom én mindig azok közé az emberek közé tartoztam akik elvannak magukban, és akiket a saját érdeklődésük lekötik. Így nem marad szabad gyökük, így a mainstream verkli [a tömeget sodró szabvány ár] nem talál rajtuk fogást. Ergo kívülállók, kiközösítettek.
Életem első hatalmas probléma körét a szeretet jelentette.
Szüleim, nagyszüleim meg sokan mások mindig mondogatták, hogy, hogy szeretnek, mintha ez valami érzelem lenne, de én ezt soha sehova sem tudtam tenni. Nem éreztem semmit ebből. Csak azt láttam, hogy olykor a kedvemre tesznek, kedveskednek, megvesznek nekem ez-azt.
De hogy szeretnek... meg szeretet ünnepe...
Mindebből adódik a szeretet adás probléma köre, meg egyáltalán mi az a szeret adás. Kötődtem a szüleimhez, nagyszüleimhez, de hogy szerettem is e őket azt nem tudom. Mikor azt mondtam nekik, hogy szeretlek benneteket az mindig valami üres szó volt, amit azért mondtam, mert az adott szituban elvárták, mondani kellett.
Érzelemként kerestem a szeretetet, de azt érzelemként sehogy sem találtam meg, de úgy sem mint ahogy szerettem a csokit. Akár hogy erőlködtem próbálkoztam, nem tudtam szeretetnek nevezhető érzelmet kipattintani magamból, de mástól érezni sem. Olyat éreztem, hogy valaki kötődik hozzám, és én kötődök valakihez, hogy valaki kedvel és valakit kedvelek. De hogy szeretem?
Szóval ez volt életem első számú nyitott kérdése, ahol azt éreztem, hogy “zavar van az erőben”, és nem mennek úgy a dolgok, hogy azt a verkli kívánná. És később kiderült, hogy nem véletlen éreztem ezt, és örülök, hogy utána kezdtem járni, és nem nyeltem be azt amit a szappanoperákban, és verkliben szeretetnek neveznek.
A második hatalmas problémakör az a szerelem témaköre.
Először szerelmes első osztályos koromban voltam. Nem kicsit, nagyon. Csak úgy jött a szerelem, Isten tudja honnan és milyen indíttatásból. Amennyi az egészből megmaradt, azon mindig sokat meditálok mai fejjel. Az ember nemi ösztönzés nélkül volt szerelmes. Semmilyen nemi hormon és merevedés és hasonló sat. akármi nem vezérelte, hajtotta.
És megmondom őszintén indíttatást tekintve ilyet, vagy hasonlót azóta sem éltem át. Mindegy is ezt csak úgy elmondtam most.
Telt múlt az idő, tizenöt-tizenhat év körüli lettem és az osztályban mindig felmerült a csajozás téma, kinek mennyi és hogy még szűz-e. Meg egyre több helyről jött, hogy csajozni és dugni kell(!) mert ez a normális – mondták ők. Nekem ezek a helyzetek mindig ciki helyzetek voltak.
Volt egy két lány aki úgy tetszett, egy kettő aki nemileg hatást gyakorolt rám, de ezeket nem éreztem szerelemnek. Dehát mondom valamit tenni kell, mert ezt üzeni a verkli. Azt sem tudtam, hogy hogy kezdjek hozzájuk. Mindent amit javasoltak, szuggeráltak a trend könyvek, az emberek, a filmek, a verkli az számomra mind unalmasan és mesterkélten hatott. Nem megy egész egyszerűen. Egymást kísérgetni az utcán, egymás mellett üldögélni, a semmiről beszélni isten se tudja miért, ajándékozgatni... Nem megy na. Mindig azt éreztem, hogy nem megy közben az élet, és belül ellenkezek az egésszel. Ugyanakkor akik meg ezt csinálták, azokon nem lettam hogy annyira odalettek volna a boldogságtól – pár hónap alatt szétmentek.
Szóval ez volt életem második hatalmas problémaköre.
Megoldás utólag: a kettő összeillesztése – azt amit gyerekként éltem meg, és azt amit serdülőként.
Hiányozzék egyik vagy másik... és kész a káosz.
(Én úgy látom, hogy ma a kapcsolatokban a valódi szerelmi rész teljesen hiányzik)
Mindkét problémakört nehéz volt megélni, mert az ember mindig kívülállónak érezte magát. A közösségnek meg akart felelni, de az meg lelkülete ellenére volt. Aztán feltettem, hogy utána járok a dolognak.
Mindkét problémakörben magamra voltam utalva, és örülök, hogy nem sikerült korrumpálnia a verklinek. Ma már egyre jobban látom, hogy nekem volt igazam.
Harmadik problémakör igen ütős, fejbevágós volt.
Elég nyálas, érzelgős, tutyimutyi anyámasszony katonája voltam, és tizennyolc éves korom körül kezdtem el (látszólag) komolyabb kapcsolatra vágyni, és ... aztán elkeseredettségemben felkerestem egy komolyabb asztrológust, hogy mondjon valamit, mikor lesz barátnőm. És röviden tömören azt a váratlant mondta, hogy fel kell nőnöm még a párkapcsolathoz, és a nőt nem lelki problémáimhoz, és azok babusgatásához, kompenzálásához teremtették. Ha boldogtalan vagyok párkapcsolatban is az leszek, ha magányos vagyok, párkapcsolatban is az leszek, semmi sem fog változni. Ne is reménykedjek. Együtt boldog csak két külön boldog, kiegyensúlyozott ember lehet.
A horoszkópom szerint – nagyon találóan – ezeket a képességeket kell kifejlesztenem magamban mindenek előtt: határozottság, következetesség, felelősségérzet, arányérzék, szívósság, kitartás, elmélyültség, gyakorlatiasság, következményekben való gondolkodási és előrelátási képesség, közösségi problémák iránti fogékonyság és érzékenység, rugalmas bölcsesség, egyetemes felelősségtudat, megértés, derű és nyugalom.
És tanultam és tanultam, az élet működése elkezdett egyre világosabbá válni előttem... és ma már a párkapcsolatban, egy nőben nem a lelki problémáim, magányom feloldóját/feloldását, és nem a boldogságomat keresem.
Ilyen dolgok és megismerések történnek mikor az ember nem hagyja, hogy a verkli korrumpálja.
Utólag örülök, hogy anno nem lett idő előtt semmi komolyabb kapcsolatom. Örülök annak, hogy minden így esett.