DcsabaS#97
"ma még akkora vita van a genetikai manipuláció körül és szerintem később sem várható, hogy a genetikai eredményeket hasznosítani tudjuk, vagy ha mégis, lehet, hogy cserébe új betegségeket is kapunk, ami visszaveti az emberi életkort az eredetire"
Ezt ketté bontanám. Van egyszer a biológiai életkor, és van az, hogy vajon milyen időtávon lennénk képesek megőrizni egyéniségünk alapvető vonásait meghatározó emlékeinket.
A biológiai életkor kitolása tisztán azon múlik, hogy megvannak-e azok a regenerációs mechanizmusok, amelyek biztosítják az élőlény hosszabb távú fennmaradását. Korábban már írtam, hogy ez az életkor azért korlátozódik tipikusan 70-90 évre, mert evolúciós szempontból nem jelentett számottevő előnyt az ennél hosszabb életkor, így nem alakultak ki a megfelelő regenerációs mechanizmusok sem. (A nemileg aktív kor után a faj szempontjából már szinte felesleges élniük az egyedeknek.)
Az ember esetében azért valamicskét nőtt az életkor a többi emberszabásúhoz képest, ugyanis a gyermek felnevelése hosszabb ideig tart, így hasznos volt ennyivel megnövekednie a várható élettartamnak.
Na most genetikai beavatkozásokkal elérhetjük (majd!), hogy az újszülöttekben meglegyen és működjön az összes olyan regenerációs mechanizmus, amely az ember genetikai állományában egyébként fakultatíve létezik, csak nem mindenkinél mindegyik és nem is mindig hibamentesen. Ha ezt megtesszük, akkor a ma még csak kivételesen előforduló 120 éves élettartam máris garantált.
A következő lépés nyilván az lesz, hogy az emberiség génállományából kompletten hiányzó regenerációs mechanizmusokat építsünk be. Természeti törvény nincs arra, hogy az élő szervezet csak max. pár száz évig élhet. (Éppenséggel bizonyos növények akár több ezer évet is megélnek, géntechnológia nélkül is.) Minthogy azonban kísérletezés nélkül az ilyesmi nem megy, az élettartamot növelni célzó kísérleteknek pedig kikerülhetetlen eleme az idő, ezért pár száz éven belül legfeljebb csak pár száz év élettartam növelés képzelhető el. (Hosszabb távon sokkal több is.)
Most jön a fogósabb kérdés. Ugyanis belátható, hogy ha csak úgy él valaki mondjuk 500 évig, hogy életének mindig csak a legutóbbi 100 évére emlékszik, akkor az nem az igazi. Ezért az idegrendszer regenerációs mechanizmusának olyannak kell lennie, hogy miközben folyamatosan lecserélődnek a régi idegsejtek és szinapszisok, az újak FOLYAMATOSAN MEGTANULJÁK TŐLÜK mindazt, amit azok tudnak. (Még mielőtt az információ elenyészne.) Ez nemcsak elméletileg lehetséges, de kísérleti tények is mutatják, hogy "kicsiben" ezt tudja az idegrendszer, sőt, a testünk is. (Pl. néhány évente lecserélődik az atomjaink 80 százaléka, miközben azért nagyjából megtartjuk korábbi önmagunkat.)
Sajnos azonban az idegrendszer bizonyos részeinél nem nagyon akar működni a dolog, illetve (egyelőre) nem tudjuk, hogy lehetne rávenni. De ismétlem, itt sincs elvi képtelenség, a tudomány szerint megoldható a feladat, csak idő (kutatás) kérdése.
"miből állhatnak ezek a szuperhúrok, amik elvileg minden létezőt alkotnak"
A tudomány lépésenként halad előre is, meg visszafelé is. Eközben sokfelé (sok különböző szerveződési szinten) talál több-kevesebb alappal eleminek tekinhető dolgokat. A relativitáselmélet óta pl. tudjuk, hogy a térbeli és az időbeli kiterjedés csak együtt értelmesek, és ezért már az eleminek tekinthető dolgoknak is a téridőben kell létezniük (nem egyszerűen a térben, vagy az időben). A kvantumfizika és annak relativisztikus verziója óta rájöttünk arra is, hogy a látszólagos semmi (a fizikai vákuum) valójában egyáltalán nem semmi, hanem az anyag alapállapota(!). Ezért az elemi építőkövek nem feltétlenül láthatók szabad részecskeként, ahogyan azt korábban gondoltuk. A kvarkok is egy példát jelentenek arra, hogy valami létezhet és lehet alapvető, noha szabad részecskeként nem fordul elő. (Lásd még a virtuális részecskéket.)
Különféle elméleti nehézségek (pl. szingularitások) arra utalnak, hogy az elemi objektumok valójában még bonyolultabbak, vagyis nem csak minimum 4-dimenziós téridőt, de minimum 5, 9, vagy akár 11 dimenziót kell feltételezni, amelyek többségében viszont az Univerzum kiterjedése parányi, az elemi objektumok pedig minimum húrszerűek (esetleg membránok). Azonban ezekre az elméletekre vonatkozó bizonyítékról nem tudok.