Haditechnikai Topic

Ezeket ismerem, a LJDAM az egy lézeres irányítófejet kapott JDAM, ugyanezt nevezik DAMTC-nek is. De ezeknél mozgó célhoz ugyanúgy lézeres célmegjelölés kell, mint a sima LGB-nél (annak minden hátrányával és előnyével együtt)*. A B-2-esben viszont nincs TGP, szóval ott mai napig csak JDAM van fix célra.

*Én legalábbis nem tudok olyan JDAM-ról, aminél oldás után upgradelhető lenne a célpont koordináta - persze ettől még simán létezhet 😊 , azért kérdeztem hátha te tudsz ilyet.

Na most nekem ez szemre nem ilyen tiszta. Nem sokkal csupa szárnyabb a B-2 az én laikus szememnek mint a 117-es. :-)

Nem. COIN környezben mindig van TGP is a gépen. A gép GPS helyzetéből és a TGP irányszögéből vagy a SAR radarképből lassú célok esetén pl. hajó vagy menetoszlop - GPS koordináta számítás van és a bomba után küldik data linken.

Más ötletem nincs, hogy hogyan dolgozhatnak mozgó célra. Még, ha tévedek a műszaki megvalósítást illetően, a képesség akkor is létezik.

LJDAM-mal motorcsónkra és 100 km/h-val haladó célra is dolgoztak lőtéren és asszem már élesben is talán. Működik.
Ez éppen tíz éve volt.
Lásd itt.

Ez ma is így van nem? A JDAM csak fix célok ellen alkalmas, mivel a GPS koordinátát oldás után már nem tudja frissíteni. A mozgó célok ellen a LJDAM jó, de annak meg ugyanúgy kell lézeres megvilágítás a végfázisban, mint az LGB-nek.

Az F-117JDAM-et tudtomaml csak az AF után kapott éleseben legfeljebb Irakban és Afganisztánban használhatta, ha járt ott egyáltalán a gép..

Persze hogy mehetne, ha nem ilyen nyílhegy-szárnyai lennének, de ilyen sárkánnyal nagy magasságot elérni csak utánégetővel lehet, az meg az F-117-en nincs, de ha lenne is, az kissé iszákos üzemmód, ami egy ilyen sárkánnyal drasztikusan lecsökkenti a hatótávot.
Tudod, a nagyi, a kerék meg a villamos esete....

Értem mit nem értek, hogy össze mostam a LGB/JDAM (lézer/GPS) vezérlést. Azt hittem csak GPS-est dobált ez a két gép.
A B-2-es prezit elolvastam és ezt végre - talán - fel is fogtam.

Az E2C-s fiúk piros pontot kaptak a múltkoriért: link

Mert a JDAM 1999-ben csak fix célok ellen volt alkalmas. Ahhoz viszont nem kellett VID és TGP sem. A B-2 az oldási pontig repült és leoldotta a bombát, ami a végfázisab korrigálva elcsapta a célt. A külön széség, hogy az F-117 egy áthúzásban egy célra képes bombáz vezeti. A B-2-nél minden bomba önállóan megy rá a célra. Egy B-2 képes lenne pl. gyakorlatialg egész Százhalombattát romba dönteni, vagy egy áthúzással az összes budpaesti Duna hidat, mert a JDAM miatt szimultán célleküzdés van. A JDAM-mal iszonyatosn nem nuki tűzerőt kapott a gép.

Akkor a B-2 miért / mivel tudott magasan operálni?

JDAM - GPS irányítású bombákat dobált, de ezt már linkeltem 1x

Tessék olvasni!
<#circling>
Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2016.08.12. 12:45:17

Köszi, de értsd meg, hogy van akinek - nekem pl - nem egyértelmű. ;-)

@millerius: Ez ok, de ettől még mehetne magasan kis távolságra is. Ahogy a normál gépek is játszanak a magassággal (Hi-Lo-HI) más okból.

@HPASP és Molni:
"F-117A alapvetően optikai célzású hagyományos bombákat hordozott, úgyhogy viszonylag alacsonyan kellett repülnie."
"LGB a másik szűk km., amit elfelejtettem. 6-8 km felett az akkori FLIR és TGP mellett elég érdekes lett volna operálni..."

Akkor a B-2 miért / mivel tudott magasan operálni?

Aki meg lusta olvasni, annak:

Spoiler (katt a megjelenítéshez)

B-2A concept



F-117A concept



B-52H/B-2A/F-117A flight envelope

Na igen, aaz LGB a másik szűk km., amit elfelejtettem. 6-8 km felett az akkori FLIR és TGP mellett elég érdekes lett volna operálni...
Mondjuk ekkora magasságból freefall nuki bomba szórása is elég vicces, kemény célok esetén bár baj lehet.

Ezt érdemes olvasgatni a témában:
www.dtic.mil/cgi-bin/GetTRDoc?AD=ADA464771

Az F-117 miért nem olyan magasan bóklászik mint a B-2? Lopakodónál a 60k az ideállis, nem (értsd minél magasabb)? Vagy a 117-es sárkánya nem volt elég a nagyobb magassághoz?

Mert eleve nem arra tervezték. Amikor a Stealth ötlet előjött (érdekes módon pont a P14 megjelenése miatt), alapvetően 3 koncepciót dolgoztak ki:

- kis repülési magasságú (nuki) csapásmérő -> ebből lett az F117A
- nagy repülési magasságú (nuki) csapásmérő -> ebből lett a B2
- nagy repülési magasságú szuperszónikus (nuki) csapásmérő -> ezt meg sem próbálták
- közepes repülési magasságú támogató -> ebből lett a Tacit Blue amit később kukáztak

F-117A alapvetően optikai célzású hagyományos bombákat hordozott, úgyhogy viszonylag alacsonyan kellett repülnie.

99-ben alapvetően magassági elkülönítést alkalmaztak:
- F-15C mid-high 30’s
- F-16CJ 20’s
- F-117A below CJ’s mainly above 15kft
- B-2A way above everyone
Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2016.08.12. 12:08:54

Nagy magasságú és TÁVOLSÁGÚ repüléshez sokkal megfelelőbb a nagy fesztávolságú, gyengébben nyilazott szárnyú vitorlázógép-alkat, lásd B-17/24/29 régebben, U-2, B-52, B-2 és a variaszárnyú B-1 és Tu-160, a nagy magasság teszi lehetővé a kisebb légellenállást és az alacsonyabb üzemanyag-fogyasztást. Az F-117 eleve nem stratégiai hatótávolságú, és az erősen nyilazott nyílhegy-sárkány nem is igazán alkalmas hosszútávú repülésekre, viszont anno csak így tudták megalkotni a stealth-sárkányt, ez volt a cél-követelmény, minden mást ennek rendeltek alá.

Mert nem képes. Rosszabb a siklószáma. A B-2 egész kialakításának lényege volt, hogy stealth legyen és nagyon magasan repüljön. Ezzel a földi radarokhoz képes az átlagos távolságon a ferde lőtáv is nő, illetve a gép seggén levő hajómű gázsugár és elevonok még kevésbé látszanak. 60 ezer lábra a szuperszonikus típusok is kb. fegyvertelenül képesek felmenni és annak tartásához adott esetben már minimálfáklya kell vagy még nagyob toleró.

F-16CJ supplement 159. oldal pdf-et nézd meg.
36 ezer gont tömeggel 0 drag indexc mellett a szolgálati csúcsmagasság 38 ezer láb tája utánégető nélkül. 20 ezer font tömeg esetén éppen 50 ezer láb felett.

Tessék az F-16CJ supplementet afféle bibliaként kezelni. A csúcskat 4. gen gépek repteljesítménye +/- 5-10%-kal az, amit abban látsz.

Az F-117 miért nem olyan magasan bóklászik mint a B-2? Lopakodónál a 60k az ideállis, nem (értsd minél magasabb)? Vagy a 117-es sárkánya nem volt elég a nagyobb magassághoz?

Köszi! Nehéz megtalálni az igazságot az orosz legendák és a lefitymálásuk között.

ráadásul a rövid időszeletekben sokkal erősebben tud sugározni az adó.

Hmmm, freki ugrású rádiónál az adó folyamatosan sugároz, mindössze a frekijét variálja rövid időközönként.

Nem vagyok a téma szakértője, úgyhogy csak tippelek...

...a KRUG (SA-4) a cél helyét mono-impulzus módszerrel határozza meg, ahol egyetlen x mikroszekundumos impulzust 4 fizikailag (ismert távolságban) eltolt antenna veszi, és a beérkezett impulzus időeltolódásából (fázisából) kimatekozható a cél iránya.

Két x távolságra lévő moni-impulzus antennával lehetne háromszögelni, széles-sávú vevővel, csak az adott pillanatban azonos frekijű jeleket felhasználva.

Én így csinálnám, de biztosan vannak erre egyszerűbb megoldások is.

Jellemzően mindenhhol "3szögelnek" ha viszont van "csak" 30-40 adód, ugrál a freki, rövidek az időszeletek, visszajelzéshez kötődik az adó teljesítménye... akkor fogalmad se lesz, hogy az adott jel épp melyik adotól jött be és akkor, hogy határozol meg poziciót? Lesz baromi sok lehetséges helyed...

Gondolom zavarni is sokkal nehezebb, hisz nem egy szűk sávot kell lefognod, ráadásul a rövid időszeletekben sokkal erősebben tud sugározni az adó.

más: Ukránok Szovjet időkből ottmaradt kommunikációt probálták használni ezt emlékeim szerint még Grúzok is tudták zavarni... Oroszok akkor ébredtek rá, hogy mennyire elment mellettük a világ és lám lám Krimben, KUkrajnában ők alkalmazták ezt nagyon sikeresen. és persze eközben Ukránok nem tudták zavarni az Orosz eszközöket.

Az elv ugye az, hogy a folyamatosan "ugráló", egy-egy adott frekin csak rövid ideig adó rádiót nehéz bemérni, mivel "elveszik" a háttérzajban a jel. Úgy lehet "elkapni", ha folyamatosan figyeled a teljes spektrumot, és "összekötöd" a frekiket.

Széles sávú vevő, és nem a frekit figyeled, hanem a bejövő jel irányát.
(ha elveszne a jel a háttérben, akkor akinek szól az adás, az sem tudná venni)

Az elv ugye az, hogy a folyamatosan "ugráló", egy-egy adott frekin csak rövid ideig adó rádiót nehéz bemérni, mivel "elveszik" a háttérzajban a jel. Úgy lehet "elkapni", ha folyamatosan figyeled a teljes spektrumot, és "összekötöd" a frekiket.

Én így olvastam. Mentek szakmai viták fórumokban erről, pro és kontra. Annyira nem értek hozzá, hogy akár egyik, akár másik irányba merjek bármit is mondani, ezért fogalmaztam úgy, ahogy...

Tudtommal tisztán politikai okokból és azért, mert a Szu-27K gyorsabban rendszerbe is volt állítható

Mindkettő igaz, hozzátéve, hogy az eredeti MiG-29K anno egy eleve fejlettebb változatnak volt tervezve, Zsuk radarral, R-77-el, precíziós földi célok elleni fegyverekkel, stb. Ami szép volt, de egyszerűen nem állt rendelkezésre elég erőforrás, hogy ezeket a dolgokat megfelelő időben leszállítsák. A Szu-27K a sárkányát leszámítva azonos volt a Szu-27Sz-el, és mint ilyen, "kész volt".

Na most a MiG-29K akkor néz ki szépen, ha a mostani MiG-29K-t nézzük, RD-33MK hajtóművekkel, Zsuk-AE radarral, 4 digitális fly-by-wire csatornával, stb. Ezek közül az 1990-es évekre semmi sem állt rendelkezésre. Nem vitatom el, hogy a Szu-27K melletti döntés mögött politika is állhatott, de a MiG-29K sokkal kevésbé volt készen a feladatra... A döntés tehát logikus volt, minden hátulütője ellenére.

Én azonban nem a kisebb méretet és modernebb technikát hoztam fel, hanem a tapasztalatot. A MiG irodának se volt sokkal több tapasztalata az Indiai megrendelés előtt, csak az 1987-91 közötti meglehetősen szerény és korlátozott reppogram, amit kis túlzással bárki megszerezhet szárazföldön, kijelölt kifutón gyakorolva...
Utoljára szerkesztette: Cifu, 2016.08.11. 19:32:12

Anno erről írtam is a Land Warrior rendszer kapcsán, mert voltak ilyen kételyek, de az volt az ellenreakció, hogy majd a frekvenciaugrásos rádiók megoldják ezt a problémát, nem lehet ezeket a rádiókat bemérni.

Miért is nem???

Oh, köszönöm szépen a felvilágosítást. Tehát ezek alapján a gépek még lehetnek repképesek, de harcképesek már kevésbé...

Bevallom annak nem néztem utána, hogy India összességében hogy is áll... De valahogy a Mirage-ok vagy a Spececat Jaguar kapcsán nem nagyon olvastunk arról, hogy rossz lenne a típus bevethetősége. Szemben a Szu-30MKI és a MiG-29K típusokkal. Szóval nem tudom, hogy mennyire felelős mindezért az Indiai légierő állapota...

Anno mikor Hpasp belinkelte az EW könyvet, elkezdtem utánanézni, de én is csak kapargattam a felszínt. Amit sikerült leszűrnöm belőle, hogy nincs szó semmiféle Voodoo-mágiáról, és ahogy Dani-ék radar-csali eszközeik is bizonyítják, valójában viszonylag könnyű az EW-be belemenni. A lényeg, hogy az EW ugyan nincs annyira előtérbe tolva, mint a "hagyományos" hadviselés és ISR, de valójában nagyon-nagyon komoly figyelmet kap a szikratávíró megjelenése óta (az I.Vh idején a Zeppelin léghajókat az alapján azonosítani tudták, hogy a rádiós milyen ütemben "kopogtatott", mivel minden rádiósnak volt egy saját "stílusa" - de anno már az Csuzimai-ütközetnél is füleltek a rádiósok az ellenség rádióadásai után).

A nyugati elemzőket szerintem azért lepte meg az orosz EW képesség állapota, mert Afganisztánból, Csecsenföldi háborúk és a Grúziai megszállásból indultak ki - márpedig ott komolyabb EW-t nem folytattak a szovjetek/oroszok. A 2003-as Iraki megszállásnál már voltak olyan jelentések, amelyek lokális GPS zavarást mutattak ki, és ezek feltehetően orosz berendezések voltak. De alapvetően a Szíriai és az Ukrán hadműveletek voltak azok, ahol az oroszok teljesen kimutatták a foguk fehérjét. Az nem vitás, hogy az oroszok mindig is komoly hangsúlyt fektettek az EW-be, mindössze a hidegháború utáni időben erre a harcmodorra kevés erőforrást fordítottak, inkább a "látványelemeket" és a stratégiai fegyvernemeket fejlesztették, mint a légierő, a tengeralattjárók vagy a harckocsik. De a jelek szerint az EW terén is ott vannak, és fejlődnek, sok figyelmet fordítanak rá.

Ahol nagyon érdekes az USMC tábornok szava az az, hogy miközben az utóbbi cirka 2 évtized arról szólt, hogy a jövőben a hadviselés kulcsa a hálózati alapú kommunikáció, és a folyamatos adatmegosztás lesz, arról valahogy senki sem beszélt, hogy oké, de mi lesz az ellenséges ELINT-el és EW-vel. Mert ha az utolsó baka is egy két lábon járó rádiótorony lesz, akkor az ellenségnek rohadtul könnyű dolga lesz megtalálni és megsemmisíteni őket. Anno erről írtam is a Land Warrior rendszer kapcsán, mert voltak ilyen kételyek, de az volt az ellenreakció, hogy majd a frekvenciaugrásos rádiók megoldják ezt a problémát, nem lehet ezeket a rádiókat bemérni.

Szó szót követett, és a lényeg, hogy az US ARMY a Land Warrior után következő Nett Warrior programban továbbra is folyamatos "online" kapcsolatot tervez a katonái részére. Az USMC másképpen gondolkodik, kevésbé akar függeni a hálózati rendszerektől, de például a minden katonának legyen rádiója koncepcióból ők sem engednek.

Tudtommal tisztán politikai okokból és azért, mert a Szu-27K gyorsabban rendszerbe is volt állítható. A hacászati paramétereket nézve a Szu-27K/Szu-33 egy rakás szar a MiG-29K-hoz képest. A nagyobb gép több helyet foglal, de akkora tömege van, hogy sem a több pilon sem a nagyonn keró kapacitás nem használható ki. Tehát a Kuznyecov harcértéke sokkal nagyobb lett volna MiG-29K-val...

A hajófedélzeti Gripen és EF komolytalan. Egyik cégnek sincs tapasztala azon a téren...

A MiG-nek olyan sok tapasztalata lenne tán? Oké, megépítették anno a saját MiG-29K variánsukat, de nem véletlenül maradt a Szu-27K-val szemben alul.

Ez mission impossible. A cél úgyis paraméterrel fog érkezni. Ráadásul az F-117 esetén 25-30 km távolságban észlelt a P-18. A B-2 ellen elvileg ennyi sansz sincs és a ferde lőtáv miatt a vízszintes HMZ is más. Én nem látom semmivel sem bizonyítva, hogy ez lehetséges lenne. Az F-117 lekapása szép volt, de a B-2-nél a fizika erősen tiltakozik. Az F+117-nél nincs ilyen kétely.
Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2016.08.11. 17:17:37

Ha feltételezem hogy a cél sebessége 0.8Mach, és 60kft magasan repül, akkor vízszintes sebessége 230m/s. (nembiztos hogy jól számoltam)

Legközelebbi lehetséges találati pont horizontális távolsága (antenna hanyatdöntési lehetősége miatt) Dc=6km Hc=18km esetén a ferde távolság Rc=19km.

A V-601P rakétának 25sec kell hogy felrepüljön 18km magasra. Ennyi idő alatt a cél repül még 5km-t.

Így a szükséges felderítési pont (0 paraméter esetén, tehát ideális esetben) horizontális távolsága Dc=11km Hc=18km esetén a ferde távolság Rc=21km.

A rakéta kinematikailag igen. A SzNR-125 viszont rohadtul nem volt képes követni, de a P-18-nál is erősen rezeg a léz... Az F-117-et is alig tudta az SzNR-125.

Danitól azt felejtettem el megkérdezni, hogy az állítólagos B-2 milyen magasan repült. Ha a gép 10 km alatt volt, akkor 100%, hogy nem B-2 volt.

Egen, én ezért nem hiszek a B2 lövésben.
Szerintem a Nyeva egyáltalán nem tud fellőni a B2 utazó magasságába.
(ezért is repkedhettek package nélkül)
Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2016.08.11. 14:56:33

Egen erre hivatkoznak, minden esetre Május 21 után nem repültek, és ez pont egybe esik Daniék 5. lövészetével.


Planning for the B-2's involvement in the NATO Operation "Allied Force" against Serbia began several weeks in advance of the bomber's first mission. The targets which were to be attacked had already been identified and had been programmed into the B-2 simulator, allowing pilots to begin practising their missions.

By March 20th 1999 it appears that B-2 crews had received the GPS co-ordinates necessary for the GAM weapons to locate and destroy their targets. They had also received imagery of the target areas, which they could check against the imagery returned by aircraft's radar system.

The B-2 made its combat debut in the early hours of March 24th 1999, when two aircraft attacked Serbian targets. Each aircraft dropped 16 2000lb GPS-Aided Munitions after a 16-hour flight from Whiteman. The B-2s were the first manned combat aircraft in action following the initial cruise missile strikes. It is believed that their first targets were components of the Serbian air defence system.

During the operations against Serbia, the B-2s generally did not operate with other assets as part of a strike package, but instead performed their missions either as singletons or in pairs outside the NATO command structure (called Operation "Noble Anvil"😉, although they were included in 34 of 53 Air Tasking Orders.

By April 1st 1999 the USAF had used up 224 GAMs, more than a third of its total stocks. This shows that 14 individual aircraft sorties had been flown by this point.

Between April 5th and 12th 1999 a further 160 GAMs had been expended. On these occasions the B-2s were mostly performing two-ship missions.

In a briefing to journalists on May 5th 1999, Brig Gen Leroy Barnidge Jr., Commander of the 509th Bomb Wing, revealed that since the start of Operation "Allied Force" B-2s had dropped more than 1 million pounds of ordnance on targets in Serbia. Since each B-2 can carry up to 32000lb of ordnance (16 GAMs), this means that at least 32 missions had been flown up to May 5th.

The General said: "A B-2 is equivalent to eight F-117s. We can take this thing thousands of miles; we can go into very lethal environments, and we can put bombs exactly where we want them. Then we bring the guys home, turn the jets and do it again. That's not a bad return on your investment."

On May 7th 1999 three GAMs dropped by a B-2 hit the Chinese embassy in Belgrade, which caused a diplomatic incident. This building was targetted based on an out-of-date map, which showed it as a Serbian government facility.

The last B-2 mission in support of Operation "Allied Force" was flown on May 21st 1999.

Six B-2s were used to fly combat missions in "Allied Force". These aircraft flew 49 missions, representing 1% of all allied missions flown, but they accounted for about 11% of total bombs dropped during the campaign (about 700 GAMs and four GBU-37s, total weight 1.3 million lb). Target destruction rate was assessed to be 87%. Fifty-one of the 53 pilots on strength with the 509th flew at least one combat mission over Serbia.

Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2016.08.11. 14:39:54

Ennyire értek hozzá. :-) Én ott tartottam, hogy mégsem vetették be, erre meglepődtem hogy feltételezték az eltalálását.

Elfogyott a JDAM és anélkül nem volt értelme a gépet használni. 50 ezer láb magasságból egy kisvárost talán, ha eltalálsz Mk-82-vel...

Danitól azt felejtettem el megkérdezni, hogy az állítólagos B-2 milyen magasan repült. Ha a gép 10 km alatt volt, akkor 100%, hogy nem B-2 volt.
Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2016.08.11. 14:33:38

viszont azt továbbra is tartom, a veszély legkisebb jelére kivonták volna a B2-t.

A háború összes éjszakáján érkezett B2, egészen a 49. éjszakáig. Utána viszont egyáltalán nem.
Vajon mi történhetett azon a bizonyos 49. éjszakán?

PS: én személy szerint nem hiszem hogy B2-t Nyevával Daniék, vagy bárki más leszedett volna az OAF alatt.
Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2016.08.11. 14:29:54

Szerintem a B2-t nem vetették be, mert túl értékes cucc volt és itt nem a dollárokra gondolok.

olvasnivaló...
Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2016.08.11. 14:23:47

Ajjj...
<#falbav>

Spoiler (katt a megjelenítéshez)

CULBERTSON, CARY N.
Synopsis:
The President of the United States takes pleasure in presenting the Silver Star Medal to Cary N. Culbertson, Captain, U.S. Air Force, for conspicuous gallantry and intrepidity in connection with military operations against an opposing armed force while serving as Pilot of an F-16 Fighter Plane in action, near Belgrade, Yugoslavia, on 14 April 1999. On that date, Captain Culbertson was leading a flight of F-16CJs that was providing suppression of enemy air defenses for B-2 bombers on a strike mission near Belgrade when Serbian forces fired three SA-3s at the fighter planes. Captain Culbertson turned his F-16 toward the rising missiles and attacked the SA-3 site with a high-speed antiradiation missile. The enemy then launched two more SA- 3s, this time directly targeting Captain Culbertson's aircraft. Although he would have been justified to discontinue his attack and defend against the incoming missiles, Captain Culbertson, with total disregard for his own personal safety and with the lives of his flight members foremost in his mind, continued his attack. Firing a HARM missile he destroyed the enemy radar dish, and then evaded the SA-3s. By his gallantry and devotion to duty, Captain Culbertson has reflected great credit upon himself and the United States Air Force.

Action Date: April - June 1999
The President of the United States of America, authorized by Act of Congress, July 2, 1926, takes pleasure in presenting the Distinguished Flying Cross to Captain Paul W. Tibbets, IV, United States Air Force, for extraordinary achievement while participating in aerial flight as a B-2 Mission Commander, at or near Yugoslavia, on 8 April 1999. On that date, Captain Tibbets made aviation history by leading the world's first B-2 combat sortie without package support during Operation ALLIED FORCE. He displayed exceptional courage, skill, and endurance while flying a 30-hour combat mission, penetrating an advanced integrated air defense system that included an impressive array of ground threats, with no suppression/destruction of enemy air defense or offensive counter-air support available. Using his expert knowledge, Captain Tibbets resolved a system anomaly, which would have inhibited release, within minutes of striking his targets. Employing the new Joint Direct Attack Munition, Captain Tibbets successfully targeted 16 separate impact points and destroyed critical military production facilities including the Smederevo Petroleum Product Storage near Belgrade, a radio relay facility, and an arms production plant in Kragujevac. The professional competence, aerial skill, and devotion to duty displayed by Captain Tibbets reflect great credit upon himself and the United States Air Force.

Action Date: April 22, 1999
The President of the United States takes great pleasure in presenting the Distinguished Flying Cross to Captain Scott D. Vilter for extraordinary achievement while participating in aerial flight as a B-2 Mission Commander at or near Yugoslavia on 25 April 1999. On that date, Captain Vilter’s superior airmanship, professionalism, and skill were instrumental in the successful completion of a 28-hour combat sortie in support of the North Atlantic Treaty Organization’s objectives in Operation Allied Force. Captain Vilter displayed exceptional courage, skill, and endurance while flying an approximately 30-hour combat mission, penetrating an advanced integrated air defense system that included an impressive array of ground threats and a substantial fighter threat. Captain Vilter successfully destroyed critical, high priority targets including a bridge in Novi Sad and the Valjevo Petroleum Production and Storage Facility while operation over active SA-3 sites. The success of this mission was crucial to the overall achievement of the North Atlantic Treaty Organization’s directives, as well as the historic first use of air power alone to secure military objectives. The professional competence, aerial skill, and devotion to duty displayed by Captain Vilter reflect great credit upon himself and the United States Air Force.

Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2016.08.11. 14:20:20

Szerintem a B2-t nem vetették be, mert túl értékes cucc volt és itt nem a dollárokra gondolok.

A "serviceability of the warplanes" repműszaki szakkifejezés kissé kétértelmű jelentésű. Az első tag egyértelműen műszaki üzemképességet jelent, ami szerint a gépen nincs repülésbiztonságot veszélyeztető hiba, tehát lehet vele repülni. Viszont előfordulhat, hogy valamelyik harcászati rendszere nem működőképes (pl. fedélzeti lokátor, radar-besugárzásjelző, vagy valamelyik pilon rakétaindító-rendszere), így harcba menni egy géppel viszont nem a hosszú élet titka, tehát a hiba elhárításáig inkább csak kiképzésre használható.

az egy dolog, hogy a legkisebb, de legyártott gépekből is kevés van és előtte elkaptak egy másik csökkentett észlelhetőségű gépet, szerinted beküldték volna a másik nagyfiút a B2-t? szerintem nem reális, jobban vigyáznának rá. igaz hivatalosan nem is volt ott B2, ha jól tudom, de ok az nem sokat jelent ha titkosan szerették volna kipróbálni a B2 képességeit az orosz radarok ellen, bár ezt sem értem mert nem épp új orosz technika volt az ellennél... viszont azt továbbra is tartom, a veszély legkisebb jelére kivonták volna a B2-t.

link Nem mintha a Szuhojoknál sokkal jobban állnának.

Az orosz EW feléledése és misztifikálása mennyire igaz.Valamelyik ide linkelt magyar cikkben azt írták, hogy a NATO is meglepődött az oroszok ukrajnai és szíriai EW tevékenységén. Angolul rá se merek keresni, mert még magyarul is magas a téma.

Bár kétségkívül fontos hogy kütyük nélkül is menjen a hadd el had, de a jövő a felé mutat, hogy a USMC csak oda teheti be a talpát, ahol már nincs fejlett ellenerő. Nem tudok elképzelni most egy Vietnám szerű csatateret kicsiben. Hogy pl Fehéroroszo-ot megtámadja az USA az oroszok meg technikai támogatást adnak. Egyszerűen ez szerintem politikailag nem bevállalható.

Köszi. Nem tudom. Amikor az első hír megjelent hogy lelőtték a 117-est én nem hittem el. Oszt mégis. Meg még egyet. Bár a B-2 tudtommal a legkisebb célpont a radaron.

A hajófedélzeti Gripen és EF komolytalan. Egyik cégnek sincs tapasztala azon a téren...

A MIG-29K adatai elképesztőek, negatív értelemben. 6 év alatt 40%-os hajtómű kiszóródás...? Ehhez képest az '80-as évek eleji F100 botrány babazsúr...

Nemrég szó volt róla hogy mit "örökölt" az USA a II.vh. német technológiából.
Vadász anyag, 53. oldal, F-86, Basic Development fejezet: "Soon afterward, North American engineers found that adapting Messerschmitt 262 swept-wing design would give the XP-86 about 70 mph (60.7 knots) greater speed"