Földkörüli pályára állították az USA hadserege számára fejlesztett űrrepülőgép prototípusát. A kicsinyített űrsiklóra emlékeztető X-37B péntekre virradóan, magyar idő szerint 0 óra 52 perckor egy Atlas V rakéta orrkúpjába csomagolva emelkedett el a floridai Cape Canaveral Légitámaszpont kilövőállásáról.

A katonai járműnek nincs emberi személyzete, így egyben történelmet is ír majd, mivel ez lesz az amerikai űrprogram első automatikus visszatérése és leszállása. Csak érdekességként, az oroszok, illetve a Szovjetunió a Buránnal ezen 1988-ban már túlesett. A 9 méter hosszú, 4,5 méteres szárnyfesztávolságú újrahasznosítható gép mérete nagyjából negyede az űrsiklónak. Jellegzetessége a géptörzs után következő jókora hajtómű, amit az űrrepülő a pályamódosításokhoz használ. Az új gép az űrsiklók üzemanyagcellás energiarendszerével szemben napcellákkal és lítium-ion akkumulátorokkal működik.

A program pontos célkitűzései és költségei titkosak. Az első repülések az űrrepülő teljesítményéről, az alkatrészek és a rendszerek működéséről adnak majd átfogó képet. "Az első repülés legfőbb feladata a technológia demonstrálása" - nyilatkozott Gary Payton, az Egyesült Államok Légierejének (USAF) űrprogramokért felelős tisztségviselője. "Pályára állítjuk, kinyitjuk a raktérajtókat, beüzemeljük a nappaneleket, elsajátítjuk a pályán történő magassági vezérlést, és végül visszahozzuk a Földre."


Az X-37B az Atlas rakéta orrán
Az USAF tájékoztatása szerint a járművet a legújabb vezérlő-, navigációs-, irányító- és hővédőrendszerek, valamint repülőelektronikák és magas hőmérsékletekre tervezett szerkezetek, illetve szigetelések tesztelésére fogják használni. A Pentagon nem nyilatkozott a küldetés időtartamáról, a gépet azonban úgy tervezték, hogy akár 270 napig is képes pályán maradni. "Teljesen őszintén, nem tudjuk biztosan mikor tér vissza. Minden a Föld körüli pályán elvégzett kísérletek és demonstrációk ütemén múlik" - tette hozzá Payton.

Amint a küldetés befejeződik, a földi irányítás kiadja az 5 tonnás űrrepülő központi rendszerének a visszatérési utasítást. Ekkor a gép begyújtja hajtóműveit, hogy letérjen a pályájáról a légkör irányába. A művelet legvégén az X-37B automatikus leszállást hajt végre a kaliforniai Vandenberg Légitámaszpont 4,5 kilométer hosszú fő kifutópályáján.

Az X-37 1999-ben kezdte pályafutását a NASA programjaként, 2004 szeptemberében azonban a Pentagon átvette az űrügynökségtől, és titkosította a gép felhasználási céljait. Dr. Joan Johnson-Freese, az USA newporti Haditengerészeti Főiskolájának nemzetvédelmi és döntéshozási karának elnöke szerint a hadsereg elsősorban arra kíváncsi, vajon a projekt révén új képességekhez juthatnak-e. "Ha igen, akkor folytatni fogják a programot, ha nem, akkor ez is csak egy újabb kísérlet lesz, ami előbb vagy utóbb valahol a süllyesztőben végzi" - vélekedett Johnson-Freese.


Az USAF egy második kísérleti gépre is benyújtotta az igényét fővállalkozója, a Boeing felé, ami valamikor 2011-ben repülhet. A gépekkel kapcsolatos spekulációk többsége természetesen az űrfegyverkezésről szól, Payton ezzel kapcsolatban is reagált. "Nem tudom hogyan nevezhetnénk ezt űrfegyverkezésnek. Ez csupán az űrsiklótípusú tevékenységek egy korszerűsített változata. A Légierő rendelkezik egy katonai űrküldetés-sorozattal, az új jármű pedig segíthet ezeknek a küldetéseknek a fejlesztésében."

Dr. Johnson-Freese szerint a gép egyik alkalmazása egy "manőverezhető műhold" lehet, a hagyományos műholdak egyik gyenge pontja ugyanis a kiszámítható pálya, ami védtelenné teszi őket a rakétarendszerekkel szemben, az X-37B azonban kicselezheti a műholdelhárító rendszereket. A műholdak a megfigyelési műveletekre sem teljesen tökéletesek mivel az ellenség kiszámíthatja mikor és meddig látja őket a kémműhold, korlátozva a tevékenységét erre az időre, míg az X-37B-t kiszámíthatatlanná teheti a manőverezhetősége.