Hunter
Régi koncepció, új küldetés
Augusztusban mutatkozik be az Egyesült Államok hadseregének új léghajója, ami a rakétavédelemben, pontosabban a robotrepülőgépek észlelésében, követésében és megsemmisítésében kaphat szerepet.
Az általában stabil és kiszámítható pályán repülő ballisztikus rakétákkal ellentétben a kis magasságokon lassan haladó, irányukat változtatni képes robotrepülőgépek vagy az angol tükörfordítással élve, cirkálórakéták rendkívül nagy kihívást jelentenek a rakétavédelmi rendszerek számára. Az elhárításukra bevethető fegyverrendszerek, mint a Patriot és a Terminal High Altitude Area Defense rendszer földi radarokra támaszkodnak, amik nem látnak túl a horizonton, és nagyban befolyásolja hatékonyságukat a domborzat. A Légierő radarokkal ellátott repülőgépeket használ, amik fentről képesek befogni a robotrepülőgépeket, üzemeltetésükhöz azonban rengeteg emberi és egyéb erőforrásra van szükség.
Ez vezette el a Hadsereget a radarral ellátott aerosztátokban - a klasszikus léghajókra emlékeztető lerögzített ballonokban rejlő lehetőségek kutatására. A koncepció igazolását szolgáló bemutatókat követően a Hadsereg 2004 decemberében elindította JLENS (Joint Land Attack Cruise Missile Defense Elevated Netted Sensor) programját, 1,4 milliárd dolláros szerződést kötve a Raytheon céggel. Az integrált védelmi rendszereket fejlesztő Raytheon JLENS rendszere két 74 méter hosszú héliummal töltött aerosztátból, egy légtérellenőrző radarból, egy tűzvezérlő radarból, mobil léghajókikötő állomásokból és kommunikációs csomagokból tevődik össze.
Fantáziarajz a JLENS rendszerről
Az egyik aerosztát légtérellenőrző radarjával 360 fokos lefedettséget biztosít, míg a másik egység tűzvezérlő radarja a célzási adatokat biztosítja a Hadsereg fegyverrendszerei számára. Az aerosztátok közel 3 kilométeres magasságban fognak működni a talajhoz rögzítve. Steve Willhelm alezredes tájékoztatása szerint az egységek már 200 kilométeres távolságban is képesek lesznek észlelni és nyomon követni a robotrepülőgépeket. A léghajók 30 napon át képesek a folyamatos működésre, majd 8 órányi karbantartást követően újabb 30 napot tölthetnek a levegőben.
A SPACE.com beszámolója szerint az augusztusi 900 méteres magasságban lezajló repülési teszthez a Massachusetts állambeli Tewksbury székhelyű TCOM építi az aerosztátot, a kísérletet is a cég gyártóegységének területén végzik el. A Hadsereg decemberben kapja meg a Raytheon által már légtérellenőrző radarral is ellátott járművet, amit a utahi Dugway Kísérleti Területen próbálnak ki. A rendszer másik eleme jövő májusban mutatkozik be ugyanott. Ezután kezdődik a két platform integrálása, majd 2010 szeptemberében az első tesztelésük.
A levegőnél könnyebb légi járműveket a polgárháború óta alkalmazzák az amerikai hadászatban, akkoriban ballonok emelkedtek a magasba, melyekről emberek figyelmeztették csapataikat az ellenük irányuló tüzérségi támadásokról. Ma az USA Irakban alkalmaz aerosztátokat, ahol ugyancsak a TCOM és a Raytheon rendszerei teljesítenek szolgálatot. Ezek jóval kisebbek a JLENS egységeinél, mindössze 17 méter hosszúak. Mérete ellenére azonban a 74 méteres aerosztát sem ígérkezik könnyű célpontnak, viszonylagos mozgás hiányában ugyanis radarokkal elég nehezen észlelhető. Természetesen a Pentagont így sem volt könnyű meggyőzni az aerosztátok hatékonyságáról, több kísérletet kellett bemutatniuk, köztük egy olyat is, melyben lövedékekkel lyuggatták át a járművet, ami még így is órákon át működőképes maradt, mielőtt lassan, a gázok kiáramlásával leereszkedett volna a földre. Az előzetes kalkulációk szerint a JLENS rendszer egy radarral ellátott repülőgép költségeinek töredékéből üzemeltethető, miközben tartós felügyeletet biztosít, minimális emberi erőforrás szükséglettel.
A 74 méteres monstrum a TCOM szerelőcsarnokában
Az előnyök és a múlt sikerei ellenére is nehéznek tűnik a régi-új elképzelés elfogadtatása a közvéleménnyel. "Az emberek úgy vélik ez egy visszalépés lesz a 21. század technikáinak tükrében" - mondta Willhelm.
A Hadseregnek azonban úgy tűnik, tetszik a megoldás, és korántsem kizárólag a rakétavédelemben gondolkoznak az alkalmazás tekintetében. A JLENS nagy segítség lenne az Irakban és Afganisztánban tevékenykedő erőknek felügyeleti és kommunikációs tevékenységeik ellátásában, ezért jelenleg egy moduláris kialakításon is dolgoznak a Raytheonnál, hogy viszonylag egyszerűen lehessen cserélgetni az aerosztátokon elhelyezhető műszereket.
Az általában stabil és kiszámítható pályán repülő ballisztikus rakétákkal ellentétben a kis magasságokon lassan haladó, irányukat változtatni képes robotrepülőgépek vagy az angol tükörfordítással élve, cirkálórakéták rendkívül nagy kihívást jelentenek a rakétavédelmi rendszerek számára. Az elhárításukra bevethető fegyverrendszerek, mint a Patriot és a Terminal High Altitude Area Defense rendszer földi radarokra támaszkodnak, amik nem látnak túl a horizonton, és nagyban befolyásolja hatékonyságukat a domborzat. A Légierő radarokkal ellátott repülőgépeket használ, amik fentről képesek befogni a robotrepülőgépeket, üzemeltetésükhöz azonban rengeteg emberi és egyéb erőforrásra van szükség.
Ez vezette el a Hadsereget a radarral ellátott aerosztátokban - a klasszikus léghajókra emlékeztető lerögzített ballonokban rejlő lehetőségek kutatására. A koncepció igazolását szolgáló bemutatókat követően a Hadsereg 2004 decemberében elindította JLENS (Joint Land Attack Cruise Missile Defense Elevated Netted Sensor) programját, 1,4 milliárd dolláros szerződést kötve a Raytheon céggel. Az integrált védelmi rendszereket fejlesztő Raytheon JLENS rendszere két 74 méter hosszú héliummal töltött aerosztátból, egy légtérellenőrző radarból, egy tűzvezérlő radarból, mobil léghajókikötő állomásokból és kommunikációs csomagokból tevődik össze.
Fantáziarajz a JLENS rendszerről
Az egyik aerosztát légtérellenőrző radarjával 360 fokos lefedettséget biztosít, míg a másik egység tűzvezérlő radarja a célzási adatokat biztosítja a Hadsereg fegyverrendszerei számára. Az aerosztátok közel 3 kilométeres magasságban fognak működni a talajhoz rögzítve. Steve Willhelm alezredes tájékoztatása szerint az egységek már 200 kilométeres távolságban is képesek lesznek észlelni és nyomon követni a robotrepülőgépeket. A léghajók 30 napon át képesek a folyamatos működésre, majd 8 órányi karbantartást követően újabb 30 napot tölthetnek a levegőben.
A SPACE.com beszámolója szerint az augusztusi 900 méteres magasságban lezajló repülési teszthez a Massachusetts állambeli Tewksbury székhelyű TCOM építi az aerosztátot, a kísérletet is a cég gyártóegységének területén végzik el. A Hadsereg decemberben kapja meg a Raytheon által már légtérellenőrző radarral is ellátott járművet, amit a utahi Dugway Kísérleti Területen próbálnak ki. A rendszer másik eleme jövő májusban mutatkozik be ugyanott. Ezután kezdődik a két platform integrálása, majd 2010 szeptemberében az első tesztelésük.
A levegőnél könnyebb légi járműveket a polgárháború óta alkalmazzák az amerikai hadászatban, akkoriban ballonok emelkedtek a magasba, melyekről emberek figyelmeztették csapataikat az ellenük irányuló tüzérségi támadásokról. Ma az USA Irakban alkalmaz aerosztátokat, ahol ugyancsak a TCOM és a Raytheon rendszerei teljesítenek szolgálatot. Ezek jóval kisebbek a JLENS egységeinél, mindössze 17 méter hosszúak. Mérete ellenére azonban a 74 méteres aerosztát sem ígérkezik könnyű célpontnak, viszonylagos mozgás hiányában ugyanis radarokkal elég nehezen észlelhető. Természetesen a Pentagont így sem volt könnyű meggyőzni az aerosztátok hatékonyságáról, több kísérletet kellett bemutatniuk, köztük egy olyat is, melyben lövedékekkel lyuggatták át a járművet, ami még így is órákon át működőképes maradt, mielőtt lassan, a gázok kiáramlásával leereszkedett volna a földre. Az előzetes kalkulációk szerint a JLENS rendszer egy radarral ellátott repülőgép költségeinek töredékéből üzemeltethető, miközben tartós felügyeletet biztosít, minimális emberi erőforrás szükséglettel.
A 74 méteres monstrum a TCOM szerelőcsarnokában
Az előnyök és a múlt sikerei ellenére is nehéznek tűnik a régi-új elképzelés elfogadtatása a közvéleménnyel. "Az emberek úgy vélik ez egy visszalépés lesz a 21. század technikáinak tükrében" - mondta Willhelm.
A Hadseregnek azonban úgy tűnik, tetszik a megoldás, és korántsem kizárólag a rakétavédelemben gondolkoznak az alkalmazás tekintetében. A JLENS nagy segítség lenne az Irakban és Afganisztánban tevékenykedő erőknek felügyeleti és kommunikációs tevékenységeik ellátásában, ezért jelenleg egy moduláris kialakításon is dolgoznak a Raytheonnál, hogy viszonylag egyszerűen lehessen cserélgetni az aerosztátokon elhelyezhető műszereket.
:D