Egyetlen perccel az első világháborút lezáró fegyverszünet életbe lépése előtt, 1918 11. hónapjában a 11. nap 11. órája előtt egy perccel elesett Henry Gunther. A nagy háború utolsó amerikai áldozatának tiszteletére halála után 90 évvel emlékművet állítottak.

A jobb oldali nyílnál Henry Gunther

Gunther őrmester civilben banki alkalmazott volt Baltimore-ban. 1918 júliusában érkezett Franciaországba a 313. gyalogezreddel. Egy hazaírt levelében a fronton uralkodó körülményekre panaszkodott. A katonai cenzorok kezébe került levél miatt lefokozták közlegénnyé. A háború utolsó napjának reggelén egységével a Verduntől északra fekvő Chaumont-devant-Damvillers-nél állomásozott a lövészárokban rohamra készen. Délelőtt két társával előreszegett fegyverrel megindult a németek felé a sűrű novemberi ködben. A fegyverszünet híre 10:45-kor jutott el a német oldalra. A katonák örömükben a levegőbe kezdtek lövöldözni, mire a három amerikaiból ketten a földre vetették magukat. Gunther ment tovább, találat érte és egy perccel 11 előtt holtan esett össze.

Posztumusz érdemrendet kapott és visszaállították őrmesteri rangját, szülővárosában pedig sokáig a háború utolsó hőseként őrizték emlékét, de a legendával felnőtt generációk mára jórészt kihaltak. Henry Guntherről már szinte csak a történészek tudnak, és egészen másként értelmezik halálának történetét. A ma már inkább értelmetlen áldozatnak tartott tragédia helyszínén kedden felállított emlékmű nemcsak a 23 éves baltimore-i közlegény előtt tiszteleg, hanem a compiégne-i erdőben állomásozó vasúti szerelvényen reggel fél hatkor aláírt egyezmény és a tűzszünet életbe lépése között eltelt órákban elesett majdnem háromezer amerikai, brit, francia és német katona előtt is.

A legújabb kutatások alapján az utolsó napokban a szövetséges katonai vezetés mindent megtett azért, hogy az egyre valószínűbb tűzszünet előtt minél jobb pozícióba kerüljenek a csapatok. Még több várost, még több német géppuskafészket akartak elfoglalni. A túlzott, értelmetlen erőfeszítés miatt a fegyverszünet aláírása és életbe lépése közti szűk hat órában a front két oldalán összesen 10 944-en sebesültek meg, 2738 katona pedig elesett. Ez jóval magasabb, mint az első világháborús napi veszteségátlag - írta Joseph Persico amerikai történész 11th Month, 11th Day, 11th Hour (kb. A 11. hónap 11. napjának 11. órája) című munkájában, amelyről a The Baltimore Sun című újság számolt be honlapján.

Persico szerint a németek november 8-i hatállyal akarták beszüntetni az összecsapásokat. Így nagyjából hétezerrel több katona élte volna túl a háborút, köztük Gunther, aki ehelyett az utolsó percben elesett. Pierre Lenhard, Chaumont-devant-Damvillers polgármestere szerint Franciaországban a történészek mostanáig egyáltalán nem foglalkoztak az utolsó amerikai áldozat alakjával. "Guntherről nem tesznek említést a francia források, sokáig kellett nyomozni utána" - mondta az AP amerikai hírügynökségnek Lenhard, aki maga is történész.

Senki sem tudja, hogy Henry Gunther miért ment a halálba. A fennmaradt bajtársi beszámolók szerint nagyon nyomasztotta, hogy lefokozták. "Talán helyre akarta hozni a hibát, vissza akarta szerezni a becsületét, ezért rohamozott még a háború utolsó perceiben is" - mondta Lenhard. A másik teória alapja Gunther származása. "Lehet, hogy német bevándorlók gyermekeként ő akart lenni az első, aki kezet fog a front másik oldalán harcoló katonákkal"- mondta a francia város polgármestere.

A Brit Birodalom szolgálatában harcoló utolsó áldozat egyébként egy perccel korábban, 10:58-kor esett el. Ő is közlegény volt, neve George Lawrence Price. A kanadai származású katonát egy kis belga faluban érte a halál, ugyancsak nem teljesen tisztázott körülmények között. Vagy egy utolsó, értelmetlen roham során során lőtték le, vagy akkor, amikor a helyiek a szövetséges katonákkal már a fegyverek elhallgatását ünnepelték. Tény azonban, hogy Price közlegénnyel is egyetlen puskalövés végzett, közvetlenül az ellenségeskedések befejeződése előtt.