A széndioxid kibocsátás csökkentésének egyik megoldásaként értékelt bioüzemanyagok új generációja azáltal hogy a mezőgazdaságtól és az erdőgazdálkodástól vesz el területeket, átlagban véve magasabb széndioxid kibocsátást eredményez az elkövetkező néhány évtizedben, mint ha kőolajszármazékokat égetnénk, állítja egy új tanulmány.

Az államok és a cégek dollármilliárdokat fektetnek a növényi eredetű üzemanyagokba, amitől a káros anyagok kibocsátásának visszaszorítását remélik, a Science-ben megjelent tanulmány szerint azonban az új "cellulózos" bioüzemanyagok összességében magasabb széndioxid kibocsátáshoz vezetnek, mint a kőolajszármazékok alkalmazása. Ez annak köszönhető, hogy az alapanyagként szolgáló gyorsan növő nyárfák és trópusi füvek részben élelmiszer növényektől, részben erdőségektől veszik el a földterületeket, az erdőirtások pedig nagyban hozzájárulnak a szén-kiáramláshoz.

Ezen felül a bioüzemanyag-növényekhez nitrogén műtrágyák kellenek, ami ugyancsak két üvegházgáz, a széndioxid és a légkörre legveszélyesebbnek tartott dinitrogén-oxid forrása. "Rövidtávon, függetlenül attól, hogyan folyik a cellulózos bioüzemanyag program, az üvegházgáz kibocsátás fokozni fogja az éghajlatváltozás problémáját" - nyilatkozott a tanulmányt vezető dr. Jerry Melillo, az USA Tengerbiológiai Laboratóriumának kutatója, aki kollégáival egy globális, a gazdasági és a biogeokémiai adatokat összekötő modellező rendszert alkalmazott.


Melillo két verziót vázolt fel, az első esetben az erdőktől és az élelmiszer növényektől veszik el a bioüzemanyag-növények a területeket, a másodikban a már meglévő termőterületek intenzívebb használatát vizsgálta. A tanulmány szerint mindkét eset ugyanoda vezet, 2100-ra a bioüzemanyag termelésből fog adódni a dinitrogén-oxid szennyezés több mint 50 százaléka. Ugyanakkor a tanulmánnyal nem azt akarják kijelenteni, hogy a cellulózos bioüzemanyagoknak nincs létjogosultsága, csupán szeretnék, ha a döntéshozók alaposan körüljárnák a problémát, rövid- és hosszú távú hatásait is körültekintően mérlegelve.

Egy kapcsolódó tanulmány - ami ugyancsak a Science-ben jelent meg - kimondja, hogy az ENSZ eltúlozta a széndioxid kibocsátás megtakarításokat a bioüzemanyagokból és biomasszákból, és ugyanezt a hibát az EU is lemásolta az összkvótás kereskedelmi törvényében, figyelmen kívül hagyva az erdőirtások és más földhasználati változásokból adódó közvetett és közvetlen problémákat egyaránt.

A tanulmány szerint a hiba az USA éghajlat legalizációjába is megjelenik és súlyosbodhat, ha a kormány adóval sújtja a szénhasználatot és agresszíven a bioüzemanyagok felé tereli az ágazatokat, miközben egyetlen nagyobb ország sem számol a bioüzemanyag termeléssel kapcsolatos földhasználatból eredő széndioxid és egyéb üvegházgázok kibocsátásával, legyen az közvetlen vagy közvetett.