Napi Online
Több a bioüzemanyag hátránya, mint előnye
A drámai olajár-emelkedés, illetve a klímaváltozás miatti növekvő aggodalom a bioüzemanyagokat a zöld technológiák élére sorolta.
Az USA az elmúlt tíz évben megötszörözte etanoltermelését, és további ötszörös növekedést tervez a következő évtizedben. Európa hasonló sürgető bioüzemanyag-követelményeket fogalmaz meg és támogat, emellett a brazil benzinkutak például már nem is árulnak "valódi" benzint. A világon az 1995-ben még 5 milliárd dolláros bioüzemanyag-befektetések 2005-re elérték a 38 milliárd dollárt, 2010-re pedig várhatóan átlépik a 100 milliárd dollárt is, miközben hihetetlenül megnövekedtek az élelmezési és klímavédelmi problémák. Számos tanulmány szerint a bioüzemanyagok "boomja", intenzív felfutása pont az ellenkez hatást váltja ki, mint ami a támogatóinak szándéka volt. Kimutatható, hogy mindez drámaian felgyorsítja a globális felmelegedést, valamint komoly élelmiszer-ellátási gondokat okoz.
A kukoricaetanol, amelyet környezetbarátnak gondoltak, kifejezetten katasztrofális hatással van a klímavédelemre. A cellulózetanol, amelyet vesszős kölesből állítanak elő, és a környezetvédő aktivisták, valamint az ökobefektetők szerint a jövő üzemanyaga, kevésbé környezetkímélő, mint a kolajból elállított benzin. Ezzel együtt most, hogy a gabonát és az olajos magvakat étkezés helyett bioüzemanyagok elállítására használják, az élelmiszerárak emelkedése az éhezőket veszélyezteti, sőt egyre többeknek okoz ellátási gondokat. Ahhoz, hogy egy városi terepjárót teljesen megtankoljunk etanollal, egy ember egyévi táplálékának megfelel gabona szükséges.
Az ENSZ világélelmezési programjának tájékoztatása szerint 500 millió dollárral kell kipótolni az éhezők támogatását, valamint globális vészhelyzetként értékelték az élelmiszerárak emelkedését. Az egekbe törő kukoricaárak miatt a világ számos országában éhséglázadások, zavargások törtek ki, a liszt ára szintén robbanásszeren emelkedik. A bioüzemanyagok némileg csökkentik ugyan az importált kolajtól való függést, és az "etanolboom" munkahelyeket teremtett a mezőgazdaságban, valamint meggazdagodhatott pár termelő és kereskedő, az alapvető problémát azonban eddig a kutatók sem vették figyelembe: ha a földeket üzemanyag-elállítására hasznosítjuk, akkor elpusztítjuk az erdőket, réteket és mocsarakat, amelyek óriási mennyiség szén-dioxidot tárolnak.
Egy friss, a Science folyóiratban közölt tanulmány szerint - figyelembe véve az erdőirtások hatását - a kukoricaetanol és a szójabiodízel kétszer annyi szén-dioxidot termel, mint a normál üzemanyag. A cukornádetanol (ezt leginkább Brazíliában használják, ahol ebből állítják el az üzemanyag-szükségletük 45 százalékát, az ország mővelhet földterületeinek mindössze egy százalékán) viszont sokkal tisztább, valamint a hulladékokból (melyek amúgy sem igényelnek földterületet) elállított bioüzemanyag lényegesen nagyobb potenciállal bír. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a cellulózetanolok is csak növelik a károsanyag-kibocsátást.
Az emberek azonban nehezen akarják elfogadni a megújuló forrású üzemanyagokkal szembeni aggodalmakat, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a szén-dioxidot megkötő őserdőket kell miattuk kipusztítani, és helyettük olyan növényeket termesztünk, amelyek lényegesen kevesebb szén-dioxid megkötésére képesek. Természetesen nem feledhetjük el azt sem, hogy a bioüzemanyagok technológiája eredetileg lassan fejlődött, amikor még gyakoriak voltak a gabonafeleslegek, ma viszont, amikor a termelés globálissá vált, a következmények is megváltoztak. Az, hogy a termőterületeket olyan gabonák termesztésére állítják át, amelyek nem alkalmasak étkezésre, az élelmiszerárak emelkedését eredményezi. Az ENSZ egyik élelmezési szakembere nem véletlenül nevezte nemrégiben az emberiség elleni bűntettnek a mezőgazdasági eredetű üzemanyagokat.
Szakértői vélemények szerint a bioüzemanyagok 800 millió autóst állítanak szembe 800 millió éhezővel. Négy évvel ezelőtt két kutató a minnesotai egyetemen azt jósolta, hogy 2025-re az éhezők száma 625 millióra fog csökkenni, viszont tavaly ismét elvégezték az elemzést - a bioüzemanyagok hatásainak figyelembevételével -, és a mostani előrejelzés szerint az éhezők száma 1,2 milliárdra fog nőni, vagyis éppen ellenkező tendenciát prognosztizálnak.
Ma már egyre inkább látszik, hogy akkor van értelmük a bioüzemanyagoknak, ha nem szántóföldeket vagy a szén-dioxidot megkötő természetes területeket pazarolunk rájuk. Bioüzemanyagként kommunális hulladékot, mezőgazdasági hulladékot, algákat vagy éppen szén-dioxidot kellene alkalmazni, de ezek a technológiák ipari méretekben még nem kifizetődők. Mindezek alapján a szakértők szerint kimondható, hogy a bioüzemanyagok jelenleg nem a megoldást, hanem pont ellenkezőleg, a problémát jelentik.
Az USA az elmúlt tíz évben megötszörözte etanoltermelését, és további ötszörös növekedést tervez a következő évtizedben. Európa hasonló sürgető bioüzemanyag-követelményeket fogalmaz meg és támogat, emellett a brazil benzinkutak például már nem is árulnak "valódi" benzint. A világon az 1995-ben még 5 milliárd dolláros bioüzemanyag-befektetések 2005-re elérték a 38 milliárd dollárt, 2010-re pedig várhatóan átlépik a 100 milliárd dollárt is, miközben hihetetlenül megnövekedtek az élelmezési és klímavédelmi problémák. Számos tanulmány szerint a bioüzemanyagok "boomja", intenzív felfutása pont az ellenkez hatást váltja ki, mint ami a támogatóinak szándéka volt. Kimutatható, hogy mindez drámaian felgyorsítja a globális felmelegedést, valamint komoly élelmiszer-ellátási gondokat okoz.
A kukoricaetanol, amelyet környezetbarátnak gondoltak, kifejezetten katasztrofális hatással van a klímavédelemre. A cellulózetanol, amelyet vesszős kölesből állítanak elő, és a környezetvédő aktivisták, valamint az ökobefektetők szerint a jövő üzemanyaga, kevésbé környezetkímélő, mint a kolajból elállított benzin. Ezzel együtt most, hogy a gabonát és az olajos magvakat étkezés helyett bioüzemanyagok elállítására használják, az élelmiszerárak emelkedése az éhezőket veszélyezteti, sőt egyre többeknek okoz ellátási gondokat. Ahhoz, hogy egy városi terepjárót teljesen megtankoljunk etanollal, egy ember egyévi táplálékának megfelel gabona szükséges.
Az ENSZ világélelmezési programjának tájékoztatása szerint 500 millió dollárral kell kipótolni az éhezők támogatását, valamint globális vészhelyzetként értékelték az élelmiszerárak emelkedését. Az egekbe törő kukoricaárak miatt a világ számos országában éhséglázadások, zavargások törtek ki, a liszt ára szintén robbanásszeren emelkedik. A bioüzemanyagok némileg csökkentik ugyan az importált kolajtól való függést, és az "etanolboom" munkahelyeket teremtett a mezőgazdaságban, valamint meggazdagodhatott pár termelő és kereskedő, az alapvető problémát azonban eddig a kutatók sem vették figyelembe: ha a földeket üzemanyag-elállítására hasznosítjuk, akkor elpusztítjuk az erdőket, réteket és mocsarakat, amelyek óriási mennyiség szén-dioxidot tárolnak.
Egy friss, a Science folyóiratban közölt tanulmány szerint - figyelembe véve az erdőirtások hatását - a kukoricaetanol és a szójabiodízel kétszer annyi szén-dioxidot termel, mint a normál üzemanyag. A cukornádetanol (ezt leginkább Brazíliában használják, ahol ebből állítják el az üzemanyag-szükségletük 45 százalékát, az ország mővelhet földterületeinek mindössze egy százalékán) viszont sokkal tisztább, valamint a hulladékokból (melyek amúgy sem igényelnek földterületet) elállított bioüzemanyag lényegesen nagyobb potenciállal bír. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a cellulózetanolok is csak növelik a károsanyag-kibocsátást. Az emberek azonban nehezen akarják elfogadni a megújuló forrású üzemanyagokkal szembeni aggodalmakat, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a szén-dioxidot megkötő őserdőket kell miattuk kipusztítani, és helyettük olyan növényeket termesztünk, amelyek lényegesen kevesebb szén-dioxid megkötésére képesek. Természetesen nem feledhetjük el azt sem, hogy a bioüzemanyagok technológiája eredetileg lassan fejlődött, amikor még gyakoriak voltak a gabonafeleslegek, ma viszont, amikor a termelés globálissá vált, a következmények is megváltoztak. Az, hogy a termőterületeket olyan gabonák termesztésére állítják át, amelyek nem alkalmasak étkezésre, az élelmiszerárak emelkedését eredményezi. Az ENSZ egyik élelmezési szakembere nem véletlenül nevezte nemrégiben az emberiség elleni bűntettnek a mezőgazdasági eredetű üzemanyagokat.
Szakértői vélemények szerint a bioüzemanyagok 800 millió autóst állítanak szembe 800 millió éhezővel. Négy évvel ezelőtt két kutató a minnesotai egyetemen azt jósolta, hogy 2025-re az éhezők száma 625 millióra fog csökkenni, viszont tavaly ismét elvégezték az elemzést - a bioüzemanyagok hatásainak figyelembevételével -, és a mostani előrejelzés szerint az éhezők száma 1,2 milliárdra fog nőni, vagyis éppen ellenkező tendenciát prognosztizálnak.
Ma már egyre inkább látszik, hogy akkor van értelmük a bioüzemanyagoknak, ha nem szántóföldeket vagy a szén-dioxidot megkötő természetes területeket pazarolunk rájuk. Bioüzemanyagként kommunális hulladékot, mezőgazdasági hulladékot, algákat vagy éppen szén-dioxidot kellene alkalmazni, de ezek a technológiák ipari méretekben még nem kifizetődők. Mindezek alapján a szakértők szerint kimondható, hogy a bioüzemanyagok jelenleg nem a megoldást, hanem pont ellenkezőleg, a problémát jelentik.