SG.hu
Szupersikeres a James Webb űrteleszkóp
A Földtől egymillió kilométerre lévő Webb messzebbre lát, mint emberi szem valaha is. Majdnem három év telt el a fellövése óta, és akkora az igény rá a a csillagászok körében, hogy a megfigyelési ideje iránti kereslet kilencszeresen meghaladja a kínálatot.
Májusban a csillagászok bejelentették, hogy a Webb észlelte az eddig talált legtávolabbi galaxist, egy elmosódott, vörös fényű foltot, amelyet úgy látunk, ahogyan mindössze 290 millió évvel az ősrobbanás után létezett. Ennek a galaxisnak a fénye - amely a Nap tömegének több százmilliószorosa - több mint 13 milliárd évet utazott, amíg a fotonok a Webb aranybevonatú tükrére hullottak.
Néhány hónappal később, júliusban a tudósok közzétették a Webb által rögzített képet egy bolygóról, amely a Földtől közel 12 fényévre lévő, a Napnál valamivel hűvösebb csillag körül kering. Az idegen világ a Jupiter tömegének többszöröse, és a legközelebbi exobolygó, amelyet valaha közvetlenül le tudtak fényképezni. A Webb egyik tudományos műszere egy koronagráf, amely eltakarja a csillagfényt, így a távcső észlelni tudja a hozzá közeli bolygó halvány jeleit, és spektroszkópiával meg tudja mérni kémiai összetételét.
Ezek csak ízelítők a 10 milliárd dolláros Webb-teleszkóp által a tudományos megfigyelések 2022-es megkezdése óta tett felfedezésekből. A csillagászok érdeklődése hatalmas a Webb használata iránt, ezért még biztosan sok minden vár ránk. A Space Telescope Science Institute - amely a NASA és nemzetközi partnerei megbízásából működteti a Webb-et - a múlt héten közölte, hogy 2377 kérést kapott tudományos csoportoktól, amelyek megfigyelési időt igényeltek az obszervatóriumtól. Az intézet az év elején pályázatot írt ki a Webb megfigyeléseinek úgynevezett „Cycle 4” sorozatára.
A javaslatok mennyisége mintegy 78 000 órányi megfigyelési időt jelent, ami kilencszer több, mint a teleszkóp ebben a ciklusban tudományos megfigyelésekre rendelkezésre álló kapacitása. Az előző megfigyelési ciklusban hasonló volt a „túljelentkezési arány”, de összességében kevesebb megfigyelési idő állt a tudományos közösség rendelkezésére.
Több mint 600 tudós fogja megvizsgálni a pályázatokat, és kiválasztani a legígéretesebbeket, amelyek időt kapnak a Webb-en. A pályázatok legnagyobb része az ősrobbanás után keletkezett galaxisok első generációjához tartozó „nagy vöröseltolódású” galaxisok megfigyelésére irányul. Az ilyen régi és távoli galaxisok fénye az Univerzum tágulása miatt hosszabb hullámhosszra nyúlik. Az exobolygók légkörével, valamint a csillagokkal és csillagpopulációkkal kapcsolatos kutatások a második és harmadik legnépszerűbb tudományos kategóriák voltak ebben a ciklusban.
Ez a kép az Epsilon Indi Ab gázóriás bolygójáról készült a csillag kitakarásával
A Webb a NASA, az Európai Űrügynökség és a Kanadai Űrügynökség közös projektje. Az obszervatórium 6,5 méter átmérőjű főtükre és négy infravörös műszere, amelyek az űr hideg feketeségéből érkező halvány hőenergia észlelésére vannak hangolva, különösen hasznos általános célú kutatási platformmá teszi. Ebben a ciklusban a csillagászok Naprendszeren belüli célpontokat, a csillagunk szomszédságában lévő exobolygókat, a csillagok közötti térben lebegő gázt és port, a szupermasszív fekete lyukakat és a közeli galaxisokat vizsgálják.
A lista tudományos célpontok figyelemre méltó skálája. Csak a Hubble Űrteleszkóp képes megfelelni hasonló igényeknek, de a Webb nagyobb tükre lehetővé teszi, hogy a Hubble-nél 100-szor halványabb objektumokat is megfigyeljen. Kevesebb mint két és fél éves tudományos működése alatt a Webb még csak ízelítőt adott a csillagászoknak a potenciális termelékenységéből. Nagy a valószínűsége annak, hogy a Webb még a májusban bejelentett halványvörös jelzőfénynél is idősebb és távolabbi galaxisokat fog látni. Több ezer ismert exobolygó van még, amelyeket a Webb tanulmányozhat, mindenféle méretű világok a saját Naprendszerünkben, és kimondhatatlan dolgokat fog a Webb biztosan felfedezni az elkövetkező években.
Úgy tűnik, a csillagászok nem szűkölködnek ötletekben, hogy merre irányítsák lencséjét. Talán egy napon az új szuper nehézrakéták vagy az űrben történő összeszerelés terén elért fejlődés lehetővé teszi majd, hogy a Webbnél is érzékenyebb űrteleszkópokat telepítsenek. Addig is hálásak lehetünk, hogy a Webb jól teljesít, és jó esélye van arra, hogy messze túlélje az eredetileg tervezett ötéves élettartamát. Élvezzük továbbra is a műsort.
Májusban a csillagászok bejelentették, hogy a Webb észlelte az eddig talált legtávolabbi galaxist, egy elmosódott, vörös fényű foltot, amelyet úgy látunk, ahogyan mindössze 290 millió évvel az ősrobbanás után létezett. Ennek a galaxisnak a fénye - amely a Nap tömegének több százmilliószorosa - több mint 13 milliárd évet utazott, amíg a fotonok a Webb aranybevonatú tükrére hullottak.
Néhány hónappal később, júliusban a tudósok közzétették a Webb által rögzített képet egy bolygóról, amely a Földtől közel 12 fényévre lévő, a Napnál valamivel hűvösebb csillag körül kering. Az idegen világ a Jupiter tömegének többszöröse, és a legközelebbi exobolygó, amelyet valaha közvetlenül le tudtak fényképezni. A Webb egyik tudományos műszere egy koronagráf, amely eltakarja a csillagfényt, így a távcső észlelni tudja a hozzá közeli bolygó halvány jeleit, és spektroszkópiával meg tudja mérni kémiai összetételét.
Ezek csak ízelítők a 10 milliárd dolláros Webb-teleszkóp által a tudományos megfigyelések 2022-es megkezdése óta tett felfedezésekből. A csillagászok érdeklődése hatalmas a Webb használata iránt, ezért még biztosan sok minden vár ránk. A Space Telescope Science Institute - amely a NASA és nemzetközi partnerei megbízásából működteti a Webb-et - a múlt héten közölte, hogy 2377 kérést kapott tudományos csoportoktól, amelyek megfigyelési időt igényeltek az obszervatóriumtól. Az intézet az év elején pályázatot írt ki a Webb megfigyeléseinek úgynevezett „Cycle 4” sorozatára.
A javaslatok mennyisége mintegy 78 000 órányi megfigyelési időt jelent, ami kilencszer több, mint a teleszkóp ebben a ciklusban tudományos megfigyelésekre rendelkezésre álló kapacitása. Az előző megfigyelési ciklusban hasonló volt a „túljelentkezési arány”, de összességében kevesebb megfigyelési idő állt a tudományos közösség rendelkezésére.
Több mint 600 tudós fogja megvizsgálni a pályázatokat, és kiválasztani a legígéretesebbeket, amelyek időt kapnak a Webb-en. A pályázatok legnagyobb része az ősrobbanás után keletkezett galaxisok első generációjához tartozó „nagy vöröseltolódású” galaxisok megfigyelésére irányul. Az ilyen régi és távoli galaxisok fénye az Univerzum tágulása miatt hosszabb hullámhosszra nyúlik. Az exobolygók légkörével, valamint a csillagokkal és csillagpopulációkkal kapcsolatos kutatások a második és harmadik legnépszerűbb tudományos kategóriák voltak ebben a ciklusban.
Ez a kép az Epsilon Indi Ab gázóriás bolygójáról készült a csillag kitakarásával
A Webb a NASA, az Európai Űrügynökség és a Kanadai Űrügynökség közös projektje. Az obszervatórium 6,5 méter átmérőjű főtükre és négy infravörös műszere, amelyek az űr hideg feketeségéből érkező halvány hőenergia észlelésére vannak hangolva, különösen hasznos általános célú kutatási platformmá teszi. Ebben a ciklusban a csillagászok Naprendszeren belüli célpontokat, a csillagunk szomszédságában lévő exobolygókat, a csillagok közötti térben lebegő gázt és port, a szupermasszív fekete lyukakat és a közeli galaxisokat vizsgálják.
A lista tudományos célpontok figyelemre méltó skálája. Csak a Hubble Űrteleszkóp képes megfelelni hasonló igényeknek, de a Webb nagyobb tükre lehetővé teszi, hogy a Hubble-nél 100-szor halványabb objektumokat is megfigyeljen. Kevesebb mint két és fél éves tudományos működése alatt a Webb még csak ízelítőt adott a csillagászoknak a potenciális termelékenységéből. Nagy a valószínűsége annak, hogy a Webb még a májusban bejelentett halványvörös jelzőfénynél is idősebb és távolabbi galaxisokat fog látni. Több ezer ismert exobolygó van még, amelyeket a Webb tanulmányozhat, mindenféle méretű világok a saját Naprendszerünkben, és kimondhatatlan dolgokat fog a Webb biztosan felfedezni az elkövetkező években.
Úgy tűnik, a csillagászok nem szűkölködnek ötletekben, hogy merre irányítsák lencséjét. Talán egy napon az új szuper nehézrakéták vagy az űrben történő összeszerelés terén elért fejlődés lehetővé teszi majd, hogy a Webbnél is érzékenyebb űrteleszkópokat telepítsenek. Addig is hálásak lehetünk, hogy a Webb jól teljesít, és jó esélye van arra, hogy messze túlélje az eredetileg tervezett ötéves élettartamát. Élvezzük továbbra is a műsort.