Hunter
Egereket lebegtet a NASA
A NASA kutatói mágneses mező alkalmazásával lebegtettek egy egeret, a világűr súlytalanságát szimulálva. Eddig az apró rágcsáló a legnagyobb lény, amit mágneses mezővel sikerült felemelni.
A NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának (JPL) munkája egy olyan technológiára igyekszik felhívni a figyelmet, ami számos jelenség alaposabb tanulmányozását teszi lehetővé, a folyadék dinamikától a csontritkulás genetikai alapjaiig. A kutatás mögött álló tudósok a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén zajló kísérleteket szeretnék kiegészíteni és ellenőrizni a földi levitációval. "Ebben a létesítményben hosszú időn át képesek vagyunk mikrogravitációt fenntartani" - nyilatkozott a kutatás vezetője, Yuanming Liu a Discovery News-nak. "Alkalmazásával tanulmányozhatjuk, hogy a hosszan tartó súlytalanságnak milyen hatásai vannak az egerek élettanára."
A mágneses mezőkkel működő levitációs eszközök évek óta léteznek, azonban ez az első, ami egy egér méretű objektumot is képes lebegtetni. Bruce Hammer a Minnesota Egyetem radiológus professzora a mágneses levitáció által próbálja beazonosítani a csontritkulást előidéző géneket. "A gravitáció hatással van a génkifejeződésre" - mondta a professzor, aki élő állatok helyett inkább tenyésztett csontsejtekkel dolgozik. "Ha egy állattal dolgozunk az elég körülményessé válhat. Egy mágnes belsejében korlátok közé kerülnek, reakcióik megváltoznak, nem fogják jól érezni magukat."
Ezt Liu csapata meg is tapasztalta. "Először az egerek elvesztették tájékozódási képességüket. Csak forogtak a mágnesben" - mondta. A tudósok egy benyugtatózott példánnyal folytatták a kísérletet, illetve egy ketrecet is biztosítottak számára, amiben megkapaszkodhatott a kísérleti állat, miközben a mágneses mező lebegtette a testét. Az egér bő három óra lebegés után megszokta új környezetét és enni is hajlandó volt.
Egér lebegtetés NASA-módra. A baloldali képen a nyugalmi állapotú egér látható, mellette a lebegést örökítették meg, sajnos a fotózási szög nem a legszerencsésebb
A változtatható gravitációs szimulátor nevű eszköz egy elektromosan töltött, folyékony héliummal hűtött mágneses tekercset tartalmaz. A mágnes szobahőmérsékletű belseje 6,6 centiméter átmérőjű, ami már elég nagy apró emlősök lebegtetéséhez is. A tudósok korábban békákat, szöcskéket és más apró rovarokat lebegtettek. Nem kevesebb mint 20 évre volt szükség, hogy eljussanak egy olyan méretű kamráig, amibe már az emberi biológiát sokkal jobban tükröző egér is belefér. Egy ember lebegtetésére alkalmas változat azonban még bőven meghaladja műszaki képességeinket, tette hozzá Liu.
A JPL az egerek lebegtetésével számos kísérletet szeretne elvégezni. Az egyik a jelenleg az űrállomáson zajlóhoz hasonló csontritkulási tanulmány, miközben igyekeznek alaposabban megismerni a mágneses mező állatokra gyakorolt hatásait. A mesterséges súlytalanság emellett a folyadékok fizikai tulajdonságainak megállapításában is nagy segítség lehet, az első tanulmányokat ugyanis valószínűleg folyadékokkal fogják elvégezni, összegzett Liu.
A NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának (JPL) munkája egy olyan technológiára igyekszik felhívni a figyelmet, ami számos jelenség alaposabb tanulmányozását teszi lehetővé, a folyadék dinamikától a csontritkulás genetikai alapjaiig. A kutatás mögött álló tudósok a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén zajló kísérleteket szeretnék kiegészíteni és ellenőrizni a földi levitációval. "Ebben a létesítményben hosszú időn át képesek vagyunk mikrogravitációt fenntartani" - nyilatkozott a kutatás vezetője, Yuanming Liu a Discovery News-nak. "Alkalmazásával tanulmányozhatjuk, hogy a hosszan tartó súlytalanságnak milyen hatásai vannak az egerek élettanára."
A mágneses mezőkkel működő levitációs eszközök évek óta léteznek, azonban ez az első, ami egy egér méretű objektumot is képes lebegtetni. Bruce Hammer a Minnesota Egyetem radiológus professzora a mágneses levitáció által próbálja beazonosítani a csontritkulást előidéző géneket. "A gravitáció hatással van a génkifejeződésre" - mondta a professzor, aki élő állatok helyett inkább tenyésztett csontsejtekkel dolgozik. "Ha egy állattal dolgozunk az elég körülményessé válhat. Egy mágnes belsejében korlátok közé kerülnek, reakcióik megváltoznak, nem fogják jól érezni magukat."
Ezt Liu csapata meg is tapasztalta. "Először az egerek elvesztették tájékozódási képességüket. Csak forogtak a mágnesben" - mondta. A tudósok egy benyugtatózott példánnyal folytatták a kísérletet, illetve egy ketrecet is biztosítottak számára, amiben megkapaszkodhatott a kísérleti állat, miközben a mágneses mező lebegtette a testét. Az egér bő három óra lebegés után megszokta új környezetét és enni is hajlandó volt.
Egér lebegtetés NASA-módra. A baloldali képen a nyugalmi állapotú egér látható, mellette a lebegést örökítették meg, sajnos a fotózási szög nem a legszerencsésebb
A változtatható gravitációs szimulátor nevű eszköz egy elektromosan töltött, folyékony héliummal hűtött mágneses tekercset tartalmaz. A mágnes szobahőmérsékletű belseje 6,6 centiméter átmérőjű, ami már elég nagy apró emlősök lebegtetéséhez is. A tudósok korábban békákat, szöcskéket és más apró rovarokat lebegtettek. Nem kevesebb mint 20 évre volt szükség, hogy eljussanak egy olyan méretű kamráig, amibe már az emberi biológiát sokkal jobban tükröző egér is belefér. Egy ember lebegtetésére alkalmas változat azonban még bőven meghaladja műszaki képességeinket, tette hozzá Liu.
A JPL az egerek lebegtetésével számos kísérletet szeretne elvégezni. Az egyik a jelenleg az űrállomáson zajlóhoz hasonló csontritkulási tanulmány, miközben igyekeznek alaposabban megismerni a mágneses mező állatokra gyakorolt hatásait. A mesterséges súlytalanság emellett a folyadékok fizikai tulajdonságainak megállapításában is nagy segítség lehet, az első tanulmányokat ugyanis valószínűleg folyadékokkal fogják elvégezni, összegzett Liu.