Hunter

Kvantumszemekkel látnak a madarak?

Egy kvantum trükk húzódhat meg a madarak azon képessége mögött, mellyel képesek a Föld mágneses mezővonalai segítségével navigálni.

Számos kutató állítja, hogy a madarak retinájuk fényérzékeny fehérjéin keresztül "látják" a mágneses mezőt. Az elmélet szerint, amikor egy foton eltalálja a szóban forgó proteinek egyikét egy ellentétes töltésű ionpárt hoz létre, melyek egy röpke pillanatra szétválnak, mielőtt újra összekapcsolódnának. Ezek az ionok egy kvantum tulajdonsággal, az úgynevezett spinnel rendelkező elektront tartalmaznak. Eleinte a spinek ellentétes irányokba mutatnak - egy mágneses mezőben viszont hajlamosak azonos irányba állni. Amikor az ionok újra összekapcsolódnak ez a rendeződés egy biokémiai reakciót vált ki, ami jelzi a madaraknak a mágneses mezőt. Ennek az elméletnek azonban van egy nagy hibája: hiányzik az összhang. Az ionok összekapcsolódása ugyanis látszólag tízszer gyorsabban megy végbe, mint amennyi idő alatt a Föld mágneses mezeje az elektronok spinjére hathat.

Egy görög kutató, a Heraklionban működő Krétai Egyetem munkatársa, Iannis Kominis úgy véli, hogy egy ismert kvantum hatás felturbózza a mágneses mező spinre gyakorolt hatását, így az idő összhangba kerülhet. A "kvantum Zeno" hatás akkor alakul ki, amikor ismétlődő méréseket végzünk egy kvantum rendszeren. A mérések alatt a részecskék különös módon nem változtatják állapotukat, mintha tudnák, hogy figyelik őket. Kominis számításai azt mutatják, hogy a két iont összehúzó erő is indukálhat Zeno effektust az elektronokon, ami lehetővé teheti a mágneses mezőnek a spinek összerendezését, miközben az ionok szétválva időszakosan legyőzik a zavaró zaj behatásokat a biokémiai környezetben, felerősítve a mágneses mező hatását.

Kominis és munkatársai korábban már bebizonyították, hogy a Zeno effektus képes megnövelni egy kvantum rendszer érzékenységét egy mágneses mezőre. A bizonyítékot egy sűrű gázzal megtöltött kamrából nyerték, ami rendkívül érzékeny atomi magnetométerként funkcionált. A szerkezeten olyan gyenge mágneses mezőt alkalmaztak, amit a legtöbb magnetométer képtelen lenne kimutatni, viszont a gáz rendkívüli sűrűségének köszönhetően a kutatóknak sikerült bizonyítaniuk, hogy az atomok ténylegesen mérik egymást, amikor összeütköznek és összességében megtartják az ugyanazon állapotba zárt részecskék spinjét.

Más kutatók kétlik, hogy a madarak szemében ilyen kvantum folyamatok mennének végbe. "Én kedvelem a merész hipotéziseket, de nem vagyok biztos abban, amit ez az elmélet magyaráz" - mondta Sonke Johnsen, az amerikai Duke Egyetem biológusa, aki rámutat, hogy az ionreakciós elméletnek nagyobb gondjai is vannak az idő rövidségén túl. "Egyáltalán nem világos, hogyan kaphatunk egy irány érzékelőt olyan molekulákból, melyek szabadon mozoghatnak és forognak" - tette hozzá. Más szavakkal a madarak lehet, hogy érzékelik magát a mágneses mezőt, az orientációját azonban a fenti elv szerint biztosan nem.

Thorsten Ritz a Kalifornia Egyetem fizikusa szerint azonban a görögök elméletének megvannak a maga érdemei. "Nagyon érdekes és érdemes lenne mélyrehatóbban tanulmányozni, azonban ahhoz, hogy elhiggyem, először gyakorlati kísérleteket szeretnék látni" - mondta.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Wampire1 #79
    JUhú...azt anyámék is elhitték:D próbáltam nekik magyarázgatni aztán bemondták hogy nemis volt igaz:D:D:D.
  • aRoma #78
    wazze, titkosszolgálati módszereket kell bevetni!:)))))
  • aRoma #77
    Ennek az elméletnek azonban van egy nagy hibája: hiányzik az összhang. Az ionok összekapcsolódása ugyanis látszólag tízszer gyorsabban megy végbe, mint amennyi idő alatt a Föld mágneses mezeje az elektronok spinjére hathat.

    Iannis Kominis úgy véli, hogy egy ismert kvantum hatás felturbózza a mágneses mező spinre gyakorolt hatását, így az idő összhangba kerülhet. A "kvantum Zeno" hatás akkor alakul ki, amikor ismétlődő méréseket végzünk egy kvantum rendszeren. A mérések alatt a részecskék különös módon nem változtatják állapotukat, mintha tudnák, hogy figyelik őket.

  • Balumann #76
    Hát elég durva feltételezés ez a cikk :D
    Én is inkább azt tartom logikusabbnak, hogy jó a tájékozódási képességük, és a fényforrás alapján is tájékozódnak.
    De nem csak a madaraknál figyelhető meg nagyon jó tájékozódási képesség, hanem nagyon sok állatnál.
  • Archenemy #75
    Látom az a galambos wiki link elkerülte a figyelmedet :p
  • Epikurosz #74
    Jogos: Occam borotva
    nyisz-nyisz!
  • Piel #73
    Látom a kutatások során nem a legegyszerűbb dolgokat keresik magyarázatként. Miért kellene látnia egy madárnak a mágneses mezőt? Sokkal egyszerűbb magyarázata lehet a dolognak, hogy a madár is (ahogyan a rovarok is) az UV fénysugárzást érzékelik. Ez más intenzitást ad a földön a sarkok közelében és mást az egyenlítő környékén. Miért ne lehetne ez a magyarázat? Ja persze kelet - nyugat! Forog a föld, van nappal és éjszaka, ezt a madarak is érzékelik ám. Ők miért nem tudhatják, hogy egyik irányban felkel a nap, a másik irányban lenyugszik? Csak úgy ösztönösen, minden belemagyarázás nélkül?
  • Epikurosz #72
    Lásd: Józan Paraszti Ész (továbbiakban: JPÉ)
  • Turdus #71
    Nem azt vonom kétségbe, hogy érzékelik a mágneses vonalakat, csak ez a kvantum cuccos sántít nekem rettentő erősen. Egyébként szerintem konszenzusra jutottunk :-)
  • valamit #70
    Az állatok esetében a közeli utaknál szvsz. simán lehet, hogy a tereptárgy megjegyző képességük működik. Távoliaknál (mint pl. a költöző madarak) pedig akár úgy is gondokodhatnak, mint a régi hajósok, hogy a csillagok állását nézik és azt kombinálják a tereptárgy megjegyző készségükkel. Ráadásul általában csoportosan vándorolnak, ergo az idősebbek vezethetik/segíthetik a fiatalabbakat az útkeresésben, hogy aztán a következőket már majd azok segítsék.