Az ágyúkban rejlett I. Erzsébet flottájának ereje?

Egy Erzsébet-korabeli hadihajó ágyúinak tesztelése megerősítette, hogy a spanyol Armadával vívott csatározások ideje a tengeri hadviselés egy új korszakát jelentette. Az ágyúk vizsgálata arra utal, hogy a britek sikereihez nagyban hozzájárult a nagy erejű öntöttvas ágyúk és muníciójuk egységesítése.

"Ez a háború iparosodásának kezdetét jelöli" - nyilatkozott a BBC Timewatch műsorának Eric Grove, a Salford Egyetem történészprofesszora. "I. Erzsébet haditengerészete alkotta meg az első szabványosított ágyúsorozatot, melyek egyenletes tűzerejével halálos sortüzeket tudtak leadni. A királynő hadereje hatalmas lépést tett előre, évekkel megelőzve az ellenséges flottákat, még Nelson admirális 200 évvel későbbi pusztító erejét is ez a technika alapozta meg" - tette hozzá az Oxfordi Egyetem szakértője, Mensun Bound.

Egészen mostanáig a kutatók azt hitték, Erzsébet ugyanazt az ágyútechológiát alkalmazta, mint apja, VIII. Henrik, akinek zászlóshajója, a Mary Rose, ultramodernnek számított a korabeli hajókhoz képest, ágyúi azonban rendkívül változatosak voltak, sokat eleve szárazföldi hadviselésre terveztek. Volt ott mindenféle alakú és méretű ágyú, amikkel különböző erővel és ütemben lehetett lőni. Az angol matrózok és tüzérek I. Erzsébet uralkodása alatt alapozták meg hírnevüket, Henrik hajóinak rendre visszavonulót kellett fújniuk a jól felfegyverzett francia gályákkal szemben, míg Erzsébet flottájától és tüzéreitől már Fülöp spanyol király is rettegett, eddig azonban nem sikerült egyértelműen megállapítani, mi eredményezte ezt a fordulatot.

Az új kutatás egy Erzsébet-kori hadihajó roncsainak felfedezésén alapul, amit Alderney partjainál találtak meg. A hajó 1592-ben süllyedhetett el, négy évvel a spanyol Armada veresége után. Az angolok által kedvelt 12 ágyús kis méretű hajó ágyúi közül kettőt sikerült kiemelni.

"Nagy valószínűséggel ez a hajó is részt vett az Armada elleni csatában forradalmi fegyvereivel, arra azonban nincs bizonyítékunk, hogy a többi hajó is hasonló fegyverzettel rendelkezett volna" - magyarázta Saul David történész, a Timewatch műsorvezetője. "Ne feledjük, hogy hajónk egy naszád, nem pedig egy nagy méretű hadihajó, így talán túlzottan merész lenne kijelenteni, hogy ezek az ágyúk győzték le az Armadát négy évvel korában. Az azonban kétségtelen, hogy nagy előrelépést képviseltek a hadászatban és hozzájárulhattak a spanyolok vereségéhez."

Spanyolország 1588-ban próbálta megszállni Angliát, ehhez 200 hajót és a spanyol haderő színe-javát vonultatták fel. Mint tudjuk, a brit haditengerészet meghiúsította II. Fülöp tervét, a spanyolok kudarcának azonban több oka is volt a stratégiától egészen az időjárásig.

Visszatérve az Alderney-nél kiemelt ágyúkhoz, a kutatók elkészíttették a fegyverek replikáit egy modern öntödében és ki is próbálták a kész darabokat. Meglepetésükre az ágyúk közel hangsebességgel röpítették ki golyóikat, így az amúgy kis méretű fegyverek akár egy mérföld távolságból is célba találhattak. A tengeri ütközeteknél a hajók között ennél jóval kisebb volt a távolság, alig 100 méter, tehát egy ilyen erejű lövés gyakorlatilag keresztül kellett, hogy hatoljon egy vitorlás erős tölgy deszkáin is, ami be- és kimeneti nyílást is eredményezett.

Erzsébet haditengerészete rájött, hogy sokkal hatékonyabban rombolhatnak sok kis ágyúval, amelyek teljesen egyformák, ezáltal egyformán viselkednek és egyszerre tüzelhetnek, mint néhány naggyal. "Amit sikerül kutatásunkkal bebizonyítanunk, hogy az angol flotta és ágyúöntői technikailag közel egy fél évszázaddal megelőzték korukat, ami három évszázados haditengerészeti fölényt eredményezett Anglia számára" - összegzett Bound.