Hunter
Előkerülhetnek Kolumbusz elveszett hajói
Nincs könnyű dolguk azoknak a régészeknek, akik a Dominikai Köztársaság partjai közelében kutatnak Kolumbusz elveszett hajói után. Az Indiana Egyetem kutatói azonban a nehézségek ellenére kitartóan és magabiztosan szondázzák a La Isabella-öböl iszapos talaját, hogy választ kapjanak egy 500 éves rejtélyre: mi volt a hajókon?
Charles Beeker, az egyetem Akadémiai Búvár és Vízalatti Tudományos Programjának igazgatója szerint egy Kolumbusz hajóroncs felfedezése óriási jelentőséggel bírna a tengeri régészet számára, nem is beszélve ha a titkon remélt zászlóshajóra, a Mariagalantere sikerülne rábukkanniuk.
Beeker szerint a felfedezésnél is fontosabb lenne a rakomány, ami végre hiteles fényben tüntetné fel a régi és az új világ kapcsolatának természetét. A kutatócsoportot a nyár elején toborozták össze az egyetem hallgatóiból, hogy felderítsék azokat a különös magnetométer anomáliákat, melyeket elődeik fedeztek fel 10 évvel ezelőtt. A magnetométer olvasata szerint hatalmas objektumok fekszenek a tengerfenéken iszap és sár alatt, illetve korall kolóniák közé temetve. Az elemzések szerint ezek az objektumok egy 75 négyzetméteres területen szétszórtan helyezkednek el, a sémák szerint leginkább a hajóroncsokhoz hasonlóan.
Az anomáliák felfedezése óta eltelt évek alatt Beeker és muzeológus kollégája, Geoffrey Conrad hallgatóikkal évente tértek vissza a Dominikai Köztársaságba különböző projektek keretében, melyek a környező indián falvak régészeti ásatásaival, konzerválásával valamint a Taino indiánok kultúrájának megismerésével állt kapcsolatban.
A La Isabella-öböl adott otthont az első spanyol településnek, amit maga Kolumbusz alapított, míg a tainók voltak az első bennszülöttek, akik kapcsolatba kerültek az európaiakkal. A történelem ezen szakasza többnyire csak spekulációkon alapul, ezen szeretne változtatni Beeker és Conrad.
Munkatársaik számos országból érkeztek és különböző tudományágakat képviselnek. Legutóbbi felfedezésük egy közel 140 kilós horgony, ami a jelek szerint a Kolumbusz-érából származik. A horgonyt az anomáliákat magában foglaló területen honos korallok halott és élő példányainak vastag rétegei borították.
A kutatók egy kotrógéppel végzik ásatásaikat. A gép pumpája, ami porszívóként ásta bele magát az iszapba, két és fél méteres lyukat ásott a magnetométer által érdekesnek talált ponton. A csapat azonban kifutott az időből és a munkálatok folytatását el kellett halasztania a nyár végére. Mindezek ellenére optimisták és meggyőződésük, hogy hamarosan egy hajóroncsot vizsgálhatnak, pedig még a létezését sem sikerült egyértelműen bebizonyítani.
Beeker számításai szerint jó néhány hajó süllyedt el a La Isabella-öbölben 1495-ben, egy hurikánnak köszönhetően. A kutatók becslése szerint 8-9 vizijármű veszett oda a természeti csapásban, köztük kisebb karavellák és egy-két nagyobb teherhajó is. Az egyik ilyen lehetett a Mariagalente, Kolombusz második utazásának zászlóshajója. A korabeli dokumentumok tanúsága szerint több hajó is jelentős rakománnyal indult vissza Spanyolországba, az összetételükről azonban semmit nem tudni.
Charles Beeker, az egyetem Akadémiai Búvár és Vízalatti Tudományos Programjának igazgatója szerint egy Kolumbusz hajóroncs felfedezése óriási jelentőséggel bírna a tengeri régészet számára, nem is beszélve ha a titkon remélt zászlóshajóra, a Mariagalantere sikerülne rábukkanniuk.
Beeker szerint a felfedezésnél is fontosabb lenne a rakomány, ami végre hiteles fényben tüntetné fel a régi és az új világ kapcsolatának természetét. A kutatócsoportot a nyár elején toborozták össze az egyetem hallgatóiból, hogy felderítsék azokat a különös magnetométer anomáliákat, melyeket elődeik fedeztek fel 10 évvel ezelőtt. A magnetométer olvasata szerint hatalmas objektumok fekszenek a tengerfenéken iszap és sár alatt, illetve korall kolóniák közé temetve. Az elemzések szerint ezek az objektumok egy 75 négyzetméteres területen szétszórtan helyezkednek el, a sémák szerint leginkább a hajóroncsokhoz hasonlóan.
Az anomáliák felfedezése óta eltelt évek alatt Beeker és muzeológus kollégája, Geoffrey Conrad hallgatóikkal évente tértek vissza a Dominikai Köztársaságba különböző projektek keretében, melyek a környező indián falvak régészeti ásatásaival, konzerválásával valamint a Taino indiánok kultúrájának megismerésével állt kapcsolatban.
A La Isabella-öböl adott otthont az első spanyol településnek, amit maga Kolumbusz alapított, míg a tainók voltak az első bennszülöttek, akik kapcsolatba kerültek az európaiakkal. A történelem ezen szakasza többnyire csak spekulációkon alapul, ezen szeretne változtatni Beeker és Conrad.
Munkatársaik számos országból érkeztek és különböző tudományágakat képviselnek. Legutóbbi felfedezésük egy közel 140 kilós horgony, ami a jelek szerint a Kolumbusz-érából származik. A horgonyt az anomáliákat magában foglaló területen honos korallok halott és élő példányainak vastag rétegei borították.
A kutatók egy kotrógéppel végzik ásatásaikat. A gép pumpája, ami porszívóként ásta bele magát az iszapba, két és fél méteres lyukat ásott a magnetométer által érdekesnek talált ponton. A csapat azonban kifutott az időből és a munkálatok folytatását el kellett halasztania a nyár végére. Mindezek ellenére optimisták és meggyőződésük, hogy hamarosan egy hajóroncsot vizsgálhatnak, pedig még a létezését sem sikerült egyértelműen bebizonyítani.
Beeker számításai szerint jó néhány hajó süllyedt el a La Isabella-öbölben 1495-ben, egy hurikánnak köszönhetően. A kutatók becslése szerint 8-9 vizijármű veszett oda a természeti csapásban, köztük kisebb karavellák és egy-két nagyobb teherhajó is. Az egyik ilyen lehetett a Mariagalente, Kolombusz második utazásának zászlóshajója. A korabeli dokumentumok tanúsága szerint több hajó is jelentős rakománnyal indult vissza Spanyolországba, az összetételükről azonban semmit nem tudni.