SG.hu·

Elnökváltási pánik a NASA vezetésnél

Január 20-ától új elnöke lesz az Egyesült Államoknak, az amerikai híradásokban pedig szappanoperákba illő hírek reppentek fel arról, hogy az új elnök háttércsapata és a jelenlegi NASA- vezetés között komoly nézeteltérések vannak.

Michael D. Griffin
A jelenlegi NASA-igazgatónak, Michael D. Griffinnek már régebben is markáns elképzelései voltak a NASA emberes űrmisszióival kapcsolatban, amit a Constellation programban fogtak össze. Úgy vélte, hogy az űrsikló program feleslegesen drága, bonyolult és életképtelen. Hivatalba lépésekor a NASA az OSP (Orbital Space Plane) keretében már folyt az űrsikló utódjának a kifejlesztése, ám ő felülbírálta a beérkező terveket, finoman utalva arra, hogy az űrrepülőgép-féle megoldás helyett kvázi egy Apollo 2.0-t képzel el, ez az Orion űrhajó és az Altair holdkomp.

Szintén ellene volt annak, hogy a jelenleg már létező, de nem emberes űrutazáshoz szánt hordozórakétákat - mint az Atlas V vagy a Delta 4 - használják személyzettel ellátott űrhajók indításához. Részben a jelenleg rendelkezésre álló technológiák alapján, mint például az űrsiklók szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétáira építve egy teljesen új rakétacsaládot, az ARES-t szánja az új, Orion típusú űrhajó világűrbe juttatásához.

A csatatér túloldalán Lori Garver található, akit Obama leendő elnök bízott meg a NASA vezetésével kapcsolatos munkákkal. Garver egykor a NASA szóvivője volt, illetve a sajtószolgálatnál dolgozott. Szinte tökéletes ellentéte Griffinnek, akinek 7 diplomája van, mérnökember, míg vele szemben vele Garvernek "csak" műszaki marketing diplomája van, ráadásul az eredeti OSP-előirányzásokkal értett egyet, vagyis nem nagy rajongója a Griffin-féle űrhajónak és rakétacsaládnak. Az ő feladata az, hogy az új elnök számára készítsen jelentést arról, mi is a helyzet a NASA háza táján, hogy haladnak a programok, az Orion űrhajó és az ARES rakétacsalád.


Az Ares V. és az Ares I.
A jelek szerint ez az, ami a jelenlegi NASA-vezetés büszkeségét nagyon sérti. Úgy vélik, hogy a NASA-nál mérnökként sose dolgozott Garver (és csapata) nem alkalmas arra, hogy korrekt véleményt alkothasson az új eszközökről, és gyakorlatilag ott tesznek neki keresztbe, ahol csak lehet. A kért információkat nem, vagy csak hiányosan küldik meg, és a bennfentes információk szerint körlevelet küldtek szét, amelyben szerepel, hogy mik azok, amikről beszélhetnek az elnöki csapatnak, illetve mi az, amiről nem. Ezen túl pedig csendben arra kérik a szakmai csoportokat és az ipar résztvevőit, hogy ne kritizálják a jelenlegi programot. Griffin nagyon a szívén viseli a Constellation programot, ami a NASA jövőbeli teendőit foglalja össze, és ennek része az Orion, az Altair és az ARES is, amennyire lehetséges igyekszik is megóvni minden lehetséges támadástól.

A nagy kérdőjel maga Barack Obama, aki 2007-ben még azt nyilatkozta, hogy a NASA költségvetéséből inkább a továbbképzésre, oktatásra kellene fordítani, ami öt éves csúszást is okozhatna a Constellation program számára. Az elnökválasztási útján viszont Floridában (ahonnan az űrhajókat is indítják már évtizedek óta), azt mondta, hogy további 2 milliárd dollárt szán a NASA részére, és egyetértett az eredetileg George W. Bush által megfogalmazott irányelvvel, miszerint a Föld körüli emberes űrkutatási programok helyett, mint a Nemzetközi Űrállomás (ISS) inkább távolabbra kell tekinteni, a Holdra való visszatérésre, és utána embert juttatni a Marsra.

A NASA nincs könnyű helyzetben: 2010-re ki kell vonniuk az űrsiklókat, míg az Orion űrhajó és az Ares I. hordozórakéta leghamarabb 2014-ben (de reálisabban inkább 2015-ben) indíthat újra amerikai űrhajóst az űrbe. Ezen 4-5 éves intervallumban az egyetlen opció az orosz Szojuz űrhajók bérlése, ami a jelenlegi nem annyira barátságos amerikai-orosz politikai légkörben keserű pirula az amerikai törvényhozásban. Így az is előfordulhat, hogy az űrsiklók esetleg tovább repülnének, amíg az Orion bevetésre kész nem lesz - ez sok szakembernek, így Griffinnek is egy rémálommal érne fel.

Egyes vélemények szerint a Griffin és Garver közötti nézeteltérés semmiben sem különbözik a korábbi hasonló vitáktól, mindössze annyi az újdonság, hogy zárt ajtók helyett a nyilvánosságot is bevonták. Griffin pozíciója a NASA élén nincs bebetonozva, és többször kijelentette, hogy ha beleavatkoznának a Constellation programba, akkor azonnal lemond. A kérdés most az, hogy Obamának mik a NASA-val kapcsolatos szándékai.

Kapcsolódó cikkek és linkek

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

© NEXUS62008. 12. 20.. 13:25||#35
Most olvasom, hogy az Ad Astra nevû cég és a NASA szerzõdést kötött, hogy a a VASIMR nevû plazmahajtómûvüket kb 2011 környékén tesztelhetik az ISS-en.
Szal úgy tûnik a Mars utazáshoz szükséges hajtómû 2020-ig rendelkezésre fog állni.

Már csak az kéne, hogy pl a HOTOL utód Skylon nevû SSTO rendszerbõl is legyen valami és akkor végre beindulhatna az ûripar.
© [NST]Cifu2008. 12. 20.. 02:17||#34
Azok még csak sugárhajtómûvek, a mûködéshez szükség van légkörre, olyan 40-50km-es magasságig lehet használni õket. A megoldás a kombinált torlósugárhajtómû/rakétahajtómû. A beömlõnyílást ezen magasság felett lezárod, az égõtérbe pedig oxidálószert juttatsz be - vagyis innentõl a hajtómû már rakétahajtómûként mûködik tovább.
© Epikurosz2008. 12. 19.. 21:54||#33
a ramjetek vagy scramjetek nem ilyenek?

Különben meg: megint majdnem.
© KasztnerTokman2008. 12. 19.. 21:27||#32
"Hát ha az usában olyan a mûszaki marketing képzés, mint itt, akkor a NASA-nak tényleg befellegzett 😊"

Amerika nem képzi a jó szakembereket hanem megveszi->agyelszivás...

© Sanyix2008. 12. 19.. 11:34||#31
okos emberek simán elképzelik... és megcsinálják/ták.
© NEXUS62008. 12. 18.. 18:13||#30
Jaj tényleg, a Pegasus rendszerrõl el is feledkeztem:
Link
© Thrawn2008. 12. 18.. 15:05||#29
Például úgy, hogy lenne sugárhajtómûve is.
Vagy talán hallottál már olyan rakétáról, amit repölõgép fedélzetérõl indítanak jó magasan. Na, ott a repülõgép úgy is felfogható, mint egy sugárhajtómûvel rendelkezõ, a levegõ oxigénjét és aerodinamikai felhajtóerejét hasznosító elsõ fokozat.
© babajaga2008. 12. 18.. 14:07||#28
"felszálláskor a levegõ oxigénjét és a keletkezõ aerodinamikai felhajtóerõt hasznosítsuk "

Hogy a búgattyús francba hasznosítaná egy rakéta a levegõt? Ilyet még elképzelni is hogy lehet?
© NEXUS62008. 12. 18.. 09:58||#27
Ha egy kicsit utána néz az ember, akkor kiderül, hogy több opció is volt annak idején egy többször felhasználható ûrrepülõ rendszer kifejlesztésére. A végül megvalósított gyakorlatilag a legolcsóbban megépíthetõ, igaz a lehetségesek közül a legmagasabb fajlagos költségû rendszer volt. A kilövésenkénti ár aztán még jelentõsen emelkedett is a tervezetthez képest, az üzemeltetési jellemzõk pedig romlottak.

Azzal az elvvel nincs semmi gond, hogy a Föld légkörét hatékonyan használjuk a kilövéskor és visszatéréskor. A kapszulás módszer is ez utóbbit teszi, csak sokkal kevésbé hatékonyan, igaz a rendszer maga még egyszerûbb is, ezáltal olcsóbb és viszonylag biztonságosabb lehet.

Az ürrepülõgépes koncepció tehát arról szól, hogy felszálláskor a levegõ oxigénjét és a keletkezõ aerodinamikai felhajtóerõt hasznosítsuk (ezt a jelenlegi ûrrepülõgépek nem teszik) leszálláskor pedig egy hatékonyabb, manõverezhetõséget lehetõvé tevõ aerodinamikai kialakítást használunk. Ilyen teljes rendszert sajnos még senki nem valósított meg, bár valószínûleg lenne rá lehetõség technikailag.

Itt meg kell még említeni azt a lehetõséget, hogy modern anyagok felhasználásával olyan egylépcsõs, újrafelhasználható hordozó rendszert is építhetünk, ami hagyományos rakéta módon indul, de visszatéréskor már ez is repülõgépként viselkedik. Na ez lett volna az X-33/VentureStar.

Az biztos, hogy a jelenlegi amcsi ürrepülõ rendszert nagyban a politika határozta meg, mind a lehetséges opciók közül történõ kiválasztáskor, mind a körülötte levõ folyamatos hájp tekintetében (ami kisebb nagyobb mértékben vezetett a szakmai szempontok figyelmen kívül hagyásához, és a két katasztrófához).
© zakzag2008. 12. 18.. 02:46||#26
Szerintem meg az ûrrepülõ nem volt igazi elõrelépés, és úgy tudom - javítsatok ki ha nem igaz - hogy 1kg földkörüli pályára juttatásának ára ûrrepülõgéppel többszöröse az orosz módszernek, bár igaz hogy annyit tud velvinni, amennyit egy szojuzzal lehetetlen. Nagyon szépek ezek az ûrrepülõk, meg minden, de szerintem ha most megint a felújításuk mellett döntenének, akkor a jelentõs költségek mellett az ûrhajózás fejlõdését is visszavetnék (a biztonságosságról nem is szólva). Szerintem zsákutca. Valószínû, hogy nem ez volt az ok amiért az ûrrepülõgépeket kifejlesztették, de azért vicces belegondolni, hogy ez az ûrrepülõs megoldás mennyire amerikai: leszáll a gép valamelyik NASA bázison, kinyílik az ajtaja, és az ûrhajósok integetve büszkén kiszállnak belõle. Kamerák veszik õket eközben, a TV-adók közvetítik, mindenki mosolyog, élõ interjú az ûrhajósokkal, kész színház, tiszta Hollywood. Az amerikai álom. Egész jól eladható, míg egy szojuzos leszállásnál az úrhajó gyakran ballisztikus pályán érkezik a földre, gyakorlatilag becsapódik valahol a tengerbe, vagy a sztyeppén, nyomorult ûrhajósok órákig hánykolódnak még a miniatûr kabinban, vagy várnak a világvégén, míg odaér a hajó/helikpoter. A megérkezéseket általában a rázós jelzõvel illetik, legjobb esetben is 3-4 de néha percekig(!) 8-10g gyorsulás hat rájuk, és kiszálláskor leginkább halottnak néznek ki, de semmikápp sem olyannak, amit a CNN fõmûsoridõben szívesen kitenne a képernyõre: íme büszke ûrhajósaink visszaérkeztek...