Hunter
Újra elemzik a Pioneer-anomáliát
Tudósok és mérnökök csapata kezd bele a Pioneer-anomália elemzésébe, hogy végre helytálló magyarázatot tudjanak adni az űrszonda látszólagos lassulásának rejtélyére.
A nemzetközi csapat fájlról fájlra újraelemzi a nyomkövetési és telemetriai adatokat, ami azért sem kis feladat, mert a szonda idestova 35 éve hagyta el bolygónkat. A szóban forgó Pioneer 10 elsőként érte el a külső Naprendszert és sugárzott vissza képeket a Jupiterről, míg társa, a Pioneer 11, amit 1973 április 5-én lőttek fel, a Szaturnuszt vette célba és haladt tovább szintén a Naprendszer pereme felé. A NASA 1995-ben vesztette el a kapcsolatot a Pioneer 11-el, míg a Pioneer 10 2003-ban került ki az űrügynökség ellenőrzése alól.
Az anomália abból adódik, hogy mindkét - különböző irányokba haladó - űrszonda nyomkövetési adatai enyhe lassulást jeleztek, azaz olyan hatást sugalltak, mintha a Nap gravitációja egy kicsit erősebb lenne, mint azt Newton törvényei engednék. A lassulás forrásaként számos okot felsoroltak már, az egyik legvalószínűbbnek a hő elszivárgását tartották a fedélzeti nukleáris generátorokból, melyet egyszer már megcáfoltak, azonban később a cáfolatot is cáfolták, egyértelmű magyarázat azóta sem született.
A Pioneer Explorer Collaboration néven futó projekt a telemetriai adatok vizsgálatával az űrszonda belső folyamatait követi le, beleértve a generátorok hőváltozásait is, melyeket a nyomkövetési adatokkal összevetve egyértelműen megállapítható, hogy a kisugárzott hő változásai mutatnak-e valamilyen összefüggést az űreszközök lassulásával.
A csapat egyik oszlopos tagja a Kanadában élő és dolgozó Tóth Viktor szoftverfejlesztő, akinek a hobbijai között megtalálható mind az űrkutatás, mind a régi számítógépes rendszerek. Viktor több ezer oldalnyi Pioneer leírással felfegyverkezve elkészített egy olyan programot, ami képes a két szonda több mint 120 szenzora által rögzített telemetriai adatok megértésére. Szoftvere segítségével 40 gigabájtnyi adatot nyertek vissza a régi rendszerből. A vizsgálatot a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának munkatársai felügyelik Slava Turyshev irányításával, aki maga is elismerőleg szólt a magyar származású szoftverfejlesztő érdemeiről.
A nyomkövetési adatok előkészítése azonban még a telemetriánál is trükkösebbnek bizonyult. 2006 júliusában, amikor Turyshev már azt gondolta, hogy az adatok elemzésre készen állnak, kiderült, hogy korántsem ilyen egyszerű a dolog. Az eltelt évtizedek alatt ugyanis a nyomkövető rendszer többszörös fejlesztésen esett át, újabb és újabb számítógépek és vevőtányérok álltak szolgálatba, így a szoftveres csapatnak minden egyes fájlt át kellett vizsgálnia és minden apró változásnál módosítaniuk kellett az adathalmazt egységes formátumba öntő algoritmusokon.
A rekonstrukció elvileg így egy teljes évet csúszik, azaz ha nem jön közbe valami előre nem látott újabb tényező, akkor 2007 júliusában kezdődhet meg az elemzés. Ha a vizsgálatok végeredménye nem támasztja alá a műszerek vagy a földi vevőrendszerek hibáját, akkor új gravitációs fizikára lesz szükség a jelenség megmagyarázásához.
A nemzetközi csapat fájlról fájlra újraelemzi a nyomkövetési és telemetriai adatokat, ami azért sem kis feladat, mert a szonda idestova 35 éve hagyta el bolygónkat. A szóban forgó Pioneer 10 elsőként érte el a külső Naprendszert és sugárzott vissza képeket a Jupiterről, míg társa, a Pioneer 11, amit 1973 április 5-én lőttek fel, a Szaturnuszt vette célba és haladt tovább szintén a Naprendszer pereme felé. A NASA 1995-ben vesztette el a kapcsolatot a Pioneer 11-el, míg a Pioneer 10 2003-ban került ki az űrügynökség ellenőrzése alól.
Az anomália abból adódik, hogy mindkét - különböző irányokba haladó - űrszonda nyomkövetési adatai enyhe lassulást jeleztek, azaz olyan hatást sugalltak, mintha a Nap gravitációja egy kicsit erősebb lenne, mint azt Newton törvényei engednék. A lassulás forrásaként számos okot felsoroltak már, az egyik legvalószínűbbnek a hő elszivárgását tartották a fedélzeti nukleáris generátorokból, melyet egyszer már megcáfoltak, azonban később a cáfolatot is cáfolták, egyértelmű magyarázat azóta sem született.A Pioneer Explorer Collaboration néven futó projekt a telemetriai adatok vizsgálatával az űrszonda belső folyamatait követi le, beleértve a generátorok hőváltozásait is, melyeket a nyomkövetési adatokkal összevetve egyértelműen megállapítható, hogy a kisugárzott hő változásai mutatnak-e valamilyen összefüggést az űreszközök lassulásával.
A csapat egyik oszlopos tagja a Kanadában élő és dolgozó Tóth Viktor szoftverfejlesztő, akinek a hobbijai között megtalálható mind az űrkutatás, mind a régi számítógépes rendszerek. Viktor több ezer oldalnyi Pioneer leírással felfegyverkezve elkészített egy olyan programot, ami képes a két szonda több mint 120 szenzora által rögzített telemetriai adatok megértésére. Szoftvere segítségével 40 gigabájtnyi adatot nyertek vissza a régi rendszerből. A vizsgálatot a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának munkatársai felügyelik Slava Turyshev irányításával, aki maga is elismerőleg szólt a magyar származású szoftverfejlesztő érdemeiről.
A nyomkövetési adatok előkészítése azonban még a telemetriánál is trükkösebbnek bizonyult. 2006 júliusában, amikor Turyshev már azt gondolta, hogy az adatok elemzésre készen állnak, kiderült, hogy korántsem ilyen egyszerű a dolog. Az eltelt évtizedek alatt ugyanis a nyomkövető rendszer többszörös fejlesztésen esett át, újabb és újabb számítógépek és vevőtányérok álltak szolgálatba, így a szoftveres csapatnak minden egyes fájlt át kellett vizsgálnia és minden apró változásnál módosítaniuk kellett az adathalmazt egységes formátumba öntő algoritmusokon.
A rekonstrukció elvileg így egy teljes évet csúszik, azaz ha nem jön közbe valami előre nem látott újabb tényező, akkor 2007 júliusában kezdődhet meg az elemzés. Ha a vizsgálatok végeredménye nem támasztja alá a műszerek vagy a földi vevőrendszerek hibáját, akkor új gravitációs fizikára lesz szükség a jelenség megmagyarázásához.
