Hunter

Endeavour - könnyed rajt, gond nélküli randevú

A Columbia űrsikló katasztrófája óta nem repült, a visszatérés azonban tökéletesre sikeredett, szerdán elstartolt, pénteken pedig már be is dokkolt a Nemzetközi Űrállomásra az Endeavour. Voltak ugyan leváló szigetelés darabok, de a csütörtöki ellenőrzés szerint nincsenek jelentős sérülések.

Az újabb űrállomás összeszerelő küldetés hét főnyi legénységgel, köztük egy tanárból lett űrhajóssal, az űrprogramba a néhai Christa McAuliffe helyetteseként még az 1980-as években belépett Barbara Morgannel helyi idő szerint szerdán 18 óra 37 perckor vágott neki útjának a floridai Kennedy Űrállomásról.

Morgan, aki 1985. július 19-én mint McAuliffe beugrója a földön maradt, 21 évet várt, hogy beteljesítse küldetését, igaz már nem az egykori Teacher in Space (Tanár az Űrben) program keretein belül, 1998-tól teljes jogú űrhajóssá lépett elő. Eredetileg már 2003-ban repülhetett volna, akkor azonban egy másik katasztrófa, a Columbia miatt került újra várólistára. Egy interjúban elmondta, bár űrhajósként fogja végezni a munkáját, mégis egy tanár szemével, fülével és észjárásával, szemléletével megy fel, hogy az ott megszerzett tapasztalatokat átadhassa kollégáinak és diákjainak.

A kilövés után 1 perccel és 4 másodperccel 46.400 méteres magasságban, 5850 km/h sebességnél az űrsikló beindította szilárd hajtóanyaggal működő hajtóműveit, hogy folytassa kapaszkodását a világűr felé. Az Endeavour 2002 decemberében, közvetlenül a Columbia utolsó repülése előtt járt utójára a világűrben. Azóta teljes átépítésen esett át a NASA legfiatalabb űrsiklója, amit a Challenger pótlására építettek, így szinte teljesen újszerű állapotban kezdhette meg küldetését. Az Endeavour a jelenlegi legmodernebb navigációs felszereléssel, valamint az állomás napenergia hálózatának megcsapolásához szükséges átalakítókkal is rendelkezik, így tovább maradhat bedokkolva az ISS laboratórium komplexumánál, mint bármelyik másik korábbi küldetés.

A négy és fél évet pihenő gép tökéletes időjárási körülmények között emelkedett el a kilövőállástól. A kilövés igazgató Mike Leinbach jókívánságaira az STS-118 parancsnoka Scott Kelly az alábbiakat mondta: "Kösz Mike, komoly dologban veszünk itt mindannyian részt. Büszke vagyok a csapatodra, amiért repülésre késszé tették az Endeavourt. Büszke vagyok a legénységemre is, és az egész űrhajós hivatalra szakértelmük és elhivatottságuk miatt, amiért folyamatosan könnyűnek tűnő, valójában azonban igen bonyolult feladatokat oldanak meg. Pár hét múlva találkozunk, köszönjük, hogy kölcsön adtátok az űrsiklót!"

Kelly szavai összecsengenek a hetekben a média számára írt levelével, melyben keményen védelmébe vette az űrhajós hivatalt, miután egy jelentés alkoholos befolyásoltságról számolt be két korábbi NASA küldetésnél. Az űrügynökség jelenleg egyenként vizsgálja át az eddigi repülések dokumentációit, Mike Griffin igazgató szerdai beszámolója szerint eddig 10 év anyagán rágták át magukat, de semmilyen alkohollal kapcsolatos visszaélésre utaló jelet nem találtak, sem az űrsikló, sem a Szojuz repüléseknél, utóbbiak kapcsán az orosz fél már sajtóközleményben tagadta az alkohol fogyasztás eshetőségét, a vizsgálat azonban még nem zárult le, tette hozzá Griffin.


Az Endeavor 8 és fél perc alatt érte el a világűr peremét. Ezen a ponton leállították a főhajtóműveket, a gép pedig a lendülettől hajtva elfoglalta előzetes földkörüli pályáját, ahonnan 29 perc multán Kelly parancsnok és Charles Hobaugh pilóta a manőverező hajtóművek segítségével kitolta a pálya legalacsonyabb pontját és találkozási pályára állította az űrsiklót a Nemzetközi Űrállomással. A legénység, melynek Kelly, Hobaugh és Morgan mellett tagja Tracy Caldwell, Rick Mastracchio repülésmérnök, Al Drew és a kanadai Dafydd Williams pénteken magyar idő szerint 20 óra 02 perckor dokkoltak be az állomásra. Az újonnan érkezetteket az állomás parancsnoka, Fjodor Jurcsikin üdvözölte a Destiny laboratórium modulban elhelyezett harang megkongatásával. Az űrhajósoknak az ellenőrzési procedúrákkal közel két órájukba telt a két egység stabil összekapcsolása. Ezt követően az űrsiklóból robotkarja segítségével kiemelték az S5 jelű beépítésre váró vázszerkezetét, amit az állomás robotkarja vett át és rögzített a mai első űrsétára, amit Mastracchio és Williams hajt végre.

A rajtot követően három szigetelés darab is levált a külső üzemanyagtartályról, az incidensek a 24., 58. és 173. másodpercében következtek be. Az első darabka az űrsikló hátulját találta el, ilyen esetre már többször volt példa, azonban egyszer sem okozott nagyobb sérülést a gépen. A második a jobb szárnyat kapta el, némi elszíneződést okozva a felületen, a felvételeket vizsgáló szakemberek szerint azonban alig észrevehetők a nyomai. A harmadik darab pedig már jóval a kritikusnak tartott 135 másodperces határon túl szakadt le, ekkor a levegő már túl ritka ahhoz, hogy különösebb sérülést okozzon.

Mindenesetre az űrállomáshoz érve elvégezték a Columbia katasztrófája után már szokásosnak nevezhető ellenőrzést, mely során az űrsikló az állomás laboratórium komplexuma fölött néhány száz méterrel lassú 360 fokos forgást végzett, miközben az állomás legénysége nagy felbontású digitális felvételeket készített a hőpajzsról. A végső szó kimondására még várni kell pár napot, a fényképek, radar adatok, valamint a szárnyak bevezető éleinél elhelyezett szenzorok és az orrkúp lézeres letapogatásának adataiból elkészülő elemzés eredményei igényelnek némi időt.

A küldetés hivatalos tervezett időtartama 11 nap, mely során három űrsétára kerül sor. Ha azonban az állomás és az űrsikló közötti - fentebb már említett - energiaátvitel jól működik, akkor három nappal meghosszabbítják az ott tartózkodását és egy negyedik űrsétát is levezényelnek. Ennek megfelelően az Endeavour augusztus 17-én vagy 20-án válhat le az állomásról, a hazatérésre két napot kell számolni.

Az STS-118 célja az állomás újabb alkotó elemeinek beillesztése mellett egy stabilizáló giroszkóp cseréje és egy új felszerelés tároló szegmens beépítése. Emellett friss vizet és közel 2300 kilogrammnyi felszerelést és ellátmányt is visznek az ISS-re. Az űrsikló legénységének munkálatai mellett az állomás személyzete sem fog tétlenkedni, Fjodor Jurcsikin, Oleg Kotov és Clay Anderson hosszas, igen összetett javítási munkára készül, melynek célja az orosz számítógéprendszer helyreállítása.

Az egység egy légkondicionáló mellett található a Zvezda parancsnok modulban, a mérnökök szerint a kábelek korróziója okozhatta a júniusban tapasztalt, azóta sem igazán megoldott számítógépes hibákat. A javításhoz szükséges hardvert augusztus 5-én egy Progressz teherhajó juttatta el az állomásra, a háromfős legénység a tervek szerint négy nap alatt készül el a szükséges javításokkal és a vezetékelés letesztelésével.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • tompka #45
    SIKERESEN FÖLDET ÉRT!!!
  • BiroAndras #44
    "Na most ugye számba véve az eddigi 2 katasztrófát, ami ugye a szilárd gyorsítók miatt illetve a lepotyogó szigetelő darabok miatt következett be, ezek a katasztrófák nem történtek volna meg!"

    Mindkét baleset elkerülhető lett volna.
    A Challenger esetében egy ismert, alaposan dokumentált problémáról volt szó, pontosan tudták, hogy nem lenne szabad olyan hidegben felküldeni.
    A Columbia esetén is tudtak róle, hogy megsérülhetett, de nem tudták ellenőrizni, és nem volt mentési terv ilyen esetre. Mindkettőre illett volna felkészülni, hiszen egyébként is sok dolog miatt megsérülhet az űrsikló.
  • BiroAndras #43
    "Csak halkan jegyzem meg, hogyha ezek a leszakadó szigetelődarabok ilyen általánosak a kilövéseknél, nem lehetséges, hogy pl. a Columbiánál szabotázs történt és nem baleset volt?"

    A felszállást sokkal könnyebb szabotálni. Elég egy egy apró, utólag kimutathatatlan hiba, és szép nagy tűzgolyó lesz a gépből.
    Egyébként a szigetelő darab leválása és szárnynak csapódása jól látható a videókon, és a tesztek alapján az ütközés olyan sérülést okoz, ami konzisztens a baleset előtti másodpercekben kapott adatokkal.
  • BiroAndras #42
    "A Shuttle eléggé elbaltázott kialakítása két dologból jött össze"

    Kezdjük azzal, hogy a hidegháborús verseny miatt az űrbe jutáshoz a leggyorsabban kifejleszthető technológiából indultak ki, az ICBM-ekből. He nem lett volna a verseny, akkor a lassabb, de minden más szempontból előnyösebb úton haladtak volna tovább, és a SpaceShipOne-hoz hasonló rendszert fejlesztettek volna ki (lásd X-15).
  • llax #41
    Felszállás közben minimális a hőterhelés. Csak nézd a nagy üzemanyagtartályt, az az orbitális sebesség eléréséig az űrrepülőn van. Annak nincs semmi hővédelme, a rajta lévő szigetelőhab más célt szolgál.
  • llax #40
    Szerintem el kellene olvasnod azokat a neten fellelhető cikkeket, amiket a felszállás és a megsemmisülés között adtak ki.

    Foglalkoztak a problémával, még a hadsereg segítségét is kérték (radar) a vizsgálathoz, de nem tudták bizonyítani a sérülést. De az ellenkezőjét sem. Végeztek szimulációkat, de csak utólag derült ki, hogy a szoftver pontatlanul számolt... Űrsétára alkalmas szkafander nem volt a fedélzeten (mivel nem is terveztek űrsétát), tehát maguk az űrhajósok sem tudták megvizsgálni a gépet. Kockáztattak, vesztettek.

    De az is lehet hogy a "bennfentesek" tudtak a sérülésről... De hiába tudták, nem tudtak volna semmit tenni!!! Miért???
    Olyan pályán keringett, amiről nem tudott volna átmenni az ISS pályájára (az OMS hajtóművek számára nincs annyi üzemanyag, hogy a pálya szögét jelentős mértékben módosítsák). De ha ez lehetséges lett volna, a Columbián akkor sem volt (soha) dokkolószerkezet. Tehát kb. 1-2 hetet tudtak volna ott maradni, előbb-utóbb elfogy az oxigén, a víz és az élelem, elogy az üzemagyagcellákat tápláló oxigén és hidrogén (áram és ezzel együtt irányítás és kommunikációs kapcsolat nélkül maradnak). Ennyi idő viszont kevés arra, hogy másik űrrepülővel értük menjenek... Egy nem tervezett indításhoz rohamtempóban is több mint egy hónap kell...
  • Nielx #39
    "Azt tudták, hogy vmi nekicsapódott a szárnynak. Sérülésről nem tudtak."
    És ezt el is hiszed? Én nem.
  • mrzool #38
    " a hőterhelés (nemtudom mekkora, de van) további károkat okozhatott, a sérült részen beáramló hő miatt. "

    Majdnem két nagyságrendi különbség van a fellövésnél és a légkörbe lépésnél tapasztalható hőterhelés között. Szóval van vmi konkrét adatod, vagy csak találgatsz?

    "Erről a sérülésről pedig tudtak a NASA nál"

    Azt tudták, hogy vmi nekicsapódott a szárnynak. Sérülésről nem tudtak.
  • Nielx #37
    "Hogyhogy a felszállás miatt lett súlyosabb? A felszállás során keletkezett a sérülés. Ha pedig nem tudtak róla, akkor ugyan mit tehettek volna?"
    Arra gondoltam, hogy ha a leszakadó darabka megsértette a szigetelést akkor ezután a hőterhelés (nemtudom mekkora, de van) további károkat okozhatott, a sérült részen beáramló hő miatt. Erről a sérülésről pedig tudtak a NASA nál, mégsem tartották annyira komolynak, hogy bármit tettek volna, és nyugodtan megkezdték a viszatérést a földre. Mi olyan érthetetlen ezen?
  • mrzool #36
    "1. Felszálláskor is nagy a hőterhelés tehát ki sem juthatott volna az űrbe."

    Ugyan mekkora is az a hőtermelés? Nyilván konkrét számaid is vannak, nem csak tippelgetsz, ugye?

    "2. Ha ki is jut az űrbe, de az amúgy is súlyos sérülés még súlyosabb lett a felszállás miatt, akkor annyira még a NASA-nál sem hülyék, hogy nagy nyugodtan megkezdik a visszatérést, lesz ami lesz alapon. "

    Hogyhogy a felszállás miatt lett súlyosabb? A felszállás során keletkezett a sérülés. Ha pedig nem tudtak róla, akkor ugyan mit tehettek volna?

    "Ezekből a dolgokból arra lehet következtetni, hogy nem volt semmilyen probléma a géppel felszálláskor ami ilyen balesetet okozhatott volna, és ezt a NASA nál is tudták."

    Pontosan, felszálláskor nem volt baj. Közben keletkezett. Nehéz megértened?