#27
Ha egy kicsit utána néz az ember, akkor kiderül, hogy több opció is volt annak idején egy többször felhasználható űrrepülő rendszer kifejlesztésére. A végül megvalósított gyakorlatilag a legolcsóbban megépíthető, igaz a lehetségesek közül a legmagasabb fajlagos költségű rendszer volt. A kilövésenkénti ár aztán még jelentősen emelkedett is a tervezetthez képest, az üzemeltetési jellemzők pedig romlottak.
Azzal az elvvel nincs semmi gond, hogy a Föld légkörét hatékonyan használjuk a kilövéskor és visszatéréskor. A kapszulás módszer is ez utóbbit teszi, csak sokkal kevésbé hatékonyan, igaz a rendszer maga még egyszerűbb is, ezáltal olcsóbb és viszonylag biztonságosabb lehet.
Az ürrepülőgépes koncepció tehát arról szól, hogy felszálláskor a levegő oxigénjét és a keletkező aerodinamikai felhajtóerőt hasznosítsuk (ezt a jelenlegi űrrepülőgépek nem teszik) leszálláskor pedig egy hatékonyabb, manőverezhetőséget lehetővé tevő aerodinamikai kialakítást használunk. Ilyen teljes rendszert sajnos még senki nem valósított meg, bár valószínűleg lenne rá lehetőség technikailag.
Itt meg kell még említeni azt a lehetőséget, hogy modern anyagok felhasználásával olyan egylépcsős, újrafelhasználható hordozó rendszert is építhetünk, ami hagyományos rakéta módon indul, de visszatéréskor már ez is repülőgépként viselkedik. Na ez lett volna az X-33/VentureStar.
Az biztos, hogy a jelenlegi amcsi ürrepülő rendszert nagyban a politika határozta meg, mind a lehetséges opciók közül történő kiválasztáskor, mind a körülötte levő folyamatos hájp tekintetében (ami kisebb nagyobb mértékben vezetett a szakmai szempontok figyelmen kívül hagyásához, és a két katasztrófához).
#27