Scott Parazinsky és Dan Tani aktív közreműködésével sikerült kijavítani a Nemzetközi Űrállomás új nappanel tömbjét ért károkat, ami meghiúsíthatta volna az állomás további bővítését.

A javításra és annak sikerére azért is nagy szükség volt, mert az állomás jobb oldali nappaneljeinek forgó illesztése szintén meghibásodott és a NASA utasítására teljes egészében leállításra került a még súlyosabb hibák kialakulásának elkerülése érdekében. Így egyértelművé vált, hogy a körülbelül 1 hónap múlva érkező Columbus kutatómodul energiaellátása megoldatlan, akárcsak a jövő év elején feljuttatandó japán Kibo modulé.


A sérülés
A nappanel a múlt hét elején, kedden sérült meg, amikor a becsatolást követően az űrállomás legénysége megkezdte a kibontását. A teljes tömb 73 méter szélességű, két panelből áll. Az első kibontása zökkenőmentesen zajlott, a másodiknál azonban szakadást észleltek. Ekkor a műveletet azonnal megszakították. Az űrállomás parancsnoka szerint erre már jóval hamarabb is sor kerülhetett volna, ha a Nap nem zavarta volna a rálátásukat a panelre. A panel 80%-os kibontottságnál maradt, illetve az elemekre nehezedő feszítő erő enyhítése végett egy kicsit összébb zárták.

A javításhoz Parazynski és Wheelock öltötte fel az űrsétához szükséges vaskos űrruhát, hogy 7 órán és 19 percen át dolgozzon az állomáson kívül. Parazinsky az űrsikló hőpajzs átvizsgáló rúdjának végénél helyezkedett el. Először egy pánttal igyekezett stabilizálni a sérült részt, majd levágott egy összetekeredett irányító vezetéket, ami a kibontás során megakasztotta a szerkezetet és az anyag szakadásához vezetett. Végül négy rögzítőelemmel sikerült összefogatni a sérült területet, így a 4B jelű panel Tani számítógépes közreműködésével végre teljes egészében kiegyenesedhetett.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A 4B 80%-os kibontottsággal is 90% körüli energiatermelést biztosított, ebben az állapotában viszont nem rendelkezett volna a Nap követéséhez szükséges szerkezeti stabilitással, ezért nem lehetett elkerülni a javítást. A sérülések nem múltak el nyomtalanul, a panel összteljesítménye kevéssel elmarad az eredetileg várt teljesítménytől, azonban ez is elegendő az új modulok ellátásához.

A videofelvételeket visszanéző Pam Melroy űrsikló parancsnok szerint még így is hihetetlen, amit társainak sikerült elérni, hiszen a sima lebonyolítás ellenére igen kockázatos vállalkozásnak indult az űrséta. Parazynski minden eddiginél jobban eltávolodott az állomástól és a vészhelyzet esetére előírt 30 perces visszatérést képtelen lett volna teljesíteni, emellett a nappanel javításánál fokozottan fennállt az áramütés veszélye. Nem csoda hogy a visszatéréskor ünnepi hangulat fogadta az űrsétán résztvevőket.


Parazynski sisakkamerájának felvételén az egyik rögzítőelem látható, valamint az "összedrótozott" panel
Hasonló jókedv uralkodott a földi irányításnál is, ahol többek közt az ISS program vezetője, Michael Sufferdini is végigizgulta az eseményeket. Tani sikeres üzembe helyezésről szoló bejelentésekor Sufferdini, mint aki mázsás súlyoktól szabadult meg, rohant engedélyt kérni az űrsikló program vezetőjétől a december 6-i Atlantis kilövés időpontjának fenntartására, ami a Columbus modult vinné az állomásra.

Az ütemterv azonban rendkívül szoros, így az Atlatis repülése elsősorban Peggy Whitsonon, az űrállomás jelenlegi parancsnokán múlik majd. Neki Tanival és Jurij Malencsenko repülés mérnökkel tennivalók hosszú sorát kell még elvégeznie, hogy alkalmassá váljon az állomás az Atlantis és az új elem fogadására. Ennek első jelentős lépése egy november 9-re tervezett űrséta lesz, amivel Whitson és Malencsenko előkészítik a most becsatolt Harmony modul végleges helyére kerülését. Ezt november 12-én az állomás robotkarjával végzik el. Ha a művelet sikeres, akkor két további űrséta következik Tani és Whitson közreműködésével november 20-án és 24-én. Ekkor kötik össze a Harmony-t az űrállomás energia- és hűtőrendszerével, és ennek a modulnak a két oldalára fog csatlakozni a Columbus és a Kibo.