SG.hu·
Négy galaxis ütközik össze
Négy óriási galaxis összeütközésére lettek figyelmesek a csillagvizsgálók, ami minden idők egyik legnagyobb egyesülésének ígérkezik.
A jelenség fényt deríthet arra, hogyan is jöttek létre a legnagyobb galaxisok az univerzumban, és miért nem születnek újabb csillagok évmilliárdok óta számos rendszerben. A csillagászok jó ideje vizsgálják ezeket az egyesüléseket, melyeket az érintett csillagrendszerek egymáshoz képesti mérete alapján osztályoznak. Többnyire kisebb törpe-galaxisok olvadnak bele a tejúthoz hasonló rendszerekbe, de a most felfedezett összeütközés a leggigantikusabb, amit valaha is észleltek, hiszen négy közel azonos nagyságrendű, de óriási galaxis tart egymás felé.
A találka a csillagászok által egyszerűen CL0958+4702-nek nevezett galaktikus fürt közepén jön majd létre, ami körülbelül 5 milliárd fényév távolságra van a Földtől. A négyből három galaxis nagyjából olyan méretű, mint a Tejút, az utolsó pedig majd háromszor akkora.
A Spitzer űrtávcső infravörös megfigyelései és az arizonai WIYN Obszervatórium optikai képei alapján a csillagász csapat felfedezett egy kolosszális ventilátor alakú forgót is, amiben öreg vörös csillagok követik 360 000 fényévnyire az összeütközőket. Az igazán csodálatos dolognak azt tartják, hogy ebben a forgóban közel három tejútnyi csillag zsúfolódott össze. Ezeknek körülbelül a fele fog beleolvadni a létrejövő új galaxisba, ami előreláthatólag 100 millió év múlva formálódik egy végső óriás-galaxissá, míg a másik fele kívül maradva lebeg majd a semmiben.
Ez a tézis bizonyíthatja, hogy a korábban talált függetlenül lebegő galaxisok is hasonló módon lökődtek ki nagyobb összeolvadásokkor, galaxisok születésekor. Mivel a megfigyelt összeolvadás 5 milliárd fényévnyire van tőlünk, ezért a most látott képek 5 milliárd évvel ezelőtti állapotokat mutatnak. Amennyiben a mostani állapotokra is vethetnénk egy pillantást, akkor minden bizonnyal már a befejezett ütközés és a gigantikus új galaxis látványa tárulna elénk.
Összehasonlítva viszont a közelebb lévő galaxisokkal számos következtetés vonható le. Régóta vizsgálják például a csillagképződés szabályait. Megfigyelték például, hogy a nagyobb fürtökben csoportosuló sűrű rendszereken belül már nem képződnek új csillagok, hiszen jó ideje kimerítették saját gázkészletüket, ellentétben a kisebb csoportokkal, mint a Tejút.
A jelenség fényt deríthet arra, hogyan is jöttek létre a legnagyobb galaxisok az univerzumban, és miért nem születnek újabb csillagok évmilliárdok óta számos rendszerben. A csillagászok jó ideje vizsgálják ezeket az egyesüléseket, melyeket az érintett csillagrendszerek egymáshoz képesti mérete alapján osztályoznak. Többnyire kisebb törpe-galaxisok olvadnak bele a tejúthoz hasonló rendszerekbe, de a most felfedezett összeütközés a leggigantikusabb, amit valaha is észleltek, hiszen négy közel azonos nagyságrendű, de óriási galaxis tart egymás felé.
A találka a csillagászok által egyszerűen CL0958+4702-nek nevezett galaktikus fürt közepén jön majd létre, ami körülbelül 5 milliárd fényév távolságra van a Földtől. A négyből három galaxis nagyjából olyan méretű, mint a Tejút, az utolsó pedig majd háromszor akkora.
A Spitzer űrtávcső infravörös megfigyelései és az arizonai WIYN Obszervatórium optikai képei alapján a csillagász csapat felfedezett egy kolosszális ventilátor alakú forgót is, amiben öreg vörös csillagok követik 360 000 fényévnyire az összeütközőket. Az igazán csodálatos dolognak azt tartják, hogy ebben a forgóban közel három tejútnyi csillag zsúfolódott össze. Ezeknek körülbelül a fele fog beleolvadni a létrejövő új galaxisba, ami előreláthatólag 100 millió év múlva formálódik egy végső óriás-galaxissá, míg a másik fele kívül maradva lebeg majd a semmiben.
Ez a tézis bizonyíthatja, hogy a korábban talált függetlenül lebegő galaxisok is hasonló módon lökődtek ki nagyobb összeolvadásokkor, galaxisok születésekor. Mivel a megfigyelt összeolvadás 5 milliárd fényévnyire van tőlünk, ezért a most látott képek 5 milliárd évvel ezelőtti állapotokat mutatnak. Amennyiben a mostani állapotokra is vethetnénk egy pillantást, akkor minden bizonnyal már a befejezett ütközés és a gigantikus új galaxis látványa tárulna elénk.
Összehasonlítva viszont a közelebb lévő galaxisokkal számos következtetés vonható le. Régóta vizsgálják például a csillagképződés szabályait. Megfigyelték például, hogy a nagyobb fürtökben csoportosuló sűrű rendszereken belül már nem képződnek új csillagok, hiszen jó ideje kimerítették saját gázkészletüket, ellentétben a kisebb csoportokkal, mint a Tejút.